Baromfiféléink genetikai teljesítőképességének realizálása, különösen a korszerû, nagy hozamú brojlerek nevelésének első hetében, nagymértékben függ a keltetés sikerétől. A pecsenyecsirke előállításának ideje egyre rövidül, miközben a keltetés időtartama nem változik, miáltal aránya és jelentősége a teljes folyamatban hangsúlyosabbá válik. Ezért helyeződik napjainkban fokozódó figyelem a keltetés színvonalára, a naposcsibék minőségére, valamint a nevelésnek az egészen korai, a kikelést közvetlenül követő időszakára, az indításra. Az inkubációs faktorok ugyanis nemcsak a keltethetőséget határozzák meg, hanem létfontosságú szervek, szervrendszerek kialakulását is befolyásolják, ami a későbbi nevelési eredményekre is nagymértékben kihat.

A korszerû húshibridek keltetése

A korszerû húshibridek embrióira a nagyobb növekedési erély, a jóval erőteljesebb anyagcsere és a fokozott érzékenység jellemző. Sokkal feltûnőbben reagálnak a keltetéstechnológiai pontatlanságokra, különös tekintettel a hőmérséklet beállítására és a hőelosztásra. Keltetésük folyamán új fogalmat kell megtanulnunk és főleg mérnünk: az embrióhőmérsékletet. Ez azt jelenti, hogy nem a keltetőtér hőmérsékletét figyeljük, hanem az embrióét.

A genotípus jelentősége. A baromfifélék hústermelő képességének javításában elért bámulatos genetikai előrehaladás jelentős hatással van az embriófejlődésre is. A korszerû, gyors fejlődésû, nagy hozamú brojlerek, a nagytestû pulyka-, házikacsa- és lúdhibridek embriói már a keltetés alatt nagyobb növekedési erélyt mutatnak. A jelenleg forgalmazott húshasznú tyúk- és pulykahibridek növekedési erélye lényegesen nagyobb az 5–10 évvel ezelőtti konstrukciókéhoz képest, ami már a keltetés alatt is megmutatkozik. Az 1. ábra azt szemlélteti, hogy a hibrid embriók növekedési erélye még a gyors növekedésû hústípusú fajtákét is meghaladja. A fokozott izombeépítés nagyobb CO2-, vízgőz- és hőtermeléssel jár, aminek elvezetéséről gondoskodni kell. A mérések arra mutatnak, hogy a modern brojlerek az előkeltetés végén csaknem kétszer annyi hőt termelnek, mint a klasszikus genotípusok (az egy embrióra számított energiatermelés 0,12 W-ról 0,28 W-ra emelkedett).

Nehézségek a keltetésben. A korszerû, gyors fejlődésû brojlerek keltetésével kapcsolatosan számos nehézség merül fel. A többlet oxigénszükséglet a keltetőgép megnövelt szellőztetésével könnyen pótolható. Az önhő kezelése azonban nem egyszerû feladat. A duplájára emelkedett hőtermelés következtében az embriók lényegesen érzékenyebbé váltak arra, hogy hőmérsékletük ne emelkedjék az optimális 37,8 °C fölé. Erre a keltetés végén a 18. naphoz közeledve egyre nagyobb esély van, hiszen a keltetőgépek hûtőkapacitását a régi típusú brojlerek hőtermelésére méretezték.

Az önhő elégtelen eltávolítása az embrióhőmérséklet emelkedéséhez vezet még akkor is, ha az ellenőrző hőmérők a beállított értéket mutatják. Egy átlagos, szakaszos üzemû keltetőgépben ugyanis gyakran lehet az embriók hőmérsékletében eltéréseket megfigyelni attól függően, hogy a ventilátortól és a padozattól milyen távolságban, továbbá a tálcán belül hol helyezkednek el. A ventilátor közelében lévő tojások esetében a kielégítő légcsere biztosítja a hőmérséklet viszonylag egyenletes elosztását és azt, hogy azok 39,0 °C fölé ne melegedjenek. A ventilátortól távol a levegőáramlás lelassul, így a sarokban lévő tojások, különösen a kocsik középső tálcáin és azon belül a légmozgástól elzárt sorokban lévők jelentősen felmelegednek. Az egymáshoz nagyon közel elhelyezett tojássorok egyre jobban felmelegítik a levegőt, amely az útjába eső első sort még képes lehûteni, a legtávolabbi tojások azonban akár 40 °C fölé is melegedhetnek.

Az embrió és a keltetőtér közötti energiaáramlás szempontjából a légsebesség tehát lényeges tényező. A gyorsabb légmozgás jelentősen növeli a hőátadást még akkor is, ha a beállított hőmérsékleti értéket nem változtatjuk. A 3. ábra azt az összefüggést szemlélteti, hogy az embrió és az őt körülvevő levegő hőmérséklete közötti különbség milyen nagy mértékben függ a tojástömegtől és a levegő sebességétől (4000 w/m3 metabolikus hőtermelést feltételezve). A légsebesség növelésével együtt járó hûtőhatás a tojás hőmérsékletét sokkal közelebb hozza a keltetőgépéhez. Az 50 g-os tojás és a levegő közötti hőmérsékletkülönbség 0,5 m/s légsebesség esetén 1,6 °C, míg 2,0 m/s mellett csak 0,8 °C, a 70 g-os tojásnál az értékek magasabbak: 2,2 °C és 1,2 °C az előbbi sorrendben.

A felsorolt tényezők azt bizonyítják, hogy a keltetőgép hőmérséklete nem azonos az embrió hőmérsékletével és azt nem kizárólag a levegő hőmérséklete határozza meg. Nem elegendő tehát csupán arra koncentrálni, hogy megfelelő hőmérsékletet állítsunk be a keltetőgépben, az ismertetett kölcsönhatásokat is figyelembe kell venni. 

A kutatások azt mutatják, hogy az embrióhőmérséklet túlzott megemelkedése (39,5 °C fölé) nemcsak a keltethetőséget érinti negatívan, hanem hatására csökken a szív mérete, ártalmas az emésztőszervekre, különösen a vékonybél mûködését zavarja, és károsítja az immunrendszert is. A kívánatosnál magasabb hőmérséklet a köldök környéki szövetek túl intenzív és ezáltal tökéletlen záródását eredményezheti. A sziktömlő nem képes időben a testüregbe záródni és bélkizáródás is felléphet. A jelenség jellegzetes képe a köldöknél megjelenő fekete csomó és fonál.

A túlmelegedett tojásokból kelt csibék növekedési erélye, takarmányértékesítése romlik, fogékonyabbak a megbetegedésekre, ily módon a keltetés nem kielégítő színvonalának sokkal súlyosabb ökonómiai következményei vannak, mint egyszerûen a kelési százalék csökkenése.

A hagyományos brojlerekre kialakított levegősebesség mellett az embrióhőmérsékletet illetően jelentős eltérések alakulhatnak ki a keltetőgépben. Erre és a hőmérséklet ingadozásra a korszerû brojlerembriók szélsőségesen érzékenyek.

A hûtésteljesítmény és a hőelosztás javítása. E két paraméter kulcsfontosságú a korszerû brojlerek keltetésében, amelynek javítására a következő lehetőségek vannak:

• A tojások periodikus hûtése a leghatékonyabb megoldás és egyúttal a leginkább természetszerû. Ez a víziszárnyasok keltetésére elterjedt megoldás az iparszerû brojlertermelésben nehezen kivitelezhető, mert különleges feltételeket kíván és jelentős munkatöbblettel jár. Az esetenként óriási mennyiségû tojás rendszeres gépen kívüli, vagy hideglevegős hûtését nem lehetne pontosan végrehajtani, ezért inkább a következő pontokban ismertetett áthidaló megoldásokra törekednek.

• A korábbihoz képest 0,1–0,3 °C-kal alacsonyabb hőmérséklet a keltetés végéhez közeledve.

• A légmozgás sebességének növelése a keltetőgépben, illetve a tojások felett, amelyre mûszaki és keltetéstechnológiai módosítás egyaránt lehetőséget kínál. Az elsőbe a ventilátorok fordulatszámának növelése, a lapátok alakjának és dőlésszögének változtatása tartozik. A technológiamódosítás lényege a tojássorok között létrehozott nagyobb tér, amelyet akkor érhetünk el, ha a forgatást megszüntetjük, vagyis a tálcákat a keltetés 15–16. napjától kezdve folyamatosan vízszintesen hagyjuk. A tojások forgatásának a keltetés ezen a késői időszakában már nincs mérhető hatása, ugyanakkor vízszintesen a tálcák között nagyobb a tér, mint 45 °-ban elfordítva. Ezáltal a levegő sebessége és kiegyenlítettsége javul, a hőátadás is jobb lesz, és az embriók között kisebbek lesznek a hőmérsékleti különbségek.

• Párásítás a keltetőgépen belül és a keltető-teremben. A keltetőgépben elporlasztott víz párolgása hûti a tojásokat, de ha a párásítás nem egyenletes, hideg foltok és ezáltal embrióhőmérsékleti különbségek alakulhatnak ki. Segít az előkeltető terem páratartalmának növelése is.

Változtatások a brojlerkeltetésben

A húshibridek keltetése az utóbbi néhány évben számottevően módosult. A kezdeti embriófejlődés szempontjából előnyös, ha – a természetes keltetéshez hasonlóan – magasabb hőértékekkel indul az előkeltetés. A hőmérséklet csökkentése a keltetés végén fontos.

A páratartalom és a szén-dioxid szintjét meghatározza az, ha a szellőzőket a 10. napig zárva tartjuk. Ezt egyrészt a meleg megőrzése érdekében tesszük, másrészt a túlzott ventiláció mellett az előkeltető gép feleslegesen fût, hût, párásít. Valamennyi levegő a zárt szellőzőnyílások mellett is beáramlik a keltetőtérbe.

Előnyös, ha a 15. napot követően a forgatást leállítjuk és a tálcákat vízszintes helyzetben hagyjuk (jobb levegőáramlás).

Lépésről lépésre, apró technológiai módosításokkal haladjunk előre, legyünk körültekintőek. Figyelembe kell venni a keltetőgépre a gyártó által készített eredeti utasításokat, a keltetőgépek mûszaki állapotát, a keltetőtermek környezeti paramétereit (hőmérséklet, páratartalom, szellőztetés) és az üzem sajátosságait is.

Az új technológiával, kedvezőek a hazai tapasztalatok: javult a keltethetőség és a brojlerek életképessége. A keltetésfilozófiát természetesen a keltetőgépgyártók is igyekeznek követni, illetve azoknak megfelelni. Az elmúlt néhány évben módosított, esetenként forradalmian új konstrukciókkal jelentek meg, amelyekről és számos további kérdésekről olvashatnak és rengeteg információt találnak A keltetés kézikönyve (Dr. Bogenfürst Ferenc, 2004) c. szakkönyvben.

A cikk szerzője: Dr. Bogenfürst Ferenc