Tápanyag-visszapótlással a termelés során kivont tápanyagok jelentős hányada visszajuttatható talajaink tápanyag körforgásába. Az állattartó telepeken évente igen nagy mennyiségû szerves anyag halmozódik fel, melynek tápanyagtartalma és halmazállapota az állat fajtól és a tartásmódtól függően jelentős mértékben változik. Legnagyobb jelentőséggel az almos istállótrágya rendelkezik, mivel nagy mennyiségben képződő és kedvező tápanyag-szolgáltató képességû szerves anyag. A hazai gyakorlatban az összes hatóanyag nagyobb hányadát szilárd formában juttatják ki, és erre a célra leginkább a röpítőtárcsás szórógépeket használják. A tápanyag-visszapótlás gépei közül a szerves és mûtrágyaszóró gépek alapvető mûszaki-technikai megoldásait, különböző szerkezeti egységeit, alkalmazási területeit, valamint a beállításuk munkaminőségre gyakorolt hatásait ismertetjük.
Szervestrágya-szórás
A hazai növénytermesztési technológiák alkalmazása során egyre nagyobb mértékben részesítik előnyben a gazdálkodók a rendszeres tápanyag-visszapótlást, azon belül is a szerves anyagok kijuttatását. A termőhelyi adottságokhoz igazodó, magas színvonalú növénytermesztési és tápanyag-gazdálkodási technológiák megvalósításának, valamint az egyre inkább előtérbe kerülő környezetvédelmi szempontok érvényesülésének fontos feltétele a tápanyagok talajba juttatása.
A mezőgazdaság üzemi gyakorlatában a mûtrágya árak emelkedése, a talajállapot javítása, valamint az új környezet- és talajvédelmi szempontok a szerves anyagok fokozott felhasználásának irányába fordította a gazdálkodók figyelmét. A megfelelő beltartalmi értékekkel rendelkező szerves trágyák kijuttatásával szemben – az EU-csatlakozás közeledtével – mind a mûszaki, mind az agrotechnikai követelmények szigorodnak.
A szerves trágya jelentős NPK tápanyagforrás, ugyanakkor mezo- és mikroelem szolgáltató is a növény számára. A talaj mikrobiológiai életét serkenti, a talajkondicionáló kemikáliák káros hatását kiegyenlíti. A talaj fizikai szerkezetét kedvezően befolyásolja, a kötött talajokat lazítja, a porozitást elősegíti és javítja a talaj vízgazdálkodási tulajdonságait is. A szerves trágyák kedvező hatásainak kihasználásához, illetve a trágyák hatóanyag tartalmának ismeretéhez és alkalmazási lehetőségeikhez ismerni kell, hogy a szerves trágyák milyen halmazállapotúak és milyen konzisztencia alapján különböztethetők meg.
A szerves trágyák kijuttatásának gépei, valamint gépesítési rendszere két fő csoportosítási módot biztosít a gazdálkodók számára, egyrészt a szilárd halmazállapotú szerves anyagok kijuttatására alkalmas szórógépek, illetve a folyékony halmazállapotú trágyák kiosztását szolgáló trágyalé- és hígtrágyaszórók.
A szervestrágya-szóró gépek nagyobb részt hasonló szerkezeti elemekből épülnek fel. Egy- vagy kéttengelyes (esetleg tandem) futómûvel rendelkező traktorvontatású, vagy tehergépkocsira szerelt változatban üzemelnek. A szórás irányát tekintve a gépek lehetnek hátul szórók, valamint oldalra szórók.
Hátul szóró gépek
A hátul szóró gépek fontosabb szerkezeti megoldásai a vízszintes szóródobos, illetve ugyanezen konstrukció kiegészítve szórótányérokkal, a vízszintes elhelyezésû egy szóródobos, a tépő-szóró hengerrel szerelt elosztócsigás és a függőleges szóróhengeres gép.
A szórószerkezetekhez a kocsiszekrény fenekén mozgó végtelenített – egy-, két-, illetve háromsoros kivitelû – láncos kaparóléces szállító-elemek juttatják a trágyát a szórószerkezet tépőfogaihoz. A lehordóláncot az újabb gépeken a traktor vezetőfülkéből állítható hidromotor hajtja. A hidromotoros hajtás fokozatmentes állítási lehetőséget biztosít, így a vezető könnyen és egyszerûen tudja állítani a lánc sebességét, amivel a területegységre juttatható adagmennyiség állandó értéken tartható a kiszórás utolsó fázisában is, amikor a gépek már kevesebb mennyiséget szórnak ki. A felületegységre kiszórható adagmennyiség a lehordószerkezet sebességével és a haladási sebességgel változtatható, illetve a kettő kombinációjával szabályozható is. A szállítólánc hajtására és sebességének változtatására a régebbi típusú trágyaszóró gépeken kilincskerekes megoldást alkalmaztak. A kilincskerekes lánchajtás forgattyús mechanizmusból és kilincsből áll. A forgattyús mechanizmus lengő tagjához csatlakozó kilincs a lengésnek megfelelő fogosztással fordítja el a kilincskereket. A kilincset rugó szorítja a fogakhoz. A kilincsszerkezetes állítási lehetőségek esetén a lánc sebessége 5–20 fokozatban 0,0025–0,03 m/s között állítható. Ezek alkalmazását minimálisra csökkentette a hidromotoros láncsebesség változtatás.
A vízszintes szórószerkezettel rendelkező gépeknél – két vízszintes hengerből álló szórószerkezet esetén – az alsó szóródob a trágyát maga felett átemelve dobja ki a kocsiszekrény mögött. A szóródob és a felette elhelyezett lazító-tépő dob azonos forgási irányú, ezzel a trágya megfogási helyén a kerületi sebességük ellentétes irányú, ez teszi lehetővé a tömör trágyahalmaz erőteljes lazítását, és megfelelő méretûre történő darabolását.
A vízszintes szórószerkezetû gépeknél nagy figyelmet kell fordítani a szórásszélesség és a munkaszélesség közötti különbségre. A trágyával beszórt sáv széleire kevesebb anyagmennyiség jut, ezért az egymás melletti szórási sávoknak a megfelelő egyenletesség érdekében túlfedésben kell lenni. A vízszintesen szóró gépek szórásszélessége kb. 2,5 m, míg a munkaszélessége kb. 2 m körüli érték, ami többnyire a kocsiszekrény szélességének felel meg.
Trágyaszóró felépítmény a tehergépkocsik billenőszekrényének helyére is szerelhető. A kocsiszekrény alsó részében van a kihordó lánc a kaparólécekkel, hátul helyezkedik el a két szóróhenger. Mind a szórószerkezet, mind a lehordószerkezet hajtása a tehergépkocsi hidraulikus szivattyújáról történik. A lehordószerkezet láncsebessége finoman állítható fojtószelep segítségével szabályozható.
A vízszintesen szóró gépek igen jó minőségben és megfelelő keresztirányú egyenletességgel dolgoznak (a keresztirányú szórásegyenlőtlenségük VE=20% alatti). Az egyenletes szórás ellenére azonban a szántóföldi alkalmazásból – kis munkaszélességük miatt – egyre jobban kiszorulnak. Alkalmazási területüket tekintve, elsősorban a különböző ültetvényekben (szőlő, gyümölcsös) lehet kihasználni kedvező adottságaikat, ami a talaj takarásában jelentős részben elvégezhető.
A függőleges hengerekkel ellátott gépek esetén általában négy szóróhengert helyeznek el a kocsiszekrény végén, mely hengereken spirális pályán találhatók a tépőfogak. A hengerek párban helyezkednek el egymással, és páronként egymással ellentétes irányba forognak. A szóróhengerek hajtásukat többnyire a traktor TLT-ről kapják. A szervestrágya-szóró gépek hasznos teherbírása 6–15 t; a 6–11 t teherbírású gépek általában egytengelyes kivitelûek, míg a 10–15 t teherbírású gépek tandem futómûvel szereltek. E gépek szórási szélessége: 5–7 m, míg munkaszélességük 4–5,5 m. A függőleges szórószerkezet nem terít olyan egyenletesen, mint a vízszintes szórószerkezet, így a keresztirányú szórásegyenlőtlensége (VE=35–45%) is kedvezőtlenebb.
A hátul szóró gépek esetén – mind vízszintes, mind függőleges szórószerkezet esetén – növelhető a munkaszélesség. Több gyártmányú gép esetén alkalmazzák ma már a szórótányérokkal kombinált szórószerkezetet, ami darabolt, illetve tépett trágyadarabokat a röpítőtárcsás szerkezete révén nagyobb távolságokra juttatja el. Az így elérhető munkaszélesség elérheti a ~10–12 m-t, valamint javulhat a szórás keresztirányú egyenlőtlensége is (VE=20–35%).
Oldalra szóró gépek
Az oldalra szóró gépeket a kétfázisú trágyaszórási technológiában alkalmazzák. Ezeknek a gépeknek lényegi különbségük az előzőekkel szemben, hogy csak a szórási munkafázis során kerülnek igénybevételre, a szállítási munkamûveleteket más gépekkel végzik, így a szórógépek a kijuttatást végzik. Az oldalra szóró gépeknek két fő változata ismert: a szóródobos és a láncos kivitelû.
A szóródobos gép esetén a kocsiszekrény hidraulikus úton mozgatható le- és felfelé a kerekek állításával. Ezzel az állítással lehetővé teszik bizonyos lejtőszögig a kocsiszekrény vízszintesben tartását, így javítva a lejtős területeken a szórás egyenletességét. Az oldalfal hidraulikával lehajtható, ami megkönnyíti a billenőplatós szállító jármûről a trágya átrakodását, illetve csökkenti az elhullást. A hazai viszonyok között alkalmazott gépek kéttengelyes kivitelûek, vízszintes szórószerkezettel rendelkeznek, és a menetirány szerinti jobb oldalra szórják a szerves trágyát. A két vagy három tagból álló szóróhenger mechanikus áttételen (TLT-n) keresztül kapja a hajtását, míg a lehordószerkezet hidromotoros hajtású, és sebessége fokozatmentesen állítható. A szórási szélesség
7–11 m, de a keresztirányú szórási egyenlőtlenség kedvezőtlenebb, mint a hátul szóró gépeknél (VE=50–60%).
A szóróláncos gép nem terjedt el széles körben, de technikai megoldása révén érdemes megismerni. A gép tengelyvonalában egy részben nyitott fedelû, henger alakú tartályban helyezkedik el a szóródob, amely a TLT-ről kapja a hajtását. E konstrukciós megoldásnál a trágyát nem merev fogak, hanem a szóróhenger palástjához rögzített, V alakú kések marják ki a trágyahalmazból és szórják ki a talajfelszínre. A láncos kések előnye a fogakkal szemben a kisebb szerkezeti terhelésben jelentkezik, mivel merev tárgyba ütközve kitérhetnek és csökkenthetik a törés vagy eltömődés veszélyét. A kijuttatás tele kocsinál a szóródob csőtengelyére felcsavart láncoknál kezdődik. A láncok a trágya csökkenésének arányában lecsavarodnak a tengelyről. A centrifugális erő hatására sugárirányban elrendeződött láncok dobják ki a trágyát a henger belsejéből, a teljes lánchosszúság elérésekor a láncokon található kések elérik a henger belső palástját, így a teljes tartály kiüríthető.
A hígtrágya- és trágyalé lajt-, ill. szippantó kocsival vagy öntözőberendezéssel juttatható a táblára. A lajtkocsi kizárólagosan felszíni kiszórásra alkalmas. Többnyire mûanyagtartállyal, ütközőlapos szórófejjel, vagy dobólapátos szórószerkezettel készül, melyet a traktor TLT-tengelye mûködtet. A szippantó kocsi szintén a TLT-ről hajtott forgó kompresszorral ellátott egytengelyes vagy tandem futómûves tartálykocsi. Légmentesen zárt tartálya töltés és ürítés során a kompresszor segítségével vákuum, ill. túlnyomás alá helyezhető.
Egyes típusokra a szórónyílás mögé talajba juttató adapter is szerelhető. Az adapter menetkialakítású lúdtalpkapákat foglal magában, melyek mögé vezetett hígtrágya 10–16 cm mélyen jut a talajba, a kultúrnövény gyökérzónájába. Az ilyen talajba juttató adapter előnye, hogy segítségével nemcsak a teljes hatóanyag-tartalom érvényesül, hanem csökkennek az egészségre ártalmas fertőzésveszélyek is.
A hígtrágya adagolt kijuttatására alkalmas tartálykocsik a nyugat-európai országokban kezdtek elterjedni, de mára már hazánkban is számos helyen alkalmazzák ezeket. Ennek egyik oka, hogy az állattartó gazdaságokban keletkező hígtrágya mennyisége a tartálykocsis kijuttatást is lehetővé teszi, a másik pedig az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásokban rejlik. E módszernél a hígtrágya-kijuttatás legelterjedtebb módja az elosztócsöveken keresztüli talajfelszínre-vezetés, melyet kombinálhatnak injektáló berendezéssel, így a gyepterületeken is megvalósítható a talajba juttatás.
Mûtrágyaszórás
A röpítőtárcsás mûtrágyaszórók mind a hazai gyakorlatban, mind világviszonylatban a legelterjedtebben használt gépek közé sorolhatók. Nagyarányú elterjedésüket sokrétû alkalmazhatóságuk, egyszerû szerkezeti kialakításuk és csekély karbantartási igényük mellett az egyszerû, könnyen elsajátítható kezelhetőségük tette lehetővé.
A röpítőtárcsás mûtrágyaszórók alapvető feladata a szilárd mûtrágyák talajra történő egyenletes kijuttatása. Ez akkor valósítható meg eredményesen, ha a szilárd mûtrágyák egyenletes kijuttatásának feltételeit biztosítjuk. A szilárd mûtrágyák kijuttatásának egyenletességét jelentősen befolyásolják:
- az alkalmazott mûtrágya minőségi jellemzői,
- a mûtrágyaszóró gépek adagoló- és szórószerkezeti kialakítása,
- a mûtrágyaszórók üzemeltetési színvonala.
Mivel a mûtrágyák fizikai tulajdonságai jelentősen eltérőek, ezért a gépeknek különböző fizikai jellemzőkkel rendelkező szilárd mûtrágyák széles választékát ki kell tudni szórni közel azonos munkaminőségi mutatók mellett. A gépek szempontjából a mûtrágyák főbb jellemzői a szemcseméret, a térfogattömeg, a nedvszívóképesség és a tapadóképesség. A mûtrágyák közül különösen a kristályos, a por alakú és a szemcsés halmazállapotúak a külső környezeti tényezőktől (pl. nedvességtartalom, tárolási idő stb.) és az anyag tulajdonságaitól függően gyakorolhatnak alapvető változásokat a munkaminőségre.
A mûtrágyák egyenletes kijuttatását nagymértékben a szórógép konstrukciós megoldásai határozzák meg, bár szakszerûtlen üzemeltetéssel szintén munkaminőség-romlást okozhatunk. A szórószerkezet mûszaki paramétereinek változtatásával jelentősen befolyásolhatjuk a szórás minőségét.
A különféle kialakítású röpítőtárcsás mûtrágyaszórók egyszerû kialakításuknál fogva könnyen kezelhetők, de a karbantartási munkákat gondosan kell elvégezni. Pontos beállítást igényelnek, ugyanis egyszeri rossz beállítással jelentős károk okozhatók a növényi kultúrákban. Ezt a kezelési utasításban levő beállító táblázatban foglaltak figyelembevételével kell elvégezni. A legfontosabb minden üzembe helyezés előtt ellenőrizni és szükség szerint beállítani a gép optimális munkaszélességét és a területre kiszórni kívánt mennyiséget (kg/ha). A gyártó által a géphez adott kezelési utasítás pontos adatokat szolgáltat ahhoz, hogy a beállítási értékeket leforgatás útján házi körülmények között ellenőrizzük.
A gép beállítási adatainak a munkaminőségre gyakorolt hatása igen fontos, így azok tudatos alkalmazása a gépet üzemeltető részére alapvető követelmény. Vizsgálatok szerint a gép jellemző adatai közül a munkaszélességet és a szórásegyenletességet a legjobban befolyásolja:
a konstrukciós kialakítás alapján:
- a röpítőtárcsa kialakítása, fordulatszáma;
- a szórólapátok száma, kialakítása;
- a röpítőtárcsára adagolás helyzete.
a beállítási adatok alapján:
- a röpítőtárcsa talajszinthez mért magassága, dőlésszöge;
- a szórólapátok beállítása (sugáriránnyal bezárt szöge, esetleg hosszirányban);
- a mûtrágyaáram (kg/min) nagysága;
- a fogások csatlakozó méreteinek pontossága.
A röpítőtárcsás mûtrágyaszóró gépek különféle halmazállapotú (pl. por, szemcsés) mûtrágyák tág határok közötti (10–5000 kg/ha) kiszórására használhatók. Szórásképe – körgyûrû cikk alakú beszórt területe alapján – trapéz formájú. A körgyûrû cikkben szórt mûtrágyasáv szélessége befolyásolja a gép keresztirányú szórásképét. Üzemeltetéskor a területre kiszórt mûtrágya egyenletességének megfelelő – a szóráskép által meghatározott – átfedéssel kell a munkát elvégezni. Az átfedés mértékének függvényében változik a szórásegyenlőtlenségi tényező értéke. A körgyûrû alakegyenletesség jelentősége lejtős területeken és a táblaszéleken növekszik meg, ekkor ugyanis a megfelelő beállítás lehetővé teszi a mûtrágyák egyenletes kiszórását.
A röpítőtárcsás mûtrágyaszóró gépekkel kis- és nagy mennyiségû mûtrágyaadagok is kijuttathatók, így fej-, kiegészítő és alaptrágyázás során egyaránt jól alkalmazhatók. Munkaminőségüket a kiszórt mûtrágya fizikai tulajdonságai, mennyisége (kg/ha) és a gép beállítási paraméterei egyaránt befolyásolják. Mind agrotechnikai, mind mûszaki szempontból megfelelő minőségû munkavégzés valósítható meg:
- jó minőségû, megfelelően kezelt mûtrágyák esetén;
- a mûtrágya mennyiségétől és jellemzőitől függő beállítással;
- a kiszórt sávok megfelelő mértékû átfedésével.
A mûszaki és agrotechnikai követelmények betartásával a gépekkel egyidőben több feltételt lehet kielégíteni. Az előnyöket jelentős mértékben növelhetjük a röpítőtárcsás mûtrágyaszórók alkalmazása során, mivel a szilárd mûtrágyák kijuttatásán kívül a kalászos gabonák (búza, árpa, stb.) szórva vetésében is megfelelő munkaminőséggel alkalmazhatók.
A cikk szerzője: Kassai Zsolt