A termesztéstechnológiában újabb változások várhatóak. A gazdálkodóknak számos feltételhez kell alkalmazkodniuk, a jövedelmező termelés érdekében.
A mák az egyik legősibb kultúrnövényünk. A Földközi-tenger keleti partjainál, Kisázsiában, Perzsiában, Indiában, Kínában már 4000 évvel ezelőtt ismerték. Keleten és a Balkánon az ópiumnyerés érdekében, Közép-Európában sokáig inkább olajtartalmú magjáért termesztették. Magyarországon a máktermesztést Kabay János felfedezése (1927), – amely szerint a korábban hulladékként kezelt mákgubó tokjából morfin vonható ki – lendítette fel. Laboratóriumi kutatásait Büdszentmihályon (a mai Tiszavasváriban) végezte. Itt létesítette kis üzemét, amelyben morfint állított elő nagy mennyiségben. A máktermesztés helyzete 2005. évben viszonylag, elég kedvezőtlenül alakult az időjárási viszonyok miatt. A nagy mennyiségû csapadék akadályozta a korai vetést. Később, pedig a rendkívül hideg és csapadékos tavaszi időjárás miatt a mákállomány nem tudott optimálisan fejlődni, a betakarítás időszakában pedig szintén a sok eső okozott problémát. A termelők egy részének termesztési költségeit a 2005. évi gyenge termés nem tudta fedezni. Az ipari máktermesztők költsége 2005. évben hektáronként különböző termelési szintek szerint 150 000–200 000 Ft között ingadozott. A 2005. évben a szerződött területek nagysága 7057 ha volt, de a területeknek csak a 67%-át takarították be. A betakarított 4704 ha területen 3741 t volt a tokos termés mennyisége, ami az előző évek terméséhez képest viszonylag igen gyengének mutatkozott. A szükséges kívánalmaknak megfelelően a tokos máktermést 2005-ben gyommentesen, gépi betakarítás esetén 15 cm, kézi betakarítás esetén 10 cm szárrésszel kellett betakarítani és bezsákolni. A szerződéskötés alapvető követelménye a 2006. évtől, hogy minimálisan 3 ha összefüggő állandó felügyelettel ellátott területtel kell (amely az előző években 5 ha volt) rendelkezni. Fontos kiemelni a kedvező talajadottságokat, (könnyen felmelegedő, optimális vízháztartású, könnyen mûvelhető, közép kötött az egyenletes kelést biztosító talajok), mert szélsőséges szerkezetû talajokon a termelés kockázata még nagyobb.
A máktermesztés (ipari mák) agrotechnológiai és tecnológiai lehetőségei
A mák (Papaver somniferum L.) termesztése során napjainkban több agrotecnikai és technológia lehetőség is kínálkozik. Megkülönböztetünk őszi és tavaszi mákfajtákat. Az őszi mák termesztésére, a tavaly óta élő jogszabály szerint 2006. év januárjától csak olyan mákfajták termeszthetők, amelyek tokjának alkaloidtartalma 4 ezreléket nem haladja meg. Kereskedelmi forgalomba, tehát csak az előírt alkaloidtartalom határértékének megfelelő mákfajta kerülhet, amelyet az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet vizsgál és engedélyez. Az étkezési mák vetéséhez a kábítószer-előállításra alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjéről szóló 162/2003. (X.16.) számú Kormányrendelet alapján, kizárólag az étkezési mákfajta fémzárolt vetőmagja használható fel. A termesztőnek 500 m²-t meghaladó termőterület esetén bejelentési kötelezettsége van az FVM Hivatal felé, legkésőbb minden tárgyév április 30-áig. A bejelentésről az FVM igazolást ad ki. Az étkezési mák, csak ilyen igazolás birtokában hozható kereskedelmi forgalomba. A szabályozás a házi kertekben lévő étkezési mákra és a díszítési céllal termesztett mákra vonatkozik. Az étkezési és az ipari mákterületek ellenőrzését a falugazdászok végzik, amely munkáról az FVM hivatalnak tesznek jelentést. Az étkezési mák esetében a fel nem használt mákszalmát a termesztő felajánlhatja az ipari máktermesztőnek, de annak elszállítását dokumentálnia kell. Az át nem vett mákszalmát égetéssel vagy talajba forgatással kell megsemmisíteni. A termesztő a megsemmisítés előtt 7 nappal az FVM hivatalt értesíteni köteles. Erről a lépésről később szintén jegyzőkönyv készül. A tavaszi mák esetében az ellenőrzés virágzáskor és betakarításkor történik. Az ellenőrzésről jegyzőkönyv készül, mindkét esetben. Az őszi áttelelő fajtákat szeptemberben kell elvetni. Az áttelelés tőrózsás állapotban történik. Ezen fajták termőképessége nagyobb, mint a tavaszi fajtáké és a kártevők is kevésbé károsítják. A megengedett határértéket meghaladó hatóanyag-tartalmú ipari mákfajta csak az engedélyek beszerzése után termeszthető. Az ipari mák termesztése hazánkban szigorúan ellenőrzött keretek között folyik. Az ipari mák termesztető cég köteles a termelők adatait minden tárgyév április 30-ig az FVM hivatalnak megküldeni. A termesztető cégnek feladata a vetéshez szükséges mák vetőmag termesztőnek való átadása és a fel nem használt vetőmag visszavétele. A termesztető cég felelős a szerződés alapján előállított kifejtetlen mák teljes mennyiségében történő átvételéjért. A tavaszi vetésû mákot főleg a gyógyszergyártás alapanyagaként számon tartott morfin előállítása érdekében termesztik. A máktermesztés a megfelelő terület (a legoptimálisabbak a jó minőségû búzatalajok) kiválasztásával kezdődik. Az elővetemény helyes megválasztása (általában őszi kalászosokkal) a következő lépés.
A mûtrágyák kiszórása után a szántás következik. A őszi szántás elmunkálását lehetőleg minél előbb végezzük el, hogy a talaj kellőképpen ülepedhessen. Az általánosan használt eszközök a gyûrûshenger, könnyû tárcsa. Megfelelően száraz talajon a tavaszi nitrogén alapfejtrágyázást vagy a komplex mûtrágyák kiadását február elején, 10–20.-a között végezzük. A vetésnél germinátorral vagy kombinátorral aprómorzsássá kell tennünk a talajt, így lehetővé tesszük az egyenletes kelést és egyben az állomány megerősödését a gyomokkal szemben. A vetés optimális ideje február-március eleje, de legkésőbb március vége. A vetés 1-2 cm mélyen, 30–45 cm sortávolságra történik. Agrotechnológiai újításként könyvelhetőek el a sûrûbb (duplagabona sortáv) sortávolságra történő vetéskísérletek. A mák vetésére csak fémzárolt vetőmagot használjunk! Hektáronként 1,2–1,5 milliós csíraszámmal vessünk, amelyből kipusztulás után 500–700 ezer produktív növény marad meg. A legtöbb termelő sugárkezelt keverék formájában tudja elvetni a mákot. Ennek a kiszerelési formának az az előnye, hogy az élő vetőmag mellé kobaltsugárral károsított étkezési mákmagot kevernek, melyek ugyan kicsíráznak és nagy részük ki is kel, ezzel segítve a valódi mák vetőmagvakat a talaj felszínének feltörésében, de a kelés után néhány nappal ezek a ballasztmagvak el is pusztulnak, így áll be véglegesen a tőszám a területen. Mostanában kezdenek a bórtartalmú levéltrágyák is elterjedni, amelyek a növény mikroelem-ellátását biztosítják, ezáltal segítve a megfelelő gyökér- és hajtásnövekedést, vízháztartást, virágkötödést és egyben az ellenálló képességet is fokozzák. A mák gyomirtásakor a vegyszeres és a mechanikai védekezés kombinálása a célszerû. A máktáblát legalább kétszer szükséges megkultivátorozni. A herbicidek közül 2006. év legelején fogja megkapni az engedélyt az eddig nem engedélyezett a magról kelő kétszikû gyomokat irtó mezotrion hatóanyagú gyomirtó szer, amely az engedélyezett posztemergens (kelés után kijuttatott) szerek közül messze a leghatékonyabb és egyben a legkíméletesebb is a mákra. A mák peronoszpóra és a helmithosporiumos betegsége csapadékosabb időjárás esetén fordul elő, ellene réz- és kéntartalmú készítményekkel védekezhetünk. Nagyon fontos a máktokbarkó és a levéltetvek elleni védekezés, nem csak közvetlen kártétel, hanem a másodlagos hatások miatt is (egyéb kártevők megjelenése, alkaloid csökkenés, korompenész megjelenése a tetvek mézgáján stb.). A máktermesztésben hatalmas jelentősége van az optimális időben történő betakarításnak, amely július közepe és vége felé várható. A mák érett állapotában a levélzet és a szár teljesen száraz, a magok toktermésben zörögnek. Az érett máktok fajtára jellemző szalmasárga vagy szürkéssárga színû, nyomásra roppan, a benne lévő szemek a nyitás pillanatában fajtára jellemző kék, szürkéskék színt mutatnak. Ebben az állapotban a mákmag nedvességtartalma 9–12%, a tok 12–16% nedvességtartalom között van. A kereskedelmi forgalomban megjelenő első osztályú mákmag 98% tisztasági fokkal és 9% nedvességtartalommal kell, hogy rendelkezzen. Megfelelő termesztéstechnológiával és kedvező időjárási viszonyok esetén akár 2,5t/ha termés is lehetséges. Általában a tokos máktermés-átlag 0,5–2,5t/ha között ingadozik. A technológiai fejlesztésben a máktok betakarító gép megjelenése jelent hatalmas lépést. A máktok betakarító adapter (SMG-420) egy már régóta használatos önjáró vagy silózó alapgéphez csatlakoztatható. A betakarítás régen kizárólag kézzel folyt, mely után a magot különválasztották a toktól, majd bezsákolták a mákot. A hagyományos fajták betakarításánál gabonakombájnt használtak, illetve használnak még most is. A kombájn magtartályából a cséplőrészt kiiktatva a gyûjtőkocsira került a levágott termés, amelyet később tisztítottak és szárítottak. A Sokoró Kft. által kifejlesztett SMG-420 máktok betakarító adapter az ipari mákot termesztők részére készült, már több, mint 40 ilyen adapter van az országban. Bár az adapter vásárlása jelentős költséget jelent a máktermelőknek, de már kb. 100 ha területen használva visszahozza az árát a kézi betakarításhoz képest jelentősen alacsonyabb hektáronkénti költsége és hatékonysága révén.
Felhasznált irodalom:
Lesztyák Mátyásné: Étkezési mák, in Antal J: Növénytermesztéstan 2.,
Mezőgazda Kiadó, Bp. 2005, 283p.
Késmárki István: Mák, in Bocz E.: Szántóföldi növénytermesztés,
Mezőgazda Kiadó, Bp. 1992, 655p.
Unk János: A mák és termesztése, Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1963.
A cikk szerzője: Hegedûs Szilvia
