A következőkben, az ide illeszkedő tapasztalatokat gyûjtöttük össze.
A fejőház maximális teljesítményének (áteresztő képességének) eléréséhez a következő célokat tûzhetjük ki:
• négy csoportváltás óránként, napi kétszeri fejésnél,
• öt csoportváltás óránként, napi háromszori fejésnél.
A fejőház hatékonysága nő, ha nő az óránként kifejt tej mennyisége, ha javulnak az egy fejőállásra jutó teljesítményadatok (fejt liter/
fejőállás/óra és fejt tehén/fejőállás/óra).
Tőgy-előkészítési higiénia
A tőgy-előkészítési mûveletek száma, ideje a legnagyobb hatással van a fejőház áteresztő képességeire. A tőgyelőkészítés végezhető kevés mûvelettel (ún. minimális rutin), vagy teljes mûveletsorral (ún. teljes rutin).
A minimális rutin magába foglalja az első tejsugarak kifejését vagy a tőgytörlést és a fejőkelyhek felhelyezését. Ez rendszerint tehenenként 14 s-t vesz igénybe.
A teljes rutin magába foglalja az első tejsugarak kifejését (4–6 s) a fejés előtti bimbófürösztést (4–5 s), tőgytörlést (6–8 s) és a fejőkelyhek felhelyezését. Ezek együttesen mintegy 25 s-ot tesznek ki. Hogy melyik rutint választhatjuk, az nagymértékben attól függ, hogy a tehenek mennyire tiszták, amikor belépnek a fejőterembe. Ez pedig leginkább attól függ, hogy milyen a tisztaság, milyenek a viszonyok a pihenőboxokban, a mélyalmon, a karámokban, kifutókban.
Piszkos, szennyezett bőrfelületû tehenek átlagosan 16 s-mal növelik a tőgy-előkészítési időt. Ez pedig a fejőház áteresztő képességének
20%-os csökkenéséhez vezet.
A szükséges tőgyelőkészítést és azon keresztül a fejőház áteresztő képességét befolyásolják még a következők:
• az állomány masztitiszszintje,
• az állomány szomatikus sejtszámszintje,
• az állományban jelen lévő tőgygyulladást okozó kórokozók fajtája.
Amivel a fejést végző dolgozó segítheti a tehenek gyorsabb kifejését, az a megfelelő időráfordítással végzett, higiénikus, minőségi tőgyelőkészítés. Az az idő, amelyet a fejő eltölt a tőgyelőkészítéssel, visszanyerhető a fejés végén, mivel a fejőkészülék rövidebb ideig van a jól előkészített tehénen. Ugyanis a több és jobb szimuláció több oxitocint eredményez. A több oxitocin nagyobb nyomást okoz a tőgy tejet tároló medencéiben. Nagyobb nyomás a tejmedencében gyorsabb fejést eredményez.
A higiénikus, minőségi tőgyelőkészítés lépései:
• bimbók fertőtlenítőszeres előfürösztése,
• 20 s-os várakozás, amely alatt a fertőtlenítőszer „dolgozik”,
• fertőtlenítőszeres, egyszer használatos papírtörölközővel tőgy tisztára és szárazra törlése, és közben a tőgybimbók stimulálása összesen 10–20 s-on át (beleértve a bimbónyílások környékének megtisztítását is),
• az első tejsugarak kifejése,
• a fejőkészülék felhelyezése.
Minden tehén fejésekor fő cél az, hogy a fejést tiszta, száraz, jól stimulált tőgybimbókon kezdjük.
A fejőkészülék-felhelyezés ideális ideje 60–90 s-mal a tőgyelőkészítés kezdete után.
Az állomány tejtermelési szintje, fejési ideje
A nagyobb tejtermelésû tehenek között jelentős számban vannak hosszabb fejési idővel rendelkezők. A hosszabb fejési idő (ha az lényegesen hosszabb a fejési csoporttársak idejénél) csökkenti a fejőház áteresztő képességét. Tehát ha nagyüzemi tehenészetben a teheneket a saját fejési idejük hossza szerint is csoportosítjuk, ezzel is javíthatjuk a fejőház áteresztőképességet. A 12 percnél hosszabb fejési idejû tehenek kiválogatásával akár 25%-kal is javítható a fejőház áteresztő képessége.
Minél nagyobb a fejőház, mármint, minél több fejőállás van egy állássoron, annál fontosabb, annál nagyobb hatású az igen hosszú fejési idejû tehenek kiválogatása, kihagyása a fejőházi fejésből.
Fejőházi rekonstrukciókor, vagy új fejőház építésekor arra is célszerû figyelnünk, hogy a következő 10–20 év során be tudjuk takarítani, helyet tudjunk adni az évenként és tehenenként átlagosan 50–60 literes tejhozam-növekedésnek.
A fejési idő hatékony tőgyelőkészítéssel (tőgymasszázzsal) csökkenthető. A készülékleesés problémás, ha a leesés gyakorisága nagyobb 10%-nál. A készülékleesés (lerúgás) növeli a fejés élőmunkaigényét, valamint a tehén fejési idejét és ezzel csökkenti a fejőház áteresztő képességét. A leesés okai sokrétûek lehetnek. További fejési időt befolyásoló tényező a terjedelmes, lógó tőgyû, szabálytalan bimbóelhelyezkedésû tehenek aránya, az első és hátsó tőgynegyedek közötti túl nagy magasságkülönbség.
A napi fejések száma
A gyakoribb naponkénti fejés 8–10%-kal növeli a fejőház áteresztő képességét. Vagyis áttérve a háromszori fejésre, a reggeli és eseti fejésnél a fejőház áteresztő képessége nő.
A fejési mûszak hossza
A fejést végző dolgozók fejési mûszakja során, általában a fejés második órájában fordul elő, egy órán át a csúcs hatékonyság. A csúcs után a fejési hatékonyság (teljesítmény) folyamatosan csökken a fejési mûszak befejezését megelőző óráig. Ezt követően a hatékonyság emelkedik, amely összefügg a mûszak végének előérzetével.
A fejési mûszak 7–8. órájában a fejést végző alkalmazottak saját csúcsteljesítményük 60–65%-on dolgoznak. Az irodalmi forrásokban javaslatként az olvasható, adjunk 15–30 perces pihenőidőt a fejést végző alkalmazottaknak a mûszak 3–4. órájában. A mûszakba iktatott pihenőidő ellenére összességében a teljes fejési idő csökkenésére számíthatunk.
A fejőház típusa
A hazai nagyüzemekben elsősorban a halszálkás és a paralel fejőállások jöhetnek szóba, amelyek között (megfelelő háttér esetén) minimális a különbség. Nagyobb a különbség, ha a halszálkás vagy a paralel fejőállások gyors állatkiengedéssel vannak ellátva. A gyorskiengedés lényege, hogy az állássorhoz tartozó fejőállások teheneinél lévő fejőoldalt egyszerre mozdítják el a tehéncsoport útjából a fejés végén. A gyorskiengedő csökkenti a kijárati időt és 7–10%-kal csökken a teljes fejési idő is.
A gyorskijárat miatt a fejőház áteresztő képessége óránként a fejőállások számának felével növekszik. Például, egy 2×20 állásos fejőház áteresztő képessége 20 tehénnel növekszik óránként (20 tehén/h áteresztőképesség-növekedés) a gyorskiengedő alkalmazásával.
A tehéncsoport (állássoron álló) kijárati idejének eddigi legnagyobb csökkenését eredményezte a gyorskiengedő.
Általában nem lehet elérni ugyanazt a hatékonyságot a rekonstrukcióval átépített fejőteremmel, mint amit elérhetünk egy újjal. A rekonstrukciós előnyök (áteresztőképességben) 5–30%-kal kisebbek az új kialakítás előnyeinél. Az alacsonyabb áteresztőképesség fő okai az elégtelen kijárati hely a tehenek számára, az elővárakozó és a fejőterem nem megfelelő illesztése.
A fejőházi automatizálás
A gépesítés, mint pl. a gyorskiengedés, az automatikus készüléklevevő, az automatikus bimbófürösztés, a zsúfolókapu, az emberi munka gépi kiváltása is a fejőház áteresztőképesség-növelés szempontjából nagy jelentőségû. A fejőházi gépesítést és automatizálást, mint a maximális hatékonysághoz vezető eszközt használhatjuk.
A megfelelően kialakított és használt zsúfolókapu a tehénbehajtási időt ~10%-kal csökkenti és összességében 5%-kal javítja a fejőterem áteresztő képességét.
A zsúfoló-kapu egyike a fejőház azon eszközeinek, amelyet gyakran rosszul használnak. Ennek gyakori oka az elővárakozó nem jó kialakítása.
A fejőberendezés beállítása
Ha gyorsabban fejő fejőkészüléket helyezünk fel a tehenekre, óránként több tehenet (több tejet) tudunk megfeni (kifejni).
Növelhető a fejési sebesség, ha:
• a fejőberendezés „tejbetakarító” rendszerét túlméretezzük a fejt állományhoz képest (az állomány tejleadó képességéhez képest),
• a fejőberendezés „tejbetakarító” rendszerét nem méretezzük túl, de elvégezzük a fejőberendezés egyes részegységeinek összehangolt beállítását és jó tőgy-előkészítési gyakorlatot folytatunk.
Túlméretezésre csak beruházási ráfordítással juthatunk el, ugyanakkor a legnagyobb tejhozamú állományoknál jelentős túlméretezésre már nemigen van lehetőség. A következőkben azon megoldási lehetőségekkel foglalkozunk, amelyek jók, de egyben nem kerülhetnek többe (nagyobb költségbe).
A fejési sebesség növelhető túlméretezés nélkül, ha:
• folyamatosan jó a tőgy-előkészítési gyakorlat (gyors a tejleadás),
• képezzük a fejést végző dolgozókat, hogy fogadják el a jó tőgy-előkészítési gyakorlatot,
• megrövidítjük a hosszú tejtömlőt,
• megszüntetjük a tejtömlők felesleges kanyarodásait,
• csökkentjük a kollektor és a tejvezeték közötti (fejés alatt mérhető) vákuumkülönbséget,
• változtatunk a készüléklevevő beállításán,
• növeljük a vákuumszintet a kollektorban.
Mértékadó szakirodalomban az olvasható, hogy nincs szükség 19 mm belső étmérőnél nagyobb hosszú tejtömlőre, és nagyobb kollektorkiömlő-csonkra. A hosszú tejtömlő hosszúsága és tejemelése nagyobb hatással van a kollektor átlagos vákuumszintjére, mint a kollektorkiömlő-csonkok és a hosszú tejtömlő átmérője, ha ez utóbbiak 19 mm-esek. Tehát ha a lehető legrövidebbre rövidítjük a hosszú tejtömlőt és megszüntetjük annak hurkait, ezzel javítjuk a vákuumstabilitást, egyaránt növeljük a kollektorban mérhető átlagos vákuumszintet és a fejési sebességet.
Ha a tőgynegyedek között nem egyenletes a fejőkészülék súlyeloszlása, a jobban súlyozott tőgynegyedek hamarabb kiürülnek, a kevésbé súlyozott tőgy-negyedekben pedig elhúzódik a tejleadás, a kifejés. Ezért javasolt a halszálkás fejőállásoknál a tömlőtartó, a paralel fejőállásoknál pedig a tömlőpozicionáló használata.
Ha a készüléklevevőt úgy állítjuk be, hogy hamarabb vegye le a fejőkészüléket, csökkentve ezzel a fejési időt (javítva a bimbóvégek kondícióját, a tejhozam lényeges csökkenése nélkül), ez növeli a fejőház áteresztő képességét. Az előzőekben felsorolt tényezők optimalizálása után emelhető a vákuumrendszerben a vákuumszint. Ezekhez kapcsolódva javasolt a beállításváltoztatás egyéb hatásainak figyelése, mivel klinikai tőgygyulladás, növekvő szomatikus sejtszám, gyengülő bimbóvégi állapot is létrejöhet.
Alapelv, hogy a fejőberendezés valamennyi beállítása és mérhető paramétere feleljen meg az ISO 1996-os fejőgépekre vonatkozó szabványok előírásainak.
Az egy fejőaknában fejést végző dolgozók száma, munkaszervezése
Általános esetben egy fejő 10–24 fejőkészülékkel (fejőházban) tud dolgozni. A fejést végző dolgozók számáról a szükséges tőgyelőkészítés az egyéb munkák és a fejőkészülékek száma alapján lehet dönteni. Ha túl sok dolgozó van egy fejőaknában, az javíthatja a fejőház áteresztő képességét, de ronthatja a felhasznált élőmunka hatékonyságát. Ha túl kevés dolgozó van a fejőaknában, az rontja a fejőház áteresztő képességét de javíthatja a felhasznált élőmunka hatékonyságát.
Ha a fejőaknában két dolgozó van és ún. csoportos és területi fejést valósítanak meg, e fejési módszer növeli a fejési mûszak hosszát, mintegy 20–30%-kal. A csoportfejésnél az állássorban levő teheneket sorban, egymás után készítik elő és fejik. A tehéncsoport fejési idejét a leglassúbb tejleadású tehén határozza meg. A területi fejésnél az egyik dolgozó a fejőterem bejáratához közeli, a másik dolgozó a fejőterem bejáratától távoli fejőkészülékeket kezeli. Az elővárakozóhoz közeli fejő számára a behajtási idő a hosszabb, mivel meg kell várnia, amíg az állássor valamennyi fejőállásában lesz tehén. Az üres (munka nélküli) idő hosszabb az elővárakozótól távolabbi fejő számára, mivel neki várnia kell, míg a később beállt tehenek fejését a munkatársa befejezi.
Az előzőek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a fejőház áteresztőképességét befolyásoló mûszaki–technológiai tényezők vizsgálata, értékelése, a hatékonyság javítása minden tehenészet fontos gazdasági érdeke, melyet, szándékunk szerint, a fentiek ismeretében könnyebben tud megvalósítani.
A cikk szerzője: Dr. Bak János
