Miért éppen a gazdálkodást választotta hivatásául?

Gyerekkorom óta ebben a szakmában élek, tulajdonképpen nem is volt más hivatás, amit szívesebben csináltam volna. Nagyapám 1991-ben kapta vissza a földjeit, amelyeken édesapámmal dolgozni kezdtek, így elmondhatom, a mezőgazdálkodásban nőttem fel. Harmadik generációs gazda vagyok, nem is volt kérdés, hogy mit tanuljak. Kőszegre mentem, a Kereskedelmi és Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem 1997-ben. A Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi karán végeztem 2002-ben gazdasági agrármérnökként, 2004-ben pedig növényvédelmi szakmérnökként.

2010-ben elnyertem a fiatal gazda díjat, akkor szálltam be hivatalosan is a családi gazdálkodásba vállalkozóként. Persze addig is sokat dolgoztam ott, segítettem édesapámnak, amiben csak tudtam.

Ügyvezetőként is dolgozott.

Igen, amikor végeztem az egyetemen, egy beszerző és értékesítő szövetkezet ügyvezetője lettem. Nem volt nagy a csapat, körülbelül harminc környékbeli gazdálkodó tömörült benne. Jó ötletnek tűnt az elején, hiszen állami támogatásra számítottunk. Amit meg is kaptunk – de csak az első évben. Sajtoskálon vásároltunk egy régi téesz telepet. Jó volt, mert összeegyeztethettük az igényeket, a vetőmagbeszerzést is közösen intéztük. De ezen túl sajnos nehezen ment az együttműködés. Aztán elfogyott a pénz, az állam nem adott többet... 2006-ig voltam ott, végül 2011-ben eladták a telepet egy osztrák cégnek. Azóta a tagok számára beszerzési koordinátorként működik a szövetkezet.

Úgy gondolom, nagyon jó, ha négy-öt gazda lazább kötelékekkel együtt tud dolgozni. Hiszen már most is sokszor előfordul, hogy a környékbeli gazdákkal szívességet teszünk egymásnak. Baráti gesztus ez, nem üzleti alapon működik. De miért is ne működhetne? Hiszen igény van rá, az ember keresi a közös pontokat, a kapaszkodókat, jó, ha van a közelben egy segítő kéz, mikor szükség van rá. Az is igaz azonban, hogy – tapasztalatom szerint – az ember nagyobb biztonságban érzi magát, ha lehetőség szerint minden feltétele megvan a gazdálkodáshoz és nem szorul másra. Elsősorban ezért bizalom kell ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok kiépülhessenek, jól működhessenek.

Az elmúlt évek nem csak munkával teltek, családot is alapított.

Igen, a lányom, Liza Iringó öt éves, és tíz hónapja született meg kisöccse, Regő. A feleségem, Tünde most éppen gyesen van otthon, egyébként pedig tanítónő egy Waldorf iskolában.

Hol élnek most?

Sárvárra költöztünk a gyerekek miatt – itt ugyanis megvannak azok a szolgáltatások, amikre szükségünk lehet, zeneiskola, lovasoktatás, hasonlók. A környéken vannak a földjeink is, Uraiújfalun és a környékbeli településeken.

Mekkora területen gazdálkodnak?

Éppen átcsoportosítjuk a birtokot, édesapám ugyanis februárban meghalt. A terület összesen 320 hektár körüli, az idei változásokkal együtt a tulajdonlás kicsit más lesz. Családi gazdálkodásról beszélhetünk, hiszen édesanyámé, húgomé, feleségemé, gyermekeimé is ez a föld.

Édesanyám végzi a papírmunka előkészítését, de a feleségem – most a gyerekek miatt kevesebbet – de ott segít, ahol tud. Édesapámnak és nekem is volt egy alkalmazottam, így jelenleg hárman dolgozunk a gazdaságban.

Bárhogy is legyen, szeretnénk megtartani azt, amiért megdolgoztunk, de a legfontosabb, hogy egyben is tartsuk, hiszen a föld közös ügyünk, mindannyiunknak van munkája benne. Szeretjük ezt a területet, szeretünk dolgozni rajta, jobbá, termelékenyebbé tenni.

Szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak. Milyen növényeket termesztenek?

Azt mondhatjuk, a klasszikusokat. Van búzánk, kukoricánk, napraforgónk, repcénk, szójánk – ezeket a növényeket teljes területen termeljük. Búzát körülbelül nyolcvan hektáron, kukoricát és repcét száz-száz hektáron, napraforgót mindössze húsz hektáron. A búzát kenyérminőségűre állítjuk elő, és úgy adjuk tovább különböző feldolgozóknak, a kukoricából takarmány lesz, a repce és a napraforgó pedig biodízel üzemanyag
alapanyagként kerül a felhasználókhoz. Kis területen foglalkozunk rozs- és máktermesztéssel, előbbit hozzávetőlegesen kilenc, utóbbit úgy nyolc hektáron termesztjük. Mindkettőt csak kis területen termesztjük, étkezési céllal. A mákot régebben sokkal nagyobb területen termesztettük, most ez visszaszorult. Nagy kihívás volt, de ez benne a jó. Vegyszereket ugyanis korlátozott számban használhatunk a mák megóvására, tehát agrotechnikával kell kiegészítenünk a növényvédelmet. Nagyon figyelni kell rá, de megéri.

A mákot egyébként integráljuk, barbacsi üzleti kapcsolatunk van. Jó pár éve dolgozunk már velük, nagyon közvetlen, szinte baráti a kapcsolat.

Gépi szolgáltatást is nyújtanak – mit jelent ez a gyakorlatban?

Ezt még édesapám kezdte el, most én folytatom. Nagyon egyszerű, béraratást, talajmegmunkálást végzünk, ha kérik. Régi kapcsolatok ezek is, van olyan gazdaság, ahol már húsz éve dolgozik a család. Környékbeli területeken vállalunk munkát, a talajmegmunkálás és vetés általában kisebb területen történik. Sok helyen dolgozunk, előfordul, hogy összesen négy-ötszáz hektárnyi földterületen végzünk munkát.

Milyen gépekkel dolgoznak?

A legrégebbi traktorunk egy Rába Steiger traktor. A szántáselmunkálást többnyire ezzel végezzük, nagyon meg vagyunk vele elégedve. Olcsó és nagyon jól dolgozik. Van mellette két középkategóriás, mindössze 180 lóerős Same traktor. Nagyon korszerű gépek, strapabíróak, holott tíz éve dolgozunk velük. A lényegi munkát is ezekkel a gépekkel végezzük. Jók vetéshez, középkultivátorozáshoz. Egy Claas traktorunk is van, ez kiszolgáló és rakodógépként funkcionál a gazdaságban. A növényvédelmi munkát pedig egy John Deere, 100 lóerős traktor végzi.

Tartanak állatot?

Jelenleg nem. Szeretném, ha lennének. Szívesen tartanék marhát, csak sajnos nincs a környéken akkora kiterjedésű rétlegelő, ahol tarthatnám őket. De lehet, hogy előbb-utóbb ez is eljön, és állattartók is leszünk a növénytermesztés mellett. Távlati gondolatainkban mindenképp szerepelnek.

Milyen egyéb terveik vannak?

Jó lenne, ha a műtrágyát és a növényvédő szereket ki tudnánk iktatni a gazdálkodásunkból. Szeretnék biogazdálkodást működtetni, bár egyelőre ez még igencsak homályos terv. Természetesen most is az előírásoknak megfelelően termesztünk mindent, de néha elgondolkodom rajta: nem lenne egészségesebb, ha mindez bio módon történne? Ahhoz persze, hogy ezt elérjük, sok időnek kell eltelnie. Tisztulnia kell a talajnak, és nekem is meg kell ismerkednem az effajta gazdálkodás alapjaival. Szerves trágyára is szükségünk lenne a műtrágya helyett. Igaz, most is használunk szerves trágyát, azonban ez a baromfitrágya nem bio minősítésű.

Ismerek jó pár biogazdaságot, de még nem látom át, pontosan hogyan is működnek. Látom azonban azt, hogy ég és föld a különbség a szerves- és műtrágyával kezelt terület között. Tanulnom kell még, de azt már most látom, hogy az embereknek van igényük a tiszta élelmiszerre, a bióra. Úgy érzem, napjainkban a mezőgazdaság inkább a mennyiségi termelés irányába húz – nem vagyok benne biztos, hogy jól van ez így, hiszen a mennyiség sokszor a minőség rovására megy. Meg kell védenünk a talajainkat is, hiszen azokat unokáinktól kaptuk kölcsön, meg kell őriznünk a számukra.
A feleségem, a családom is támogat ebben – a részleteket azonban még alaposan át kell gondolnunk. Abban azonban biztos vagyok, az egészséges táplálkozásnak a bio a jövője.

Mit javasol a pályakezdő, fiatal gazdáknak?

Minden tiszteletem azoké, akik úgy vágnak bele a mezőgazdaságba, hogy nincs „mögöttük” egy márs működő gazdálkodás. Nagyon nehéz elindulni, rengeteg munka, befektetés kell hozzá. Aki azonban elszánta magát és hivatásául választja a gazdálkodást, azt javaslom, ne a haszonért csinálja elsősorban, hanem azért, amiért olyan szép ez a szakma. Kedvvel kell csinálni, a többi úgyis jön magától, ha szereti az ember azt, amit mindennap elvégez.

Ön miért szereti ezt a szakmát?

Nem egyszerű a kérdés, összetett a válasz. Rengeteg területen kell a munkát végezni, a mezőgazdász nem fókuszálhat csupán egy területre. Nem lehet csak intézkedni és irányítani. Én is részt veszek a munka minden fázisában.Beülök a gépbe, ha aratni kell, ha növényvédelemről van szó. Ha valami elromlik, igyekszünk mi magunk megjavítani. De emellett ott van a rengeteg papírmunka is. Az üzletet is vinni kell, a partnerekkel ápolni a viszonyt, információkat gyűjteni a piac helyzetéről – szóval rengeteg a munka. De már ezt önmagában nagyon szeretem. Szeretek a földdel foglalkozni.

Sok gazda panaszkodik, hogy a függőség megnehezíti a munkát. Mert valóban, függünk a piactól, ami valamennyire még kiszámítható, de az időjárást nem tudjuk befolyásolni. Sokan mérgelődnek emiatt, hogy nem tehetnek ellene semmit, nem irányíthatják, mikor legyen eső, mikor napsütés. A szemlélettel van a baj: ha nem esik, az a baj, ha meg esik, akkor az. Én úgy vagyok vele, nem kell ezt utálni. Mindenben meg kell keresni azt, ami jó – szeretni kell a csapadékos és száraz időszakot egyaránt. Legyen mindig félig tele a pohár, ne pedig félig üres. Valóban, függünk az időjárástól – ha úgy tetszik, a Jóistentől – ezt el kell fogadnunk. Tegyük meg, amit csak lehet, ami rajtunk múlik, a többi úgyis elválik majd. Ami az én részem, azt beleteszem a gazdaságunkba, a többi úgyis jön magától. Ezért is olyan szép ez a hivatás – kis túlzással élve, soha nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, de sok mindent tehetünk érte.

Hardi Judit

A cikk szerzője: Hardi Judit