A bedolgozott növényi részek javítják a talaj fizikai és biológiai állapotát, a tápanyag-gazdálkodást, hozzájárulnak a szerves anyag mennyiségének növeléséhez, védik a felszínt az eróziótól és a deflációtól. Intenzív gyökérnövekedésük révén biológiai lazító hatást fejtenek ki a talajban csökkentve ezzel tömör záróréteg kialakulásának az esélyét. Másodvetésben termesztve – különösen csapadékos évjáratban – mérséklik a tápanyagok kimosódását. Elsősorban a nitrogént veszik fel nagy mennyiségben, amely az utónövény számára közvetlenül hasznosíthatóvá válik. Egyes zöldtrágyanövényeket az állati takarmányozás változatosabbá tételében is alkalmazhatják. Ebben az esetben a zöld növényi részek bizonyos hányadát levágják, és frissen vagy silózással tartósítva etetik fel az állatokkal.
A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében mintegy másfél millió hektár mûvelt terület kapott támogatást 2005-tel kezdődően. Ezeken a területeken bizonyosan néhány éven belül jelentős felfutást lehet tapasztalni, különösen a másodvetésû zöldtrágyanövények termesztése terén, de kedvezőtlen adottságú területeken a fővetésû termesztésnek is lehet létjogosultsága.
A Szent István Egyetemen 2005-ben indítottuk be zöldtrágyanövény-termesztési programunkat, amelynek során fő- és másodvetésben egyaránt végezzük vizsgálatainkat barna erdőtalajon. A kutatások legfontosabb célja, hogy újabb tapasztalatokat kapjunk e növények gazdaságos termesztésével kapcsolatban, valamint kedvezőtlen termőhelyi és ökológiai feltételek között alkalmazható termesztéstechnológiát dolgozzunk ki. Fontos feladatunknak tekintjük azonban a zöldtrágyázás módszerének megismertetését és népszerûsítését a gazdatársadalom körében. Jelen cikkünkben a másodvetésû termesztéssel kapcsolatos első eredményekről számolunk be. A kísérletekben három növényfaj (facélia, mustár, olajretek), illetve ezek 1:1:1 arányú keverékének termesztésével foglalkozunk. A vetés augusztus végén történt hagyományos sorbavető géppel.
Gyomelnyomó képesség és borítottság
A termesztés során egy alkalommal történt gyomfelvételezés, ugyanis a gyomosodás a jól beállott állománynak köszönhetően valamennyi növény esetén elhanyagolható volt. A facélia, mustár, olajretek és a keverék csaknem gyommentes volt. Az előző évekből néhány árvakelésû repce kelt ki a parcellákon. Az előforduló néhány gombvirág ekkor már elfagyott az október végi fagyok hatására. A parcellák alsó felén foltszerûen mezei acat is megfigyelhető volt. Szembetûnő volt ugyanakkor, hogy a bevetetlen parcellákon (nem történt zöldtrágyanövény vetése) az átlagos gyomborítottság elérte a 70–80%-ot.
A zöldtrágyanövényekkel borított kezelések gyommentességében jelentős szerepet játszott, hogy a vetés nem közvetlenül az elővetemény (tavaszi árpa) betakarítása után történt, hanem azt megelőzte egy tárcsával végzett tarlóhántás és elmunkálás, amely nagymértékben kelésre serkentette a felső talajrétegben lévő gyomnövények magjait. Az így kikelt növények a vetés előtti talajelőkészítés során elpusztultak, és a mélyebb rétegekben lévő gyomnövények kicsírázása és fejlődése előtt a zöldtrágyanövények kellő borítottságot teremtettek.
Zöldtömeg, növénymagasság – gyökérhosszúság
Magyarország éghajlata aszályra hajlamos, ami leggyakrabban a vegetációs időszakban kialakuló csapadékhiányban mutatkozik meg. A másodvetés sikeressége szempontjából kritikus a nyári hónapok csapadékmennyisége és a talaj nedvességtartalma, ezért Magyarországon a zöldtrágyanövények termesztése szempontjából nem a korai betakarítású növényeket közvetlenül követő időszak (többnyire július), hanem elsősorban az augusztus második dekádjában történő vetés vezethet eredményre. A 2005. év csapadékban gazdag volt, jelentős mennyiség hullott a nyári időszakban is, ezért a vetés időszakát nem a szárazság, hanem a túlzott csapadékbőség jellemezte. A vetést követően azonban a felső talajréteg gyors száradása miatt a vetőmagok 55–60%-a csírázott ki 5–7 napon belül, míg az elfekvő magok a szeptember eleji csapadékot követően indultak csírázásnak. Ez a kétfázisú kelés és fejlődés a kísérlet teljes időszakában megmutatkozott valamennyi növénynél. A facélia kezdeti fejlődése rendkívül vontatott volt, míg a mustár és az olajretek rögtön a kelés után intenzív növekedésnek indult. Ennek a lassú növekedésnek a hatása elsősorban a keverékvetésben mutatkozott meg, ahol a facélia a legkisebb biomasszát adta (5 t/ha) (1. ábra).
Ugyanez érvényes a növénymagasságra és az elért gyökérhosszúságra is, amelyek meghatározóak az összes biomassza kialakulása szempontjából (2. ábra). Ugyanakkor az önálló facélia vetés jelentős mennyiségû zöldtömeget képzett (37 t/ha), amely alapján kiváló zöldtrágyanövénynek minősül. Ennek a biomasszának legjelentősebb része azonban a zöld hajtás, kisebb a gyökér aránya a mustárhoz és az olajretekhez képest. A legnagyobb hajtás- és gyökértömeget az olajretek produkálta a bedolgozás előtt egy héttel 45,1 t/ha tömeggel. A legintenzívebb gyökérnövekedést (18,1 cm átlagos gyökérhosszúság), valamint a legnagyobb gyökér-növény arányt egyaránt ebben a kezelésben tapasztaltuk. Hazai viszonyok között olajretek másodvetésû termesztése esetén Antal József számol be az intenzív gyökérnövekedésnek köszönhetően jelentős biológiai talajlazító hatásról.
Talajnedvesség-tartalom
A másodvetésû növények talajelőkészítése során alapszabályként fogadható el, hogy kevés menetszámmal, energiatakarékosan állítsunk elő a növény számára megfelelő aprómorzsás magágyat. A gyors előkészítést nem csak gazdaságossági tényezők, hanem a talajnedvesség-veszteség csökkentése indokolják. Az 3., 4. ábra a kezelések talajnedvesség tartalmát mutatja.
A zöldtrágyanövények hatása az adatok alapján a felső 60 cm-ben mutatható ki. Az egyes növényekkel borított kezelések között a 0–30 cm talajrétegben igazolható különbség nem volt kimutatható, ugyanakkor a kontrollhoz képest valamennyi esetben eltérést tapasztaltunk. A vetés utáni 20–25. napot követően folyamatosan nő a különbség a növénnyel bevetett kezelések és a kontrollparcella között. Az 50. nap után valamennyi esetben változik még a talajnedvesség-tartalom az evapotranszspiráció (párolgás) és a lehullott csapadék következtében, azonban a kezelések közötti különbség állandó marad.
Hasonló tendencia figyelhető meg a 30–60 cm mélységben azzal a különbséggel, hogy a keverékvetés esetén nagyobb volt a nedvesség, mint a facélia-, a mustár- és az olajretek vetésben. Ennek feltételezhetően az az oka, hogy a három növény együttes termesztése során a facélia mérsékelt gyökérfejlődése miatt összességében kevesebb nedvességet vesznek fel a növények ebből a talajmélységből. Folyamatában vizsgálva ennek a szintnek a nedvességállapotát megállapítható, hogy a vetés utáni 40–45. nap után a kezelések közötti különbség lecsökken, ennek feltételezhető oka az, hogy nagyobb mennyiségû csapadék kerül ebbe a rétegbe, mint amit a növény képes felvenni.
A 60–90 cm mélységben nem volt igazolható különbség az egyes kezelések között, a növényborítottság és a növény faja nem befolyásolta a talajnedvesség-tartalmat.
Összegzés
A zöldtrágyanövények termesztése témakörében Magyarországon számos kutatási eredmény és gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre. Az utóbbi évtizedekben elhanyagolt módszer az elkövetkező időszakban várhatóan ismét fel fog értékelődni. Az állatállomány jelentős csökkenése, és az ebből adódó szerves trágya hiány, valamint a talajok tápanyagtartalmának és fizikai, biológiai állapotromlása miatt a zöldtrágyanövények másodvetésben történő termesztése és talajba történő bedolgozása a vetésváltás fontos eleme lehet.
Az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribbak Magyarországon a szélsőséges időjárási jelenségek (elsősorban aszály, ritkábban túlzott csapadékbőség), amelyek leginkább a nyári időszakban jelentkeznek. A zöldtrágyanövények termesztésének ezért korlátozó tényezője a talajnedvesség lehet. Közvetlenül a kalászosok betakarítása után gyorsan száradó, homokos vályog fizikai féleségû talajon az időben elvégzett mûvelés is olyan nedvességveszteséggel járhat, amely a vetés és kelés feltételeit egyaránt rontja. Az augusztus második felében történő vetés ugyanakkor a hajnali harmatképződés és a csapadék kialakulásának nagyobb esélye miatt megnöveli a sikeres termesztés esélyét. Bár a zöldtrágyanövények termesztése fokozott vízfelhasználással jár, statisztikailag igazolhatóan csökkenti a talaj nedvességtartalmát a felső 50–60 cm rétegben, azonban ennek egy része a bedolgozás során a növényben lévő nedvesség révén visszakerül a talajba. A kutatások azt bizonyítják, hogy az így keletkező deficit a tél végére eltûnik, ugyanakkor hosszú távon a talaj tápanyag- és vízgazdálkodásának javulása a növénytermesztés biztonságosabbá tételét eredményezi.
Amint Magyarországon is kötelezővé válik a termőterület bizonyos százalékának pihentetése, megnyílik az út a fővetésû zöldtrágyanövények előtt. A másodvetés legnagyobb korlátozó tényezője a nem megfelelő talajnedvesség, fővetésben a csírázás és a kezdeti lassabb fejlődés kritikus szakaszában még nem jelentkezik. Jóllehet a zöldtrágyanövények jelentős mennyiségû vizet használnak fel, bedolgozásukkal ennek egy része visszakerül a talajba, illetve borítottságuk során, és a későbbiekben mulcsként hasznosulva jelentősen csökkentik az evaporációt (talajfelszín párolgása). Emellett fővetésben rendelkezésre áll a kellő vegetációs periódus a növényállomány virágzásához, így a növények másodlagos méhészeti hasznosítására is lehetőség nyílik. Keverékek alkalmazásánál jól érvényesül az egyes növényfajok egymásra gyakorolt kedvező hatása is. A mustárnak és az olajreteknek allelopatikus hatásuk révén a gyomszabályozásban is komoly lehetősége lehet.
A cikk szerzője: Dr. Gyuricza Csaba
