Korábban 50–100 évvel ezelőtt, amikor a szőlőültetvényeinkben a tápanyag gazdálkodás gyakorlatilag a szervestrágyázásra épült kevesebb gondot okozott a kiegyenlítetlen tápanyag utánpótlás. Mivel a telepítést megelőző szervestrágyázás egyre inkább visszaszorul a makroelemek ellátásán belül egyre nagyobb szerepet kap a mezo (Ca, Fe) és a mikroelemek ellátásának biztosítása.



A szőlő viszonylag csekély mennyiségû mezo és mikro tápelemet igényel. Életfolyamatainak biztonságos kialakulása szempontjából azonban ezek az elemek létfontosságúak. Az egyes mezo és mikroelemek élettani funkcióit már korábbi számunkban közöltük (2003/8. 74–75 oldal). Éppen ezért ezt nem kívánjuk megismételni, csupán csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a szőlőtermesztés és a bor minőségének kialakításában ezeknek az elemeknek meghatározó szerepük van.



Az ültetvények mikroelem ellátottságát számos tényező befolyásolja. Ezek közül meghatározó tényezők: a geológiai viszonyok, a talajképződési folyamatok, a telepítést megelőző trágyázás, a talajmûvelés, szükség szerint a talajlazítás, esetenként a drénezés. A fentieken belül kiemelt szerepe van a talaj kémhatásának és mészállapotának, s azon belül is az aktív mésztartalomnak.



A mikroelemek felvehetőségét befolyásoló tényezők közül meghatározó a talaj kémhatása. Fontos szabály az, hogy optimális a N-felvétel 5,5–6,5, P esetében 6,5–7,2, káliumnál 6–7, míg Ca és Mg 6–8, viszonylag széles pH tartomány, ezzel szemben a Fe, a Zn a Mn elsősorban savanyú pH tartományban, a B közel semleges körülmények között, míg a Mo elsősorban lúgos kémhatás mellett válik felvehetővé.



A tápanyag gazdálkodás során különböző lehetőségünk van az optimálishoz közelálló tápanyag-arány és a tápanyag-felvehetőségének biztosításához. A makroelem-ellátást a telepítést megelőzően kívánjuk biztosítani, vonatkozik ez a N, P K és Ca mennyiségére.



Az eltérő geológiai és talajviszonyok miatt nem lehet egy általános javaslatot megadni, sok esetben célszerû a kiegészítő, továbbá a permetező trágyázás, a lombtrágyázás beiktatása, amely alkalmas a tápanyaghiányok megelőzésére.



A permetező, levéltrágyázás hatékonyságának értékelése szempontjából eltérőek a vélemények. Ennek az oka az, hogy a kiegyenlített, jó tápanyag-ellátottságú ültetvényekben a permetező, levéltrágyázás hatása gyakorlatilag nem észlelhető, míg ellenkező esetben igen látványos eredményeket kapunk. E kedvező hatást többnyire akkor észlelhetjük, amennyiben a korábbi években a levélanalízis, és a fenológiai felvételezés alapján hiánytünetek jelentkeztek.



A permetező levéltrágyázás előnye számos vonatkozásban bizonyított:

• megfelelő eljárás a hiányzó makro- (N, K) és mikroelemek pótlására,

• az egyes tápelemek pótlása jól igazítható az egyes fenofázisokon belül a hiányzó elemek gyors pótlásához, a szőlő igényéhez igazodva,

• alkalmas a már fellépett hiánytünetek átmeneti kezelésére.

Mindehhez azonban szükséges az, hogy felismerjük melyik tápelem hiánya lépett fel. Vizuális módon ezek a tünetek nehezen különíthetők el, mert sok esetben együttesen lépnek fel.



Fontos információt ad a levélelemzés, amelynek alapján a tápanyaghiányt, illetve a kedvezőtlen tápanyag arányt meg lehet állapítani.

• Különösen alkalmas, a hiányok kivédésére, amennyiben a talajtulajdonságok mészállapot, magas talajvíz állás, redukciós folyamatok, a tápelemek közötti ión antagonizmus Ca/K, K/Mg, Fe miatt a gyökereken keresztül történő tápanyagfelvétel akadályozott.
  
  A kijuttatott tápelemek hasznosulása igen kedvező.

A kedvező, pozitív hatás mellett célszerû szólni e módszer hátrányairól is:

• a levéltrágyázás során csupán kis tápanyag-mennyiséget lehet kijuttatni, és éppen ezért többszöri kezelés szükséges;

• a permetező levéltrágyázás során a maximálisan megengedhető koncentrációt szigorúan be kell tartani (mindez az alkalmazásra kerülő összetett mûtrágyák esetében változó) a fentiek vonatkoznak az adagolás időpontjára, amely a fenológiai fázisok esetében eltérő, és nem naptári évekre vonatkozik, továbbá a napszakokat is figyelembe kell venni;

• a permetező levéltrágyázás összekapcsolható a növényvédelemmel vagy az öntözéssel. Mindkét, de különösen az első esetben fontos, hogy az alkalmazott kemikáliák keverhetők-e? Ugyancsak fontos szempont az, hogy a térség vízminősége megfelelő – vonatkozik ez a kation, anion összetételére, a víz keménységére ami a felhasznált mûtrágyák és növényvédő szerek oldhatóságát, az esetleges perzselési veszélyt befolyásolják.

A mikroelem trágyák oldhatóságuk alapján a gyors és lassú hatású trágyák csoportjába sorolhatóak: szervetlen, vízben oldható vegyületek, kelátok, mikroelem tartalmú N, NPK-mûtrágyák, mikroelem tartalmú szuperfoszfát. A szervetlen vízoldható vegyületek permettrágyaként is felhasználhatók, ami kis mennyiségben egyenletesen kijuttathatóak.



A kelátok sajátos szerkezetû fémkomplexek, előnye az, hogy vízoldhatóságuk és stabilitásuk következtében permettrágyaként és talajtrágyaként egyaránt felhasználhatóak. Mikroelem tartalmuk lúgos talajban sem csapódik ki, jól érvényesül. A kelát típusú vegyületeket hazánkban elsősorban a vas utánpótlására használják fel. Újabban a Fe, Mn, Cu, Zn EDTA fémkelátokat egyre szélesebb körben alkalmazzák a fenti elemek pótlására, általában 0,1–0,2% töménységben. Ezen kívül több olyan összetett mûtrágya ismeretes, amelyek a makroelemeken kívül számos mikroelemet is tartalmaznak. Felhasználásukat elsősorban a talajviszonyok határozzák meg.

A szőlőültetvények mikroelem-ellátottságát a talajtulajdonságok döntő mértékben befolyásolják:

• felvehetőségüket meghatározzák a geológiai viszonyok, azaz a talajképző kőzet, a talaj kémhatása, a csapadék mennyisége és minősége, ami a kilugzási folyamatokkal van szoros összefüggésben,

• a talaj szervesanyag-tartalma nagymértékben hozzájárul a kedvező mikroelem-ellátottság biztosításához,

• a talaj fizikai tulajdonságai alapvetően befolyásolják nem csupán a makro, hanem a mikroelem felvételét is, elsősorban a Fe és a Mn felvétel vonatkozásában,

• fontos szerepet kap a talaj vízháztartása a bór felvételében, aminek hiánya elsősorban száraz, kedvezőtlen vízgazdálkodású környezetben lép fel, bár számos egyéb tényező is korlátozhatja felvételét.

A permetező levéltrágyázás szerepe minden olyan esetben meghatározó, ahol a korábbi években akár foltonként is hiánytüneteket észleltek. Ezen hiánytünetek „tûzoltás” jellegû megfékezésére, kivédésére alkalmas a permetező levéltrágyázás. Ez azonban csupán átmeneti kezelés, és alapvetően a talaj- és a levélvizsgálat alapján célszerû eldönteni, hogy milyen agrotechnikai, alaptrágyázási beavatkozás szükséges.



A permetező levéltrágyázás tehát minden olyan esetben szükséges, célszerû, ahol a:

• talajviszonyok az egyes tápelemek felvehetőségét gátolják,

• a csapadékviszonyok miatt – pl. bór esetében – a felvehetőség gátolt,

• a vizuális, illetve a levélanalízis adatai abszolút vagy relatív tápanyag-hiányról tanúskodnak.

Ezek a tünetek általában visszatérően jelentkeznek, tehát a korábbi évek adatai alapul szolgálnak olyan vonatkozásban, hogy célszerû a levéltrágyázás alkalmazása.



Az egyes hiánytüneteket nem kívánjuk ismételten bemutatni, hivatkozunk az Agro Napló 2003/8. számának 74–75. oldalára, ahol ezeket már ismertettük.

A cikk szerzője: Tóthné dr. Surányi Klára