Az arányokat tekintve ez a selejtezési ok ugyanúgy, mint a láb és a tőgyrendellenességek miatti kiesések, dollár és euró milliárdokban mérhető világviszonylatban.
A termékenységgel kapcsolatban főleg az első termékenyítés optimális időpontjára vonatkozóan különbözik az egyes szerzők véleménye. Abban nincs a kutatók között véleménykülönbség, hogy az első termékenyítés ideje fogja meghatározni elsősorban az egyed későbbi termékenységi mutatóit, termékenységét.
A szakirodalom általános javaslata szerint az elléstől számított 60 napon belül ne termékenyítsük még a teheneket. A legtöbb tehenészetben ez az idő 50–60 nap. Berry (1996) szerint, ha a teheneket 50 napnál korábban termékenyítik gyengébb lesz a termékenység. Következményei lehetnek annak, ha a kötelező várakozási időt 45 napra csökkentjük, bár alacsonyabb lesz az elléstől az első termékenyítésig eltelt idő 12–15 nappal, de a vemhesülési arány csökken.
Az irodalomban az elléstől az első termékenyítésig eltelt időt általában 70–90 nap között határozzák meg. Hillers és mtsai. szerint (1996) Floridában az elléstől az első termékenyítésig eltelt idő átlagosan 77 nap volt. Amerikai kutatások szerint az első termékenyítés optimális ideje 70–75 nap. Észak-Karolinában (8991 állomány) ez az idő átlagosan 95 nap. Wisconsini kutatók szerint ezen időszak optimálisan 45–60 nap. Olyan telepeken, ahol jó a termékenység, az elléstől az első termékenyítésig eltelt idő optimálisan 65–70 nap (Smith és Becker, 1999).
Az is fontos szempont az első termékenyítés idejének meghatározásakor, hogy a legtöbb tehén első ivarzása az ellés után 30–50 nappal mutatkozik. Az első ovuláció az ellés után 17–42 nap múlva következik be. Cikkek számolnak be arról, hogy minél magasabb a tejtermelés, annál később következik be az első ovuláció. Floridai egyetemen 54 holstein tehenet ellenőriztek, a vér progeszterontartalmát mérve vizsgálták az ovuláció idejét. Megállapították, hogy a legkorábban ciklust kezdő teheneknek volt a legkevésbé hiányos az energiamérlegük (Harris, 1992).
A szakirodalom szerint minden tehenet legalább egy alkalommal termékenyíteni kell az elléstől számított 100 napon belül. A cél az, hogy az elléstől az első termékenyítésig eltelt idő hossza átlagosan 75–80 nap legyen, és 10% alatt maradjon azon teheneknek az aránya, amelyeket ellés után 100 napon belül nem termékenyítettek. Nebel (1997) arról számolt be, hogy ha ez az idő átlagosan 95 nap, akkor a tehenek 40%-át nem termékenyítették 100 napon belül.
Az elléstől az első termékenyítésig eltelt idő meghosszabbodásának egyik fő oka a gyenge ivarzás-megfigyelési hatékonyság. Ugyanakkor a nem megfelelő kondíció, a kedvezőtlenül elhúzódó negatív energia-egyensúly, vagy az elléssel és a tőggyel kapcsolatos rendellenességek is növelik ezen időszak hosszát.
Klaas és mtsai. (2004) arról számolnak be, hogy a szubklinikai masztitisz megnyújtotta az elléstől a termékenyítésig eltelt időt átlagosan 6–12 nappal, Huszenicza és mtsai. (1998), valamint Barker és mtsai. (1998) szerint a klinikai masztitisz is igazolhatóan növeli ezt az időszakot. A reprodukciós rendellenességek is növelték ezt az intervallumot. A visszamaradt placenta pl. 6 nappal hosszabbította meg ezt az időszakot. A tejtermelés is befolyásoló tényező. A háromnál többször ellett idősebb teheneknél 5,4 nappal volt rövidebb az elléstől az első termékenyítésig eltelt idő, mint a fiatalabb teheneknél. A befolyásoló tényezők között még a takarmányozásra és a humán tényezőkre, a managementre utalunk, de olvashatunk arról is, hogy az évek előrehaladtával Ohio-i tehenészetekben az elléstől az első termékenyítésig eltelt idő 6 év alatt 4 nappal nőtt, valamint az is bizonyított, hogy az állomány nagyságának is van befolyása erre a mutatóra, mert nagyobb állományokban átlagosan 2 nappal korábban termékenyítettek először, mint kisebb és közepes állományokban.
Az eltérő vélemények, valamint a téma aktualitása miatt választottuk vizsgálatunk céljául a termékenységi mutatók alakulását hat véletlenszerûen kiválasztott tehenészeti telepen. A vizsgált egyedeket 1990-2004 közötti időszakban termékenyítették és lettek vemhesek. A vizsgált állomány 90%-ának holstein-fríz vérhányada nagyobb volt, mint 87,5%. Az 1. táblázat az egy, kettő vagy több termékenyítésre vemhes, valamint az összes vemhes egyed első termékenyítésének idejét tartalmazza gazdaságonként.
Azokat az egyedeket, melyek az első termékenyítésre vemhesültek, ellés után 63 és 108 nap között termékenyítették. Látható, hogy a gazdaságok között igen nagy különbségek vannak, az irodalom szerinti kedvező időszakban egy gazdaság termékenyít (60 és 70 nap között) először. Azoknak az egyedeknek, amelyek kettő vagy több termékenyítésre lettek vemhesek, 54 és 91 nap között volt az első termékenyítési idejük, ami viszont nem volt sikeres. Az is megfigyelhető, hogy az első termékenyítések néhány nappal előbb történtek, mint az első termékenyítésre vemheseknél. Az összes vemhes egyedet vizsgálva az átlagok 55 és 101 nap között alakultak úgy, hogy 80 és 90 nap között található a gazdaságok nagy része. Az átlagok alapján a pontos termelési környezet ismerete hiányában messzemenő következtetéseket levonni nem szeretnénk, az adatokat csupán figyelemfelkeltésnek szánjuk.
A 2. táblázat a termékenyítési index és a szervizperiódus alakulását tartalmazza gazdaságonként.
Az első termékenyítésre vemhes egyedeknél a szervizperiódus hossza megegyezik az első termékenyítés idejével. Több termékenyítés esetén a termékenyítési index 2,82 és 3,22, a szervizperiódus hossza 154 és 188 nap között alakult. Az összes vemhes egyedet vizsgálva megállapítható, hogy termékenyítési indexben gazdaságonként igen jó az eredmény, viszont a szervizperiódus hosszáról már ez nem mondható el, a kapott átlagok 122 és 151 nap között alakultak. Ez az eredmény azt jelzi, hogy az egymást követő termékenyítések között ivarzási ciklusok maradtak ki, termékenyítés nélkül!
A megoszlási vizsgálatok adnak pontos képet az első termékenyítések alakulásáról.
A 3. táblázat az első termékenyítésre vemhes egyedek termékenyítéseinek megoszlását tartalmazza.
2–24% között voltak olyan egyedek, amelyek akkor lettek vemhesek, ha ellés után 21 és 40 nap között történt a termékenyítésük. 41 és 60 nap között egy termékenyítésre az egyedek 16–44%-át tudták vemhesíteni. Magas az arány (15 és 27%), melyeknél az optimális első termékenyítési idő 61 és 80 nap között volt. Ellés után 81 és 100 nap között a vizsgált egyedek 7–21%-a lett vemhes egy inszeminálásra. A még elfogadható 101–120 napos kategóriában figyelhető meg az egyedek 4–12%-a. Ezt követően az arányok fokozatosan csökkennek, kategóriánként és gazdaságonként az arányok 1–9% között alakultak. 200 nap feletti első termékenyítést az egyedek 2–8%-ánál regisztráltunk, ez magas aránynak tekintendő. Ha megvizsgáljuk a 100 nap felett vemhesült egyedek arányát gazdaságonként, igen meglepő, 10–44% közötti eredményt kapunk. Öt gazdaságé igen magas, csak egy gazdaság eredménye kedvező.
A két vagy több termékenyítésre vemhes egyedek első termékenyítési idejének megoszlását a 4. táblázat mutatja.
21 és 80 nap között kategóriánként és gazdaságonként az arányok kismértékben emelkednek, ami úgy is megfogalmazható, hogy ezekben a napokban először termékenyített egyedek ezekre a termékenyítésekre nem lettek vemhesek. Magasabb kategóriákban az arányok viszont igen kis mértékben, de csökkentek, ez vonatkozik a 100 nap feletti első termékenyítésekre is, ahol az arányok 4 és 31% között alakultak, ami még mindig magas.
Az 5. táblázat az összes vemhes egyed első termékenyítésének megoszlását tartalmazza.
Itt szeretnénk ismertetni, hogy összességében az egyedek 0,1 és 0,4%-a az ellést követő 20 napon belül vemhes lett, visszakeresni az esetleges okokat viszont nem állt módunkban. A termékenyítések számától függetlenül a táblázat jól mutatja az első termékenyítések megoszlását, mely a következő: 21 és 40 nap között termékenyítették először a tehenek 2 és 27%-át. 41 és 60 nap közötti arányok a legnagyobbak: 20 és 47%. Gyakori még a 61–80 nap közötti intervallum is, amely 15–28%. A 20 nappal későbbi első termékenyítés 6 és 21% között fordult elő. 100–120 nap között 2–11%-os ez az arány. 120 napnál későbbi időpontban történő első termékenyítés 1 és 9% közötti aránnyal tapasztalható. A 200 nap felett először termékenyített egyedek aránya 0,9 és 6%. A 100 nap felett először termékenyített egyedek aránya is magas, 5–39% között alakult, ami gyenge eredményre utal.
A megoszlási vizsgálatok alapján összegzésként az adatokat három szempont szerint csoportosítottuk, ezek a következők: az irodalom által ajánlott 60 napos „várakozási idő”, az ideális első termékenyítésként meghatározott 60–70 nap közötti időszak (a mi adatfeldolgozásunkban 60–80 nap) és a 100 nap feletti első termékenyítések aránya szerint.
Az első termékenyítésre vemhes egyedek esetében 60 napon belül az egyedek 20–68%-át termékenyítették és erre a termékenyítésre vemhesek is lettek. Elgondolkodtató, természetesen az adott gazdaság körülményeinek „tiszteletben tartása mellett”, hogy ennyi termékenyítéssel, azaz ennyi vemhes egyeddel „megéri-e” 60 napig várni az első termékenyítéssel. Az adatok arra engednek következtetni, hogy nem. Az ideálisnak meghatározott időben történő termékenyítés az egyedek 15–27%-ánál fordult elő, úgy hogy vemhesek is lettek. A 100 nap felett először termékenyített egyedek aránya 10–44% között alakult egy sikeres vemhesítéskor. Öt gazdaság esetében az arányok (26, 29, 30, 32, 44%) igen magasak.
Ha az egyedek kettő vagy több termékenyítésre vemhesültek, akkor 60 napon belül a tehenek 24 és 76%-át termékenyítették először. Ez az arány valamivel magasabb, mint az első termékenyítésre vemheseknél. Ebben az esetben ennyi egyedet termékenyítettek először, de nem lettek vemhesek. Az ideálisnak tartott első termékenyítési időben a tehenek 15–27%-a úgy került először termékenyítésre, hogy nem lett vemhes. A 100 nap feletti arány 4–31%, ami szintén magas.
Az összes vemhes tehenet értékelve megállapítható, hogy 60 napon belül az első termékenyítések 23–40%-a figyelhető meg. Az ideális időpontban csupán 15–28%-ban történik meg az első termékenyítés, és 100 nap felett pedig 5–39%-ban.
A kapott eredmények alapján összefoglalásképpen megállapítható, hogy nem lehet mereven meghatározni és előírni az elléstől számított első termékenyítés idejét, hanem azt mindig az adott tehén egyedi biológiai állapota befolyásolja, ha ehhez hozzásegítjük. A hazai gyakorlatban az is elfogadott tény, hogy ha az ellés „rendben” volt, az ivarzás szabályos, akkor lehet termékenyíteni akár 42 napon belül is, nem kell megvárni az első termékenyítéssel a 42 vagy a 60 napot.
Báder E*. – Gergácz Z.* – Györkös I.** – Báder P.* – Kovács A.* – Boros N*.
*Nyugat-Magyarországi Egyetem MÉK Mosonmagyaróvár
Szarvasmarha- és Juhtenyésztési Tanszék
** Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet Herceghalom
