A probléma magva abból adódik, hogy a penészgombák, ill. a gombatoxinok a takarmányban nem homogén módon és mértékben helyeződnek el, ill. oszlanak meg. Mindig van a tárolt gabona alapanyagokban kevésbé, jobban, ill. erősebben fertőződött tétel. Extrém esetekben a fertőződés szemmel is látható (pl. beázások helyén, elszineződés a tárolóban, falra felragadt gabonacsomók (halmazok). Sajnos a legtöbb esetben azonban nincsenek feltûnően látható jelei a gomba- és penészfertőzöttségnek. A takarmányvizsgálatok eredménye sem mindig (ritkán!!) ad hû képet ilyen vonatkozásban, mivel egy egzakt mintavétel foganatosítása nehéz, és a biztos eredményhez sok (kb. 18–20) minta vétele és vizsgálata szükséges. Ha a vizsgálat eredménye pozitív, ez diagnosztikai értékû, ha negatív, egyáltalán nem biztos, hogy toxinmentes. Ismerve a vizsgálatok költséges voltát, ki fogja azok anyagi hátterét finanszírozni? Arról már nem is beszélve, hogy a tárolási idő előre haladtával a takarmányok mikrobiológiai állapota csak romlik, így a korábban egzakt módon negatívnak minősített takarmányok sem feltétlenül maradnak ilyen szempontból kifogástalanok az idő függvényében.

A múlt számban nagyon röviden említettem a zearalenon (F 2) toxin differenciál diagnózisának kérdését. Mivel ez a toxin a leggyakoribb a sertéstakarmányokban, és ennek a tünetei mosódhatnak össze a legkönnyebben egyéb okú problémák tüneteivel, ezt a kérdést mutatnám be kissé részletesebben.

Az F 2 toxin legjellemzőbb tünete az ún. ösztrogén szindróma. Ez azt jelenti, hogy külsőleg ivarzáshoz hasonló jeleket képes kiváltani. Ilyenek az ivarzási magatartás, vulva duzzanat- és pirosodás, nyálkaürülés a hüvelyből. Természetesen az így kiváltódó „ivarzások” álivarzások. Elég gyakran jelentkezhetnek a legkülönbözőbb időpontokban, de különösen felhívhatja rá a ciklusidőnél jelentősen koraibb „ivarzások” gyakoriságának nagyobb arányú emelkedése ( 8–15 nap). Ezt a tünet együttest, ha markánsan jelentkezik, felfoghatjuk diagnosztikai értékûnek. Emellett jelző értékû a született malacoknál jelentkező péraduzzanat és -pirosodás, a szétcsúszó láb szindróma, a hízóknál és a kocáknál a végbél előesés.

Egy pontosan vezetett sertéstelepi adminisztráció csaknem felér egy szarvasmarha telepi manuális vizsgálattal. Az adatok értékelés és a melléktünetek elemzése megközelítőleg pontosan enged következtetni a jelen lévő kórokra.

F 2 toxin hatására megemelkedik a ciklusos (16–24 nap) és az aciklusos (25–35 nap) közötti visszaivarzások aránya. Ha e két kategória mellett még az ún. több ciklusú visszaivarzások aránya is emelkedett, csaknem biztosan toxinproblémával találkozunk. Különösen igaz ez, ha az arányok emelkedése március-április hónaptól, vagy korábban kezdődik.

A ciklusos visszaivarzások arányának emelkedése azért következik be, mert az F 2 toxinnak közvetlen tüszőkárosító hatása van. Nevezetesen tönkreteszi a harmadlagos (érett) tüszőket és a bennük lévő petesejteket. Tehát elmarad a fogamzás. A múlt írásomban említettem, hogy a természetben (így a sertések között is) minden egyed különböző. A biológiában három szám, ill. fogalom nem létezik: 0, 100 és átlag. Mi ugyan átlagban számolunk, de ez a csoport egészének tükörképére vonatkozik, és nem a benne található egyedre. Az állatok egy része még a legsúlyosabb esetekben is normálisan fog reagálni. Az aciklusos visszaivarzások aránya azért emelkedik meg, mert az ösztrogén hatásra az embriófejlődés és az endometrium mûködése nem kerül szinkronba, és az embriók táplálása szenved zavart. A megtermékenyülés után ugyan megkezdődik a zigóta darabolódás, a 14. nap körül az anyai szervezet felismeri a vemhességet, és megkezdődik a magzati beágyazódás (implantáció). Az embriók azonban a további túlélésre nem képesek, és a fogamzástól számított 16 napon túl (fontos az időpont!!) a vemhesség megszakad, az embriók felszívódnak. A sárga testek vagy leoldódnak a petefészkekről = aciklusos visszaivarzás a 25–35. nap között, vagy nem oldódnak le = többciklusú visszaivarzás (35 napon túl), ill. üresen maradás lesz az eredmény.

A ciklusos, aciklusos és többciklusú visszaivarzások arányának megemelkedése több más ok miatt is bekövetkezhet:

Parvovirózis – ez a vírus okozza az ún. SMEDI szindrómát. A név az okozott tünetek angol kezdőbetûiből állt össze. (holtellés, mumifikált magzatok, embrió elhalás, meddőség). Tehát több olyan melléktünet is jelentkezik, ami a toxinártalomra nem igazán jellemző. Ezen kívül csaknem minden sertéstelepen szakszerûen vakcináznak parvovirózis ellen.

Magas hőmérséklet – ez egyrészt általában június-augusztus hónapban jelentkezik, és különösen ott, ahol a kocák a vemhesség első 30 napjában árnyékolatlan kifutóban vannak tartva, vagy a benti istállótérben 35 fok körüli hőmérsékleti viszonyok vannak. Károsabb az első eset. Ekkor a ciklusos visszaivarzások aránya általában nem emelkedik, csak az aciklusos és a többciklusú visszaivarzásoké. Jellemző az időponthoz kötöttség is.

Energiahiány – önmagában nem mindig jelent tragédiát, de a sertés genetikailag kedvezőtlen szaporodási időszakában (július-szeptember) igen!
Ilyenkor a koca nem akar szaporodni, mert őseitől ezt örökölte. Ha ilyenkor energiahiányba kerül, úgy fog viselkedni, mint a vad koca (nem ivarzik, nem fogamzik, magzatelhalás, súlyosabb esetben ősszel vetélés a vemhesség első felében). Ez a genetikai örökletesség a megfelelő energiaellátással nagymértékben kivédhető (vemhes kocatáp DE 13,5-14 MJ, szoptató kocatáp DE 14,5–15 MJ ). Célszerû úgy nevezett energiabombák alkalmazása (telítetlen szénláncú növényi zsírsavak, karnitin, betain. Hőstressz ellen adható nagyobb dózisú C-vitamin is.

Fertőző betegségek – PRRS, leptospirózis. A PRRS klasszikus állapotában a vemhesség 105–110 napja közötti vetélések, gyenge életképtelen almok születése és légzőszervi tünetek jelentkezése található. Sokszor azonban csak az alacsonyabb vemhesedési arány jelentkezik. A tünetek jelentkezése nem szigorúan évszakhoz kötött. Szerológiailag elegendő számú vizsgálattal a betegség igazolható. Ilyen állományokban vakcinázással 10–15% javulás érhető el. A leptospirózisra a 90–100 nap közötti vetélések, a normális és mumifikált magzatok születése a jellemző. Szerológiailag nagy biztonsággal kimutatható. Antibiotikum kezeléssel féken tartható.

Tehát a fentiek alapján is nagy biztonsággal meg lehet állapítani az F 2 toxin jelenlétét és károsító hatását.

Az alábbiakban bemutatok néhány telepi példát a visszaivarzási elemzések tükrében.

Az első három telepen jól látható, hogy a visszaivarzások emelkedése február-április hónaptól kezdődik, és folyamatos tendenciát mutat. Természetesen a nyári kedvezőtlen időszak súlyosbító hatása sem küszöbölhető ki.

Toxinártalom esetén teendőink az alábbiak:

• gabonaszemek megtisztítása a tört szemektől,
• esetlegesen gombaölő szer alkalmazása (szerves savak),
• energiaellátás optimalizálása,
• vitamin-kiegészítés,
• antioxidánsok alkalmazása,
• jó toxinkötő alkalmazása.
  

A negyedik telep eredménye azt mutatja be, hogy a május óta alkalmazott toxinkötő hatása pozitívan mutatkozott meg a visszaivarzási eredményekben.
A jó toxinkötőnek az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie:

• kedvező és költség hatékony ár,
• széles kötési spektrum,
• alacsony bekeverési arány,
• magas fokú ellenálló képesség a takarmánykészítés során,
• nem toxikusak,
• kiürülés során környezetbarátok ill. biológiai úton bonthatók,
• nincs hatáscsökkenés a tartós szállítás és tárolás során,
• nem köt meg vitaminokat, ásványi- és más hatóanyagokat.

A cikk szerzője: Dr. Szerdahelyi András