Az FVMMI GM Gépminősítő Közhasznú Társaság (Gödöllő), a sopronhorpácsi BETA-KUTATÓ és Fejlesztő Kft-vel, valamint a mûvelőutas cukorrépa-termesztési technológiát meghonosító zsirai GSD Agrárprodukt Kft-vel közösen – az elmúlt hét évben –, a téma körében számos technológiai/mûszaki fejlesztést végzett el. Az egyedi és összehasonlító gép-, valamint technológiai vizsgálatok eredményei alapján készült el ezen összeállítás, hogy az abban foglaltak a gyakorlat számára szélesebb körben is megismerhetők legyenek.



Talajtömörödés a termesztés-technológiák során

A mezőgazdasági erő- és munkagépek káros talajtömörítő hatása az elmúlt időszakokban világszerte problémát okozott, illetve okoz még ma is. A növénytermesztés hatékonyságának növelése – nagyobb munkaszélességû és teljesítményû gépek alkalmazása – elképzelhetetlen a gépesítés fejlesztése nélkül, amely viszont együtt jár a mezőgazdasági gépek (traktorok, munkagépek, betakarító és szállító eszközök) tömegének növekedésével. A gépesítés-fejlesztés kétoldalúsága itt is jelentkezik: egyik oldalról a termesztést elősegítő, hatékonyságát javító gépesítési eljárásokkal lehet találkozni, ami viszont maga után vonja a gépesítés okozta káros talajtömörödést, melynek megelőzése/csökkentése/megszüntetése a kutatások egyik feladata. A gépesítési kutatások másik oldalán olyan növénytermesztési eljárások (kísérletek) találhatók meg, amelyek a munkamûveletek összevonásával, gépkapcsolásokkal, a mûveletek számának csökkentésével, ezáltal a káros terhelésnek kitett talajfelület mérséklésével kívánják megelőzni a káros tömörödés kialakulását. Amennyiben – a vegetációs időszak folyamán – a termőterületen belüli gépmozgás elkerülhetetlen, akkor a káros talajtömörödés mértékét csökkentő eljárások kerülnek előtérbe.



A növénytermesztési munkák komplex gépesítésének egyenes következménye, hogy a termesztéstechnológia – az egyes munkamûveletek – során az erő- és munkagépek járószerkezetei káros hatást fejtenek ki a talajra, talajszerkezeti változásokat idéznek elő a felső talajrétegben, valamint tömörítő hatásuk a mélyebb rétegekben is folyamatosan növekszik. A szántóföldi növények termesztése során, de különösen a széles (> 45 cm) sortávolságú kultúráknál, egy vegetációs időszakon belül a munkamûveleteket végző erő- és munkagépek a sorközökben járnak, s ott káros talajtömörödést okoznak. Különösen igaz ez a cukorrépa termesztésénél, ahol a gépek a vetéstől – a növényápoláson, lombtrágyázáson és a növényvédelmi munkamûveleteken keresztül – a betakarítás megkezdéséig, szinte ugyanazon sorközöket 5–8 alkalommal is tömörítenek, betakarításkor pedig a betakarító gépek és a szállító jármûvek a még „taposatlan” talajfelületeken többszörös tömörödést okoznak.

A mûvelőnyomos cukorrépa-termesztési technológiák hazai kialakulása, elterjedése

A sûrûsoros – ún. gabona sortávolságú – kultúrnövények (pl. kalászos gabonák, borsó stb.) termesztés-technológiáiban a mûvelőnyomos, v. mûvelőutas termesztés már jó negyedszázada ismert. A módszer előnyei a földi gépekkel végzett fejtrágyázás (tápanyag-visszapótlás) és a növényvédelem munkáiban, valamint a talajszerkezet megóvásában egyértelmûen jelentkezett, így a gyakorlatban is gyorsan elterjedt. A mûvelőutas cukorrépa-termesztési eljárás azonban csak az elmúlt évtized elején kezdett térhódítani Nyugat-Európa két legnagyobb  cukorrépa termesztőjénél (Franciaország és Németország). A módszer elterjedésben nagy szerepet játszott, hogy ezekben az országokban fejlesztették ki először a mûvelőnyomos technológiák megvalósításához szükséges technikai eszközöket (pl. a sorelzárásos vető- és a szakaszoltató permetezőgépeket).



A technológia hazai meghonosításában – az 1996. évtől kezdődően – a zsirai GSD Agrárprodukt Kft. járt az élen, amelynek cukorrépa vetésterülete évente 700–1000 ha közötti, és a gazdaság a nyugat-dunántúli térség egyik legjobban felszerelt, magas technikai-mûszaki színvonalat képviselő mezőgazdasági üzeme. Ugyancsak a mûvelőnyomos cukorrépa-termesztés „elkötelezettje” a ceglédi központú Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Rt. (DPMG Rt.), ahol a 2000. évtől kezdődően 500–660 ha-on ilyen módszerrel termesztik a cukorrépát. Napjainkban a hazai vetésterület 9–10%-án folyik mûvelőnyomos cukorrépa-termesztés, de egyes cukorgyári körzetekben ez az arány 20% feletti.

A technológiák értelmezése és a vizsgált gépek

A mûvelőnyomos cukorrépa-termelés technológia tárgyalásakor használt fogalmak – az egységes értelmezés céljából – a következők (zárójelben az ezen anyagrészben használt értékek):

• Mûvelőnyompár: szemenként vető gépekkel vetéskor, egyes előre meghatározott vetőelemek elzárása révén kialakított vetetlen sáv-pár, amely a vetést követő mûveletek – mûtrágyázás, gyomirtás, növényvédelem – erő- és munkagépeinek üzemeltetésére szolgál.

• Mûvelőnyom-szélesség: a vetetlen sáv két szélét alkotó, vetett sorok közötti távolság (0,9 m).

• Mûvelőnyomok középtávolsága: a mûvelőnyompárt alkotó két vetetlen sáv középvonalainak távolsága (1,8 m).

• Mûvelőnyompárok középtávolsága: két egymás melletti mûvelőnyompár középvonalának távolsága (18–24,3 m).

A technológiai fejlesztéseknél figyelembe vehető, az FVMMI GM Kht. által vizsgált, különböző gyártmányú és típusú – a mûvelőnyomos cukorrépa-termelésben alkalmazható – ágazati gépek a következők voltak:

• az 1999. évtől kezdődően a zsirai GSD Agrárprodukt Kft-ben: ACCORD Monopill S 18, 18 soros, FGS mûvelőút automatikával és ESC vetésellenőrző berendezéssel felszerelt mechanikus vetőszerkezetû szemenkénti vető gép; ROPA euroTiger, 6 soros, magajáró, gyûjtőtartályos betakarító gép, ahol a mûvelőnyompárok középtávolsága 24,3 m;

• a 2004. évben a Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Rt. (Cegléd) Cifrakerti Kerületében: KLEINE Synchro-drive 18, 18 soros, elemenkénti elektromotoros meghajtású, belső cellatöltődésû, mechanikus vetőszerkezetû szemenként vető gép; ZSMK-18, 18 soros sorközmûvelő kultivátor; HOLMER Terra Dos, 6 soros, magajáró, gyûjtőtartályos cukorrépa-betakarító gép, ahol a mûvelőnyompárok középtávolsága 18 m.

Eredmények, megállapítások

A mûvelőnyomos cukorrépa-termesztés agronómiai vonatkozásai

• A kidolgozott és vizsgált mûvelőnyomos cukorrépa-termesztési technológiák megfelelően alkalmazhatók, illetve jól beilleszthetők a cukorrépát hagyományos módon – nagyobb területen – integráltan termelő gazdaságok termelés-szerkezetébe.

• Ami a kalászos gabonatermesztés mûvelőutas növényvédelmi munkálatainál ismert, az a cukorrépára is adaptálható.

• A növényvédő szereket és levéltrágyákat a növény igényeinek megfelelően a határidők szerint (optimális időben, akár éjszaka is) ki lehet juttatni, mivel a kijuttatás idejét az időjárási viszonyok, de még a napszakok sem befolyásolják, és a talajkímélő szélesebb gumiabroncsokkal nedves viszonyok között is lehet közlekedni.

• A 2-4 leveles korban alkalmazott herbicid, inszekticid kezeléseknél, továbbá a későbbi fungicid, bór kezeléseknél és a N fejtrágyázásnál a mûvelőutas módszer nagyon jó hatásfokkal és gazdaságosan alkalmazható.

• A mûvelőutak megkönnyítik az öntöző berendezések telepítését és a növényállomány károsodása nélküli használatát.

• Az erősebb fényviszonyok és kisebb árnyékoló hatás a mûvelőutakat gyorsabban és erősebben elgyomosítja, ez ellen viszont már nagyon korán és hatásosan lehet védekezni.

• A növényvédelmi, növénytáplálási munkálatoknál, valamint a betakarítás alkalmával sokkal könnyebb a szélső, ún. kezdősor megtalálása, ami csökkenti a betakarítási veszteséget és a sérült répák%-os arányát.

• A módszer alkalmazásának következményeképpen egyenletes tőállomány és tőeloszlás alakul ki, így a répa tisztábban takarítható be, javul a minősége és a betakarítási veszteség is csökken.

• A 18 soros vetőgépek esetében, ahol 18/24,3 méterenként, 40, illetve 54 soronként kerülnek kialakításra a mûvelőutak, 1 ha-on összesen 823-1111 m hosszú mûvelőút keletkezik, ami a terület 3,7–5,0%-án (40 t/ha termésátlaggal számolva) egy minimális 1,5–2,0 t/ha-os termésveszteséget okoz. Ugyanakkor, a be nem vetett mûvelőutakon összesen ~ 4–6%-os vetőmag költségmegtakarítás érhető el hektáronként.

• Az előzőekben jelzett terméskiesést azonban kiegyenlíti az a tény, hogy a mûvelőutas módszer alkalmazása esetén (a mûvelőnyompárok közelében) sûrûbb, egyenletesebb a növényállomány, ami kedvezőbb növekedési feltételeket biztosít. A 18,0–24,3 m átfedésû permetezőgépek miatt pedig csökken a keréknyomok mentén megsérült répák százalékos aránya.

• Amennyiben a vetőmag felhasználásánál nem a terület, hanem a hagyományosból az intenzív mûvelőutas termesztésre való átállás kerül figyelembe vételre, úgy a megtakarítás nagyobb, mivel a mûvelőnyomos technológiánál az ajánlott vetőmagmennyiség csak 1,1 U/ha (1 U = 1 Unit = 100.000 db mag), az országosan alkalmazott – átlagosan felhasznált – 1,4 U/ha helyett.

• A vizsgálatok szerint a kedvezőbb mikroklíma, hő- és fényviszonyok miatt az É-d-i vetésirány az előnyösebb, mivel a K-Ny-irányú vetéseknél a rossz árnyékoltsági viszonyok miatt a mûvelősorok adatai között elég nagy a szórás, bár a három mûvelősor átlagadatai nem térnek el lényegesen a populáció átlagától.

• A technológia helyes alkalmazásánál szinte kizárt a pontatlanságból adódó vegyszer átfedés (kétszer is permetezett területek), vagy a kezelésekben nem részesített (permetezetlen) sorok%-os aránya, ami növeli a termesztéstechnológia gazdaságosságát.

A talajmûvelés és a talajtömörödés összefüggései

• A mûvelőnyomos (mûvelőutas) technológia esetében csökken a talaj felületére gyakorolt nyomás, mivel a tenyészidő alatt a mûvelőutak között káros talajtömörödés nem következik be. Ezen kívül a nagy tömeggel rendelkező levéltrágyázó és permetező gépek – az alkalmazható – szélesebb gumiabroncsaik révén a talajra csak jelentősen kisebb nyomást gyakorolnak.

• A mûvelőutak mentén elhelyezkedő cukorrépa növényekre, még a szélesebb gumiabroncsokkal közlekedő erő- és munkagépek esetében is, csak egészen csekély oldalnyomás nehezedik, ami nem rontja a répaegyedek mennyiségi és minőségi paramétereit.

• A vizsgálatok bizonyították, hogy a két különböző (szántásos és tárcsázásos) talajmûvelési módszer kihat a terméseredmények alakulására is. A szántott, kevésbé tömörödött állomány tisztított cukortermése ~ 12,0%-os növekedést eredményezett.

• Az erős szegélyhatás, ami főleg a déli fekvésû sorokon alakult ki, közel 1,5 bevetetlen sor termését kompenzálta, tehát a bevetetlen mûvelőutak miatt csak minimális terméskieséssel kell számolni humid viszonyok között.

• Növényhomogenitási vizsgálatok bizonyították az intenzív mûvelőutas cukorrépa-termesztés minőséget fokozó és a betakarítási veszteséget csökkentő voltát.

• A 24,3 m középtávolságú mûvelőnyompárok kialakítása esetén vetéskor hektáronként a terület 15,3%-án tömörödik a talaj felülete, majd a növényvédelmi védekezések alkalmával ez 8,2% értékû. A betakarításkor – a ROPA euroTiger betakarító gépet eltolt nyomvonalon az eredeti 2,7 m munkaszélességhez viszonyítva 4,4 m széles felületen üzemeltetve – a tömörödött talajfelület 151,8%-ot tesz ki, míg normál nyomvonalon dolgozva – minden harmadik mûvelőnyompáron, 72,9 m-enként nyitófogást készítve – a betakarító gép a terület 27,6%-os felületén okoz káros talajtömörödést.

• Ugyanezen értékek 18,0 m középtávolságú mûvelőnyompárok kialakítása esetében, 1 hektárra vonatkoztatva: vetéskor ~ 18%; sorközmûveléskor mintegy 10%; a növényvédelmi beavatkozások (permetezések) során ~ 5% a tömörödött felület nagysága. A permetezések többszörisége ugyanazon nyompárokon azonban többszöri tömörödést, a talajszerkezet káros rombolását jelenti. Betakarításkor a HOLMER Terra Dos betakarító gépet normál nyomvonalon üzemeltetve a terület 80%-án, míg eltolt nyomvonalú üzemeltetés esetén a terület 130%-án tömörödik a talaj felülete.

• A vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy inkább az É-d-i vetésirány tûnik előnyösebbnek, mivel itt a mûvelő- és szegélysorok esetében kisebb mérvû a szegélyhatás. Igaz viszont, hogy a szegélyhatás az egész növényállománynak csak 10–12%-át érinti.

A gépesítés-fejlesztési vizsgálatok megállapításai

• A mûvelőutas cukorrépa-termesztés elektronikus vezérlésû vetőgépek alkalmazása nélkül szinte megvalósíthatatlan. Ennek az új technikai módszernek (~ 20%-os) többletköltsége azonban pontossága és célirányos kihasználtsága révén igen hamar megtérül. Az elektromotoros meghajtással ugyanis állítani és mindjárt ellenőrizni is lehet mûködés közben a tőtávolságot, a vetés folyamatosságát, a vetőmag fogyását és a sortávolságot, vagyis ellenőrizni lehet folyamatában a vetés pontosságát, ami egyenletes eloszlású növényállományt eredményez. Ennek következtében javul a megtermelt répa minősége és csökken a betakarítási veszteség.

• Mûszaki-fejlesztő gépvizsgálataink során megállapítottuk, hogy a mûvelőút automatikával felszerelt ACCORD Monopill S és KLEINE Unicorn synchro-drive 18 soros szemenkénti vető gépek jól alkalmazhatók, ill. jól illeszthetők a mûvelőnyomos cukorrépa-termesztési technológiákhoz. A vetőgépek munkaminőségi mutatói valamennyi esetben biztosítják a szabványban előírt agrotechnikai követelményeket. Területteljesítményük mûszakonként 40–50 hektár közötti, így a cukorrépa vetése optimális időn belül elvégezhető.

• A betakarítási mûszaki-fejlesztési vizsgálatok keretén belül az országban széles körben – ez a 2004. évben ~ 75%-ot jelentett – elterjedt betakarító gépek vizsgálatára került sor. A betakarító gépek munkaminőségi mutatói (fejezési minőség, gyökérsérülések, betakarítási veszteségek, terménytisztítás) közelednek az EU-ban megszokott normákhoz, amelyek az agrotechnikai követelményeket maximálisan kielégítik.

Az innováció gazdaságossága

A mûvelőnyomos cukorrépa-termesztési technológiáknak számítással is kimutatható és az ún. megbecsülhető gazdaságossági eredményei vannak. A 18 soros vetőgépekre, illetve a 24 m munkaszélességû permetezőgépekre kidolgozott mûvelőnyomos cukorrépa-termesztési technológiák számítással kimutatható gazdaságossági eredményeit – a területegységre vetített megtakarításokat – a GSD Agrárprodukt Kft. 2004. évi cukorrépa termelésén keresztül mutatjuk be.

Megtakarítás

• a vetőmag-felhasználás csökkentése, 1,4 U/ha-ról – 1,1 U/ha-ra: 13 521 Ft/ha,

• a növényvédőszer-felhasználás csökkentése, 4%-os vegyszermeg-takarítás: 2811 Ft/ha,

• betakarítási veszteségek csökkenése 6,0%-ról 4,0%-ra: 11 746 Ft/ha,
  
  megtakarítás összesen: 28 078 Ft/ha

Gazdasági eredmény – a termelő gazdaság vonatkozásában – a 2004. évben: 28 078 Ft/ha megtakarítás × 859 ha cukorrépa termőterülettel: 24 119 002 Ft.

Egyéb gazdasági előnyök

• a vetés, permetezés nagyobb hatékonysággal végezhető  területteljesítmény-növekedés,

• a gyomirtás, lombvédelem, kártevők elleni védekezés bármikor elvégezhető (ez akár éjjel is történhet)  hatékonyabb és olcsóbb védelem,

• káros talajtömörödés csak a mûvelőnyomokban keletkezik környezet- és talajvédelem,

• taposási kár kisebb felületen éri a területet  talajvédelem;

• javul a betakarított répa minősége  kisebb átvételi levonások.

Összefoglalva megállapítható, hogy a mûvelőnyomos (mûvelőutas) cukorrépa-termesztési technológiák – az adott termelő gazdaság termelési feltételeihez igazodó – szélesebb körû elterjesztése, még a cukorágazat kedvezőtlen helyzete ellenére is aktuálisnak tekinthető, amely biztosítja a cukorrépa gazdaságosabb termesztését, a talajok szerkezetének hosszabb távú megőrzését, az egyes munkamûveletek optimális időben történő elvégzését, s mindezt a gépek/gépcsoportok éves kihasználásának növelésével.



A „Mûvelőnyomos (mûvelőutas) cukorrépa-termesztési technológiák kidolgozása, agronómiai/mûszaki-fejlesztési vizsgálata és hazai adaptálása” címû innovációs pályázat az FVM 2004. évi Agrár Innovációs Díját nyerte el.

A cikk szerzője: Dr. Fûzy József