Több év óta tartó kísérletsorozat eredményei alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a vetésidő, az egyes időjárási tényező és a termés között szoros összefüggés mutatkozik.
A kísérleteket a Növénytermesztéstani Tanszék Növénynemesítő és Fajtakísérleti Állomásán indítottuk el 1995 évben.
A kísérlet célja, vizsgálni, hogy az egyes vetésnapoknak és néhány időjárási tényezőnek – naptári dátumtól függetlenül –, van-e hatása a fenofázisok lefutására és ezen keresztül a termésmennyiség alakulására.
A korábbi megállapításokat igazolja az 1. ábrán bemutatott matematikai összefüggés vizsgálat, mely szerint a vetésnapok mintegy 70%-ban meghatározzák a várható termés tömegét, az összefüggés P = 0,1%-os szinten szignifikáns.
Az ábrán jól érzékelhető, hogy a borsó termése a korai vetésnapokon 15–20%-kal magasabb az átlagnál, amelyet az első vetésnaptól számított 30–40. nap között elvetett növények esetén kaptunk, míg az ennél későbbi vetéseknél ugyanekkora terméscsökkenésre számíthatunk.
Az eredményekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a legkorábbi vetéseknél – akár – 30–35%-os termésnövekedés várható. Ugyanakkor a megkésett vetéseknél – ami már áprilisra átcsúszik – ugyanekkora lehet a terméscsökkenés a kitavaszodástól számított 30–35. napon vetett – ami a 100%-ot adja – növényekhez képest.
A korai vetés elvégzését – az ábra tanúsága szerint is – nem zárja ki az alacsony keléskori hőmérséklet. Sőt az alacsony keléskori hőmérséklet – 10 év átlagában ez 5 °C – jelentős termésnövekedést eredményezhet – R2 = 0, 5 – szemben a 100%-ot jelentő 11–12 °C-nál tapasztaltakkal.
Az összefüggések P = 0,1%-os szinten szignifikánsak. Ez a tényező a termés alakulását 50%-ban meghatározza.
Az átlagos termést 10–12 °C-os keléskori hőmérsékletnél érhetjük el nagy valószínûséggel. Az elemzések arra engednek következtetni, ha keléskor a hőmérséklet 10 °C alatti, akkor 10–15%-os terméstöbblettel számolhatunk, míg ellenkező esetben, tehát ha később végezzük el a vetést, akkor akár 15–25%-os termés csökkenésre is számíthatunk.
Az ábrán is jól érzékelhető az egyik legerősebb és legmarkánsabb összefüggés, nevezetesen egy meteorológiai tényező és a termést nagyban meghatározó tényező – vegetatív szakasz hossza – között.
A vegetatív szakasz, 74%-ban meghatározta a terméstömeg alakulását, még erősebb az összefüggés, a vetésidő a vegetatív szakasz hosszán keresztül és az ez alatti idő alatt tapasztalható egy napra jutó léghőmérséklet nagymértékben befolyásolja a termést. Ez az összefüggés P = 0,1%-os szinten szignifikánsnak bizonyul. Az egy napra jutó közép léghőmérséklet 97%-ban meghatározza a vegetatív szakasz hosszát, tehát az egy napra jutó léghőmérséklet közvetlen hatással van a termésre is.
A borsó tenyészideje alatti napfényes órák száma 81%-ban meghatározza a termés mennyiségét, az összefüggés P = 0, 1%-os szinten szignifikáns.
Minél több napfényes óra esik a növény fejlődési idejére, annál több termésre számíthatunk. Az összefüggés igen szoros, átlagos termésre számíthatunk, ha 550 körüli napfényes óra áll a növény rendelkezésére, akkor ha 650–700 óra ez, akkor 50%-os és egyes esetekben akár 100%-os termésnövekedésre is számíthatunk. Ha ennél kevesebb a napfényes órák száma, akkor 20–25%-os terméscsökkenés várható.
Annál több napfényes órára számíthatunk a növény fejlődése során, minél korábban vetjük el, mivel a vegetatív fázis hosszát, így a tenyészidejét is meghatározza, azaz hosszabb ideje van a termésképzésre. Ha később vetjük el, akkor rövidebb lesz a tenyészideje, így ezzel párhuzamosan a rendelkezésre álló napfényes órák száma is.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a vetés ideje 92%-ban meghatározza a vetés és a kelés között eltelt idő hosszát.
A jelzőnövény kezdeti fejlődését a vetésidő 92%-ban meghatározza, ugyanakkor a várható termés tömegét nagymértékben befolyásolja (R2 = 0,73) a kezdeti fejlődés hosszúsága. A vetésidő a virágzás, hüvelyképződés és az érés fázisára lényeges hatással nem bír.
A korai vetéseknél a megkésett vetésekhez viszonyítva 30–35% terméstöbblettel számolhatunk, az elhúzódó, illetve az áprilisi vetések terméscsökkentő hatása bizonyított.
Az alacsony keléskori hőmérséklet – 10 év átlagában 5 °C – termésnövelő hatású, vagyis a 10 °C alatti kelési hőmérséklet nagy valószínûséggel nagyobb terméstömeget eredményez.
A vegetatív szakasz hossza 74%-ban meghatározza a termés tömegét.
A napfényes órák száma erősen befolyásolja (R2 = 0,81) a termés mennyiségének alakulását.
A cikk szerzője: Pap Virág