A március végéig szóló meteorológiai előrejelzés még mindig változékony, csapadékos, kissé hûvös tavaszt ígér. Ennek a folyamatnak komoly hatása van és lesz a növénytermesztés eredményességére.
A tavaszi munkák összetorlódnak, minél később jön el a határozott felmelegedés, annál gyorsabban igyekszik a természet „utolérni” magát. Az már most látható, hogy a belvízzel elöntött területeken kipusztul az őszi vetés, s kétséges, hogy lehet-e majd a lassan száradó foltokon, táblákon másodveteményt termeszteni. A talajok telítettsége miatt későn tud elindulni a magágykészítés és a vetés, a korai vetésû zöldségfélék, zöldborsó, mák, tavaszi árpa magja kevés helyen kerül időben a talajba.
A gyümölcsösöket elsősorban a kórokozók támadták tavaly, s tömegesen nevelték ki áttelelő képleteiket, amelyek komolyabban nem károsodtak a tél folyamán, tehát a vegetáció indulásával erős fertőzési nyomásra kell számítani. Remélhetőleg a cikk megjelenésére mindenki elvégzi a lemosó permetezés(eke)t az ültetvényekben. Az őszibarackot visszatérően és egyre erősebben károsítja a tafrinás levélfodrosság. Ellene a rezes lemosó kezelés ad megalapozó védelmet, de a védekezést folytatni kell csapadékos, hûvös körülmények között, egészen az általános és tartós felmelegedésig. Rügyfakadás után már szerves hatóanyagú készítményeket alkalmazhatunk. Hasonlóan visszatérő gond a csonthéjasok moníliája, amely attól függően, hogy a kedvező mikroklimatikus viszonyok kialakulásakor éppen melyik faj virágzik, más és más faj fáit betegíti meg erősen. Kimondottan veszélyeztetett a kajszi (korai virágzás), később a meggy, de károsítja az őszit és szilvát is. A védekezésről már egy korábbi cikkben írtunk, most csak az időzítésre (csapadékos, nedves körülmények és a virágzás fenológiai állapot összefüggése), illetve a kellő számú kezelésismétlésre (indokolt esetben) hívom fel a figyelmet.
Tapasztalatok szerint április második dekádjában megindul az almafavarasodás aszkospóráinak szóródása, a folyamat a harmadik dekádban tömegessé válik, ezzel együtt a védekezéseket meg kell kezdeni. Az almafalisztharmat primer tünete a hajtás növekedésével együttesen alakul ki (a rügyekben telelt micélium az új hajtásban fejlődik), április közepére már láthatóvá válik. Az alma virágzása általában április harmadik dekádjában kezdődik és tájegységtől, időjárástól függően május első dekádjának végéig tart. Ez rendkívül érzékeny időszak, ekkor támadhatja meg a tûzelhalás betegség is. A kórokozó (baktérium) számára létfontosságú a nedves felület (csapadék), a megfelelő hőmérsékleti érték (15,6 °C feletti átlaghőmérséklet), a növény virágzó állapota mellett. Különösen fontos az előbbi paraméterek megfigyelése, mert az eddig viszonylagos biztonságot nyújtó streptomicyn hatóanyagú készítményeket ma már a hatóság rendelkezése alapján sem lehet felhasználni (természetesen a hatóság nem is rendeli el ennek a használatát). A rezes megelőző kezelések, a fosetil-AI és a kasugamicyn hatóanyagon kívül a drasztikus mechanikai beavatkozások maradtak a védekezési palettán.
A kártevők kisebb tömegben teleltek, ennek ellenére érdemes megfigyelni a körte levélbolha korai megjelenését (március végén) és tojásrakását. Ez segítséget nyújt a védekezés időzítéséhez. A levéltetvek képesek gyorsan felszaporodni, ezért ezek figyelemmel kísérése sem felesleges munka (kora tavasszal a levélpirosító almalevéltetû, levélpirosító ribiszke-levéltetû). Április elején ki kell rakni az almásokban a szexferomon csapdákat, hiszen a levélaknázó molyok rajzása várhatóan április közepén kezdődik, míg az almamoly május első napjaira várható.
Ne felejtkezzünk el az utóbbi években gradációs ciklusát élő gyapjaslepke lárvakeléséről. Tavaly április közepén jelentek meg az első hernyók, az időjárástól függően most is a hónap közepétől várható kelésük indulása. Rövid ideig maradnak a tojáscsomó közelében, majd felmásznak a koronába, s táplálkoznak. Ha még nincs táplálék (lomb), vagy kevés, a szél segítségével tovavitorláznak. Ezt kell megelőzni a kezeléssel, a kis hernyó elleni és koncentrált kezelés hatékony az ültetvényekben. Az őszi felvételezések alapján a tojáscsomó-fertőzések fokozatosan áttolódtak az északi középhegység erdősült vidékeire, a korábbi gócpontokban, illetve az azokból kiinduló elsődlegesen fertőzött tájakon a tömegszaporodás összeomlott. Ebből következőleg Nógrád, Heves és Borsod megye erdő közeli ültetvényeiben, kertjeiben fenyeget súlyosabb kártétel.
A szántóföldi kultúrák esetében, a márciusi helyzethez képest jelentős változás nem történt. Mindenképpen fontos, hogy a növények fenológiai állapota kb. két hetes késésben van a kései tavaszodás miatt. Ezzel együtt a károsítók is a vártnál később jelennek meg, pl. a repceszár-ormányos, a repcefénybogár még március 22-ig nem jelent meg, de a veszély nem múlt el, várhatóan az első meleg napsugarak előcsalogatják azokat. A márciusi újabb hóborítás már sok volt a repcének, a levegőtlen, nedves körülmények következtében több helyen (pl. Nyugat- Dunántúl) erősödtek a vizenyős foltokban megmutatkozó károsodások. Nagy kérdés, hogy a nagyon várt tavaszi napsütés mennyire lesz képes gyógyítani az állományokat, a szívlevelek mennyire egészségesek. A legyengült, károsodott állományokban, különösen a mostanság jellemző nedves körülmények között a korábban emlegetett gombabetegségek – fómás betegség és a fehérpenészes rothadás – fertőzésének a veszélye nő. A hûvös, kimondottan csapadékos tavasz a repceperonoszpóra fertőzését is elősegíti.
A kalászosok közül az őszi búza továbbra is biztató képet mutat, jól telelt, de már jót tenne a napsütés és a fejtrágya, kizöldülnének a táblák. A kártevők itt is késve jelennek meg. Az elhúzódó, hûvös, csapadékos tavaszodás a pirenofórás levélfoltosság és a lisztharmat terjedésének kedvez, de a felmelegedés hatására, a későbbiekben kialakulhat olyan mikroklíma az állományokban, amely a vörösrozsda fertőzését segíti. A gombabetegségek megítélésénél figyelembe kell venni, hogy már ősszel bekövetkezett elsődleges fertőzésük, ott telelnek az állományokban. Az őszi árpa továbbra is sárgulásos képét mutatja, főleg a Dunántúlon. Remélhetőleg a napsütés és a fejtrágya hatására kizöldülnek a táblák.
A hosszan és folyamatosan csapadékos időjárás, a talajok vízzel való telítettsége pusztítólag hat a telelő pocok népességre, remélhetőleg tavasszal, nyár elején nem lesz vele gond. Ennek ellenére érdemes a magasabb fekvésû részeken a lakott járatokat ellenőrizni, mert tavaly ősszel erőteljes szaporodásnak indult a kártevő.
A cikk szerzője: Tóth Miklós
