A tavaszi vetésû növények a gyakori, kisebb mennyiségû csapadék hatására intenzíven növekednek, gyorsan kinőnek a korai kártevők foga alól. Az időjárás nem csak a növények fejlődésének kedvezett, hanem a károsítók fertőzését és terjedését is elősegítette. A gyakori esők sokszor és hosszan tartó levélfelületi nedvességet okoztak, ugyanakkor az esők közötti napokon a felmelegedés hatására magas páratartalom volt a jellemző. Ennek ellenére járványveszélyről nem kell beszámolni.
Az őszi káposztarepce elvirágzott, általában átlagos termés várható, bár néhol ennél jobbak a kilátások. A kártevők közül megjelentek a becőt károsító fajok, jellemzően a repcebecő-ormányos és a repcebecő-gubacsszúnyog. Népességük csak kevés helyen (Szolnok megye) érte el a károsítási szintet. Remélhetőleg a repce esetében már csak a betakarítás időzítésére kell koncentrálni.
Az őszi búza levélbetegségei közül a lisztharmat általánosan jelen van, de eddig csak az alsó leveleket fertőzte meg, május utolsó dekádjában húzódott feljebb az első levélemeletre. Az időjárás előrejelzés továbbra is változékony, meleg időszakról szól, ami az állományok belsejében párás, nedves körülményeket eredményez, ez pedig a betegség terjedésének felgyorsulását hozhatja magával. Az egyéb levélbetegségek közül a drechslerás levélfoltosság inkább a hûvösebb régiókban, illetve a víznyomásos területeken jelent meg, egyelőre csak észlelési szinten, s nem valószínû, hogy nagyobb területen eléri a kártételi küszöbértéket. Hasonló megállapítást lehet tenni a szeptoriás levélfoltosságra is, amely május közepén jelent meg, de csak észlelési szinten. Az őszi búza kalászhányástól virágzásig terjedő időszakában tapasztalható időjárás alapvetően befolyásolja a fuzáriumos betegség megjelenését, kártételét. Tekintettel arra, hogy tavaly komoly fertőzöttség alakult ki, a jól időzített védekezés (virágzás kezdetén) mindenképpen indokolt. Az őszi és tavaszi árpa esetében szintén a lisztharmat és a drechslerás levélfoltosságok, ezek közül is a hálózatos és a fahéjbarna foltosságok okozhatnak gondot. Borsod megyében egy ritkábban fellépő betegség, a rinhosporiumos levélfoltosság tüneteit figyelték meg. Az állati kártevők közül figyelmet érdemel a vetésfehérítő bogár intenzív felszaporodása, május közepén megkezdte a tojásrakást, s május utolsó dekádjában megjelentek a kikelt lárvák. A lárvák fejlődésével arányosan nő a kártételük, ezért időben javasolt a védekezés elvégzése. A gabonapoloska és levéltetvek betelepedése az állományokba egyelőre csak megfigyelést kíván.
A kukorica általában jól kelt, gyorsan kinőtt a barkók foga alól. Május végétől kell számítani az amerikai kukoricabogár lárvájának kártételére. Az utóbbi két évben – köszönhetően a vetésváltásnak és a csapadékos időjárásnak – a kártétele csökkent, illetve a kukorica jól regenerálódott. Sajnos az idén sok termelő megszegte a monokultúra tilalmát, ezért száraz nyár esetén komoly károsítás lehet. Az imágók megjelenése június második felében várható, ellenük a védekezést július első felére lehet tervezni, ezzel is csökkentve a termékenyülésben okozott kárukat, illetve a jövő évi lárvakártételt.
A napraforgó korai fejlődését semmi nem veszélyeztette. Betegségek május végéig nem jelentek meg, a következő időszak időjárása befolyásolja, hogy melyik kórokozó fertőzi meg állományainkat. Emlékezetes, hogy tavaly a fehérpenészes szár- és tányérrothadás erősen károsította növényeinket, s több évre megfertőzte talajainkat szklerociumokkal. Csapadékos, hûvös nyáron ez újra fertőzéseket indíthat el. A megfigyeléseket már a szárfertőzés időszakában el kell kezdeni. A diaportés szárfoltosság és -korhadás fertőzéséhez mérsékelten meleg, csapadékos időjárásra van szükség a bimbózás és a virágzás időszakában. A betegség tavaly sem okozott súlyos károkat, az idén remélhetőleg kevésbé lesz csapadékos az időjárás, így most kisebb fertőzésre számítunk, de a betegség megjelenését, terjedését mindenképpen szükséges ellenőrizni. Az egyéb szár- és levélfoltosságok (alternária, fóma, makrofomina, szeptória) évek óta nem lépik túl a gyenge-közepes fertőzöttségi mértéket, remélhetőleg az idén is ezen a szinten maradnak. Meleg, párás, nedves körülmények között igényelnek figyelmet ezek a kórokozók. A levéltetvek az idén intenzíven szaporodnak, korán megkezdték betelepülésüket a táblákba, már május 20-án találtunk egyedeket a 4–6 leveles állományokban. A kolóniák kialakulásakor valószínûleg védekezésre is szükség lesz.
A cukorrépa kelésekor – köszönhetően a csávázott vetőmag használatának – a répabolha és barkókártétel alacsony szinten maradt. A fekete répalevéltetû május második felében megkezdte betelepedését az állományokba, a párás, melegedő időjárás kedvez felszaporodásának, ezért várhatóan június első felében szükség lesz a védekezésre, hogy a nagy kolóniák kialakulását megelőzzük. A betegségek közül – feltételezve, hogy továbbra is a párás, meleg időjárás lesz a jellemző – először a cerkospórás levélragya fertőzése következhet be, akár már június közepén megjelenhetnek az első tünetek. A répalisztharmat szintén veszélyeztet, de ez várhatóan később fertőzi meg állományainkat.
A burgonya termesztésében rendszeresen gondot okozó kártevő a burgonyabogár, az ellene való védekezésben nehézséget jelent a nemzedékek összemosódása, illetve a kártevő azon tulajdonsága, hogy rövid időn belül ellenálló képességet fejleszt ki a növényvédő szer hatóanyagokkal szemben. A levéltetvek felszaporodása inkább a vetőgumó-termesztésben súlyos gond, de az árutermelő táblákon is figyelemmel kell kísérni. Figyelembe véve az idei tendenciákat, korai védekezésre kell felkészülni. A fitoftóra megjelenését és terjedésének sebességét elsősorban az állományon belül kialakuló mikroklíma határozza meg. Általában a sorok záródása után, a nyári esőkkel alakul ki a nedves, párás környezet, ami kedvez a kórokozó fertőzésének. Amennyiben ez gyakori esőkkel párosul, akkor járványos terjedése várható. Az előbbiek alapján június közepétől feltétlen indokolt az állományok egészségi állapotának rendszeres ellenőrzése, illetve az időjárási előrejelzés figyelése. A „burgonyavész” név a betegség rendkívüli gyors terjedésére utal, éppen ezért a védekezés időzítése kulcskérdés.
A kertészeti kultúrák esetében a „hagyományos” betegségek és kártevők fellépését figyelhetjük meg. Általában megállapítható a betegségek korai megjelenése és erőteljes fertőzése, a kártevők szintén gyorsan szaporodnak. Almában az almafa varasodás tünete a leveleken általánosan megjelent, az aszkospóra szóródás még mindig tart, de már a konidiumos alak is jelen van, s az időjárás továbbra is kedvező az újabb fertőzésekhez. A szisztémikus blokk alkalmazása mindenképpen indokolt a folyamat megszakításához. Az almafa lisztharmat szintén megfertőzte az állományokat, az érzékeny fajtákon erős tüneteket okozott. Április utolsó napjaiban jelentek meg a levélaknázó molyok, elsőként az almalevél aknázómoly, amit rövid időn belül követett az almalevél sátorosmoly repülése, s közel egyidőben megjelent a lombosfa-fehérmoly is. Május végén az előbbi fajokat tömegesen fogták a szexferomon csapdák, az almamoly csak közepesen rajzik. Korán megjelent és gyorsan szaporodik a piros gyümölcsfa takácsatka. Az alma és a körte virágzása befejeződött, ugyanakkor a másodvirágzás időszakában kedvező volt az időjárás a tûzelhalás fertőzéséhez, éppen ezért az ültetvények ellenőrzése, a fertőzött részek eltávolítása továbbra is feladat. Körte esetében a varasodás, a körte levélbolha tömeges lárvakelése igényel védekezést, a szivarsodró eszelény és a hajtáshervasztó darázs kisebb, de látványos károsítást mutat. A csonthéjasok növényvédelmében a molyok (keleti gyümölcsmoly, szilvamoly, kisebb mértékben a barackmoly) ad feladatot, illetve a minden gyümölcsfajon tömegesen felszaporodó levéltetvek ellen kell védekezni. A szőlőben a lisztharmat és a peronoszpóra együttes támadására kell felkészülni. A májusi időjárás mindkét kórokozó számára biztosította a fertőzéséhez szükséges feltételeket. Május 16-án megtaláltuk az első lisztharmat tünetet, s várhatóan május utolsó dekádjában megjelenik a peronoszpóra tünete is. Jelenleg nehéz lenne megmondani, hogy melyik kórokozó válik dominánssá a tenyészidőszak további részében, hiszen az előrejelzés változékony, gyakran esős, ugyanakkor felmelegedő időjárásról szól. Ez biztosítja a kellő nedvességet (peronoszpóra) és a magas páratartalmat (lisztharmat) is. A szőlőmolyok közül évek óta a tarka szőlőmoly a domináns, az északi borvidékeken közepes erősséggel, elhúzódóan rajzott, míg délen tömegesen repült, s május harmadik dekádjára a rajzás befejeződött, ugyanakkor megkezdődött a lárvák kelése. A szőlő gubacsatka és levélatka a fakadást követően kevésbé tûnt veszélyesnek, de a gyors szaporodásnak köszönhetően május végére több helyen elérte azt a szintet, ami védekezést igényelt. Az északi borvidékeken a szőlőtripsz társult még az előbbi kártevőkhöz. A szilva-takácsatka (Eotetranychus pruni) – ami 1999-től jelent meg szőlőben – nagy számban van jelen, egyelőre a Tokaj-hegyalján és a Bükkalja Miskolchoz közeli részein. Az áttelelt nőstények nagyon sok tojást raktak, a melegebb részeken, helyenként a lárvák kelése már május második felében megkezdődött. A védekezés a jelzett vidékeken mindenképpen indokolt.
