Ezt alapvetően két tényező motiválja; az egyik a külföldi fajtákra alapozott vetőburgonya-termesztésünk kezdődő összeomlása előbb a baktériumos barnarothadás miatt, jelenleg pedig a virúsfogékony fajták relatíve  magas virúsfertőzöttsége csökkenti a szaporítási kedvet és növeli a kockázatot. A másik tényező az EU-csatlakozás után kialakuló új piaci helyzet.

Újabb külföldi értékesítési lehetőségeink előreláthatólag a korai (sárgahéjú) burgonya piacon lesznek – elsősorban a tőlünk északabbra lévő országokban (Ausztria, Németország, Belgium, Csehország, Szlovákia, Lengyelország stb.) –, ha a minőségi – piaci igényeknek versenyképes áron, a megfelelő időben és helyen meg tudunk felelni. A korai burgonya területe  6–8 ezer ha, amelyből az átmeneti fóliatakarás mellett folyó korai termesztés és a hajtatás kb. 700 hektáron folyik. Úgy tûnik, hogy az átmeneti fátyolfóliás termesztést célszerû növelni, mivel közvetlenül a fóliasátras korai burgonya után szedhető, amikor az árak még magasak, valamint ennek a területe szabadföldön kisebb ráfordítással, egyszerûbben és gyorsabban növelhető, mint a zárt termesztő berendezésû (fóliasátras) korai burgonya területe.

1. Ökológiai adottságaink



Magyarországon a burgonya számára az optimálisnál magasabb hőmérséklet, a csapadék kis mennyisége és kedvezőtlen eloszlása (egyre gyakoribb nyári aszály) mellett elsősorban a korai és vírusrezisztens fajták szaporítása és termesztése lehet versenyképes és eredményes. A rövid tenyészidejû (korai) fajták termesztésekor a tenyészidő nagyobb része esik a hûvösebb, jobb vízellátású tavaszi időszakra. A vírusrezisztencia pedig azért fontos, mert a hazai klímánkon előforduló nagy vírusvektor (levéltetû) egyedszám a vírusfogékony fajták gyors leromlását okozza. Rezisztens fajta használatával biztonságos fajtafenntartás és – a szaporítási lépcsők növelhetősége miatt – lényegesen olcsóbb és jobb minőségû, biztonságos vetőburgonya-előállítás válik lehetővé, amellyel akár 50%-kal is csökkenthető lenne a vetőburgonya ára és ezen keresztül az étkezési burgonya termelési költsége és önköltsége is.

A legjobb minőségû burgonya a hagyományos – homoktalajú – burgonyatermesztő körzetekben termelhető, ezért törekedni kell – harmonikus tápanyag- és vízellátás mellett – ezeken a burgonya számára kedvező, könnyen felmelegedő, laza szerkezetû humuszos homoktalajo-kon – elsősorban a korai – a burgonya-előállítás növelésére.

2. A biológiai alapok fejlesztésének lehetősége – új fajtajelölt



A fajták megválasztásánál elsősorban az igen korai – kori fajtákat részesítsük előnyben. Magyarországon a Nemzeti Fajtajegyzékben 2003-ban 54 fajta szerepelt, amelyből 19 igen korai és korai érésû, ezen belül 15 fajta asztali, 1 hasábburgonya (pommes-frites), 2 chips, 1 pürépehely élelmiszer-ipari feldolgozásra alkalmas. Egy korai fajtánál a gumó-növekedés mértéke folyamatosan gyorsul, míg a lombozaté visszafogott marad. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen fajtánál a levelek által megtermelt szervesanyag nagyobb része a gumóba vándorol. Korai fajtánál a lombozat maximális kifejlődésének ideje korábbra esik, de a levelek életciklusukat is korábban fejezik be. Az úgynevezett „Harvest index” – a termés (gumó) szárazanyag-tartalma osztva az összes megtermelt szárazanyag mennyiségével – korai fajtánál magasabb.



A további eredményes és versenyképes termesztés feltétele – a biológiai alapok oldaláról – a vírusrezisztens – elsősorban korai – magyar fajták nemesítésének előtérbe helyezése, szaporításának és termesztésének fokozatos növelése. Szaporításuk a magyar ökológiai adottságok mellett is biztonságos és az I. fokú vetőgumó lényegesen olcsóbbá válhat, amely versenyképes vető- és étkezési (primőr és korai) burgonya termesztést tesz lehetővé – a termesztési kockázat lényeges csökkenése mellett. Ilyen új korai piacos, sárgahéjú fajtajelölt a Pannónia, amely várhatóan 2005-ben kap állami elismerést és új lehetőségeket kínál a korai burgonyatermesztés eredményének növelésére. Az eddigieknél bőtermőbb, igen jó ízû, „B” főzési típusú fajta vírusrezisztens, így a súlyos leromlást okozó PLRV (Levélsodró vírus) és a PVY (Y vírus) sem betegíti meg. Gumója a sugárgombás varasodásra is nagyfokú rezisztenciát mutat, valamint a burgonyarákkal (Synchytrium endobioticum D1) szemben szintén rezisztens.

3. Agrotechnika fejlesztésének lehetőségei



Legfontosabb termesztési szempontok

• A 4 éves vetésforgó szabályainak szigorú betartása

• Harmonikus tápanyagellátás – az új környezetkímélő és gazdaságos trágyázási rendszer alkalmazásával

• Öntözéses étkezési burgonyatermesztés kialakítása

• Elsősorban a baktériumos betegségek megelőzése, visszaszorítása érdekében farmhigiénia alkalmazása

• A gépesítés, tárolás és csomagolás folyamatos fejlesztése, korszerûsítése

3/1 Előhajtatás, gyökereztetés fejlesztése



Optimális fejlettségû, erős, zömök fénycsíra eléréséhez megfelelő hőmérséklet (16–18 °C ), fény és magas páratartalom szükséges. Ilyen feltételek között 4–5 hét alatt elérhetjük a kívánatos csírázási állapotot. Csíráztatásra legalkalmasabbak az üvegházak, de alkalmasak a fóliasátrak is és minden olyan helyiség, ahol a kívánatos hőmérsékletet és szórt fényt biztosítani lehet. Lehet rekeszekben (M 10), vagy zsákokban is csíráztatni. Az ültetés előtti csírapattintás is előnyös és gyorsabb kelést tesz lehetővé, ez főként nyári termesztésnél javasolható. A gumók csíráztatását, edzetését mesterséges fénnyel is végezhetjük. A legjobbak az energiatakarékos kompakt fénycsövek. Az előgyökereztetési technológiát továbbfejlesztettük, amellyel rugalmasan alkalmazkodni lehet az optimális ültetési időhöz A ládában lévő burgonya gyökereztetése  – tőzeggel való betakarása, beöntözése – a hőmérséklet lecsökkentése (5–6 °C-ra) mellett 10–14 nap alatt elvégezhető. Ez további 7–10 nap előnyt jelent szedéskor. Az előhajtatott (gyökereztetett) vetőburgonya az ültetés után gyors kezdeti fejlődést és korai állományzáródást és korábbi szedést biztosít, továbbá korábban – már március közepétől – kiültethetjük a szántóföldre, mivel hidegebb talajban (4–5 °C) is folytatódik a gyökérfejlődés.

3/2 A vetőgumó csávázása



A vetőgumót a tárolás folyamán és a kiültetés után több kórokozó – főként a fuzáriumos száraz rothadás (Fusarium sp.) és burgonyahimlő (Rhizoctonia solani) – károsíthatja. A gumóbetegségek legnagyobb hányadát a fuzáriumos betegségek  okozzák, amelyek sérülések, sebek helyén hatolnak be a gumóba, és előidézik a gumók száraz rothadását. A fertőzött vetőgumónál csírázási, kelési problémát okoz. A másik jelentős gumókárosító gombabetegség, a burgonyahimlő a kiültetett burgonyánál okozhat csírarothadást, később hajtásrothadást. A fertőzés a gumóra is ráterjedhet és fekete színû szaporító képletek (szkleróciumok), „himlő” jelennek meg a gumó héján. Ez a primőr (korai) burgonya termesztésében minőségromlást okoz. A hideg, nyirkos talaj, a vetésforgó be nem tartása, rossz agrotechnikai eljárások alkalmazása mind a betegség felerősítését, illetve kialakulását idézik elő.

Egyik védekezési lehetőség – az egészséges vetőgumó-használat mellett – az említett gombabetegségek ellen a gumócsávázás, amelyre több csávázószer is rendelkezésre áll, pl. Agrocit, Topsin-M 70 WP, Witavax 2000, Prestige.

3/3 A vetőgumó-darabolás alkalmazása



Az optimálisnál (28–40 mm) nagyobb méretû vetőgumók közül az 50-60 mm-es 2 részre, a 60–80 mm-es 4 részre darabolása mindenképpen előnyös és költségcsökkentő. A vírusok és baktériumok átvitele – nem megfelelő fertőtlenítés esetén – problémát jelenthet, ezért célszerû speciális darabológéppel végezni a mûveletet, amely minden vágás után fertőtleníti a darabolókést. A darabolás serkenti a csírázást, így a darabolás után az egyébként nem csírázó „alvó” rügyek csírázása is megindul, ami szintén előnyös. A darabolást az előhajtatás előtt kell elvégezni.

Állománysûrûség kérdése



Az állománysûrûség nagymértékben kihat a betakarított termés méreteloszlására és minőségére (a gumótorzulások, ikernövekedés, üregesség kialakulására is hatással van). Az 1 m2-re eső főhajtások száma függ a termesztési céltól, a vetőgumó méretétől és a fajtától is, amelyet – mindezek figyelembevételével – az ültetéskor helyesen beállított tőtávolsággal alakíthatunk ki. A gumótermés méreteloszlását befolyásoló két legfontosabb tényező a tőtávolság és a vetőgumó mérete. Ha nagyméretû gumót kívánunk termelni, akkor 28/40 mm-es, kisméretû vetőgumót kell ültetni, vagy a nagyobb méretû gumót darabolni kell. A gumódarabolás korai termesztésnél előnyös és alkalmazásával jelentősen csökkenthető a vetőgumóköltség. Korai burgonya termesztésénél korán és nagy gumóméret elérése a cél, ilyenkor 1 m2-en 15–19 hajtás szükséges. Az intervallumon belül a fajtatulajdonságok és a tápanyag- és vízellátás függvényében határozzuk meg az optimális hajtásszámot. A termés a kisebb állománysûrûség (nagyobb tenyészterület) miatt korábban éri el a kívánt méretet, nagyobb és kiegyenlítettebb lesz. Korai – korai hasábburgonya-termesztéshez is a kisebb (28–40 mm-es) vetőgumóméretet célszerû használni (táblázat).



Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni, hogy egy adott fajta adott méretû  vetőgumójából mennyi gumó kell egy hektárra – az optimális állománysûrûséghez (főhajtás/ha) – és hogy milyen tőtávolságot állítsunk be, tudnunk kell, hogy mennyi főhajtásra számíthatunk gumónként. Ezt az előhajtatott vetőgumónál pontosan látjuk, de általában – mérettől és fajtától függően – 2–6 közötti. Ez alapján a kiszámított gumószámot megszorozva 1 gumó tömegével kg-ban megkapjuk a hektáronkénti vetőgumó-szükségletet kg-ban, valamint a gumószám függvényében kiszámítható a szükséges tőtávolság is.

3/4 Tápanyag és vízellátás fejlesztése



Csak harmonikus tápanyag- és vízellátás mellett lehet eredményes a korai burgonyatermesztés. A tápanyagok pontos mennyiségét talajvizsgálatokkal kell megállapítani, amelyhez a jövőben rendelkezésre áll az „Új környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer”, amelyet Csathó Péter MTA TAKI konzorciumvezető irányításával a korai burgonyára is kidolgoztunk. Nagy jelentősége van az istállótrágyázásnak, amelynek adagja 50–100 t/ha közötti és a zöldtrágyák (pl. olajretek) szélesebb körû alkalmazásának. A korai szabadföldi burgonyatrágyázáshoz általában azokat a mûtrágyákat használjuk, amelyeket a szántóföldi növények termesztéséhez, de hajtatásban és takarásos termesztésben – ahol a termesztés valamivel nagyobb költségeket is elvisel – fejtrágyaként számításba jöhetnek a gyorsan felvehető komplex mûtrágyák is (Ferticare, Kemira-komplexek stb.). A káliumtrágyák közül elsősorban a szulfát típusúak jöhetnek számításba (pl. Káliumszulfát, Patentkáli), tekintettel arra, hogy a burgonya klórérzékeny. Magnéziumtrágyázásra nagyon eredményesnek bizonyul a keserûsóval történő lombtrágyázás, ami jól keverhető a burgonyánál alkalmazott növényvédő szerekkel. A burgonya hatékonyan hasznosítja a lombtrágyákat, erre új lehetőségként több éve szabadföldi kísérleti kipróbálás alatt van több termésnövelő hatású algakivonatos készítmény, amely Ördög Vince NYME egyetemi tanár fejlesztése.



A korai burgonya – rövidebb tenyészideje miatt –  a tenyészidőben kevesebb vizet igényel. Kedvező a vízellátása szempontjából, hogy tenyészidejének nagyobb része esik a jobb csapadékellátottságú és mérsékelten meleg tavaszi–nyár eleji időszakra. Ettől függetlenül az öntözésnek kiemelkedő jelentősége van mind a mennyiség, mind a gumóminőség szempontjából. A korai burgonya öntözésére a kisebb táblákon a legjobb módszer a mikroszórófejes öntözés. Ezzel a táblába telepített rendszerrel szükség szerint – aszályban akár naponta elvégezhető a kis vízadagú öntözés. Egy aszályos időszakban (pl. ilyen volt 2003. május–július közepe) azt jelenti, hogy homoktalajokon 1-2 naponként 6–15 mm vizet kell kiöntözni.



A korai burgonya gyomszabályozása a többszöri kapás töltögetés mechanikai gyomirtó hatása és  a rövidebb tenyészidő miatt kisebb problémát jelent, állományvédelme pedig – szintén a rövidebb tenyészidő, korábbi betakarítás miatt – kevesebb permetezéssel megoldható.

3/5 A korai termesztési mód – átmeneti fátyolfólia-takarásos szabadföldi termesztés – alkalmazása








A mûanyag fátyol használata – ültetéstől kitakarásig – hidegben a hőt visszatartja, melegben viszont jól átszellőzik, amely különösen lényeges a takarás utolsó időszakában a fokozódó napi felmelegedés miatt. Erre a lehetőségre elsőként Magyarországon Gólya Elek, a Kecskeméti főiskola tanára hívta fel a figyelmet. A mûanyag fátyol is jól megvédi a növényeket az előforduló talaj menti fagyoktól is –4 °C-ig. A mûanyag fátyolt – átlagos időjárásnál – április 20-a körül kell leszedni. A takarás ideje alatt, majd ezt követően a szedésig – igény szerint – öntözés szükséges, amelyre a legjobb a mikroszórófejes öntözési mód. A mûanyag fátyol használata esetén a burgonya igen kedvező mikroklímában fejlődik, így mintegy 2 hetes előny tapasztalható a takarás nélkülihez viszonyítva. A szedést – előhajtatott és gyökereztetett vetőgumó használata esetén – május végétől lehet kezdeni. Várható termés 20–25 t/ha.

Javaslatok a burgonyatermesztőknek

• A eredményes és biztonságos magyar burgonyatermesztés (őszi felszedésû és tárolt is!) a jövőben csak a versenyképes és vírusrezisztens újabb magyar fajták szélesebb körû alkalmazásával valósítható meg, amellyel lényegesen csökkenthető a burgonya önköltsége és ezáltal javul a versenyképesség, jövedelmezőség.

• Az elkövetkezendő időkben a várhatóan biztosabb piaci lehetőségeket kínáló korai burgonya termesztésébe a hagyományos primőr és korai termesztő körzeteken (Csongrád, Bács-Kiskun és Pest megye) kívül az ehhez jó talajadottságokkal rendelkező Nyírség és Somogy is bekapcsolódhat, elsősorban a nyári (június-július–augusztus) korai burgonyával (1. kép). A koptatott, feldolgozott korai burgonya termesztése más – kötöttebb talajú – térségekben is lehetséges.

• A szabadföldön a koraiság – alkalmas vírusrezisztens korai fajta (pl. Pannónia), az előhajtatás és gyökereztetés alkalmazása mellett – az átmeneti fátyolfólia-takarással fokozható legeredményesebben (2. és 3. kép).

• A termelő szakmai ismereteinek folyamatos növelése, profi szaktanácsadók igénybevétele mellett törekedjen a termőhelyhez, a termelési célhoz és a termelési színvonalhoz alkalmazkodó fajtaspecifikus agrotechnika szakmailag legjobb végrehajtására!

Ennek teljesülése esetén bízhatunk abban, hogy hazai szükségletünket továbbra is hazai előállítású burgonyával tudjuk kielégíteni, sőt korai burgonyával megjelenhetünk a külpiacokon is és a burgonyatermesztés továbbra is sok magyar termelő megélhetését, fejlődését segítheti.

A cikk szerzője: Dr. Pocsai Károly