Gyephasználat mûszaki kérdései

Agro Napló
Az elmúlt évtizedek a mezõgazdasági termelést érintõ, elsõsorban a szarvasmarha-tartásra vonatkozó változások nem kerülték el az amúgy sem jó helyzetben lévõ hazai gyepgazdálkodást. A gyepterületek az elmúlt idõszakban folyamatosan és viszonylag egyenletesen csökkentek, az állatlétszám csökkenésére is ez volt jellemzõ, azonban 1990 és 1995 között ez rohamosan csökkent, így az 1 ha-ra jutó kérõdzõ létszám 1,2–1,4 közötti értékrõl mostanra 0,76-ra csökkent (1). Valószínûleg ennek tudható be, hogy a viszonylag alacsony hazai 1,5 t/ha szénahozam mellett is, és a csökkenõ gyephasználat mellett is biztosítható a szarvasmarhatartás gyepszéna igénye.

Az utolsó felmérés alapján a nagyüzemileg hasznosítható gyepterületek 716 ezer ha (a húsmarhatartásra alkalmas talajvédő gyepek területe 241 ezer ha, a csekély szénatermésû talajvédő szórványgyepek területe pedig 333 ezer ha-ra tehető) (2) természetesen ezek a tényleges használat – elsősorban az egyes kategóriában – jelentősen elmarad a lehetőségektől (az intenzív hasznosítás ~ 10%-ra, a tényleges kaszálóként történő hasznosítás 50%-ra becsülhető). Éppen ezek a számok mutatják azt, hogy a gyephasználatban a kérődzők takarmánnyal való ellátásának szerepe mellett, egyre nagyobb szerepet kap a talaj- és természetvédelmi szerep, vagyis az ökológiai adottságokat megőrző feladata. A jól ápolt gyepterületek turizmusra gyakorolt kedvező hatása sem elhanyagolható. Ezért a gyephasználatnak, gyepgazdálkodásnak a technológiáját és az alkalmazott mûszaki megoldásokat az elmondottaknak kell alárendelni.



A fentiek szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a gyepek ápolási munkáinak elvégzésére. Az ápolási munkák gépeinek kiválasztásánál a telepített gyepek ápolásában a réthengerek alkalmazása segíti a gyepek talajállapotának beállását a kívánt értékre. A természetes gyepek esetében nagyon fontos a tisztítókaszálások elvégzése, a lekaszált növényzet, valamint az elhalt állomány eltávolítása speciális rétboronákkal. Ezek a munkálatok, a tisztítókaszálás hagyományos dobos, rotációs kaszákkal elvégezhetők, előnyösen használhatók a független vágószerkezet felfüggesztésû, talajkövető vágószerkezetû rotációs kaszák. A tisztító kaszáláshoz rosszabb talajállapot és elhanyagoltabb gyepek esetén jól használhatók – az erre a célra kialakított – vízszintes vagy függőleges tengelyû szárzúzó és mulcskészítő szárzúzó berendezések. A gyepterületek szellőztetésére réses réthengerek használhatók, a talajlazítás pedig a szántóföldi növénytermesztésben használható középmélylazítók, mélylazítók segítségével zavarmentesen elvégezhető.






A gyepek hozamához szükséges NKP hatóanyagú mûtrágyák a hagyományos röpítőtárcsás mûtrágyaszóró gépekkel a kívánt adagmennyiségben kiszórhatók. Az újabb röpítőtárcsás szórószerkezetek nagyon pontos anyagmennyiség-beállítást és pontos, egyenletes kijuttatással mûködtethetők. A gyepterületek tápanyag-ellátásában a mûtrágya-kijuttatóknak hagyományai vannak. A tartálykocsik esetében a környezeti kellemetlenségek elkerülésére, és a kijuttatás egyenletességének javítására, egyre szélesebb körben alkalmazzák a nagy munkaszélességû szórókereteket, melyek kijuttató csövekkel vannak felszerelve.



A kijuttatási veszteségek csökkentésére pedig gyakran alkalmazzák a tárcsás nyitó-csoroszlyával felszerelt hígtrágya talajba-juttató adaptereket.

A gyepek betakarításánál – a szénakészítés esetén – figyelembe kell venni a gyephasznosítás különböző kategóriáit, az üzemi és ökológiai adottságokat, és a gépi technológiát ennek megfelelően kell megválasztani.



A szénakészítés gépesítésének színvonala és a technológiai fegyelem betartása a téli tárolású takarmány minőségét meghatározza. A gyepekből hazai viszonyok között általában jó minőségû széna készíthető, szársértős kaszák használata csak csapadékos időjárás esetén szükséges. A gyepek esetében is fontos a kaszálás időpontjának megválasztása és a kaszálás minél gyorsabb elvégzése. A hazai üzemi viszonyokat tekintve a kisebb területtel rendelkező vállalkozások az 1,6–2,4 m munkaszélességû függesztett, a közepes méretû vállalkozások a 2,8–3,0–5,0 m munkaszélességû vontatott, míg a nagy, több száz hektár termőterülettel rendelkező vállalkozások a gépkombinációban üzemeltethető vagy magajáró nagy munkaszélességû kaszákat használhatják előnyösen. A gyepszéna–készítésben hazai viszonyok között a nagy hozamú gyepek, vagy kedvezőtlen időjárás esetén szükséges a rendterítés, ill. rendösszerakás, rendszellőztetés elvégzése.



A szálastakarmányok minőségének beltartalmi értékeinek a megóvása szempontjából az egyik legfontosabb munkamûvelete a rendkezelés. A rendterítés és a terített rendek lazítása, szellőztetése során a területen vékony rétegben egyenletes vastagságú terített rendet kapunk, melynek következtében a takarmány vízleadása gyorsan és egyenletesen történik. A rendterítés az anyag 70–75%-os nedvességtartalma mellett történik, ezért erre a célra nagy munkaszélességû, szállítási helyzetben összecsukható, nem vezérelt ujjas 4–6–8 forgórésszel szerelt vontatott gépeket használunk.

A terített rendek összerakásának, ill. a szőnyegrendek kettős rendbe történő rakásának pedig a következő munkamûveletben használatos bálázógépek leterhelése, ill. a bálázás jó minőségben történő elvégzése szempontjából van jelentősége.






Rendrakásra vezérelt ujjas forgórésszel szerelt, nagy munkaszélességû gépeket használunk. A nagy, 8–10 m munkaszélességgel dolgozó gépek 2–4 forgórésszel is készülhetnek, a forgó részeket tartó konzolok pedig a forgórészekkel együtt szállítási helyzetben felcsukhatók. A nagy munkaszélességben történő, jó minőségû, veszteségmentes munkavégzés, valamint a takarmány szennyezésének elkerülése végett a forgó részeket tartó konzolok csapokkal csatlakoznak a vázkerethez, és a forgórészeket különleges, tandem, gyakran iker elrendezésû futómûvek támasztják alá.



A kisebb termőterülettel rendelkező vállalkozások a rendkezelési munkák elvégzésére univerzális gépeket használhatnak, melyek a rendterítés, lazítás, összerakás, forgatás munkamûveleteit egy géppel végzik el.



A szálastakarmányok beltartalmi minőségének megóvására, tehát a rendkezelésre vonatkozó szabályokat pontosan be kell tartani.



A nagy hozamú gyepeknél a kaszálás után közvetlenül 70–75% nedvességtartalom mellett célszerû elvégezni a rendterítést. Kisebb hozamok esetén, száraz időjárási viszonyok mellett a rend összerakásáig nem is szükséges az anyagot megbolygatni. Gyep-, ill. lucernaszenázs-készítésnél akár szögletes nagybálázót, akár szecskázót alkalmazunk a rendterítéstől eltekinthetünk. A betakarító gépek teljesítményének kihasználása érdekében azonban még nagy hozamú gyepeknél is szükséges a rendösszerakás. A gyepszenázs-készítésnél a rendösszerakást 45–50% nedvességtartalom mellett célszerû elvégezni.



A gyepszéna-készítésnél a rendrakást 20% körüli nedvességtartalomnál lehet végezni. A lucernaszéna-készítésnél a rendterítés – közvetlenül a rendrevágás után 75–80% nedvességtartalomig – kedvező hatású. Lucernánál különösen fontos, hogy feleslegesen ne mozgassuk a rendet, mert a levélpergési veszteség minden manipulálásnál nagyobb lesz. Ezért fontos, hogy a rendösszerakást, rendkettőzést is 40–45% nedvességtartalom mellett végezzük, amikor a levél még nem pereg. Nagyon fontos, hogy laza, szellős rendet rakjunk, mert az anyag így képes utánszáradni.



Csapadékos időjárásban nem kerülhetjük el a rend forgatását és a rendlazítást. Különösen ügyeljünk arra, hogy ezeket a munkákat mindig nagyobb páratartalmú napszakokban végezzük. A levélpergés így sem kerülhető el, de a veszteség kisebb lesz, mint a penészesedésből származó kár.



Gyepszéna-készítésben a bálázásra a szögletes kisbálakészítő változó, ill. állandó bálakamrás hengeres, ill. a szögletes nagybálakészítő gépek – a betakarítandó volumentől függően – egyaránt használhatók. A szögletes kisbálakészítő gépek kis volumen és megfelelő kézi munkaerő rendelkezésre állása mellett használhatók előnyösen.



A változó kamrás hengeres bálakészítő gépek nagy teljesítménnyel, viszonylag nagy (1,8 m) bálaátmérővel dolgoznak, kellő tömörségû és jól kazalozható bálákat készítenek. Az állandó bálakamrás gépek kisebb bálaátmérővel (1,2–1,6 m) dolgoznak, azonban általában aprítóberendezéssel szerelt változatban is kaphatók, aminek következtében viszonylag tömörebb bálákat készítenek, az aprítás következtében a bálák bontása és további aprítása, a takarmányba való bekeverése könnyebben elvégezhető.



A szögletes nagybálázó gépek nagy teljesítménnyel és jó munkaminőséggel dolgoznak, éppen ezért a nagy hozamú és nagy termőterülettel rendelkezők részére javasolható a használatuk. A szögletes nagybálaként betakarított gyep, ill. lucernaszéna, a betakarítási technológia előírásainak betartása mellett, minden esetben jó minőségû. A jó minőség és a könnyû szállíthatóság következtében – az üzemi igények kielégítése mellett – szívesen használják ezeket a gépeket kereskedelmi áru-széna előállítására is. Mindezekkel az előnyökkel a szögletes nagybálakészítő gépek komoly versenytársai a hengeres nagybálakészítő gépeknek. A szögletes nagybálakészítő gépek alkalmasak a szálastakarmányok 40–60% nedvességtartalommal történő betakarítására is. Az ilyen nagy nedvességtartalommal betakarított takarmányt azonban különös gondossággal kell kezelni.



Az elkészített bálákat 6 órán belül a tárolási helyre be kell szállítani, és kazalba kell rakni. A kazalozásnál pontosan és szorosan egymáshoz kell rakni a bálákat, hogy minél kevesebb levegő maradjon közöttük. A kazal összerakása után a bálákat fóliával légmentesen le kell zárni. A tárolás során ügyelni kell arra, hogy a fóliaborítás ne sérüljön meg, és a bálák ne kapjanak levegőt. A bálakazlakat olyan nagyra célszerû kialakítani, hogy a fólia megbontása után két hét alatt feletethető legyen. Az így készített takarmány jó minőségû szenázs, a silókukoricához képest kevésbé savanyú, nagy a tápanyagtartalma, és mivel szálasan történt a betakarítás, konzisztenciája a szénához hasonló, vagyis a rosttartalom szempontjából is kedvező.



Összefoglalva az előzőeket, megállapítható, hogy a jelenlegi időszakban a gyepgazdálkodást több alternatíva jellemzi, amelynek a különböző technológiai megoldásainak alkalmazása a korábbinál nagyobb, jobban átgondolandó, de nem megoldhatatlan feladatot jelent. A technológiai változatok megvalósításához a szükséges gépek és berendezések a hazai kereskedelemben rendelkezésre állnak.

Irodalomjegyzék:

  • Kralovánsky U. Pál: Mezőgazdaságnak mostoha gyermeke a gyepgazdaság

    (Takarmányozás, 2004. 4. sz.)
  • Dr. habil. Dr. h. o. Makai Sándor–Makai Péter: Gyepterületek ápolása, trágyázása (Agro Napló, 2004/8.)
  • Dr. Kelemen Zsolt: Az FVMMI által 2002-ben bevizsgált szálastakarmány-

    betakarító gépek vizsgálati eredményei (Agro Napló, 2002/9.)
  • A cikk szerzője: Dr. Kelemen Zsolt

    Címlapkép: Getty Images
    NEKED AJÁNLJUK
    Az AGROmashEXPO 2022 díjazottjai

    Az AGROmashEXPO 2022 díjazottjai

    Az idei évi termékversenyre jelentkezők a Hazai és Nemzetközi díjra nevezhettek, Digitalizáció, Gépesítés, Input/Szolgáltatás kategóriákban. A szakmai...

    Felkapott lett a cirok

    Felkapott lett a cirok

    Az elmúlt évek szélsőséges (aszály, a csapadék kedvezőtlen megoszlása) időjárása azt bizonyítja, hogy a termelő szervezeteknek több lábon kell állniuk...

    CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
    KONFERENCIA
    Agrárszektor Konferencia 2024
    Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
    EZT OLVASTAD MÁR?