Sajnos sok termesztő „terem az magától mindenhol” felfogással létesített viszonylag olcsón ültetvényt, ami keserû csalódásokhoz vezetett. Ennek a felfogásnak az szolgáltatott alapot, hogy hazánkban a feketebodza őshonos növény. A szélsőséges talajok kivételével valóban mindenhol „megél”, de az igazán szépen díszlő, bőven termő egyedek csak üde, humuszban gazdag termőhelyeken találhatók. Ültetvénylétesítéskor ezeket a tényezőket nem szabad figyelmen kívül hagyni, ugyanolyan gondossággal kell kezelni, mint a már régebben termesztett gyümölcsfajokat. Az viszont igaz, hogy ápolása egyszerûbb, jövedelmezősége ültetésre csábít.

A FEKETEBODZA HASZNOSSÁGAI

Gyógynövény

Ahol a Földön megterem, ott szinte mindenki ismeri a feketebodza-virágtea gyógyító hatását megfázáskor. Kitûnő izzasztó, enyhe vizelethajtó. A növény leveléből, kérgéből, gyökeréből készült főzet reumás testrészek borogatására ajánlott, sőt szembetegségek kezelésére is ismert. A kisajtolt bogyók leve kékes lila színfestékként réges-régen szintén közkedvelt volt, bőr, fa, textil, sőt hajfestésre is. Napjainkban a természetes ételszínezékek között rangos helyet foglal el. Az is közismert, hogy az érett termésből készült lekvárnak enyhe hashajtó hatása van.

Jó tudni

A botanikai leírásokban mind a feketebodza (Sambucus nigra), mind pedig a gyalogbodza (Sambucus ebulus) termése mérgezőnek van feltüntetve. A növény minden nyers része tartalmaz egy olyan vegyületet (szambunigrin), ami az arra érzékeny fogyasztóknál hasmenést és hányást okozhat. Az érett termésben kevés a szambunigrin, ráadásul hőre nagyon érzékeny vegyület, már 50 °C-on gyakorlatilag lebomlik! A feketebodza-termékek mindegyike főzéssel készül, kivéve a hidegen készített bodzavirág-italt. Ezért tanácsos a virágokat leforrázni, és úgy készíteni belőlük italt, vagy szörpöt.

Székrekedés ellen egyes vidékeken ma is főznek lekvárt gyalogbodzából. A lekvár hashajtó hatása valószínû, hogy nem a szambunigrintől van, hanem a magolajtól. A feketebodza magja – feltehetően a gyalogbodzáé is – viszonylag nagy mennyiségû olajat tartalmaz, ami a tapasztalatok szerint erőteljes hashajtó hatású.

Dísz- és hasznos kerti növény

Mint dísznövény szoliternek ültetik, de kevesen tudják, hogy nyírott sövénynek is kiváló növény. Termését a madarak és a baromfifélék szívesen fogyasztják. Formája, dús hófehér virágzatai (1., 7. ábrák), változatos levélformái és színein túl, szívesen látott növény a vidéki udvarokban az istállók és az illemhelyek környékén. Ennek feltehetően az az oka, hogy egyes megfigyelések szerint a levelek kellemetlen illata távol tartja a legyeket, riasztja az egereket, és a vakondokat is. (Az ilyen élőhelyek egyben tápanyagigényére is utalnak!)

Jó tudni

Vakondriasztónak úgy ajánlja egynéhány szakirodalmi forrás, hogy a vakondtúrásba dugjunk egy-két hajtást, vagy levélcsomót. A feketebodza nagyon jól szaporodik zölddugványozással is, és lehet, hogy ha magára hagyjuk a vakondriasztó hajtásokat, szép bodzabokraink lesznek. Az egérriasztás feketebodzával feltehetően hibás megfigyelés, mert ha igaz lenne, akkor a füvesített sorközû feketebodza ültetvényekben – például Ausztriában nagyon sok helyen – a mezei pocok nem okozna jelentős kárt a gyökérzet megrágásával.

Élelmiszerek nyers-, kiegészítő-, és adalékanyaga

A virágok hasznosítása gyógyteaként szinte mindennapos. Ételek is készülnek belőle önállóan (édes palacsintatésztába mártva kirántva), vagy ízesítőként édes süteményekbe, italokba. Újabban az ivólégyártók és a cukrászok is felfigyeltek a feketebodza virág hasznosságára (bodzavirágital, bodzafagylalt).

Mint korábban már szó volt róla a bogyók kisajtolt leve kiváló hosszan megmaradó – szinte kimoshatatlan – természetes festék. A gyümölcslé-sûrítmény már kis mennyiségben is hatásos színezék szörpökhöz, lekvárokhoz, egyes alkoholos, illetve alkoholmentes italokhoz. Ezen kívül a termésből gyakorlatilag minden készíthető, ami gyümölcsből elképzelhető: ivóléfélék, lekvár, bor, pálinka, aszalvány (gyümölcsteákba, joghurtokba) stb.

A feketebodza színanyaga antocianin, és mint ilyen jelentős antioxidáns tulajdonsággal rendelkezik. A színanyagból készített koncentrátumok felhasználása nem csak az élelmiszeriparban, de a gyógyászat területén is jelentőssé válhat.

Jó tudni

Nem mindegyik feketebodza gyümölcse festőlevû, egyeseknek csak a héjában van színanyag, ugyanúgy, mint a kékszőlők esetében. Csontfehér termésû feketebodza is van! Ezért nem tartom helyesnek a feketebodza név helyett a „festőbodza” elnevezést használni.

Jövedelmezően termeszthető gyümölcsfaj

Ez a kijelentés napjainkban elég merésznek tûnik, hiszen több évre előre megbecsülni valamilyen termék jövedelmezőségét, nagyon merészségre vall. A feketebodza termesztése egyértelmûen egyszerûbb, olcsóbb, mint a legtöbb gyümölcsfajé, vagy a szőlőé. Az átvételi árakkal a termesztők tisztába vannak, és annak ellenére, hogy az idén 50–65 forintért lehetett eladni 1 kg termesztett feketebodzát, bizonyára jobban jártak a bodzások, mint a szőlő-, az alma-, vagy egyéb gyümölcstermesztők.

A termesztés buktatói

Termőhely

A feketebodza sekélyen gyökeresedik, nagyon levegőigényes. Belvízveszélyes, lefolyástalan területekre nem szabad telepíteni, mert 1–2 napos vízborítást sem bír ki a gyökérzet, a növény megfullad! Sülevényes, tápanyagszegény talajon nem terem kielégítően, a talaj humusztartalma legalább 1% legyen.

Fajtaválaszték

Magyarországon jelenleg hivatalosan csak az osztrák Haschberg fajta telepíthető árutermő ültetvényben. Ezt a fajtát a klosterneuburgi kutatók szelektálták a Duna árterén élő vad egyedek közül.  Ilyen szelekciót dr. Porpáczy Aladár irányításával már a 70-es évek végén végeztek a fertődi kutatók, de sajnos az általa kiválasztott egyedek közül egy sem lett államilag elismert fajta. Ez azért is kár, mert a hazai ültetvényekben csak a Haschberg  fajta van, emiatt gyakorlatilag az egész ország területéről 1 hónap alatt kell betakarítani a feketebodzát. Ez a dömping óriási terheket ró a szedőkre, szállítókra, felvásárlókra. Mindenképpen szükség lenne korábban – augusztus elején érő – fajtákra, a szüretidő széthúzása miatt. Mindenképpen nagy termőképességû, magas szárazanyag- és színtartalmú fajtákra van szükség (2. ábra). Azok a típusok, amelyek bogyói az álernyőn belül nem érnek egyszerre, éréskor peregnek, szóba sem jöhetnek (3. ábra). Jelenleg kísérleti megfigyelés alatt vannak a hazai szelekcióból származó kiváló tulajdonságokkal rendelkező fajtajelöltek, valamint a külföldi fajtákból az ígéretesek. Hogy ezek mikor kapják meg az állami fajtaminősítést, az elsősorban nem a kutatókon múlik.

Jó tudni

A Haschberg sok tekintetben kiváló fajta (9. ábra). Jó az együttérése, bogyói nem nagyon peregnek. A túlterhelésre viszont érzékeny, valószínû ugyanúgy, mint a többi fajta is. Az viszont téves adat, hogy tányérjainak súlya eléri az 1 kilógrammot! Ekkora átlagsúlyú „tányért” hazánkban még senki sem mért. Az előfordult, hogy az első termések között volt néhány 40–60 dkg-os is, de a termőre fordult ültetvényekben a 10 dkg-os átlagsúlyú tányér a jellemzőbb. Feltehetően a hivatkozott eredeti szakirodalmi forrásban tévesen írták az 1 kg-ot.

Koronaforma, tenyészterület

A feketebodza természetes alakulása a bokor (4. ábra).

A bokornak nagyobb a tenyész-területigénye, nehezebben kezelhető (metszés, növényvédelem, betakarítás, talajmûvelés), de kísérleteink szerint többet terem, mint a törzses formák. Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni ha a feketebodzát törzses formára neveljük. A törzses koronaforma mûvelhetősége egyszerûbb, kinevelése viszont bonyolultabb, a törzsnevelés időszakában támberendezésre van szüksége.

A törzses formák közül a törzses fej (5. ábra) és a  törzses vázkaros (6. ábra) az elterjedtek. A vázkaros kinevelése kissé több szakértelmet igényel, de termőkorban egyszerûbben metszhető, szellősebb korona alakítható belőle. Ezzel szemben a fejforma könnyebben  alakítható, de sûrûsége miatt nehezebben metszhető.

A törzses formára nevelt feketebodza rövidebb életû, mint a bokor, mert nem tud – illetve nem hagyjuk – a tősarjakból felújulni. A 25 éves ültetvényben (8. ábra) már erőteljesen lecsökken a hajtásnövekedés, ezáltal a termésmennyiség is jelentősen visszaesik.

A tenyészterület a Haschberg  esetében 5,5–6 m sortáv, és 3,5–4 m tőtáv közötti, a talajtípustól függően.

Jó tudni

A növényenkénti 12–15 termővessző meghagyása csak a legjobb talajviszonyokon, és fegyelmezett, magas színvonalú termesztéstechnológia mellett engedhető meg. Ellenkező esetben nem lesz megfelelő számú hajtásunk a következő évi terméshez!

Növényvédelmi tanulságok

Az a vélemény, hogy a feketebodzának viszonylag kevés károsítója van, nem nagyon cáfolható.

A legismertebbek a levéltetvek (10. ábra), amelyek a hajtások szívogatásával gyengítik a növényt, ürülékükkel szennyezik a virágzatokat és a termést. A levéltetvek ellen viszonylag könnyû védekezni, sokszor elegendő a gyérítést rábízni a katicabogarakra és a fátyolkákra. Nem kell azonnal a permetezőgéphez nyúlni.

Sokkal nagyobb kárt okozhat az amerikai fehér medvelepke. A sûrû lombozat miatt rendszerint már csak akkor vesszük észre, ha tarra rágott néhány hajtást. Elpusztításuk terméséréskor csak fizikai úton lehetséges, hiszen ebben az időben már nem végezhetünk vegyszeres védekezést.

Olyan ültetvényekben ahol, például lucerna volt az elővetemény, és nem végeztek talajfertőtlenítést, nagyon nagy károkat okozhat a vetési bagolypille vagy a májusi cserebogár lárvája (pajorok) már az ültetés évében, de akár idősebb korban is. A gyökerek, vagy a gyöktörzs megrágását a lomb korai, rendellenes elszíneződése is jelzi. A levéllemez püspöklila, bíbor színûvé válik (11. ábra).

Nagyvadas területen hideg, havas időjárásban gyakran előfordul, hogy a vadak lerágják a vesszők csúcsrügyeit, illetve agancsváltáskor ledörzsölik a növények kérgét (12. ábra).

Ausztriában már régen ismert volt a feketebodza baktériumos betegsége, bár tudomásunk szerint ott nem okoz olyan nagy károkat, mint Magyarországon. A fertőzést egy-egy hajtás elszáradása jelzi, vagy súlyosabb esetben a növény tavasszal nem hajt ki, elszárad. Gyakori, hogy a növény nem pusztul ki, tősarjról felújul. A fertőzést a törzs elszíneződése, a kéreg felrepedése jelzi (13., 14. ábrák), a lefejtett kéreg alatt a farész is barnul, kellemetlen szagot áraszt. A baktériumot nem sikerült az eddigi vizsgálatok során beazonosítani.

Jó tudni

A vadállatok ellen az egyik legbiztosabb védekezés a terület bekerítése. A kerítés azonban megsérülhet, az alacsony fonatot az őz és a szarvas könnyedén átugorja, a nyúl lukat kapar a háló alatt. Az esetleges károk enyhítésének érdekében a kertbe tévedt vadakat kergessük ki, vagy vadásztassuk le, a kapukat minden esetben zárjuk. Hetente legalább egyszer ajánlott ellenőrizni a kerítés állapotát és hogy van-e vad az ültetvényben. Tapasztalatok szerint nagyon jó vadriasztó szer a híg sertéstrágya. Ezzel kéthetente befröcskölve a kerítést és a szélső növényeket nagyon jó eredményt lehet elérni.

A baktériumos törzset minél gyorsabban le kell vágni és megsemmisíteni. A vágóeszközöket időnként fertőtlenítsük, a nagyobb sebeket sebkezelő anyaggal vonjuk be. A baktériumos törzspusztulás azokban az ültetvényekben okoz nagyon nagy kiesést, ahol a minél több termés reményében nyakló nélkül nitrogéntrágyáztak. Az évi 100–150 kg/ha nitrogén (hatóanyag) bőven elegendő az akár 10–12 tonna/ha termés kineveléséhez, a többi tényező mellett. Azokban az ültetvényekben ahol már szeptember végén befejezik a metszést, ősszel és tavasszal is végeznek rezes lemosó permetezést, valamint a törzset és a vázkarokat lemeszelik, minimális a baktérium okozta pusztulás.

A cikk szerzője: Dr. Sipos Béla Zoltán