A szója gyomirtása

A szója gyommentesítésének fő problematikáját a rendelkezésre álló gyomirtó szer hatóanyagok kis száma, a kultúrnövény csekély herbicid-tűrőképessége, valamint a csak részben megoldható parlagfű irtása jelenti (1. táblázat). A gyártók és a termelők közös állásfoglalása az, hogy a kultúra eredményes gyomirtása csak a hatóanyagok kombinációban történő – esetenként célirányos – használatával érhető el.

A szója gyomirtása az elővetemény tisztántartásával kezdődik. A mélyről kelő, nagy magvú és az évelő gyomfajok ellen eredményesebb a védekezés gabonakultúrákban. A őszi búzában károsító mezei acat sikertelen irtása halmozott problémát fog jelenteni a szója gyommentesítésében. Amennyiben az elővetemény imidazolinon ellenálló napraforgófajta volt, a szójában állománykezelésre használt imazamox hatóanyag hatástalan lesz az árvakelésű (gyom) napraforgó ellen.

A jó minőségben elvégzett talajelőkészítés (aprómorzsás talajszerkezet), a tápanyag-ellátottság, az egyenletes mélységű vetés, az egészséges, csávázott vetőmag a gyors, erélyes kelést és kezdeti fejlődést szolgálja, és ezzel csökkenti a kezeléskori károsodás (fitotoxicitás, stressz) veszélyeit.

A preemergensen kijuttatott gyomirtó szerek az elhúzódóan kelő szója gyommentesen tartását segítik elő, hatásuk kifejtéséhez két héten belül, 10–14 mm bemosó csapadék szükséges.

A melegigényes (T4-s), a talaj mélyebb rétegeiből folyamatosan kelő gyomnövények (parlagfű, csattanó maszlag, árvakelésű napraforgó, selyemmályva, szerbtövis fajok) ellen a pre készítmények gyenge, az állományke-
zelők viszont jó gyomirtó hatékonyságot adnak (1. ábra). Ennek feltétele, hogy a szója első összetett levelének megjelenésekor a gyomok 2–4 leveles fenológiai stádiumban legyenek.
Az elmúlt két évben tapasztalt csapadékszegény, meleg május-júniusi időjárás miatt – az említett folyamatosan kelő gyomok ellen – a kétszeri állománykezelés, a gyomirtó szerek kombinációban való alkalmazása többletköltséget jelent ugyan, de hatásuk eredményesebb (2. ábra).

Az évelő egyszikűek (fenyércirok, tarackbúza) ellen az egyszikű irtó készítményeket (graminicidek) kétszikű irtó készítménnyel kombináltan (pl.: quizalofop-P-etil + Trend 90 + tifenszulfuron metil), vagy önmagukban alkalmazva egyszeri, heterogén fejlettségű egyszikű fertőzés esetén kétszeri állománykezelést célszerű alkalmazni.
Az egyszikű gyomok nagysága kijuttatáskor 15–30 cm legyen. A permetezést finom cseppekre bontva, száraz időjárási körülmények esetén nedvesítő szerek hozzáadásával ajánlott elvégezni.

Eredményes gyomirtó hatást a sorközművelő kultivátorozás alkalmazás is ad, mely a virágzás előtti időszakban az állomány összeborulásáig végezhető el.

A betakarítás előtt végzett állományszárítás-deszikkálás ott szükséges, ahol a magvak magas nedvességtartalma, az időjárási körülmények indokolttá teszik, illetve a gyomirtás hatástalan volt, az állományt nem tudták tisztán tartani.

Dr. Dobszai-Tóth Veronika

BAMKH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság

A szója betegségei

Magyarországon a vetésváltás szabályait betartva a szóját a legkevésbé veszélyeztetett növények közé sorolhatjuk kórtani szempontból. Gazdasági kártételt jelentő betegségek megjelenésére szélsőséges időjárási körülmények és fogékony szójafajták termesztése esetén számíthatunk.

Vetésforgóban – kórtani megfontolások miatt – nem kedvező termeszteni napraforgó, repce, borsó, bab, burgonya, lucerna, mustár, len és önmaga után, mivel a szója betegségei közé sorolunk számos ismert több gazdás (polifág) kórokozót (Sclerotinia sclerotiorum, Diaporthe phaseolorum, Fusarium sp., Phytophhtora megasperma, Macrophomina phaseolina).

Ezen polifág kórokozók főként a mag és csíranövény minőségét rontó kártételük miatt lehetnek jelentősek. A megfelelő vetőágy készítésével a szója kezdeti fejlődése meggyorsítható, ezáltal ellenállóbb a csírakori fertőzésekkel szemben.

Hazánkban a szója levél-kórokozói ellen növényvédő szeres állománykezeléseket csak igen ritkán végeznek. A levélen károsító betegségek nem okoznak olyan mértékű terméskiesést, hogy az indokolttá tegye a költséges növényvédő szeres kezeléseket. A termesztés az egészséges szaporítóanyag, az ellenálló fajták termesztésbe vonására, és a kiegyensúlyozott termesztéstechnológiára épül.

Az elmúlt három év több szójafajtán végzett megfigyelései alapján elmondható, hogy az évjárathatást figyelembe véve gombás eredetű levéltüneteket csupán az alsó levélemeleteken figyeltünk meg. A Peronospora manshurica (szójaperonoszpóra) és a Septoria glycinea (szeptóriás barnafoltosság) szórványosan, néhol csupán az észlelési szinthez közel eső fertőzést mutatott.

A peronoszpóra (3. kép) esetén a tünetek az alsó levelek színén világossárga foltokként alakulnak ki. A szeptória (4-5. kép) sötétbarna mozaikos, apró folt-tüneteket mutat az alsó leveleken. A kórokozók fejlődése a felsőbb levélemeletekre nem terjedt ki.

4.-5. kép: a szeptóriás barnafoltosság tünete levelén és az állomány alsó levélemeletein (fotó: D, Mueller, ISU, Bugwood.org)

Kun Ágnes

BAMKH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság

A szója kártevői

A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae, 6. kép) lágy és fás szárú növényeken egyaránt előfordul. Egyedszáma viszonylag rövid idő alatt gyorsan emelkedhet és meglepetésszerű károkat okozhat. Szabadföldi körülmények között a közönséges takácsatka a káros szintet július, augusztus folyamán éri el, amikor a populáción belül már minden fejlődési alak egyaránt előfordul, célszerű olyan akaricidekkel védekezni, amelyek valamennyi fejlődési alakra (tojás, lárva, imágó) egyaránt hatással vannak.

Az atkák elszaporodása száraz időhöz kötött. Az atkafertőzés fellépése szórványos. Súlyos esetben a levelek teljes elhalását is okozhatja hosszan tartó károsításával. 7-8 nemzedék is fejlődhet a fertőzött szóján, így a vegetációs periódus alatt állandó veszélyt jelent. Az első tünetek már június-júliusban jelentkezhetnek, apró tűpettyes sárga foltok formájában, a levéllemezen. Ajánlatos az első, még jelentéktelennek látszó tünetekre figyelni, és azonnal megkezdeni a védekezést. Védekezésnél legfontosabb a jó időzítés.

A takarmányként funkcionáló szója kártevői akár 10–15%-os terméskiesést is előidézhetnek, de a mag minőségét rontó hatás ennél is nagyobb lehet. Magyarországon a gyakorlat nem fordított nagy figyelmet a kártevők elleni védekezésre, mivel a ráfordítás költségei nem állnak arányban az elérhető terméstöbblettel.
Az utóbbi években azonban az agrotechnikai fegyelem fellazulása, a nem megfelelő vetésváltás, a külföldről behozott (és csávázás nélkül elvetett) fajták magjával behurcolt betegségek kezdenek figyelemre méltó mértéket ölteni. Jó agrotechnikával és a kisebb befektetést jelentő magcsávázással már fontos lépést tehetünk a mennyiségi és minőségi veszteségek csökkenése érdekében.

Bosnyákné Egri Helga

Kaposvári Egyetem, TKI

Sorközművelés – mechanikai növényápolás

A sorközművelés a gyomok szabályozása mellett a növényállományra egyéb „jótékony” hatást is gyakorol. Melyek ezek? A kultivátorkés megtöri a talajkérget, ezzel csökkenti a nedvességvesztést, elősegíti a talaj levegőztetését, hideg, tömörödött talajokon gyorsítja annak felmelegedését. A talaj felső rétege fellazul, a mélyebb talajrétegekből csökken a kipárolgás, tehát több felvehető víz marad a talajban.

A jól szellőző, légjárható talaj igen kívánatos és jó hatással van a Rhizobiumok és egyéb talajlakó mikroorganizmusok aktivitására, amelyek a szerves anyagok lebontásában nélkülözhetetlenek. A kultivátorozás felér egy jó harmattal, és sok esetben egy harmat „életet ment”. Egy népi bölcsesség szerint „a harmat nem növeszt, de fenntart”.

A szárazsággal ellentétes helyzetben is segít a kultivátor. Erős, csapó zápor, hirtelen jött nagy mennyiségű eső után – különösen a kevésbé jó szerkezetű vagy kötött talajokon – cserepesedik, kérgesedik a talajfelszín. Ennek megszüntetésére, megtörésére végzett sorközművelés az előzőekben felsorolt kedvező hatásokkal bír.

Általában két alkalommal célszerű a sorközművelést végezni. Az elsőt akkor, amikor a szója összetett levele kifejlődik, a másodikat addig, amíg a sorok záródnak.

Fontos, hogy a kultivátorkapák egyenletes és azonos mélységben (lehetőleg a talaj felső 5-6 cm-es rétegében) haladjanak, továbbá ajánlatos a sor és a kultivátor között megfelelő távolságot tartani.

Dr. Balikó Sándor

A cikk szerzője: Dr. Balikó Sándor