Az energiameghatározás módjából adódóan számtalan olyan bizonytalansági faktorral találkozhatunk, ami jelentősen megnehezíti azt, hogy pontos képet kapjunk egy tápról, annak recepturáját látva. A következőkben ezeket a bizonytalansági tényezőket próbáljuk bemutatni a brojlercsirkék energiaértékelésén, energiaigényén és a tápok energiaellátásán keresztül.
Energiaértékelés
Mielőtt a cikk szûkebb értelemben vett témájára rátérnénk, előtte mindenképpen tisztázni kell, hogy mit is jelent valójában maga az energia kifejezés. Az energia egy olyan fizikai fogalom, amelynek többféle típusa ismert, ilyen lehet például többek között a kémiai, mechanikai vagy a hőenergia. Az energia mérésére jelenleg használt nemzetközileg elfogadott mértékegység a joule (J), amely a korábban használt kalóriát (Cal) váltotta. A természetben az élőlények szervezetében lejátszódó valamennyi biológiai folyamat bizonyos mértékû energiafelhasználással jár. A szervezeten belül lezajló energiaigényes folyamatok legfőbb alapanyaga az elfogyasztott táplálék. Az állatok szervezete a felvett tápanyagok lassú elégetése, oxidációja révén jut energiához.
A takarmányok összes energiáját az égéshővel vagy más néven bruttó energiával fejezik ki. A táplálékban található energia egy része az anyagcsere-folyamatokban lebomlik és felszívódik, más része emésztetlenül kiürül a bélsárral. Az összes felvett energiának és a bélsár energiájának a különbsége az emészthető energia. Amennyiben az emészthető energiát csökkentjük a bélgázok (madarakra ez nem jellemző) és a vizelet energiájával, akkor a metabolizálható energiát kapjuk. A madarak energia-értékelésénél a metabolizálható energiát vagy annak valamelyik változatát használjuk, mivel a különböző korrekciók hatására a metabolizálható energiának is többféle típusa terjedt el a gyakorlatban. Az alapanyagok és takarmányok metabolizálható energiaszintjének meghatározására világszerte állatkísérleteket alkalmaznak, majd az így meghatározott energiaértékeket használják fel a takarmányok összeállításánál a kész keveréktakarmányok energiaértékének kalkulálásánál. A metabolizálható energia értékét befolyásolhatják a már említett különböző korrekciók, a madarak faja, kora, ivara, esetleg fajtája stb. Emellett befolyásoló tényező lehet az állatkísérletek pontos lebonyolításának módja is. Az említett különbségek egy részének kiküszöbölése miatt manapság világszerte terjed az a módszer, amelynek során az alapanyagok és a takarmányok metabolizálható energiaszintjét külön adják meg a kifejlett baromfikra, a tojó típusú tyúkokra, és a brojlercsirkékre.
A brojlerek energiaigénye
A fent említett eltérések és különbségek miatt nincs könnyû dolga annak, aki a brojlercsirkék energiaigényét kívánja megállapítani. A húscsirkék energiaszükségletének megállapítása más táplálóanyagokhoz képest sokkal nehezebb feladat. Az közismert tény, hogy a csirkéknek van egy olyan szokatlan képessége, amelynek során a takarmányok energiatartalmának figyelembevételével, tudják befolyásolni a felvett takarmány mennyiségét. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy a magasabb energiájú takarmányokból kevesebbet, az alacsonyabból többet fogyasztanak a madarak. Jóllehet a tojó tyúkoknál ez a képesség valamivel kifejezettebben jelentkezik mint a brojlercsirkénél, de a tulajdonság megléte itt is vitathatatlan. Ebből az összefüggésből kitûnik, hogy amennyiben a brojlertápok energiatartalmát emeljük, akkor a tápok egyéb táplálóanyagait is emelnünk kell annak érdekében, hogy az alacsonyabb takarmányfelvétel mellett azokból a szükséges mennyiség bevitelét biztosítsuk a szervezetben.
A szükségleti értékek meghatározásánál fontos tisztázni, hogy a biológiai szükségletre koncentrálunk, vagy az ökonómiaszükséglet meghatározása a célunk. A kalkulálás során nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a brojlercsirke kora mellett számtalan olyan külső környezeti tényező is van, amely jelentősen befolyásolhatja az energiaszükségletet, csak néhány példa ezek közül a hőmérséklet, az egészségügyi állapot, vagy a különböző stressztényezők stb. Amennyiben a biológiai szükségletre koncentrálunk, akkor elméletben az energia felosztható az életfenntartás és a növekedés táplálóanyag-szükségletére. Ezek meghatározását ellenőrzött körülmények között már a múlt század elején megkezdték és jóllehet e vizsgálatok jelentősége vitathatatlan, mivel a további vizsgálatok alapját képezték, de a gyakorlati életbe történő alkalmazásukhoz további vizsgálatokra volt szükség. Az ökonómiai szükséglet meghatározása is meglehetősen összetett kérdés. Az ökonomikus energiaszintet jelentősen befolyásolhatják a takarmány összeállításnál hozzáférhető alapanyagok és azok beszerzési árai. Emellett az ökonómiát jelentősen befolyásolja, hogy saját előállítású, vagy készen vásárolt takarmányról beszélünk. Mindkét esetben a legfontosabb dolog 1 kg élősúly előállítása a lehető legalacsonyabb takarmányköltséggel. A különbség a két eset között, hogy míg egy vásárolt takarmány esetén a cél a minél jobb takarmányhasznosítás elérése a lehető legalacsonyabb takarmányár és a minél magasabb energiaszint mellett, addig egy saját gyártású tápnál ez a cél az alapanyagok árából adódóan elképzelhető, hogy egy gyengébb takarmányhasznosítás és alacsonyabb energia-tartalom mellett valósul meg. A brojlertápoknál hazánkban az indító tápok esetén 12,6 MJ/kg, a nevelő tápoknál 12,9 MJ/kg, a befejező tápoknál pedig 13,2 MJ/kg körüli baromfira számított metabolizálható energiát alkalmaznak a takarmányforgalmazó vállalatok, természetesen ezek a számok csak irányszámoknak tekinthetők, amitől az egyes vállalatok energiaértékei eltérhetnek.
A brojlertápok energiaellátása
A brojlertápokban a leggyakoribb energiahordózók a szemes termények, ilyenek például főleg a kukorica, a búza, esetleg a triticale, néha az árpa és a rozs. A kukorica nagy előnye, hogy a brojlercsirkék számára nélkülözhetetlen linolsavban is gazdag és emellett a benne található színanyagoknak (elsősorban zeaxantin) köszönhetően a csirkék sárga bőrszínéhez is hozzájárul. A kukorica használatának valójában csak a kívánt beltartalom összeállítása szab határt, egyébként problémamentesen használható. A búza esetén a benne található nem keményítő eredetû poliszacharidok korlátozhatják takarmányokban történő felhasználásukat. A húsz százaléknál nagyobb arányú búzabekeverés esetén szükségessé válik az emészthetőségét javító enzimkeverékek használata. A triticale, az árpa és a rozs ugyan használható alapanyagai a brojlertápoknak, ugyanakkor amennyiben a búza és a kukorica kedvező áron hozzáférhető, akkor érdemes kerülni az említett alapanyagok használatát. A takarmányok energiakiegészítésére használt másik alapanyagcsoport az olajos full-fat magvak csoportja. Ide sorolható a full-fat szója, full-fat repce, természetesen dupla nullás, a teljes olajtartalmú napraforgó. A full-fat szójafelhasználás maximális dózisa önmagában tápszinten 20% körül húzható meg. A teljes olajtartalmú szója felhasználásának emellett határt szabhat a tápokban világszerte elterjedten használt extrahált szójadara mennyisége, mivel ilyenkor gyakran behatárolják az összes szójaeredetû termék mennyiségét tápszinten. A full-fat repce és napraforgó felhasználásának legfőbb korlátja azok magas rosttartalma, ami úgy az energia, mint más táplálóanyagok felszívódására is negatívan hat. A brojlertápok energiakiegészítésre használható alapanyagok harmadik csoportja az állati eredetû zsírok és növényi eredetû olajok csoportja. Használatukat részben a törvényi és vágóhídi (fogyasztói) előírások, részben az áruk és zsírsavösszetételük szabályozza. Nagy általánosságban azonban kijelenthető, hogy a zsírok és olajok bedolgozása megfelelő technikai háttér esetén tápszinten 5%-ig probléma nélkül megoldható. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a zsíroknál és a magas zsírtartalmú alapanyagoknál még inkább fontos az alapanyagok minősége és azok oxidációtól (avasodástól) való védelme. Végezetül nem szabad elhanyagolni azt a tényt, hogy a termelési cél és a kívánt végsúly a brojlercsirkénél is döntően meghatározhatja az energiakiegészítés módját és mennyiségét.
A cikk szerzője: Tóth Szabolcs
