A tisztítási és fertőtlenítési feladatok részeként a tőgyhigiénia is igényli a fejés előtti és utáni fertőtlenítőszerek használatát.

A gyakorlatban elterjedt vegyszerek hatóanyagai különbözőek lehetnek. A gyártók természetesen törekednek a legjobbnak feltüntetni készítményeiket, így a vevőnek meglehetősen nehéz eligazodni a bőséges kínálatban.

Nem segíti a helyzetet, hogy az engedélyezés hazai gyakorlata az EU csatlakozás óta változóban van, és az ún. biocid rendelet megfelelő mellékleteinek hiányában a hatóságok is várakozó álláspontra helyezkedtek. Korábban a minisztérium meglehetősen szigorúan, a tőgyfertőtlenítőket, állatgyógyászati segédanyagként az FVM által szabályozott törzskönyveztetési eljárás alá vonta. Ez azt jelentette, hogy a gyártónak a rendelet által előírt protokoll szerint kellett mikrobiológiai, fejőházi vizsgálatokat végeztetni, továbbá ellenőrzésre került a gyártóhely, a csomagolás, és a forgalmazás is.

Az EU csatlakozás azonban lehetővé tette, hogy a külföldi gyártók, saját hazai, úgymond EU-s engedélyük birtokában megjelenjenek a piacon és csupán regisztrációs kötelezettségüknek eleget téve, megkezdjék a forgalmazást. A hazai gyártók a megfelelő törvényi és szabályozási háttér hiányában piaci hátrányba kerülhetnek, amit a vevők a túlkínálat miatt természetesen nem fognak érzékelni.

Kérdéses azonban továbbra is az, hogy mi alapján válasszanak? Az nyilvánvaló, hogy nem lehet csak az ár a domináns. A kockázat ugyanis nagy, ha arra gondolunk, hogy a nem megfelelő higiéniai gyakorlat vagy akár egy olcsó de nem kellően hatékony vegyszer is veszélyeztetheti a leadott tej minősítését. A spórolás itt keményen visszaüthet.

Anélkül, hogy részletekbe menően ismertetnénk a lehetséges hatóanyagokat és azok kombinációit, az egyes vegyi anyagok előnyeit és hátrányait, szakirodalmi adatokra hivatkozva bemutatjuk a tőgyfertőtlenítő anyagok hatóanyag szerinti becsült piaci részesedését a világon. (Proceedings of the British Mastitis Conference (2002) Brockworth, 1–14 old., Institute for Animal Health/Milk Development Council)

A fentiekből úgy tûnik, hogy a legelterjedtebb hatóanyag a jód, ami egy nagymolekulájú szerves anyaghoz kötve ún. jodofor alakban kerül felhasználásra.

Általánosságban az mondható, hogy olyan szert válasszanak a telepeken, amely hatékonynak bizonyul az új mastitis fertőzésekkel szemben, és amelyik nem irritálja sem a tehenek, sem a fejők bőrét. A hatóanyag sajátságaihoz illeszkedő bőrkondicionáló anyagok jelenléte egy kompozícióban elengedhetetlen, mert a minden szempontból egészséges tőgy feltétele a jó hatásfokú tejleadásnak.