Ha ehhez hozzáadjuk a vetőmagtermesztés és a silókukorica-termesztés területét is, akkor a kukorica vetésterületi aránya 30% körüli. A kukoricatermesztésben elért eredmények nagymértékben meghatározzák a szántóföldi növénytermesztés eredményességét.
Kukoricát Magyarországon mindenhol termesztenek még akkor is, ha a klimatikus és edafikus tényezők nem minden megyében egyértelmûen kedvezőek a kukorica számára. A kukorica vetésterületének közel 70%-a azonban nyolc megyében van: Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés, Bács-Kiskun, Fejér, Tolna, Somogy és Baranya (1. ábra).

Tehát a kukoricatermesztésnek hazánkban bizonyos területekre való koncentrációja tapasztalható, az itt elért terméseknek nagy hatása van az országos termésátlag alakulására.
1970–80-as évtizedben kukoricatermesztésünk a világ élvonalához tartozott. A területegységre vetített termés mennyiségével a világon a harmadik, a genetikai előrehaladás tekintetében az első helyen állt hazánk. A termésátlag növekedésében meghatározó szerepe volt a korszerû biológiai alapok (kukoricahibridek) megjelenésének, a mûszaki-technikai háttér fejlődésének, a kemikália-felhasználás növekedésének és a nagyobb szakértelemnek (2. ábra).

A hazai mûtrágya-felhasználásra jellemző, hogy 1960–1980 között az 1 ha mezőgazdasági területre jutó mûtrágya mennyiség a kezdeti mennyiség többszörösére nőtt. A mûtrágya felhasználás dinamikus növekedése 1985-ig tartott, ezzel együtt ugrásszerûen nőtt a talajok termékenysége.
Alapvető változások következtek be a hazai kukoricatermesztésben az 1990-es évek elejétől. Pénzügyi-közgazdasági nehézségek miatt az inputok mennyisége, a ráfordítások színvonala csökkent. Az NPK mûtrágya-felhasználás 1991-ben 31 kg ha–1 hatóanyagra esett vissza (3. ábra).

Napjainkban a mûtrágya-felhasználás 88 kg ha–1, azonban az mind mennyiségileg mind minőségileg elmarad az optimálistól. A felhasznált NPK mûtrágya 80%-a nitrogén és csak 10%-a foszfor, 10%-a kálium mûtrágya.
Rendkívül kedvezőtlen, hogy a szervestrágya-felhasználás is a korábbi 22–24 millió tonna év–1 felhasználásról 3–4 millió tonna év–1 felhasználásra esett vissza. Hazánkban mindezek következtében a tápanyagmérleg negatív, a terméssel kivont tápanyagnak csak a 60%-át juttatják vissza, ennek következtében a talajok termékenysége folyamatosan csökken.
A kedvezőtlen klimatikus tényezők és agrotechnikai hiányosságok következtében a kukorica hazai termésingadozása eléri az 50–60%-ot (2003, 2004).
2003-ban a termésátlagunk 5 t ha–1-ral, még 2004-ben csak 2 t ha–1-ral maradt el a korábbi EU 15-ök termésátlagától (4. ábra).

2004 kedvező évjárat volt a kukoricatermesztés szempontjából, az országos termésátlag elérte a 7,1 t ha–1-t. Azonban míg Fejér, Baranya, Tolna, Békés és Hajdú Bihar megyékben 7,5–8,5 t ha–1 volt a megyei termésátlag, addig Heves, Nógrád, Veszprém és Győr-Moson-Sopron megyékben csak 5,18–5,86 t ha–1 (5. ábra).

2005 év időjárása is kedvező volt a kukorica számára. A kukorica tenyészidejében lehullott csapadék mennyisége országosan a következőképpen alakult:
 IV-IX. hó  430,3 mm
30 éves átlag IV-IX. hó  345,1 mm
az eltérés  IV-IX. hó  145,2 mm.

Hazánkban 42%-kal hullott több csapadék a kukorica tenyészidejében a 30 éves átlaghoz viszonyítva. Különösen csapadékos volt árpilis, július és augusztus.
A hőmérséklet júniusban –0,3 °C-kal, augusztusban –0,8 °C-kal tért el a sokévi átlagtól (6. ábra). A csapadékosabb évjárat és főleg a 30 éves átlagtól hûvösebb augusztus hozzájárult ahhoz, hogy a kukorica tenyészideje kb. két héttel kitolódott és így a betakarítást magasabb szemnedvesség-tartalom mellett kezdték meg.

A FAO 200-300-as kukoricahibridek szemnedvesség-tartalma még október közepén is 20–24%, a FAO 400-500-as hibrideké pedig 26–28% volt, ami késleltette a betakarítás kezdetét.
A vetésváltás nagymértékben befolyásolja a termesztés hatékonysága mellett a termésbiztonságot. Magyarországon még napjainkban is jelentős területen monokultúrában termesztik a kukoricát (kb. 15–18%), illetve a kukorica utáni kukorica is gyakori, ami nemcsak kedvezőtlen, hanem a Diabrotica virgifera miatt is kockázatos. A vetésforgó kialakítását nehezíti a szántóterülethez viszonyított jelentős vetésterületi aránya (28–30%), valamint a privatizáció során felaprózódott birtokszerkezet. Monokultúrás termesztésnél nő a növényvédelem költsége, nő a termesztés kockázata, csökken a termés mennyisége a vetésváltásban termesztett kukoricához viszonyítva.
A monokultúrás kukorica termésingadozása (1968–1996 között) kísérleti adataink szerint még megfelelő tápanyagellátás (N 100, P2O5 100, K2O 100 kg ha–1) mellett is 52–145%-os ingadozást mutatott (1. táblázat). Trikultúrában (borsó-őszi búza-kukorica-kukorica) két évtized átlagában 2 t ha–1-ral nagyobb termést értünk el a monokultúrás terméshez viszonyítva.
Monokultúrás termesztésnél állandó veszélyforrás az amerikai kukoricabogár és lárvája. Melegigényes kártevőről van szó, amely egyre jobban alkalmazkodik a hûvösebb viszonyokhoz. A bogár rajzása jelentős eltérést mutatott 2000–2004 között. 2005-ben még 2004-től is jobban elhúzódott a rajzása és a kártevő számára kedvezőtlen klimatikus tényezők következtében kisebb volt az egyedszámuk. Helyenként változó mértékben, de összességében 2002–2003-hoz viszonyítva kisebb volt a lárva és a bogár kártétele (7. ábra).

Ahol nagyobb volt a lárvák száma ott képes volt a kukorica teljes gyökérzetét lerágni és a kukoricaszár egyszerûen kidőlt, nem vett fel hattyúnyakat (8. ábra).

A kukoricabogár a kukorica bibéjével táplálkozik jelentős megtermékenyülési hiányosságokat okozva (de a levelet is károsítja). A lárva kelése hőmérsékletfüggő, átlagos évjáratban május végén kel ki, 4–5 hétig táplálkozik a kukorica gyökerével, majd egy hétig báb állapotban van, és azt követően repül ki a bogár.
A lárva kártétele is változik hibridenként, ami összefüggésbe hozható azzal, hogy egyes hibrideknek erőteljesebb a gyökérzete, illetve a gyökér regenerálódó képessége jobb. Ugyanígy a bogár kártétele is hibridtől függően változó, amit a hibrid tenyészideje is befolyásol. Az elhúzódó rajzásnak megfelelően a bogár a kirepülésekor éppen a legfiatalabb, legfrissebb bibét részesíti előnyben a táplálkozásakor. Különösen kedveli a csemegekukorica ízletesebb, zsengébb bibéjét.
Az amerikai kukoricabogár és lárvája elleni védekezés csak komplex módon lehet eredményes. A megfelelő védekezés terén pedig egyre több tapasztalattal rendelkezünk.
A kukorica tápanyagellátása (országosan) 2005-ben sem volt megfelelő. A kedvező évjárat különösen alkalmas volt ennek bizonyítására. Az országosan felhasznált 88 kg ha–1 NPK mûtrágyának 70–80%-a nitrogén. Nem végzik el a talajvizsgálatokat, mely alapján megismerhető lenne a talaj AL-oldható, felvehető NPK-tartalma, pedig az NPK tápanyagvisszapótlást ehhez kellene igazítani.
Tartamkísérleteink adatai nemcsak a tápanyagvisszapótlás jelentőségét bizonyítják, hanem a harmonikus N-P-K arányának termésnövelő hatását is.
2005-ben is jelentős különbségek voltak a hibridek mûtrágya-hasznosító képessége között. Kísérleteinkben az N 40, P2O5 25, K2O 30 kg ha–1 hatóanyag a kontroll (mûtrágyázás nélküli) kezeléshez viszonyítva – a kedvező csapadékellátás következtében – 4–5 t ha–1-ral is képes volt a termést növelni. Az N 80, P2O5 50, K2O 60 kg ha–1 hatóanyag kezelés még további termésnövekedést eredményezett. Az Mv Maraton és PR36R10-es hibrideknél már az ettől nagyobb NPK adag nem bizonyult hatékonynak. A hibridek zöménél (PR39D81, DK 440, DK 4626, Sze Sc 463 R, Mv Vilma stb.) a termés az N 120, P 50, K 60 kg ha–1 hatóanyag kezelésig nőtt (9. ábra).

Nagyon szoros összefüggés van a vetésidő és a termés, illetve a vetésidő és a betakarításkori szemnedvesség-tartalom között. Ha egy hibridnek jó a csírázáskori hidegtûrése (Cold-test), akkor akár már április 10. körül vethető (pl.: PR39D81, PR37M34, PR37M81, Sze 352, DK 440, DKC 3611, DK 391, NK Cisko stb.) és így akár 6–10%-kal csökkenthető a betakarításkori szemnedvesség-tartalom. 2005-ben jelentős különbségeket tapasztaltunk a hibridek vízleadás dinamikája (az érés időszakában), és a betakarításkori szemnedvesség-tartalom között is (10. ábra).

Természetesen 2005-ben a kukorica tenyészidejének kitolódásához hozzájárult a vetésidő kitolódása országosan, melynek oka a csapadékos április volt.
A vetésidővel kapcsolatos 11. ábránkon látható, hogy a korábbi vetésidőnél mennyire előrébb tart az állomány fejlettsége, vízleadása.

A kukorica állománysûrûsége (hektáronkénti tőszám) országosan elfogadható volt 2005-ben. Azonban a jövőben is szigorúan figyelembe kell venni, hogy az optimális tőszámot módosíthatja a hibridek genetikai tulajdonsága, tenyészideje, a termőhelyi adottság, az évjárat hatása, illetve a víz- és a tápanyagellátás mértéke.
A hibrideket a tőszámsûríthetőség tekintetében 4 típusba sorolhatjuk (12. ábra). Az első három típusba tartozó hibridek bár különbözőképpen reagálnak a tőszámnövelésre, de a termésbiztonságuk sokkal kedvezőbb a 4. típusú hibridekétől.

A növényvédelemmel kapcsolatos országos tapasztalat az, hogy több helyen kukorica utáni kukoricánál sem végezték el minden esetben a talajfertőtlenítést, nem elég hatékony a nyár elején kelő és a nyár végén magot hozó melegigényes gyomok elleni védekezés (pl. szőrös disznóparéj, libatop, kakaslábfû, parlagfû, csattanó maszlag, selyemmályva, szerbtövis stb.). Kísérleteinkben igen jó gyomirtó hatása volt a Callisto+Atrazin+Banvel 480 kombinációnak.
Országosan a kukorica vetésterületének csak kb. 10–15%-án védekeztek az amerikai kukoricabogár ellen a rajzás időszakában (június vége-július).
Betakarításkor a gazdák célja a megfelelő (alacsony) betakarításkori szemnedvesség tartalom elérése.
A 2005. évi kedvező időjárási tényezőknek és az egyre korszerûbb biológiai alapok (termesztett hibridek) használatának köszönhetően 2005-ben is 7–7,5 t ha–1 körül várható az országos termésátlag (13. ábra).

Továbbra is országosan jellemző probléma, hogy:
•  a tápanyag-visszapótlásban hiányosságok tapasztalhatóak,
•  sok helyen megkésett vetésidőt alkalmaznak,
•  sok esetben a talajmûvelés mélysége nem elégíti ki a kukorica igényét. A kukorica nagyon érzékeny a tömődött talajra. A mélymûvelést legalább négyévente egyszer el kell végezni és csak a közbeeső években elegendő a középmély mûvelés.
Amennyiben tovább akarunk lépni, növelni kívánjuk a kukorica országos termésátlagát, és fokozni szeretnénk a termésbiztonságot, az alábbi fejlesztési (korszerûsítési) lehetőségekkel feltétlenül élnünk kell.

A cikk szerzője: El Hallof Nóra