A gazdaság helyzetének felmérése nem újkeletû törekvés. Már a XVIII. században (1784-ben) II. József rendeletben írta elő pl.: az őszi vetésû növények területére, várható hozamaira vonatkozó adatok gyûjtését.

Napjainkban az állapotminősítés jelentős tényezője a termelésnek, a tervezésnek, az előrejelzésnek a pár hektáros birtokoktól a nemzetgazdaságig egyaránt. Kialakultak az elemzés tudományos módszerei, bővült a technikai eszköztár, legutóbb pl. az ûrkutatás jóvoltából (GPS, GIS).

Az állapotminősítéssel az Agro Naplóban többé-kevésbé rendszeresen mi is foglalkoztunk (lásd: 2002./1., 2002./2., 2002./3., 2004./1-2. számok. Különösen fontos ez tél után, hiszen minden év másképpen kezdődik. A következőkben egy polikultúrás szántóföldi vállalkozás tél végi állapotminősítését vázoljuk fel. A szükséges tennivalókat három részre bontva tárgyaljuk.

1. Adminisztratív (irodai) munka és az épített környezet helyzetértékelése

Tudjuk, hogy ez a gazdálkodóknak „nagyon nem szeretem” munka, de mára már sokan megtapasztalhatták, hogy ebben a rendeletekkel, büntetési fenyegetésekkel teli világban meg kell csinálni, már csak azért is, mert egy jó részük elemi érdekük. Egyébként is tél végén a termőterület még nem „nyitott könyv”. A zord időjárás különben is jó alkalom mindenkinek arra, hogy a meleg szobában ülve értékeléseket készítsen az előző évről, vagy éppen terveket szőjön az előttünk álló esztendőre. Sokat segíthet a gazdálkodás eredményességén, ha folyamatosan tájékozódnak a pályázati kiírások iránt és sikeresen részt is vesznek azokon.

Feladataink: tekintsük át, hogy a vállalkozás minden tekintetben megfelel-e a hatályos jogi- és támogatási követelményeknek (HMKÁ, SAPS, Kiegészítő Nemzeti Támogatás), rendben vannak-e a termelési-, bérleti- és biztosítási szerződések. Itt az ideje – ha eddig még nem történt meg – az évi bevételek, kiadások (közöttük a különböző futamidejû hitelek törlesztése) tervezésének. Vizsgáljuk meg, hogy a tervezett költségvetés megfelel-e a vállalkozási forma követelményeinek. Ellenőrizzük, hogy a termelés minden területe eleget tesz-e a munka-, baleset- és tûzvédelmi előírásoknak. Jegyezzük fel az erő- és munkagépek mûködéséhez szükséges okmányok (kötelező szervizek, forgalmi engedély, zöld kártya, mûszaki felülvizsgálat) érvényességi idejét, esetleges évközi esedékességének időpontját, a megújítás tervezett idejét. Még a családi vállalkozásokban is érdemes felmérni a humán erőforrások állapotát, évközi szükségletet (egészségügyi állapot, állandó- és időszakos igény, szerződéses foglalkoztatás). Vegyük szemügyre épített ingatlanjainkat, vizsgáljuk meg azok állapotát, a tél ugyanis nagy rongáló. Tervezzük meg a szükséges felújításokat, állagmegóvásokat. Mérjük fel a magtár-, illetve raktárkészleteket (áru és vetőmag, mûtrágya, növényvédő szer, alkatrész, munka- és védőruha). Ne feledkezzünk meg erő- és munkagépek téli felújítási és szervizmunkáinak ellenőrzéséről sem.

2. Határszemle, avagy a termőterület állapotminősítése

Amikor ezeket a sorokat írtuk (január 8–12.), már akkor nyilvánvaló volt, hogy a növénytermesztőknek nem lesz könnyû dolguk a kitavaszodáskor: az ország egész területén maximális vízkapacitásig telítettek a talajok, jelentős vastagságú még a hótakaró a fagyott felszínû talajon (1. kép), már most több, mint 100 000 ha a belvizes szántó, folyóink vízgyûjtő területein az átlagosnál kétszer több hó van. Ahogy mondani szokás, nagy ajándék a korai kitavaszodás, hiszen pótolni lehet az ősszel el nem végzett talajmunkákat, időben földbe kerülhet a mák, a tavaszi árpa, a zab, a borsó, a pillangósok stb. Ez persze csak akkor igaz, ha a talajra rá is lehet menni. Ezzel bizony az idén sokhelyütt várni kell majd. Ennek az időjárási anomáliák mellett azonban más okai is vannak. Szinte mindenütt eltérő állapotú az ország belvízmentesítő rendszere. Sok helyütt átereszek nélkül, az árkok betemetésével létesültek táblabejárók, a mûvelettakarékos talajmûvelést sokan helytelenül a folyamatos sekélymûveléssel azonosították, rontva ez által többek között a talaj vízbefogadó képességét. Számos helyen elmaradtak a vízrendezést szolgáló kistérségi meliorációk. Vannak olyan régiók, ahol nem lehet eldönteni, hogy a kiöntések vagy a belvíz borítja a területet (2. kép). Ez pedig „zsebbevágó” a gazdálkodóknak, mert a biztosítók a belvízkárért nem fizetnek!

Mindezek indokolják, hogy még a hóolvadás előtt kezdjük meg a határszemlét. Mérjük fel a belvizes területeket (nyílt és rejtett belvíz), a víz útjában álló akadályokat, vizsgáljuk meg mi az, amit önerőből elháríthatunk, mihez szükséges állami segítség. Ugyanilyen gondossággal vegyük szemügyre a tagi utak, hidak tél végi állapotát is. A fellelt problémák megoldására, a hibák kijavítására – akár az önkormányzat képviselőivel közösen – terveket készíthetünk.

Sajnos télen képződhetnek illegális utak is keresztül kasul a táblákon (vadászok, kirándulók, motocross-osok, quad-osok), ami a közvetlen károkozáson túl az eróziós veszélyt is növeli. Ilyenkor szembesülhetünk a télen képződött új, illegális szemétlerakatokkal is. Kisebb települések határában – szerencsés esetben – az elkövetők egy része felderíthető. A tél „munkára serkenti” a fatolvajokat is. Tevékenységüket jelentsük a rendőrségnek – és közben elgondolkozhatunk egy jó mezőőri szolgálaton is.

A hó elvonulásával a határ egyre inkább „nyitott könyv”. Ahol az őszi kalászosokra a tél az átlagosnál is több havat hordott, ott a kipállás és a hópenész veszélye fenyeget. A buján télbe ment állományok fokozott veszélynek vannak kitéve, ráadásul az így megsanyargatott vetést fuzárium fertőzés is sújthatja. Ahonnét a szél a hótakarót elhordta, ott a gyengébb fagyálló képességû növényfajok (bíborhere, őszi káposztarepce) kifagyhatnak, különösen akkor, ha pl. a késői vetés miatt ősszel nem tudtak eléggé megerősödni. A megkésett vetésû, gyenge gyökérzetû kultúrákra nagy veszélyt jelenthet a felfagyás, különösen a nagy agyagtartalmú talajokon, ahol a felszínközeli réteg 8–9%-os napi mozgást is produkálhat a hőmérsékletingadozás következtében. A problémán segíthet a még fagyos földön végrehajtott és egy későbbi nagyobb adagú fejtrágyával kombinált hengerezés.

Különös gondot igényelnek az őszi káposztarepce vetések. A kiritkult állomány sorsáról nem is egyszerû dönteni. A jelenlegi fajták sajátossága ugyanis, hogy nagy tőszámveszteségek esetén a megmaradók egyedi produkciójuk növelésével a hiányt pótolni képesek. Ne szántsuk ki, ha legalább 30 tő/m2 túlélte a telet, hiszen fejtrágyázással, jó növényvédelmi technológiával az állomány még hozhatja a tervezett termést (3-4. kép).

A tél végi határszemlén a tavaszi talajmunkák sorrendjéről is dönteni kell. Az elmaradt őszi alapmûvelést már csak tárcsás-, lehetőleg kombinált eszközzel javasolt elvégezni. A szántott területek mielőbbi simítózásával 1/3-ára csökkenthető a párologtató felület és egyúttal a felszíni réteg nedvességviszonyai is kiegyenlítődnek.

Folyamatos figyelést igényelnek a vetetlen, belvizes területek is. Sajnos ezekre többnyire csak áprilisban vagy május elején lehet rámenni. Az ilyen táblákon a másodvetések agrotechnikája az irányadó (erről is részletesen írtunk az Agro Napló 2003/3. számában).

A fagykárt szenvedett vetésekről célszerû színes fotókat készíteni, ha van biztosítás, akkor a kárszakértőt is hívni kell a szemlére.

Sokszor jelentős vadkár is érzékelhető a hóolvadás után, különösen a nagyvadas területeken (vaddisznó, dám- és gímszarvas). Az apróvadak közül a vetési lúd okozhat károkat az őszi kalászosokban. A fagy kiengedése után, különösen a gyenge gyökérzetû, sekélyre vetett állományokból sokat kihúzgálnak. Legelésükkel a jól megerősödött vetéseket is károsítják, de ezt a gabonafélék kiheverik. A vadkár rendezése nem egyszerû feladat. Először mindenképpen meg kell próbálni a vadásztársasággal – a jószomszédi viszony alapján – megegyezni (az 5%-ot meghaladó kár ellentételezésében). Ennek hiányában viszont sajnos csak a jogi út hozhat eredményt.

3. Részletesen a tél végi állapotminősítésről

A gondosan kivitelezett állapotminősítésnek (termésbecslésnek) tudományosan kidolgozott alapjai vannak, melyektől a gyakorlati munka gyorsítása érdekében természetesen el lehet térni. A feladat alapvetően két részre osztható. Az első fázis a terepen elvégzett megfigyeléseket, méréseket foglalja magában, míg a második szakasz a matematikai-statisztikai adatfeldolgozási, értékelési munkát jelenti.

A terepmunkához mindenképp szükség lesz mérőszalagra, jegyzetfüzetre, számológépre. A termésbecslést lehetőleg sose egyedül végezzük. Ennek oka egyrészt, hogy így a megfigyeléseket azonnal meg lehet vitatni munkatársunkkal, másrészt pedig a munka sokkal effektívebbé válik. Mérési munkák a minősítés során:

• növényszám (db/fm),
• átlagos növénymagasság (cm/fm),
• bokrosodási csomó (kalászos gabonáknál) kialakulásának mélysége (cm),
• levélszám (őszi káposztarepcénél) (db),
• gyökértörzs vastagsága, átmérője (lucerna, vörös here) (cm).

Az állapotminősítéskor az egyik legnagyobb probléma, hogy minőségi mutatókat kell mennyiségi jellegûvé alakítanunk, így a szubjektivitás nehezen küszöbölhető ki (ezért különös jelentőségû a közös munkavégzés). Mindenképpen javasolt, hogy a felmérést egy előre kidolgozott koncepció alapján végezzük, úgy, hogy azok később a többi tábla, illetve az előző évek adataival is összehasonlíthatók legyenek (pl.: fajra, fajtára jellemző szín értéke = 5, az ettől világosabb állomány = 4, 3, 2, 1; a sötétebb = 6, 7, 8, 9). Olyan mintaterek kialakítása is javasolt, melyekben aztán több évig termésbecsléseket végezhetünk. Ezeket ajánlatos maradandóan megjelölni, sőt térképvázlaton is feltüntetni, hogy a későbbi években is rájuk találjunk. A fix mintatereken kívül természetesen szükség van állandóan változó helyû mintaterekre is, hiszen fő célunk, hogy az állományról valós képet kapjunk! Nagyon fontos, hogy elegendő számú mintateret jelöljünk ki! Ehhez először járjuk be a táblát és csak utána döntsük el, hogy hány mintateret is jelölünk ki és ezeknek hol kell elhelyezkedniük ahhoz, hogy jól reprezentálják a vizsgálandó területet. Minél heterogénebb, kiegyenlítetlenebb az állomány, annál több mintatérre lesz szükségünk!

A fentiekben már említett mérési munkák mellett mindenképpen ajánlatos még megvizsgálnunk:

• esetleges fagykárok,
• belvizes, pangóvizes foltok megléte, kiterjedése,
• vadkárok,
• „új utak” megjelenése,
• állomány színe, az esetleges elszíneződés mértéke,
• kiegyenlítettség (átlagos növénymagasság alapján),
• borítottság,
• bokrosodás mértéke (kalászosok esetén) vagy a levélszám (pillangósok és az őszi káposztarepce esetében),
• kelő gyomok, illetve a kórokozók, kártevők jelenlétére utaló nyomok.

Végül, bár nem kapcsolódik szorosan az állapotminősítés feladataihoz, de a katasztrofális állapotok miatt itt is felsorolandó:

• tagi utak állapotának felmérése.

Az itt vázolt feladatok lelkiismeretes elvégzése, majd az észlelt hibák, hiányosságok kijavítása természetesen nem nyújthat garanciát a jó termés eléréséhez, hiszen a növények betakarításáig még nagyon fontos és hosszú hónapok vannak hátra, amelyek során az időjárás számos meglepetést tartogathat számunkra. Ezek alapján azonban reális képet alkothatunk őszi vetéseink jelenlegi állapotáról, a termés várható alakulásáról. Eredményes munkát kívánunk!

A cikk szerzője: Dr. Petróczki Ferenc