2024. november 4. hétfő Károly

A szója növényvédelme

Agro Napló
A szója növényvédelmét tekintve a legnagyobb kihívást a szója gyomirtása jelenti. Rovartani problémák és kórtani megbetegedések csupán alkalmi jelleggel, fogékony fajták esetén, szélsőséges körülmények között jelentkezhetnek. Ezek meglepetésszerű fellépése viszont jelentősen nehezíti a védekezések időszerűségét, indokoltságát és gazdaságosságát.

A szója gyomirtása

A szója gyommentesítésének fő problematikáját a rendelkezésre álló gyomirtó szer hatóanyagok kis száma, a kultúrnövény csekély herbicid-tűrőképessége, valamint a csak részben megoldható parlagfű irtása jelenti (1. táblázat). A gyártók és a termelők közös állásfoglalása az, hogy a kultúra eredményes gyomirtása csak a hatóanyagok kombinációban történő – esetenként célirányos – használatával érhető el.

A szója gyomirtása az elővetemény tisztántartásával kezdődik. A mélyről kelő, nagy magvú és az évelő gyomfajok ellen eredményesebb a védekezés gabonakultúrákban. A őszi búzában károsító mezei acat sikertelen irtása halmozott problémát fog jelenteni a szója gyommentesítésében. Amennyiben az elővetemény imidazolinon ellenálló napraforgófajta volt, a szójában állománykezelésre használt imazamox hatóanyag hatástalan lesz az árvakelésű (gyom) napraforgó ellen.


1. kép: a szójában károsító fiatalkori gyomnövények

A jó minőségben elvégzett talajelőkészítés (aprómorzsás talajszerkezet), a tápanyag-ellátottság, az egyenletes mélységű vetés, az egészséges, csávázott vetőmag a gyors, erélyes kelést és kezdeti fejlődést szolgálja, és ezzel csökkenti a kezeléskori károsodás (fitotoxicitás, stressz) veszélyeit.


2. kép: csak pre és pre+ poszt technológia

A preemergensen kijuttatott gyomirtó szerek az elhúzódóan kelő szója gyommentesen tartását segítik elő, hatásuk kifejtéséhez két héten belül, 10–14 mm bemosó csapadék szükséges.


A melegigényes (T4-s), a talaj mélyebb rétegeiből folyamatosan kelő gyomnövények (parlagfű, csattanó maszlag, árvakelésű napraforgó, selyemmályva, szerbtövis fajok) ellen a pre készítmények gyenge, az állományke-
zelők viszont jó gyomirtó hatékonyságot adnak (1. ábra). Ennek feltétele, hogy a szója első összetett levelének megjelenésekor a gyomok 2–4 leveles fenológiai stádiumban legyenek.
Az elmúlt két évben tapasztalt csapadékszegény, meleg május-júniusi időjárás miatt – az említett folyamatosan kelő gyomok ellen – a kétszeri állománykezelés, a gyomirtó szerek kombinációban való alkalmazása többletköltséget jelent ugyan, de hatásuk eredményesebb (2. ábra).

Az évelő egyszikűek (fenyércirok, tarackbúza) ellen az egyszikű irtó készítményeket (graminicidek) kétszikű irtó készítménnyel kombináltan (pl.: quizalofop-P-etil + Trend 90 + tifenszulfuron metil), vagy önmagukban alkalmazva egyszeri, heterogén fejlettségű egyszikű fertőzés esetén kétszeri állománykezelést célszerű alkalmazni.
Az egyszikű gyomok nagysága kijuttatáskor 15–30 cm legyen. A permetezést finom cseppekre bontva, száraz időjárási körülmények esetén nedvesítő szerek hozzáadásával ajánlott elvégezni.

Eredményes gyomirtó hatást a sorközművelő kultivátorozás alkalmazás is ad, mely a virágzás előtti időszakban az állomány összeborulásáig végezhető el.

A betakarítás előtt végzett állományszárítás-deszikkálás ott szükséges, ahol a magvak magas nedvességtartalma, az időjárási körülmények indokolttá teszik, illetve a gyomirtás hatástalan volt, az állományt nem tudták tisztán tartani.

Dr. Dobszai-Tóth Veronika

BAMKH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság

A szója betegségei

Magyarországon a vetésváltás szabályait betartva a szóját a legkevésbé veszélyeztetett növények közé sorolhatjuk kórtani szempontból. Gazdasági kártételt jelentő betegségek megjelenésére szélsőséges időjárási körülmények és fogékony szójafajták termesztése esetén számíthatunk.

Vetésforgóban – kórtani megfontolások miatt – nem kedvező termeszteni napraforgó, repce, borsó, bab, burgonya, lucerna, mustár, len és önmaga után, mivel a szója betegségei közé sorolunk számos ismert több gazdás (polifág) kórokozót (Sclerotinia sclerotiorum, Diaporthe phaseolorum, Fusarium sp., Phytophhtora megasperma, Macrophomina phaseolina).

Ezen polifág kórokozók főként a mag és csíranövény minőségét rontó kártételük miatt lehetnek jelentősek. A megfelelő vetőágy készítésével a szója kezdeti fejlődése meggyorsítható, ezáltal ellenállóbb a csírakori fertőzésekkel szemben.

Hazánkban a szója levél-kórokozói ellen növényvédő szeres állománykezeléseket csak igen ritkán végeznek. A levélen károsító betegségek nem okoznak olyan mértékű terméskiesést, hogy az indokolttá tegye a költséges növényvédő szeres kezeléseket. A termesztés az egészséges szaporítóanyag, az ellenálló fajták termesztésbe vonására, és a kiegyensúlyozott termesztéstechnológiára épül.

Az elmúlt három év több szójafajtán végzett megfigyelései alapján elmondható, hogy az évjárathatást figyelembe véve gombás eredetű levéltüneteket csupán az alsó levélemeleteken figyeltünk meg. A Peronospora manshurica (szójaperonoszpóra) és a Septoria glycinea (szeptóriás barnafoltosság) szórványosan, néhol csupán az észlelési szinthez közel eső fertőzést mutatott.

A peronoszpóra (3. kép) esetén a tünetek az alsó levelek színén világossárga foltokként alakulnak ki. A szeptória (4-5. kép) sötétbarna mozaikos, apró folt-tüneteket mutat az alsó leveleken. A kórokozók fejlődése a felsőbb levélemeletekre nem terjedt ki.


3. kép: a szójaperonószpóra levéltünetei (fotó: D. Mueller, ISU, Bugwood.org)

 

 

 

 

  

4.-5. kép: a szeptóriás barnafoltosság tünete levelén és az állomány alsó levélemeletein (fotó: D, Mueller, ISU, Bugwood.org)

Kun Ágnes

BAMKH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság

A szója kártevői

A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae, 6. kép) lágy és fás szárú növényeken egyaránt előfordul. Egyedszáma viszonylag rövid idő alatt gyorsan emelkedhet és meglepetésszerű károkat okozhat. Szabadföldi körülmények között a közönséges takácsatka a káros szintet július, augusztus folyamán éri el, amikor a populáción belül már minden fejlődési alak egyaránt előfordul, célszerű olyan akaricidekkel védekezni, amelyek valamennyi fejlődési alakra (tojás, lárva, imágó) egyaránt hatással vannak.


6. kép: súlyos atkafertőzés szóján (Forrás: Internet)

Az atkák elszaporodása száraz időhöz kötött. Az atkafertőzés fellépése szórványos. Súlyos esetben a levelek teljes elhalását is okozhatja hosszan tartó károsításával. 7-8 nemzedék is fejlődhet a fertőzött szóján, így a vegetációs periódus alatt állandó veszélyt jelent. Az első tünetek már június-júliusban jelentkezhetnek, apró tűpettyes sárga foltok formájában, a levéllemezen. Ajánlatos az első, még jelentéktelennek látszó tünetekre figyelni, és azonnal megkezdeni a védekezést. Védekezésnél legfontosabb a jó időzítés.

A takarmányként funkcionáló szója kártevői akár 10–15%-os terméskiesést is előidézhetnek, de a mag minőségét rontó hatás ennél is nagyobb lehet. Magyarországon a gyakorlat nem fordított nagy figyelmet a kártevők elleni védekezésre, mivel a ráfordítás költségei nem állnak arányban az elérhető terméstöbblettel.
Az utóbbi években azonban az agrotechnikai fegyelem fellazulása, a nem megfelelő vetésváltás, a külföldről behozott (és csávázás nélkül elvetett) fajták magjával behurcolt betegségek kezdenek figyelemre méltó mértéket ölteni. Jó agrotechnikával és a kisebb befektetést jelentő magcsávázással már fontos lépést tehetünk a mennyiségi és minőségi veszteségek csökkenése érdekében.


Nagyításhoz katt a képre!

Bosnyákné Egri Helga

Kaposvári Egyetem, TKI

Sorközművelés – mechanikai növényápolás

A sorközművelés a gyomok szabályozása mellett a növényállományra egyéb „jótékony” hatást is gyakorol. Melyek ezek? A kultivátorkés megtöri a talajkérget, ezzel csökkenti a nedvességvesztést, elősegíti a talaj levegőztetését, hideg, tömörödött talajokon gyorsítja annak felmelegedését. A talaj felső rétege fellazul, a mélyebb talajrétegekből csökken a kipárolgás, tehát több felvehető víz marad a talajban.

A jól szellőző, légjárható talaj igen kívánatos és jó hatással van a Rhizobiumok és egyéb talajlakó mikroorganizmusok aktivitására, amelyek a szerves anyagok lebontásában nélkülözhetetlenek. A kultivátorozás felér egy jó harmattal, és sok esetben egy harmat „életet ment”. Egy népi bölcsesség szerint „a harmat nem növeszt, de fenntart”.


A szárazsággal ellentétes helyzetben is segít a kultivátor. Erős, csapó zápor, hirtelen jött nagy mennyiségű eső után – különösen a kevésbé jó szerkezetű vagy kötött talajokon – cserepesedik, kérgesedik a talajfelszín. Ennek megszüntetésére, megtörésére végzett sorközművelés az előzőekben felsorolt kedvező hatásokkal bír.

Általában két alkalommal célszerű a sorközművelést végezni. Az elsőt akkor, amikor a szója összetett levele kifejlődik, a másodikat addig, amíg a sorok záródnak.

Fontos, hogy a kultivátorkapák egyenletes és azonos mélységben (lehetőleg a talaj felső 5-6 cm-es rétegében) haladjanak, továbbá ajánlatos a sor és a kultivátor között megfelelő távolságot tartani.

Dr. Balikó Sándor

 

A cikk szerzője: Dr. Balikó Sándor

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?