A gabonafélék piaca a következő három évben labilis marad. Az elmúlt két év (2004–2005) jó termése után magasak a készletek. A termelés valószínûleg csökken, mert nő a pihentetett terület, a termeléstámogatás szétválasztásának hatására várhatóan csökken a vetésterület, a korábbiaknál kevésbé javul a termésátlag. Az áttekintett 2004–2012-es időszak második felében viszont élénkül a belső és a nemzetközi piac, az uniós készletek csökkennek.



A cereáliák hozama 2005–2012 között évi 0,8 %-kal javul. A takarmánygabona, különösen az árpa piaca feltehetően nem lesz egyensúlyban, kínálati nyomás alatt marad. Az új tagországokban rövid, sőt középtávon is az infrastruktúra elégtelensége akadályozza a termelési többlet elhelyezését, szállítását.



A legnagyobb gabonatermelő régiók 2012-ben a következők. Észak-Franciaország, Kelet-Anglia, Északnyugat-Németország, Nyugat-Lengyelország és Magyarország. Ezekben a régiókban 10 tonnát is elérhet a gabona hozama.



Az olajos magvak piaci perspektívái ígéretesek. A belső piac kereslete erősödik, elsősorban a biodízel gyártás fejlesztése miatt. Nő a vetésterület, főként a gabonafélék rovására, javul a termelékenység. A vetésterület az időszak végére 8,2 millió hektárt érhet el, amelynek túlnyomó részén repcét termelnek. Az EU ennek ellenére a világ legjelentősebb nettó importőre marad olajos magvakból és növényi olajokból is.



A hústermelés jövője ellentmondásos. Sertés- és baromfihúsból folytatódik a termelésnövekedés, a sertéságazatban szerényen, a baromfihús termelésében erőteljesebben. A marhahústermelés ellenben csökken, egyrészt a reform intézkedéseinek hatására, másrészt a nemzetközi piac olcsó kínálatának bővülése következtében. 2004-hez képest 4 százalékkal kevesebb marhahúst termelnek az unió országai, 2012-ben 7,6 millió tonnát. A legnagyobb termeléscsökkenés azokban az országokban várható (például Nagy-Britanniában), ahol a támogatást teljesen leválasztották a termelésről. Az import megkétszereződik, mennyisége eléri Ausztrália teljes exportját.



A szarvasmarha-állomány csökken, ám a hagyományos tejtermelő körzetekben (Délkelet-Németország, Északi-tengerpart, Észak-Olaszország) valószínûleg nem változik az állománysûrûség.



2012-re az egy főre jutó húsfogyasztás a huszonöt ország átlagában 2,2%-kal emelkedik a 2004. évi szinthez képest. (A becsléskor nem vette figyelembe a Bizottság a madárinfluenza 2005. évi európai fellépését, amely átlépheti az unió határát, és visszavetheti a termelést, a kereskedelmet és a fogyasztást is). A marhahús egy főre jutó fogyasztása a jelenlegi 17–18 kilogramm között marad, a régi tagországokban megközelíti a 20 kilót, míg az újakban 5,6 kilóra, a mostanival azonosra becsülhető. Sertéshúsból 43–44 kiló körüli fejenkénti fogyasztással számol a Bizottság, a régi tagországokban ennél valamivel kevesebbel; az új tagországokban – az időszak végén – már 49 kilogrammal. Jórészt csak az utóbbiakban nő a fogyasztás a vizsgált időszakban. Az egy főre jutó baromfihús fogyasztás 2012-ben 24,6 kilóra becsülhető, az áttekintett években 1 kilóval emelkedik. A régi tagországokban 24 kilóra várható, az új tagországokban ennél 3 kilogrammal többre 2012-ben.



A tejtermékek termelése és fogyasztása egyaránt bővül, különösen a sajté, kevésbé a vajé és a sovány tejporé. A tehénállomány csökken: a 2004. évi 23,4 millió darabról 21,1 millióra. A tejhozam – elsősorban az új tagországokban – emelkedik. 2012-ben a tejtermelés 145 millió tonnát ér el, a tejhozam évi 1,6 százalékos javulása mellett. A sajtfogyasztás 9 százalékkal bővül, a termelési többlet túlnyomó részét a belső piac szívja fel.



Az egy hektárra jutó mezőgazdasági jövedelem azokban a régiókban lesz magas, ahol nagy a zöldség- és gyümölcsfélék, az értékes vetőmagvak, dísznövények termelési aránya, például Spanyolország két régiójában, két olasz régióban, Hollandiában, Kelet-Belgiumban.



Fentieket nagyban befolyásolhatja a WTO dohai fordulójának egyezménye, a járványok esetleges európai terjedése, írja az EB prognózisa.

A cikk szerzője: Tóth Péter