Ehhez tartozik a tehenek farokbojtjának megkurtítása és a tőgy esetleges szőrtelenítése, amely az istállóbeli tisztántartást és a fejőházi előkészítést egyaránt megkönnyíti.
Röviden összefoglalva a tőgy-előkészítésről korábban többször leírtakat, a megfelelően tartott tehén helyesen csak víz nélkül készíthető elő, a fertőtlenítőszeres előkészítésnek két módja van, az egyfázisú és a kétfázisú. Az egyfázisú módszernél fertőtlenítőszerrel (és sokszor alkohollal) átitatott, egyszer használatos papírkendővel törlik meg a tőgybimbót igen alaposan, nemcsak a szennyeződést eltávolítva, hanem egyben masszálva is a bimbót, hogy ezzel a tejleadási reflexet kiváltsák. Az alapos törlést követi az első tejsugár vizsgálata, majd a fejőgép felhelyezése és eligazítása. Ez valóban csak ott lehetséges, ahol az állatokat tiszta körülmények között tartják, mert ha a bimbón nedves szennyeződés, sár, trágya van, azt a nedves papír csak elkeni. Caroussel és auto tandem fejőházakban csak ez az előkészítési módszer alkalmazható, mert nincs idő az állathoz kétszer visszatérni.
A kétfázisú előkészítés esetében a tőgybimbót előzetesen fertőtlenítőszerbe bemártják, majd 25–30 másodperc várakozás után a bimbót száraz papírral törlik le. A gyakorlatban fejőházakban ez 4 állat, a standokon két állat lemártogatásával történik, majd a fejő visszatér az első állathoz, hogy a száraz papírral annak a tőgyét letörölje, első tejsugárvizsgálatot végezzen, és a gépet feltegye rá. Utána megy tovább a többi tehénhez. Ez a módszer ott is beválik, ahol a tőgyek szennyezettebbek, esetenként kétszer mártogatnak, ha elsőre nem sikerül a bimbót teljesen megtisztítani.
Egyre több tejüzem ellenőrzi a tej anaerob spóratartalmát; ez a tej szennyezettségére enged következtetni. Ahol az anaerob spórások száma magas, ott a kétfázisú előkészítés sorrendjén változtatnak egy kicsit; a mártogatást követően veszik az első tejsugarakat, és utána törlik a tőgyet szárazra. Ez a megoldás kevésbé jó, mintha a fejők könnyen tisztítható gumikesztyûben fejnének, de ha a gondot talajszennyezettség okozta, annak fejőgépbe kerülése általában így elkerülhető.
Korábban esett már arról is szó, hogy a tőgyfertőtlenítést szolgáló szerek minősége nem egyforma. Ugyan ezek a készítmények ma már biocid termékként forgalmazhatók, azaz elegendő a gyártó nyilatkozata arról, hogy fertőtlenítőszert tartalmaz, de vannak a piacon olyan tőgybimbó-fertőtlenítő szerek, amelyeket bevizsgáltak, törzskönyvvel, engedélyszámmal rendelkeznek.
Rendkívül fontos, hogy amikor a tőgy elő- és utófertőtlenítésére szolgáló szert kiválasztjuk, akkor megbízható minőséget, valóban hatékony szert szerezzünk be. Alkalmanként érdemes az új tételek higiéniai minőségét szúrópróbaszerûen megvizsgáltatni laboratóriummal.
Az egyfázisú előkészítéshez való papírt sokszor nem gyárilag impregnálva vásárolják meg, hanem a helyszínen végzik el a papír benedvesítését. Itt két dologra kell odafigyelni. Egyrészt meg kell figyelni a gyári papírok nedvességét, és a helyben impregnáltat olyan szintre beállítani. Ha száraz a papír, akkor nem fogja a szennyeződéseket eltávolítani, a szer hatását sem engedi kifejteni, és még a tehénnek is kellemetlen érzést okoz. Ezt sokszor úgy oldják meg, hogy a vödörbe utánaöntenek egy adag vizet, hogy jó nedves legyen a papír. Így viszont felhígítják a beállított fertőtlenítőszer-koncentrációt, azaz a fertőtlenítés nem lesz hatékony.
Az sem közömbös, hogy a helyben impregnálást gyári ajánlás alapján végzik-e erre a célra szolgáló szerrel, és az, hogy az összeállított oldat mennyire stabil. Találkoztam tehenészetben olyan impregnált papírral, amely a rosszul megválasztott szer következtében színtenyészetben fertőzött, és szabad szemmel látható (és orral érezhető) módon rendkívül szennyezett volt penészgombával. Belátható, hogy a tőgyek penésszel való törlése milyen következményekkel járhat; a tőgyegészségügyi problémák száma az adott tehenészetben csaknem megduplázódott ebben az időszakban.
A tehenészetek nehéz anyagi helyzetére hivatkozással sok telepen próbálják az egyszer használatos papírtörlőt tőgytörlő ruhával kiváltani. Ez a módszer csak akkor alkalmazható, ha a ruhákat valóban csak egy tehénre használják, utána eldobják, mosógéppel magas hőfokon, fertőtlenítő mosószerrel kimossák, és megszárítva kapják meg újra. Ez azt jelenti, hogy az állomány létszámánál 3–4-szer több törlőruhára van szükség.
Számos helyen láttam, hogy a fejőállásban néhány törlőkendő van csak, amelyeket törlés után fertőtlenítőszerrel teli vödörbe dobnak, és onnét kiemelve, azt kicsavarva használják újra a tőgyek törlésére. Ez a módszer sajnos nem alkalmazható eredményesen; a fertőtlenítőszerek szervesanyagtûrése korlátozott, és a nagyon szennyezett felületek (trágyás törlőruha) tisztítás nélküli fertőtlenítése nem lehet eredményes. Az alábbi két kép tőgytörlő ruhák különböző fertőtlenítőszereket tartalmazó áztatóvizéből vett mintát mutat két különböző táptalajon.
Ugyanúgy, mint ahogy a penész esetében, itt is belátható, hogy a fenti baktérium- és gombatömegek tőgyre vitelét semmi nem indokolhatja; ez csak a tőgyegészségügy rovására mehet!
Összefoglalva az eddig leírtakat, a tőgy előkészítésére bizonyított, hatékony és megbízható minőségû szereket érdemes alkalmazni, a tőgytörlésre pedig papírt használni a higiénikus felület biztosítása és a tőgygyulladás elkerülése érdekében.
A fejőházi higiénia azonban nemcsak a tőgybimbók, tőgyek felületi tisztaságára vonatkozik. A teheneket tiszta fejőgéppel kell fejnünk. Ez elegytej minőségét nagymértékben befolyásolja a tejkezelés módja, amiben a fejőgép elmosogatásának is oroszlánrésze van, de a fejőházakban, istállókban a tejjel érintkező összes felület tisztasága nagyon fontos annak érdekében, hogy az elegytej összcsíraszáma megfelelő legyen.
A fejőgép azonban nemcsak a tejjel érintkezik, hanem a tőggyel is. Azt is már sokszor leírtuk, e hasábokon is, hogy a kehelygumi alkalmas arra, hogy kórokozókat terjesszen tőgyről tőgyre. Ha a Staphylococcus aureussal vagy Streptococcus agalactiae-val fertőzött tehenek nincsenek a fejt állományban elkülönítve, ez óhatatlan is. Viszont a fejőkehelyben nemcsak fertőző kórokozók vannak, talajspórások, környezeti baktériumok, gombák is megtapadhatnak rajta, amiknek szintén nincs keresnivalójuk a tőgybimbón. Az 5. kép olyan kehelygumikat ábrázol fejőházban, amelyeknek az elmosogatása nem volt megfelelő.
A gumialkatrészek rendszeres cseréje egyrészt azért fontos, mert a rugalmas gumi a tejleadáshoz szükséges megfelelő masszázst tud biztosítani, másrészt azért, mert az elfáradt gumi érdes, repedezett felületét lehetetlen megtisztítani, az melegágya a baktériumoknak.
Általában nem jelent problémát – vagy legalábbis nem sok helyen – a kehelygumik rendszeres, gyár által előírt cseréje. (Nem higiéniai kérdés, de e helyen érdemes megemlíteni, hogy ha a gumi megreped, kilyukad, soha ne az adott, sérült gumit cseréljük, hanem egyszerre mind a négyet, hogy a tőgynek egyforma masszázst tudjunk biztosítani!) Nem foglalkoznak viszont a tőgynegyedfejőkre esetleg felszerelt tartalék kehelygumik minőségével, illetve ha sajtáros fejőgépet használnak a négy tőgynegyeddel tőgygyulladásos tehenek fejésére, a tartalék kehelygarnitúrák cseréjét sem tartják számon. Így azután rendszeres, hogy szőnyegszerûen szennyezett, vastag lerakódást tartalmazó, smirgliszerûen érdes felületû, deformált, repedt kehelygumikkal fejik épp azokat a tőgynegyedeket, amelyek különleges bánásmódot és kíméletet igényelnének a megfelelő gyógyulás érdekében. Ezeket a kelyheket is – általában nem üzemóra, hanem megadott élettartam szerint – rendszeresen cserélni kell! Hiába van egy tartalék kehely kevesebbet használva, a gumi idővel elfárad. Ne tegyünk a fejőgépről levett kelyhet negyedfejőre tartalékként! Ne a lecserélt kehelygumikból állítsuk össze a sajtáros gép kehelygarnitúráját! Ha valahol, itt kiváló minőségre és tiszta felületre van szükség, a megfelelő minőségû, rendszeresen cserélt gumival ezt biztosítjuk.
Használat után a tartalék kelyheket és kehelygarnitúrákat át kell mosni és fertőtlenítőszerbe tenni. (Ha a fejőgépre tartalék kehely nélkül csatlakoztatható a negyedfejő, akkor a beteg tőgynegyed kifejését és a negyedfejő lecsatlakoztatását követően az ehhez használt kelyhet is át kell öblíteni, és fertőtlenítőszerbe mártani, mielőtt visszatennénk a kollektorra, hogy a fertőzést ne vigyük tovább!) A fejés végén a tartalék kelyheket a fejőházi technológiának megfelelően savval/lúggal kefével el kell mosogatni, és a következő fejésig vagy megszárítani, vagy fertőtlenítőszerben tartani.
Vannak tehenek, amelyek egy-egy tőgynegyede nem termel tejet. Ilyenkor a nem használt kelyhet – szerencsés esetben – ledugózzák. Ritkán gondolnak viszont arra, hogy egy rendszeresen használt kehelydugó milyen mértékben lehet szennyezett. A 6. kép két ilyen kehelydugó felületéről vett tamponmintát mutat. A baktériumok szőnyegszerûen növik be a táptalajt.
Ilyen baktériumtömegnek nyilván semmi keresnivalója nincs abban a fejőkehelyben, amit utána tehén tőgyére fognak felhelyezni. Ezért a kehelydugókat minden használat után le kell öblíteni, és két használat között fertőtlenítőszerben tárolni. Az sem mindegy, hogy a kehelydugó maga miből készült; a gumi kehelydugók igen hamar elrepednek, érdessé válnak, megkopnak, és akkor megtisztításuk, fertőtlenítésük lehetetlen. Inkább a kemény mûanyag, sima felületû dugókat érdemes választani, amelyek könnyen tisztán tarthatóak. A fejés végén természetesen ezek elmosogatását is el kell végezni.
Rendszeres dolog az, hogy a fejés végén a tőgybimbó-mártogató edényeket kint hagyják a fejőaknán abban az állapotban, ahogy használták, és a következő fejénél azzal dolgoznak tovább. A mártogatóedények csészéjéből vett tamponminták a fentiekhez hasonló képet mutatnak. Nincs az a fertőtlenítőszer, amely a túlzott trágya- és tejterhelést jól tûrné, és ha ez még órákon át való állással is párosul, a kórokozók könnyedén elszaporodnak a csészécskében. A fejés során is érdemes a bimbóval közvetlenül érintkező csészét magával a szerrel alkalmanként átöblíteni, de a fejés végén ezeket az edényeket is el kell mosogatni, és a következő fejésre a tejházból tisztán kihozni őket. Így az is elkerülhető, hogy a 24 óráig ható készítményt még másnap is használni próbálják.
A fejőaknákon gyakran az utántöltésre való tőgybimbó-fertőtlenítő szer nyitott vödrökben van, ahova trágya, egyéb szennyeződés kerülhet. Célszerû zárható kannákat kiadni erre a célra, esetleg olyant, amiből a fejő nem önti, hanem csapon engedi, vagy kipumpálja a szert; így annak beszennyezése és a nagyobb pazarlás elkerülhető.
A fejőházi, istállói higiéniának tehát nemcsak az állatra, hanem a tőgyével érintkező minden felületre, szerre ki kell terjednie. Természetesnek vettem – jó lenne, ha az lenne – hogy a fejők tiszta, és csak erre a célra szolgáló munkaruhában dolgoznak, és a fejés során, főleg a beteg tőgyû tehenek fejése után, a kezüket rendszeresen fertőtlenítik. A fejőistálló vagy fejőház képe és az állomány tőgyegészségügyi állapota, valamint a tejminőség általában összefügg egymással, érdemes tehát az apróbb részletekre is odafigyelni, ha tartósan és gazdaságosan kívánunk jó minőségû tejet termelni.
A cikk szerzője: Dr. Markus Gabriella
