Miért indult el ez a kiadványsorozat?
A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya 1955-ben vette tervbe egy, a hazai termesztett növények (180–200 faj) botanikai kérdéseit részletesen tárgyaló kiadványsorozat megjelentetését. A fő indok az volt, hogy míg a hazai természetes flóra fajait számos korszerû munka feldolgozta, addig termesztett növényeinkről egységes, részletekbe menő ismertetés nem volt. Növénytermesztőink kézikönyveikben részletesen nem térhettek ki a növénytani vonatkozásokra, holott a termesztési gyakorlat egyre inkább követelte a kultúrnövények rendszertanát, alaktanát és főleg az élettani, ökológiai viszonyait behatóbban tárgyaló ismereteket. Napjainkban az ökológiai gazdálkodás, a preciziós növénytermesztés is mindinkább igényli. Ezt a hiányt elégíti ki ez a kiadványsorozat. A munka megszervezésére Jávorka Sándor és Erdei Ferenc akadémikusok kaptak megbízást. Egyes termesztett növények ismeretanyagát hat „mintafüzet” (kukorica, ebír, baltacim, dió, paprika, len) mutatta be (1955). Ezek részletes bírálata alapján formálódott a füzetek jelenlegi alakja, tartalmi elrendeződése.
A virágtalanokról (baktériumok, algák és gombák) 1959-ben egy, 1960-ban hét, 1961-ben pedig három füzet jelent meg.
Az első termesztett növényről szóló füzet 1962-ben látott napvilágot (Mándy Gy.–Bócsa I.: A kender, Cannabis sativa L.). Azóta 52 kultúrnövény monográfiája készült el 51 füzetben. Egy-egy „kultúrnövény” leírásánál tulajdonképpen közvetlen rokonai is szerepelnek. „A somkóró” füzet például ismerteti a fehér somkóró (Melilotus albus), az orvosi somkóró (M. officinalis) és a fogas somkóró (M.dentatus) fontosabb botanikai jellemzését. Az eddig megjelent füzetek közül fontosabbak a következők: búza, a répa és rokonai, burgonya, szőlő, paradicsom, borsó, zab, paprika, lucerna, szója, napraforgó, olajrepce és a bab.
A jövőben megjelenő füzetek
A Magyarország Kultúrflórája sorozat eddig megjelent és a jövőben kiadásra kerülő füzetei felölelik a hazánkban termesztett vagy termeszthető mindazon kultúrnövényeket, amelyek az általánosabb értelemben vett „mezőgazdasági növény” fogalma alá tartoznak. Tárgyalják tehát a szabadföldön termesztett mezőgazdasági és konyhakerti fajokat, az összes gyümölcsfélét és a termesztett gyógynövényeket. Nem tárgyalják viszont sem a dísznövényeket, sem az erdészeti célra termesztett növényfajokat (Priszter, 1982).
A „termeszthető” növény fogalma lehetőséget ad arra, hogy az ez ideig nem termesztett, de a jövőben termesztésbe állítható fajok is ismertetésre kerüljenek. Ilyen például a legutóbb megjelent „A tarka koronafürt (Coronilla varia L.)” monográfia is. Az eredetileg nem tervezett fajok még a következők: saláta galambbegy, római székfû, dalmát virág, tárkony, mirhafû és a kerti zsázsa. Utóbbi már meg is jelent a sorozat 51. füzeteként (Czimber Gy.: A kerti zsázsa – Lepidium sativum L.)
A termesztett növények részletes feldolgozása kiterjed a faj rendszertani helyzetére, nevezéktanára, származására, elterjedésére, külső- és belső alaktanára, élettani és ökológiai feltételeire, fejlődési, növekedési és szaporodási körülményeire, betegségeire, kártevőire, gyomnövényeire, nemesítési és agrotechnikai vonatkozásaira. Ismerteti a füzet a kultúrnövény gazdasági jelentőségét. Minden feldolgozás ezenkívül részletes szakirodalmi felsorolást ad, ezért azok számára szinte nélkülözhetetlen, akik a növénytermesztés területén a választott kultúrnövénnyel részletesebben akarnak megismerkedni vagy róla bármilyen tanulmányt (értekezések, diplomamunkák, szakdolgozatok, kutatási jelentések) készítenek.
A közel 200 füzetet tartalmazó sorozatot 10 kötetre tervezték. A terjedelem miatt az egyes köteteket ún. részkötetekre kellett tagolni. A részkötetek kerülnek külön-külön „keményfedeles” bekötésre, ami tartalmazza a mutatókat és kiegészítéseket.
A virágos növényeket tárgyaló sorozatot a termesztett növények színes ábráit tartalmazó X. kötet nyitotta meg. A kötet ábrái – Jávorka Sándor akadémikus irányítása és útmutatása mellett – Csapody Vera önálló mûvészi alkotásai.
A monográfiákat botanikus és agrár szakemberek munkaközössége készíti. A szerzői kollektíva – az eddig elkészült füzeteket tekintve – két-háromszáz főre tehető, ami garanciája a mû széles körû használhatóságának. (A nyomdai munkák az Akadémiai Kiadó gondozásában készülnek.)
A következőben bemutatjuk a legújabban – sorrendben a 66–71. – készült füzeteket.
66. Bócsa I.: A tarka koronafürt, Coronilla varia L.
A hazai botanikai irodalmak gyomnövényként ismertetik. Szakemberek véleménye egységes abban, hogy a tarka koronafürt nyersprotein-tartalma magasabb, a szárazanyag- és fehérjeemészthetősége jobb, a nyersrosttartalma kisebb, mint a lucernáé. Honosítását és elterjedését nagyban gátolták a vele kapcsolatos nem megalapozott nézetek, amelyek különösen mérgező jellegére vonatkoznak. Bebizonyosodott, hogy a koronafürt a kérődzőkre egyáltalán nem mérgező. A hatvanas években az Egyesült Államokban 3 fajtája kapott állami elismerést. Az egyetlen hazai fajtát (,Kompolti tarka koronafürt, ) Bócsa Iván akadémikus, a Magyarország Kultúrflórája Szerkesztőbizottságának elnöke nemesítette Kompolton. Ez a fajta jól bírja az extenzív viszonyokat. Szárazság- és fagytûrő képessége kiváló, legeltethető. Felfúvódást nem okoz, betegségei, kártevői nincsenek. A füzet a növényt 72. oldalon mutatja be, bőséges szakirodalmi felsorolással.
67. Velich I.–Unk J. (1995): A bab, Phaseolus vulgaris L.
A monográfia 200 oldal terjedelmû, 75 ábrát és 39 táblázatot tartalmaz. A magyar bab szavunk szláv eredetû (bob), és több mint félezer év óta használatos. Hosszú évszázadokon át nálunk is a termesztett lóbab (Vicia faba) neve volt. Ezt a fajt a 67. füzet nem tartalmazza, külön monográfiaként fog megjelenni. A babfüzetben viszont ismertetésre került a tûzbab (Ph. coccineus L.) és a lima bab (Ph. lunatus) is. A füzetben igen részletes leírással szerepel a bab genetikája, nemesítése és termesztése, valamint a babfajták. Az irodalomjegyzék terjedelme tíz oldal.
68. Czimber Gy.–Varga J. (1999): A rozsnok (Bromus L.) fajok
A füzet 164 oldal terjedelmû és tartalmazza az árva rozsnok vagy magyar rozsnok (Bromus inermis LEYSS.) és a sudár rozsnok (Bromus erectus HUDS.) részletes leírását. A füzet érdekessége, hogy vele kezdődik a termesztett pázsitfûfélék füzetsorozata, vagyis a VIII. kötet B részkötete. Ez azért kihangsúlyozandó, mert Simon Tibor professzor itt a pázsitfû-félék (Poaceae) családjáról kiváló összeállítást közöl. Az árva rozsnok termesztéstörténete és termesztése fejezetek Varga János professzor leírásai közül itt a legátfogóbb, legsikerültebb. A nemesítés és fajtákat bemutató kiváló fejezetek Szamák István összeállításai. A füzet 45 ábrát és 44 táblázatot tartalmaz.
69. Petri G. (1999): A macskagyökér, Valeriana officinalis L.
A macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjából ez az egyetlen termesztett faj, ezért ez a füzet is tartalmazza a család jellemzését. A kiváló botanikai, élettani és növényvédelmi fejezetek leírása mellett nagyon részletesek a termesztési, nemesítési és a kémiai összetételről szóló fejezetek. Újszerû a füzetben a „Valeriana-drog terápiás jelentősége” c. fejezet Petri Gizella professzor asszony tollából. A 127 oldalnyi monográfia 30 ábrát és 17 táblázatot tartalmaz.
70. Kovács M.: A tippan (Agrostis L.) -fajok
A füzet részletesen a fehér vagy tarackos tippanról (A. alba L.) ad bőséges botanikai és termesztési ismereteket. Elsősorban a rét- és legelőgazdálkodással foglalkozó szakemberek számára nyújt segítséget, de rendkívül hasznos a természetes flórával foglalkozók számára is. Ez a circumpoláris faj nálunk mocsárréteken, szikes laposokban, ártéri nedves réteken, kaszálókon stb. állományalkotó. Pázsit létesítésekor inkább alacsonyabb termetû, tarackos változatait használják.
71. Sárkány S.–Bernáth J.–Tétényi P. (2001): A mák, Papaver somniferum L.
A rendkívül bő terjedelmû (320 oldal) füzetet 20 kiváló szakember írta. A mákmag élelmiszer-gazdasági jelentősége közismert. Termesztése emiatt is nagy figyelmet érdemel. Sokkal fontosabb viszont a máktermesztés a mákalkaloidok stratégiai jelentősége miatt. Rendkívül igényes összeállítású a hazai mákfajták ismertetése. A növényvédelmi és termesztési fejezetekben tárgyalt ismereteket a gyakorlat szakemberei nem nélkülözhetik. A füzet mintája a tudományos alapismeretek és a gyakorlati teendők ötvözetének. A 34 oldal terjedelmû irodalmi forrásmunka felsorolása is a monográfia tökéletességét jelzi.
A Kultúrflóra sorozat 72. füzete (Tomcsányi A.–Turcsányi G.: Az árpa (Hordeium L.) fajok) megjelenése a napokban várható. Előkészületben van a lóbab (Vicia faba L.) -monográfia is.
A Magyarország Kultúrflórája sorozat egyes füzetei az Akadémiai Könyvesboltban, a Mezőgazdasági Könyvesboltban (Budapest) vásárolhatók meg, de megrendelhetők a nagyobb vidéki könyvesboltokban is.
A cikk szerzője: Dr. Czimber Gyula
