Annak eldöntése, hogy szénát, szenázst vagy szilázst készítünk-e, több tényezőtől függ. (pl. a növény fizikai-biológiai állapotától, az időjárástól, a betakarítási-betárolási lehetőségektől, az adott szarvasmarhatelep igényeitől stb.)

Mind a szálas, mind az erjesztett takarmányok elkészítésére kellő gondot kell fordítani, hiszen azok minősége nagyban befolyásolja az állattartó telepek sikerességét.

Sorozatunk következő számaiban megpróbálunk aktuális tanácsokat nyújtani a szálas és erjesztett tömegtakarmányok betakarításával, tárolásával, tartósításával, valamint minőségük javításának lehetőségeivel kapcsolatban.

A következőkben az erjesztett takarmányok védelmének általános ismérveiről, illetve a különböző adalékanyagok tudatos alkalmazásáról szeretnék szólni.

A különféle takarmányok erjesztéssel történő tartósításának széles körû elterjedését a következők indokolták:

• a szárításhoz képest kisebb tápanyag-veszteség,
• rugalmasabb betakarítást tesz lehetővé (kevésbé időjárásfüggő),
• kisebb karotinveszteség,
• jobb gépesíthetőség.
  

A gyakorlatban a következő erjesztett takarmányokról beszélhetünk: kukorica- és fûszilázs, lucernaszenázs; CCM, nedves egész, darált v. roppantott szemek; nedves répaszelet, sörtörköly, CGF, egyéb melléktermékek stb. A felsorolásból kitûnik, hogy igen sokféle takarmányt lehet e módszerrel tartósítani.

Az erjesztés lényege a következő:

• anaerob körülmények biztosítása,
• megfelelő irányú (tejsavas) erjedés: tejsavbaktériumok elszaporodásának biztosítása, pH lecsökkenése,
• káros folyamatok (túlzott ecetsav-termelődés, vajsavbaktériumok elszaporodása stb.) megelőzése az erjedés folyamán,
• egy bizonyos idő elteltével a teljes mikrobás élet megszûnése,
• később (felbontás után): káros utóerjedési folyamatok, alkoholos erjedés, penész- és élesztőképződés megakadályozása.

Egy adott termény erjeszthetősége – a technológiai feltételek mellett – alapvetően a szárazanyagtól, a pufferkapacitástól, valamint az erjeszthető szénhidrátok mennyiségétől függ. Ezek a jellemzők szabják meg, hogy el tudjuk-e érni a kívánt irányú és intenzitású fermentációt.

Az erjeszthetőséget számszerûsíteni is lehet, amelyre a következő képlet szolgál:

Erjedési koefficiens (EK): sz. a. % + 8 C/PK

ahol „sz. a.”  takarmány szárazanyag-tartalma, „C” az erjeszthető szénhidrát mennyiségét, „PK” pedig a pufferkapacitást jelöli.

Ennek alapján megkülönböztetünk könnyen (EK>45), közepesen (EK=35-45), illetve nehezen erjeszthető takarmányokat (EK

A cikk szerzője: Karnóth Joris