A különböző hatáskörrel rendelkező vezetők tûzvédelmi feladatai és az ehhez tartozó felelősségek a gazdálkodási folyamatok tevékenységrendszereiből fakadnak. 
A biztonságvédelem személyi, anyagi és eszköz feltételeinek biztosítása a gazdálkodás szerves része.
A tûzvédelemi szabályzatokban rögzítettek betartatása és az operatív tûzvédelem üzemi tervének kidolgozása a végrehajtáshoz szükséges rendelkezések kiadásával, illetve az ellenőrzésekkel együtt gazdaságvezetői feladat.
A növénytermesztés termelési sajátosságaiból fakad, hogy a védelmi tevékenységrendszerben együttmûködést kell kialakítani a hivatásos és önkéntes tûzoltóságokkal, a települések önkormányzataival és valamennyi olyan gazdálkodási és társadalmi szervezettel, amelyek közremûködése szükséges a megelőző, a mentő és védekező, valamint a helyreállító feladatok eredményes megoldásához.
A gazdaságon belül is csak az a tûzvédelem lehet eredményes, amely a védelem komplexitására törekszik és ehhez megteremti az üzemi  feltételeket.                
Cikkünkben a gazdaságok és azon belül a növénytermesztés  tûzvédelmi feladatait az átfogó tûzvédelmi ellenőrzések szempontjai szerint tárgyaljuk.
Megjegyzendő, hogy az ellenőrzés – amelynek elsődleges célja a tûzvédelmi jogszabályok és a kötelezően alkalmazandó szabványi előírások érvényesülésének vizsgálata – a tûzoltóságnak, mint szakhatóságnak a feladata, azonban a gazdálkodás tûzvédelmi helyzetének felmérése tulajdonosi és gazdaságvezetői érdek is. 

1.  A létesítési és használati szabályok vényesülsének helyzete
A gazdaságok jelenlegi létesítményeinek többsége az 1960-as és az 1970-es években, a hatályos előírásoknak megfelelően épült. Az elmúlt időszakban a gazdálkodók több létesítményt kivontak a termelésből és ezek állapotának fenntartásával általában nem törődnek. Az állaguk romlásával együtt a vagyon- és tûzvédelmi veszélyhelyzetük is fokozódik. A leromlott állagú épületek egy részét a magángazdálkodók igyekeznek felújítani, másik részét leromlott állapotban használják. Sajnos csak a felújítások és az új épületek létesítése során érvényesülnek a tûzvédelem követelményei, mert a mûködési engedélyhez a szükséges tûzvédelmi szakhatósági hozzájárulást az előírások teljesítése alapján kaphatják meg.   

2.  A tûzvédelmi szabályzatok megléte, megfelelősége
A tûzvédelmi törvény értelmében azoknak a jogi személyeknek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteknek, magánszemélyeknek, amelyek ötnél több munkavállalót foglalkoztatnak, tûzvédelmi szabályzatot (1996. évi 31. sz. tv.) kell készíteni. A tûzvédelmi szabályzat a létesítmény legfontosabb tûzvédelmi dokumentuma, amely szabályozza a tevékenységi körrel, a rendeltetéssel és a használattal összefüggő veszélyhelyzetek megelőzésének és a tûzoltásnak, kárelhárításnak szervezeti és technikai feltételeit, valamint a biztonságos mûködést és a munkaszervezet belső tûzvédelmi viszonyait.
A gazdálkodó szervezetek többsége a törvénynek megfelelően készítette el a tûzvédelmi szabályzatokat, de közel negyedrészüknél a szabályzat hiányos vagy hibás. Jellemző, hogy hiányzik a tûzveszélyességi osztályba sorolás, a gazdálkodó szervezet tûzvédelmi szervezetének felépítése, a tûzvédelmi előírások érvényesítéséért felelős személyek meghatározása.
Az is tapasztalható, hogy a régi tûzvédelmi utasításokat nem dolgozták át szabályzattá, a jogszabályok változása szerint. 

3. A raktározó és a tároló épületek tûzvédelmi helyzetére
jellemző, hogy a tárolóépületek és helyiségeik közlekedési útvonalait eltorlaszolják, szabálytalan a gázpalackok tárolása és szabálytalanul helyezik el a kazlakat.
Figyelmet érdemlő, hogy a régi állattartó épületeknél nem végeztetik el az új tûzveszélyességi osztályba sorolást, annak ellenére, hogy azokat szálastakarmány és egyéb termék tárolására használják.
Sok esetben felmerülő gondatlanság a kémények mûszaki felülvizsgálatának elmulasztása.
A gazdaságokban visszatérő tûzvédelmi mulasztás a villamos és a villámvédelmi berendezések felülvizsgálatának és a feltárt hiányosságok megszüntetésének elmaradása. A villamos berendezések felülvizsgálati kötelezettségét és gyakoriságát a helyiségek tûzveszélyességi osztálya alapján határozza meg az Országos Tûzvédelmi Szabályzat (OTSZ). 

4. A kiürítési, menekülési, tûzoltási felvonulási útvonalak állapota, megfelelősége.
A létesítményeknek és a munkaterületeknek tûzoltó gépjármûvel való megközelíthetőségét biztosítani szükséges, és a tûzoltási felvonuláshoz az üzemi utakat az akadálytalan oltás és menekítés tényezőinek figyelembevételével kell kialakítani. Az önkormányzatok, az útügyi szervek és a birtokos szomszédok együttmûködését igényli a dûlőutak megfelelő állapotának fenntartása és a külterületi árkok, hidak karbantartása, illetve újak létrehozása.
Az együttmûködés a tulajdonosoktól, a gazdaságok, az önkormányzatok, és az egyéb szervek vezetőitől is új stílusú gondolkodást igényel, amely a jelen megoldandó feladatai mellett a jövő gazdálkodását is érzékeli.

5. Az oltóvízellátás biztosítottsága, víztároló medencék állapota, karbantartottsága
A gazdaságokban a tûzivízforrások megfelelő állapotának fenntartására  hatékony  vezetői intézkedések szükségesek. Többek között a tûzoltáshoz szükséges oltóvizet, az oltóvízforráshoz vezető utaknak járhatóságát és akadálytalanságát, a felszálló vezetékek megközelíthetőségét biztosítani kell és a víztárolóban lévő víznek az oltáshoz minőségileg és mennyiségileg meg kell felelni. Jellemző hiányosság, hogy a tûzcsapszekrényekből hiányoznak az MSZ 9771/7-1992. szabványban előírt felszerelések (tömlő, sugárcső), vagy a készenlétben tartott felszerelések használhatatlanok és a vízforrások karbantartását, valamint a félévente esedékes időszakos felülvizsgálatát elmulasztják. A tûzivízforrásokat táblával nem jelölik meg és nem vezetnek azokról nyilvántartást.

6.  A tûzvédelmi berendezések, eszközök megléte, állapota és karbantartottsága
A tûzvédelmi jogszabályok szerint  időszakos tûzvédelmi és biztonságtechnikai felülvizsgálatokat kell tartani. Ennek ellenére jellemző a tûzoltó készülékek időszakos ellenőrzésének elmulasztása, a tûzoltó készülék hiánya,  a keletkezhető tûz oltására nem alkalmas oltóanyagú tûzoltó készülékek készenlétben tartása. Ezenkívül általában nem vezetnek nyilvántartást a tûzoltó készülékekről; a készülékek rossz helyen vannak elhelyezve és a hozzáférhetőség nehézkes. Kiemelendő intézkedés, mert az OTSZ szerint az építményekben és a szabad terekben az ott keletkezhető tûz oltására alkalmas és vonatkozó nemzeti szabványoknak megfelelő hordozható tûzoltó készülékeket kell készenlétben tartani.  A gazdaságokban tapasztalható, hogy a készenlétben tartott – többségében régi, BC típusú – lángoltó porral töltött készülékek vannak, amelyek  a szilárd éghető anyagok tüzeinek oltására nem alkalmasak.
Javasoljuk, hogy a létesítményekben, ahol elsősorban a szilárd éghető anyagok jelenléte jellemző, a régi porraloltó tûzoltó készülékek lecserélését. Az új típusú, ún. ABC típusú oltópor alkalmas az izzással, parázslással való égés megszüntetésére. Az  ABC oltópor a régi – MSZ 1040 szerint gyártott és jelenleg még nagy számban készenlétben tartott tûzoltó készülékekbe is betölthető, ezért új készüléket nem feltétlenül kell vásárolni. A porok cseréje elvégeztethető a készülékek 5 évenkénti – soron következő nyomáspróbája alkalmával is, amikor a készülékeket szakmûhelybe kell szállítani
Figyelmet érdemel, hogy a tûzoltó készülékek készenlétben tarthatóságának ideje max. 20 év, ezért az ennél régebbi gyártási idővel rendelkező készülékeket selejtezni kell.  Az MSZ 1040 szabvány szerinti tûzoltó készülékek gyártását 1998. december 31-i hatállyal betiltották. Jelenleg csak az MSZ-EN 3 szabványnak megfelelő tûzoltó készülékek gyárthatók és forgalmazhatók új készülékként. Ezért a leselejtezett készülékek helyett csak az új szabványnak megfelelő tûzoltó készülékek vásárolhatók, illetve tarthatók készenlétben.
Az új típusú készülékek  időszakos felülvizsgálatának ideje nem fél év, hanem egy év. Ezért is célszerû a régi készülékeket lecserélni az új típusra. Az MSZ-EN. szabvány szerint gyártott tûzoltó készülékeknél a jogszabály  negyedéves, ún. készenlétben tartói ellenőrzést ír elő. Ezt az ellenőrzést a gazdálkodó szervezet is elvégezheti, de megfelelően dokumentálni  kell az tûzoltó készülék nyilvántartásában.
Szükségesnek tartjuk, hogy a gazdaságok tûzoltó készülékeikről a jogszabálynak megfelelő tartalmú és naprakész nyilvántartással rendelkezzenek.

7. A tûzveszélyes folyadéktárolók, üzemanyagkutak állapota
Kiemelt figyelmet kell fordítani az éghető folyadéktárolókra és az üzemanyagkutakra vonatkozó tûzvédelmi előírások betartatására. A gazdaságokban legjellemzőbb hiányosság az üzemanyagtartályok nyomáspróbájának  lejárta. Ennél súlyosabb, hogy az – általában a nagyüzemektől örökölt – szimpla falú tartályok már nem használhatók és helyettük az új szabványnak megfelelő duplafalúakat a különböző egyéni és anyagi megfontolásokból nem tudják telepíteni.
Vezetői felületesség viszont az, hogyha hiányoznak a szükséges védelmi anyagok és eszközök. Nem lehet anyagi okokra visszavezetni  a felitató homoknak, a lángmentesített textíliának, a  tûzoltó készüléknek a hiányát, vagy a szabadtéri éghető folyadéktárolók területéről az éghető aljnövényzet eltávolítását.
Ugyancsak a gondatlansághoz tartozik az, ha az üzemanyag-kiszolgálást és -tárolást végző személyek az előírt tûzvédelmi szakvizsgával  nem rendelkeznek.

8. Gépszínek, javítómûhelyek tûzvédelmi helyzeténél
– figyelembe véve a fokozott veszélyhelyzetet – a szabályok betartásának magasabb szintje várható el az ott dolgozóktól.
Tapasztalataink és vizsgálataink szerint az elmúlt évtizedben visszaesett a technológiai fegyelem szintje, amelynek egyik oka az, hogy a mûhelyvezetői munkakört szinte minden gazdaságban megszüntették. Ezenkívül a szerelők és az erő- és munkagépkezelők feladatai az üzemi igények szerint keverednek. A munkaszervezés racionalitása szempontjából ez elfogadható, de magasabb szintû felkészültséget és önfegyelmet kíván az egyéntől, amely kialakításában a vezetőknek meghatározó a szerepük. Ezzel szemben megállapítható, hogy a tûzvédelmi oktatások végrehajtásában és a tûzvédelmi szakvizsgák terén is komoly hiányosságok találhatók. Például a hegesztést végzők, az üzemanyagkút-kezelők és a szárítóberendezés-kezelők közül többen a szükséges tûzvédelmi szakvizsgával sem rendelkeznek.
Az egyéb – kisebb számban előforduló – hiányosságok között megemlíthető a magatartásra figyelmeztető és tiltó táblák és a villamos kapcsolók jelölésének hiánya is.

9. A tûzvédelmi feladatokkal megbízott személyek foglalkoztatásának és a képesítési követelmények helyzete
A tûzvédelmi törvény értelmében a „C” tûzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekben a tûzvédelem biztosításáról megfelelő szakképzettséggel rendelkező személy alkalmazásával, vagy szolgáltatás igénybevételével kell gondoskodni. A mezőgazdasági létesítmények általában a mérsékelten tûzveszélyes „D”, tûzveszélyességi osztályba tartoznak, ezért nem követelmény tûzvédelmi szakember foglalkoztatása.
A gazdaságok közül kevés az, amely saját alkalmazottat foglalkoztat, illetve ad megbízást külső vállalkozóknak  a tûzvédelemi feladatok elvégzésére. Ahol tûzvédelmi szakembert nem foglalkoztatnak, ott valamelyik vezetőnek kell vállalni ezt a feladatot is. Tapasztalataink szerint ebben az esetben a tûzvédelmi feladatok háttérbe szorulnak.
 
10.  Gépek tûzvédelmi szemléje
A  Országos Tûzvédelmi Szabályzat 68. § (1) bek. alapján a betakarítási, kazalozási, szalma-összehúzási és bálázási munkálatokban olyan erő- és munkagép, jármû vehet részt , amelynek  tûzvédelmi felülvizsgálatát az üzemeltető a betakarítást megelőzően elvégezte, és ezt igazolja. A gépszemlék végrehajtásán a hivatásos tûzoltóság részvétele nem kötelező, de ajánlott.
Célszerû a szemle szakszerû végrehajtása érdekében  a gépek ellenőrzésének egyes fázisait kidolgozott szempontok szerint csoportosítani.
A gazdaságok tûzvédelmi helyzetének javításához az alábbiak kiemelt figyelmet érdemelnek:
1. A tûzvédelmi szabályzatnak követnie kell a létesítmény struktúrájában és a folytatott tevékenységében bekövetkezett változásokat, ezért azokat naprakész állapotban kell tartani.
2. A Tûzvédelmi Szabályzatnak részletesen tartalmaznia kell az alkalmazott technológiára és a különböző rendeltetésû helyiségekre vonatkozó eseti és egyedi tûzvédelmi használati szabályokat, valamint a szabályzat mellékleteként a helyiségek, az építmények és a létesítmény  tûzveszélyességi osztályba sorolását el kell készíteni.
3. A villamos és a villámvédelmi berendezések időszakos tûzvédelmi szabványossági felülvizsgálatát el kell végeztetni.
4. A villamos és a villámvédelmi berendezések  időszakos tûzvédelmi szabványossági  felülvizsgálata során megállapított hibák kijavításáról gondoskodni kell.
5. A tûzoltó készülékek, a tûzoltó vízforrások és tartozékaik mûködőképességéről, időszakos felülvizsgálatáról folyamatosan gondoskodni kell.
6. Javítani szükséges a tûzvédelemmel kapcsolatos adminisztrációs tevékenységet. Nyilvántartások, kimutatások naprakész vezetése: vízforrások, tûzoltó készülékek, szakvizsgára kötelezettek nyilvántartása, tûzvédelmi oktatás bizonylatolása stb.
7. A nem megfelelő oltóanyagú, vagy selejt tûzoltó készülékek cseréjéről gondoskodni kell.
8. A gépek és eszközök használatának tûzvédelmi felkészítésében erősíteni kell a tulajdonosok és a gazdaságok vezetőinek felelősségtudatát. 

A cikk szerzője: Prof. Dr. habil. Veszeli Tibor