A takarmányok és a takarmányozás költségeinek csökkentése a fentiek alapján nem kerülhető meg. Az elvárás teljesítését azonban nem egyszerûen olcsó, hanem hatékony takarmányozással kell megoldani. A megoldás közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a termelés és a tejminőség alapja; ez a preventív eszköze az állomány egészség megőrzésének, a kedvező szaporodásbiológiának; ez az egyik legnagyobb hatású és jól befolyásolható környezeti tényező a genetika kihasználásában; sok esetben a növekvő költségei valamilyen technológiai hiányosságot is ellensúlyoznak.
A következőkben a hatékony takarmányozás kritikus pontjait tekintem át, melyhez a kiindulási állapot: adottak a takarmányféleségek és a helyi körülményeknek megfelelő optimalizált takarmányadag.

1. Humán oldal, munkaszervezés
A vezető feladata, hogy a helyi körülményekre adaptált, a törvényi előírásoknak és a szakmai irányelveknek megfelelő, a vevői igényeket kielégítő terméket adó, betartható üzemi technológiák készüljenek és ellenőrzötten mûködjenek. Ezekből bővítéssel a teendők módját, helyét, anyagait, módszereit, elvégzőit meghatározó, számonkérhető munkautasítások, munkaköri leírások készíthetők. Tartalmukat – visszatérően is - oktatni kell, magát a dokumentumokat az érintett munkaterületen ki kell függeszteni, az érintetteknek aláírásukkal igazolva át kell adni. E „kották” segítik, hogy a naponta ismétlődő takarmányozási munkák lehetőleg azonos módon, időben és minőségben történjenek, a dolgozók tisztában legyenek a feladataikkal, valamint, hogy a rendszerbe kerülő személyek minél hamarabb teljes értékû dolgozók legyenek. A takarmányozást végző személy „bizalmi ember”, a vezetői jelenléten kívül is nagy értékû gépekkel és készletekkel dolgozik. Szerepét a telepi bérezés kialakításánál is súlyozni kell, legyen érdekelt a tejtermelés nagyságában, munkaterületének rendezettségében, a készletek folyamatos üzemnek megfelelő kezelésében (Csak akkor van betartva a takarmányadag, ha mindig mindenből van készletünk!).

A nyomon követett készletek mellett a hazai gyakorlat szerint a tápokat, koncentrátumokat, kiegészítőket a következő szállítás előtt min. 1 héttel célszerû rendelni. Vásárolt ipari eredetû takarmányokból 2-4 hét szükségletének megfelelő mennyiséget érdemes raktározni.

2. Takarmányok minősége, minőségvédelme
A takarmányadagok a takarmányok laboratóriumi vizsgálata alapján készülnek, de a minta pontos képet csak a mintázott tételrészről ad. A tárolt mennyiségek azonban nem homogének. Pl.: a szilázs táplálóanyag és szárazanyag-tartalma a betakarítás alatt szinte naponként változhat, de táblánként, fajtánként is eltérő. A szénák minősége kaszálásonként eltérő. A telepi vezetőnek, a kiosztást végző dolgozónak folyamatosan nyomon kell követni az etetett takarmányok érzékszervileg észlelhető változásait, a változások alapján korrigálni kell az adagokat. A rendszeresen vásárolt takarmányféleségeket időnként célszerû mintázni és analizáltatni, ezt a saját gazdaságban készülő tápok esetében szintén hasznos elvégezni. A betárolt tömegtakarmányok takarását minden szelesebb-csapadékosabb időt követően át kell vizsgálni, a sérült védőborításokat javítani kell, hiányában penészedés, rothadás várható. A kazlak, silók, fóliatömlők körül, illetve alatt ne gyûljön össze a víz, mert a készletek rothadását okozza. Ezek környezete rendezett, jól megközelíthető legyen, hogy a kitárolás során a takarmányhoz ne keveredjenek szennyező anyagok (sár, kő, gyomok stb.). A minőségromlás csökkentése érdekében a kitárolás alatti fóliatömlők, fedett kazlak későbbiekben kietetendő részét mindig vissza kell fedni. A silókazlak szennyezett, beázott, penészes részeit, főként a tetejét és a silófal fölötti oldalrészeket még a növendékkel és a szárazonállókkal se etessük fel. A silótérbe a máshol tárolt tömegtakarmányokból csak a napi etetendő mennyiséget hozzuk át, azt is a többitől jól elkülönítve. Az abrakokat és kiegészítőket szavatossági időn belül el kell etetni. A kiegészítők, koncentrátumok zöménél elvárás a nedvességtől, napsugárzástól való védelem. Ezekből a készítményekből nem szabad a silótéri „takarmánykonyhában” készleteket raktározni. A tápos toronysilók és a betárolási vonal épségét, fedettségét időszakonként ellenőrizni kell. Gondot általában a boltozódások miatti ütögetésekből eredő sérülések és a betöltés során keletkező meghibásodások okozzák. A tornyok jelöltek legyenek, legyen rajta feltüntetve a tartalmazott táp neve is. A problémák elkerülése végett lehetőleg mindig azonos táp kerüljön ugyanabba a toronyba. A takarmányok mozgatásánál használt pótkocsik, rakodók, eszközök ne legyenek a trágyamozgatás, elhullott állatok szállításának is az eszközei. A takarmányok takaró és zsákfóliái, a bálamadzagok ne kerüljenek a takarmányba, mert ez emésztőszervi problémákat okoz.

3. Kitárolás, kiosztókocsi használata
Meghatározó a kitároló-kiosztó gépek, berendezések mûszaki állapota. A folyamatos üzem érdekében a jó karbantartás mellett is ki kell dolgozni a rakodó, vontató és kiosztó gépek gyors pótlásának lehetőségét. Főbb hibaforrások: rossz közlekedő utak (kerék, féltengely és mérőtengely hibák), takarmánnyal bekerülő károsító tényezők (bálamadzag, elszabadult fém alkatrészek, kövek, savas közeg stb.), túlzott nyomással történő mosás miatti beázások, rágcsálókár (elektromos vezetékek károsodása), fokozott igénybe vétel.

Fontossága okán napi ellenőrzések tárgya legyen a kiosztókocsik maró- és aprító kése, valamint a mérleg.

A kocsikba történő betárolás sorrendjénél a gyártók ajánlásait kell követni. Cél a homogén mix. Homogén mix hiányában fokozottan kell acidózissal, oltógyomor helyzetváltozással számolnunk. A keverék minőségét befolyásolja: a tömegtakarmányok betakarítás kori szecskamérete, a takarmány előkészítés (silómarás, aprítás), a betárolás sorrendje, a keverési idő. A keveréken belüli frakciók aránya a fenti módszerekkel és az adag összetevőinek változtatásával módosítható.

A kis mennyiségben etetett készítményeket előre ki kell mérni, adagolni, esetleg több esetében előkeveréket ajánlatos készíteni.
Sok helyen tapasztalható, hogy a kiosztókocsi végig jelöli a telepet, lyukas a kocsiszekrény fenéklemeze vagy a kitároló csúszda, kihordó szerkezet valamelyik eleme. Ezzel általában a folyékony- és az abraktakarmány növeli veszteséglistánkat.

4. Kiosztás megvalósítása
A kiosztást össze kell hangolni a többi technológiával. Az etetések száma – amennyiben valamilyen helyi sajátosság nem gátolja – egyezzen meg a fejések számával, azaz napi 2-3 alkalommal történjen. A tehenek teli jászolra érkezzenek vissza a fejésből. Ideális lenne a fejési időszakban elvégezni a trágyatolózást, almolást, karbantartási munkákat. A technológiák kapcsolódásának az is része, hogy folyamatosan és jó minőségû ivóvíz legyen biztosítva, az állat el tudjon jutni a takarmányig (trágya rendszeres eltávolítása, lábvégek rendszeres ápolása), a hőstressz esetén istállótechnikai eszközök csökkentsék a károkat.

A kiosztás akkor megfelelő, ha a csoport összes állata jászolra fér (tehenenként kb. 70 cm az igény!). Ez nagymértékben változó havi ellésszám mellett érdemel nagyobb figyelmet, mert az ellési hullámhoz igazodva hol a szárazonállók, hol az előkészítősök és a fogadó csoportbeliek létszáma lehet magasabb az ott megszokottnál. Ilyenkor a létszámarányos etetés mellett is gondok lehetnek, fokozottan jelentkezhet a ketózis, a rossz involució és következményei.

Az etetőasztal esetén a kiosztott keveréket naponta többször jászolra kell igazítani, ezt a tehenek szinte új vetésnek, kiosztásnak veszik és újból enni kezdenek.

Az etetőasztal takarmányán ne közlekedjünk, ne szennyezzük azt.

A jászlak elhelyezését úgy kell kialakítani, hogy az időjárás viszontagságaitól megóvja a takarmányt. A jászol fölé készített tető napfénytől, csapadéktól védje a mixet és az azt fogyasztó állatot. Amennyiben a jászolban, etetőasztalon megáll a víz, a csapadék, a takarmány gyorsabban romlik, ha pedig át is folyik, akkor értékes részek mosódnak, oldódnak ki. Kedvezőtlen szagú, ízû, vagy túlszáraz, bemelegedett takarmányból a tehén kevesebbet fogyaszt. A nedvesebb fagyott komponensek felvétele emésztőszervi rendellenességeket okoz.

A nap első osztását előzze meg jászoltakarítás!

Időszakonként a jászolból is érdemes mintát venni, hogy adatokat nyerjünk az adagkészítés pontosságáról, a szükségletek kielégítéséről.

5. Elléskörüli időszak
Az előkészítés, az elletői és fogadó csoportbeli tartás fokozott figyelmet igényel.

Mivel azt tartjuk, hogy a szárazonállás alatt a kondíció gyakorlatilag nem változhat, azt már a laktáció utolsó szakaszában be kell állítani. A szárazonállók csoportja hetente változik az apasztott állatok fogadása és az előkészítőbe történő átadások okán, az előkészítői csoport létszáma pedig lényegében naponta az ellések miatt. A kondíció megőrzése a létszámarányos kiosztással, a takarmányhoz féréssel, jó tömegtakarmányokkal megoldható. A takarmányozás szilázsra és valamilyen szálastakarmányra alapozódik, sok helyen a szálas szénarácsba, külön kerül kiosztásra. Gyakori hiba a szénarácsok ritka töltése, illetve így a felvett széna mennyiségének ellenőrizhetetlensége. Sok helyen meglévő, de nem követendő gyakorlat, hogy az adagot az adott takarmányvizsgálattal kapott értékeivel számolják, ám kiosztáskor az adott takarmány legrosszabb részeiből etetnek, sőt itt etetik el a rosszul sikerült szénákat, penészes, defektes készletrészeket. Ez gyakran a számolt értékeknél kedvezőtlenebb táplálóanyag-ellátást gerjeszt.

Az előkészítőben és az elletőben több kiegészítő kézi kiosztással vagy egyéb úton (ivós, kényszeritatás) jut az állathoz. Ezek elsősorban az energiahiány csökkentését, a bendőstimulálását, a szárazanyag-felvétel maximalizálását szolgálják. A jó minőségû TMR hiánya, a folyamatos hozzáférés akadályoztatása, az egyedi kiegészítések elhagyása gyengébb laktációkezdést, alacsonyabb laktációt, ketózis, májprobléma kialakulását vetíti előre.

6. Technológiák kapcsolódása, harmóniája
Ezt külön is érdemesnek tartom kiemelni a sok helyen látható rossz gyakorlat miatt. Cél a takarmányfelvételt, hasznosulást gátló momentumok csökkentése.

A tartástechnológia nem megfelelő, amennyiben az állat nem tud pihenni. Pl.: ha vastag trágyaréteggel melegítjük az istállót, ha a mélyalmos istállók kitermelése után az állat nem tud vagy mer le menni a pihenőtérbe, ha nincs az istállóban megfelelő a légmozgás, ha túlzsúfolt az istálló. Stresszhelyzetet teremtve a takarmányozás hibáján kívül csökkentjük a takarmányfelvételt, a termelést, megszüntetjük az egészséges állapotot. Tipikusan hibás válasz erre a helyzetre az abrakhányad emelése, mivel teheneinket az acidózisos lehetőségek felé tereli.

Gyakran gátló tényező az állatok olyan terekbe való hosszas kényszerítése, ahol nincs víz- és takarmányfelvételi lehetőség: fejőházi zsúfoló tér, inszemináló állások, körmöző kaloda környéke, teleprészek közötti szállításra, hajtásra becsoportosító felhajtó folyosói részek…

Hiába kerül jó anyag a jászolba, ha a jászol mögött nem az a tehén van, amelyiknek szántuk a keveréket! A termelési szempontok alapján való csoportosítás és aztán az állatok kijelölt csoportban tartása alapfeladat.

7. Napi ellenőrzések
A telepi vezetőnek folyamatosan ellenőrizni kell a készletek változását, a kiosztókocsi töltését és ürítését, időszakonként a mérleges kiosztókocsik számítógépes adatgyûjtését, a kiosztott mennyiségek fogyását, a mix minőségét és a maradékok mennyiségét, minőségét. A PC-s elemzéseket a takarmányos dolgozóknak is meg kell mutatni, hogy lássák tevékenységük pontosságát. Ezek az alkalmak újabb lehetőségeket teremtenek az eltérésekkel elérhető problémák bemutatására, „megelőző” oktatásra.

Figyelemmel kell kísérni a bélsár állagának változását, a kérődzés állományszintû alakulását. Optimális állapot az összetevők arányának megtartásával, a rossz minőségû részek elhagyásával, a fokozatos átmenettel végzett takarmányváltással érhető el.

A napi tej mennyiségi és beltartalmi adatai, a tehenek kondíciója már hosszabb időszak takarmányozásának hatásait mutatja.

8. A hosszabb távú hatások adatainak gyûjtése, elemzése
Befejések eredményei, szaporodásbiológiai mutatók, anyagforgalmi vizsgálatok értékei, az állomány egészségi állapota együttesen jellemzi az aktuális helyzetet és irányt ad a következő szakmai tennivalóknak.

Külső segítségként jó a vizsgálati anyagok elemzése, a szaktanácsok beépítése, de ezek csak irányadók. A problémákat sokan kezelhetik, de csak az üzemben dolgozók munkája révén oldódnak meg.

A cikk szerzője: Molnár Ernő