Amit ígérek, az egy 24 hektáron történő szójatermesztés végig követése, olyan technológiával, ami még Magyarországon nem terjedt el, de más országokban már nagy hagyománya van. A cikksorozat célja egy jó gyakorlat bemutatása, illetve az, hogy a megfelelő tanulságok levonásával megpróbáljuk hozzásegíteni az olvasót a sikeres szójatermesztéshez. Mindemellett nagyon törekedni fogok, hogy átadjam azt a példaértékű látásmódot, amit a gazda képvisel: igyekszik a gazdaságosság jegyében a lehető legtöbbet kihozni a területeiből, méghozzá úgy, hogy megszokásait levetkőzve nyit az újdonságok felé.

Arra nincs garancia, hogy minden esetben tökéletes döntést hoz a gazda és biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan helyzetek, amiben az olvasó másként cselekedne. Pont ez fogja érdekessé tenni az egészet, és hogy minél több nézőponttal találkozhassanak, igyekszek majd a kulcsfontosságú technológiai elemeknél szakértőket megszólaltatni és a döntéseket véleményeztetni.

Ezek után felmerülhet az olvasóban, hogy kinél, hol és hogyan történik a bemutatásra kerülő szójatermesztés. A cikksorozat bevezető részében ezt szeretném részletesebben bemutatni. A sávműveléses technológiával végzett szójatermesztés nyomon követésére Bényi Ferenc mezőgazdasági vállalkozó biztosított lehetőséget számunkra, aki Dusnokon gazdálkodik.

Bényi úr 1961-ben született Kalocsán. Homokmégyen töltötte gyermekkorát, majd Kalocsára járt középiskolába és mezőgazdasági technikusként végzett. 1984-ben nősült, ekkor költözött Dusnokra. 1984 és 1989 között vezető tenyésztőként dolgozott egy 12 ezres sertéstelepen. 1989 óta vállalkozóként gyakorolja a mezőgazdasági tevékenységet. 250 egyedet számláló sertésállomány hizlalásával és 3,5 hektár földterület művelésével kezdődött egyéni mezőgazdasági pályafutása. Fűszerpaprikát, zöldborsót, csemegekukoricát és karfiolt termesztett, amit a nagybani piacokon értékesített. A '90-es évek végére a háztáji hizlalásnak befellegzett, ezért a megtakarított pénzét földterületek vásárlásába és a műveléshez szükséges géppark fejlesztésébe fektette. A földterületek bővülése miatt a piacra járást befejezte és a megtermelt zöldségféléket konzervgyáraknak és kereskedőknek értékesítette. 2000-re saját tulajdonában volt nagyságrendileg 30 hektár földterület és emellett még bérleményként művelt 80 hektárt. 2005-ben a rapszodikus felvásárlási árak miatt elhagyta a zöldségféléket és teljes mértékben áttért a gabona-, olaj- és fehérje­növények termesztésére. Mostanra 250 hektár saját földterülettel rendelkezik, és körülbelül ugyanekkorán végez bérmunkát.

A földterületek növekedése mellett folyamatosan fejlesztette a gépparkját is. Nézőpontja szerint a munkagépek kiválasztásában nem a márka játszik szerepet, hanem a technológia szerinti alkalmasság. A gépek végignézése során a „megszokott” eszközök mellett jó néhány speciális szerszámot, valamint egyedi megoldást láttam. Jelen volt a forgatásos és forgatás nélküli talajműveléshez alkalmas gépektől kezdve a vontatott permetezőgép mellett, olyan is, ami kertészeti kultúráknál, valamint kapásnövényeknél alkalmas sorpermetezésre. Az egyik speciális eszköz – a sávokba történő folyékony táp­anyagok injektálására alkalmas munkagép –, amit a szójában is használni fog majd Bényi úr, az éppen a látogatásom alatt érkezett.

A házigazda elmondása szerint az északra fekvő településeken – Bátyán, Kalocsán, Miskén – sokkal nagyobb jelentőséggel bíró növény a szója, mint Dusnokon. A településen nincs nagy hagyománya a szójatermesztésnek, annak ellenére, hogy a területek alkalmasak lennének a szójázáshoz, inkább a kertészeti kultúrák vannak elterjedve. Dusnok szántóterülete körülbelül 3600 hektár, amiből nagyságrendileg 80 hektáron termesztenek fűszerpaprikát, 200 hektárral részesedik a borsó és a csemegekukorica, a szója nagyságrendileg 300 hektár vetésterületen van jelen a település vonzáskörzetében. A fennmaradó részt a szántóföldi és egyéb kertészeti kultúrák sora tölti ki. Dusnokon a mély fekvésű, 24–34 aranykoronás, 2% feletti szerves anyagot tartalmazó dunai öntéstalajokon kiválóan megterem a szója. Ez annak is köszönhető, hogy a Duna, a Vajas-fok, a Váradi-fok és a Garábi-csatorna szeli keresztül a vidéket, úgyhogy a mikroklíma nagyon kedvez a szója számára.

Szója termesztésével körülbelül 2007 óta foglalkozik a házigazda és a településen az elsők között volt, akinek az érdeklődését felkeltette ez a növény. A kertészeti kultúrák során megszokott technológiai fegyelemmel fogott bele a szójatermesztésbe és már az első években 3 tonna körüli termésátlagokat produkált üzemi szinten. Azóta is évjárattól függően 3 és 4,5 tonna között mozog az üzemi átlaga szójából. Az évek során a földterületek és a mikroklíma sajátossága miatt kialakult a gazdaságban egy szója, kukorica vetésváltás, valamint egy búza, repce, napraforgó, árpa vetésforgó. Idáig sűrűsorosan vetette a szóját, ebben az évben tér át a 76 centiméteres sortávolságra sávműveléses technológiát alkalmazva.

Kérdésemre, hogy miért pont ezt a technológiát fogja alkalmazni, elmondta, hogy már repcében és kukoricában is kipróbálta és ott jól bevált, amit a repcetábláinak kinézete is bizonyít. Úgy gondolja, hogy szójában is költséghatékonyabb technológiát kell alkalmazni a terményárak csökkenése miatt és ezt tartja a legalkalmasabbnak ezekhez a növényekhez. Nagyon lényegesnek tartja, hogy ennek a technológiának köszönhetően jóval kevesebb mozgatással és taposással lehet megművelni a talajt. Ez azt eredményezi, hogy kevesebb energiát kell rászánni a talajművelésre, ami például a gázolajfogyasztáson rögtön meglátszik. Mindemellett sokkal jobban megőrzi ezzel a technológiával a talajban található vizet és a talajműveléssel egy menetben a gyökérzónához tudja az alaptrágyát juttatni. Tavasszal nem kell végeznie talajművelést, ami szintén a vízmegtartásban játszik nagyon nagy szerepet, főleg most, hogy csak 80 mm csapadék hullott a télen.

A frissen érkezett injektáló levétele után közösen kimentünk a házigazdával arra a területre, ahol tavaly volt szójája és kukoricát fog vetni, illetve arra a területre is, ahol végig fogjuk követni az idei évi szójatermesztését. Mindkét helyen látszólag biztató talajállapotokat láttunk. A szója után talán egy kicsit meggyőzőbb a kép a kevesebb szármaradvány miatt. Viszont a kukorica utáni sávművelésnél pedig a szomszédos táblához képest – ahol szintén kukorica volt az elővetemény – tűnt meggyőzőnek a látvány.

Lényegében az elkövetkező bő fél évben végigkövetünk egy 24 hektáros szójatermesztést egy olyan településen, ahol nincs nagy hagyománya ennek a növénynek, de a környezeti feltételek adottak ahhoz, hogy eredményesen megtermelhető legyen ez a kultúra is. Nem mellesleg sikerült nyomára akadnunk egy olyan gazdának, aki a kertészeti kultúrák által megkövetelt precizitásban és szigorú technológiai fegyelemben edződött éveken keresztül. Majd a piac viszontagságai miatt átváltott a szántóföldi kultúrák kisebb profitot ígérő, de biztosabb piacára, látásmódjában továbbra is az évek során kialakult profitorientáltságot és okszerű gondolkodásmódot előtérbe helyezve.

Kíváncsi rá, hogy pontosan mit foglal magában ez a sávműveléses technológia? Érdekli, hogy Bényi úr milyen talajművelést végzett ősszel a szója vetésterületen, valamint hogyan készül a szója vetésére, s hogy mi alapján választja ki területére a megfelelő fajtát?

A sorozat következő részében választ kap ezekre a kérdésekre.

A sorozat a hazai sikeres szójatermesztésért elkötelezett támogatói kör jóvoltából valósul meg:

A cikk szerzője: Farkas-Csamangó Tamás