Az első védekezési időpont – tapasztalataim szerint – ma már „közismert”, vagyis preventív módon addig végrehajtva, ameddig a napraforgó állomány elfér a traktor hasa alatt, azaz 6–8 pár lombleveles stádium.

A második (és/vagy a harmadik) védekezés időpontjának a megválasztása viszont sok fejtörést okozhat a termelőnek. Azt tudjuk, hogy a nagy járványveszélyt jelentő betegségek (Sclerotinia sclerotiorum, Diaporthe helinathii, Botrytis cinerea stb.) fertőzésükkor „fizikailag” is roncsolják a napraforgó szöveteit. Tehát ha egyszer a kórokozó eljut a nedvdús szövetekbe ott olyan mérvû visszafordíthatatlan károsodást idéz elő, amit mi fungicides beavatkozással már nem tudunk helyrehozni. Az állománypermetezéses védekezéssel azt kell megakadályozni, nagy a kórokozó bejusson a nedvdús szövetekbe. Erre akkor van módunk ha a kórokozót még a LEVÉLLEMEZEN megállítjuk, elpusztítjuk (1. kép).

Védekezésre az engedélyezett fungicidek egyikét javaslom:

Alert S, Alto Combi420, Amistar, Benazol 50 WP, Dithane M-45, Fundazol 50 WP, Kolfugo 25 FW, Konker, Manco 80 Wp, Milstar, Mirage 45 EC, Model, Ronilan DF, Rovral 50 WP, Sfera 267,5 EC, Sumilex 50 WP, Tanos, Tiuram Granuflov, Topsin M 70.

A védekezéseket végrehajthatjuk úgy is, hogy a 6–8 pár lombleveles állapotban és a későbbi időpontban (pl. virágzás) végzett kezeléseket ugyanazon szerrel végezzük, illetve a második kezelésnél másik (az előzőtől eltérő hatóanyagú) fungicidet választunk.

Az egyes fungicidek biológiai hatékonysága fokozható a kijuttatott permetlémennyiség növelésével, mert jobb lesz a növényeink permetlé fedettsége. A légi védekezéseknél kijutatott 60–80 liter víz/ha-tól mindenképpen jobbnak tartom a hidas traktor által kijutatott 300–500 liter víz/ha mennyiséget (2. és 3. kép).

A cikk szerzője: dr. Csete Sándor