A hozamtérképezés műszaki alapfeltételeinek számító szenzorok a jelenlegi betakarítógépeken vagy gyárilag, vagy opcionálisan elérhetők. A hozammérő szenzorok meghatározzák a hozamadatok értékét, amelyeket kiegészít a helyadatokat szolgáltató GPS-koordináta.
A hozamadatok és a koordináták minden rendszerben speciális formátumban, a fejlesztők által a hozammérő rendszerekhez tartozó szoftverek számára értelmezhetően kerülnek elmentésre. Az adatok beolvasásához nem szükséges különösebb szakértelem, azonban a nyers adatok még hibával terheltek lehetnek (1. ábra), illetve a nyelvi akadályok miatt érdemes a feldolgozást szakértőre bízni.

1. ábra: a hozammérő rendszer által rögzített adatok térképi megjelenítése

Az adatok gyűjtését kalibrációnak kell megelőznie, hiszen a szenzorokat hozzá kell hangolni az adott betakarítógéphez. A beállításokat és a kalibrációt követően a szenzorok megkezdik az adatgyűjtést. Korábban a szenzorok elsősorban a hozamot és a szemnedvességet mérték, a mai, korszerű eszközök azonban már egyéb kiegészítő adatokat is mérnek és számolnak. Ilyenek például a haladási sebesség, a területteljesítmény, az átáramlott anyagmennyiség, vagy a domborzati viszonyokat megjelenítő térkép (2. ábra).

2. ábra: a hozammérés során mért domborzati térkép

A betakarítás során a hozammérés egyre inkább automatizált, azonban a helyes mérési eredmények biztosításához magas szinten képzett személyzetre van szükség. A szenzorok meghibásodását ugyan a rendszerek visszajelzik, azok figyelmen kívül hagyása azonban adatvesztéshez vezethet.

A helyes hozamtérkép csak akkor hozható létre, ha a mérési adatok a valóságot ábrázolják. A gyakorlatban hibák adódhatnak a mért adatok begyűjtése során – például a nem teljes vágási szélességben betakarított sorok mentén a gépkezelő nem módosítja a vágóasztal szélesség érzékelést, vagy nem engedi annak automatikus érzékelését –, így a hozamadatok helytelen adatokat is tartalmazhatnak. Hasonló problémát okoz a vágóasztal magasságának pontatlan érzékelése, vagy a vágóasztal nem következetes kiemelése. A táblavégi fordulásoknál ugyanis a rendszer leállítja az adatrögzítést, amennyiben a vágóasztal megfelelő magasságig felemelésre kerül – hiszen már learatott területen halad a gép. Ha ez a kapcsolási magasság helytelenül van beállítva, vagy a gépkezelő nem, vagy nem mindig emeli fel ilyen magasra a vágóasztalt, 0 hozamú adatok kerülnek rögzítésre.  Ezeknek az adatoknak az adatbázisban tartása hibás hozam-, illetve szemnedvesség térképet szolgáltat a felhasználók számára. Az adatok szűrését a legtöbb térinformatikai alapon működő szoftver el tudja végezni, így a kellő gyakorlattal rendelkező szakértő a döntéshozatalhoz a megfelelő térkép létrehozására lesz képes (3. ábra).

3. ábra: a nyers adatok, illetve a szűrt adatok alapján készített szemnedvesség térkép

A térinformatikai adatszűrést követően számos lehetőség adódik a helyes hozamtérkép megjelenítésére. A raszteres, vagy isovonalas térképek már kellően szemléletesek ahhoz, hogy látványosan megmutassák a táblán belül jelentkező különbségeket (4. ábra).

4. ábra: a raszteres és isovonalas formátumban megjelenített hozamtérkép.

A térképeken kívül a szoftverek egyéb adatokat is megjelenítenek, amelyek segítségül lehetnek a gazdálkodóknak több területen is. A hozamtérképek elsősorban hasznosak lehetnek ahhoz, hogy a gazdálkodók eldönthessék, érdemes-e befektetni egyéb precíziós technológiai elemek megvásárlásába, hiszen ha a hozamtérkép nem mutat megfelelő heterogenitást a táblán belül, akkor elképzelhető, hogy a talajtulajdonságok kiegyenlítettsége nem indokolja a helyspecifikus tápanyag-visszapótlást. Másodsorban, ha a hozamtérképek kellő heterogenitást jeleznek egy táblán belül, akkor az információt szolgáltathat a talajtulajdonságok változatosságáról, így a hozamtérkép elemzése ahhoz segít hozzá, hogy az eltérő tulajdonságokkal rendelkező területek pontos kiterjedését és elhelyezkedését meghatározzuk. Bár a hozamtérkép azt nem mutatja meg, hogy melyik talajtulajdonság tér el a táblán belül, tehát a talajvizsgálatot nem helyettesítheti, de segíthet a talajminta-vételi stratégia optimalizálásában, a minél költséghatékonyabb talajelemzési mintaszám meghatározásában. Illetve, rendelkezésre állnak már olyan irodai szoftverek is, melyek lehetővé teszik a tábla minden egyes részének – kezelési egységének – ökonómiai elemzését, jövedelmezőségi térképezését. Ezen a hozamadatok és a hozzá tartozó terményár határozza meg az egyes részterületek bevételi oldalát.

Milics Gábor,

Pörneczi Attila,


Mesterházi Péter Ákos

A cikk szerzője: Milics Gábor