Érvényes változatát a 156/2004. FVM Rendelet tartalmazza (2004. év októberében került módosításra a korábban hatályos 4/2004. számú FVM Rendelet). Fontos tudni, hogy Magyarország uniós csatlakozását követően a támogatások jelentős részét csak abban az esetben kaphatják meg a termelők, ha vállalják a környezettudatos gazdálkodási tevékenység folytatását. Azoknak a gazdaságoknak, amelyek pályázatos fejlesztési támogatást (AVOP), területalapú agrár-környezetgazdálkodási támogatást (AKG), illetve kedvezőtlen adottságú területek (KAT) támogatást vesznek igénybe, teljes (!) területükön szigorú jogszabályi előírások szerint kell a mezőgazdasági tevékenységet folytatni. A jogszabály változtatása adja az aktualitását, hogy cikkünket ismételten a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat feltételrendszerének – most azonban teljes körû és részletes – áttekintésére szánjuk.
A „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” előírásai
1) Szántóföldi növénytermesztés
A) Monokultúrás termesztés alkalmazása nem lehetséges, kivéve az évelő takarmánynövényeknél, a méhlegelőnél és a zöldtrágyázás céljából vetett növények esetében.
B) A vetésforgó kialakításában a következő irányelveket kell figyelembe venni:
a) cukorrépa, cékla, takarmányrépa, burgonya, lóbab, szója és csillagfürt négyévente csak egyszer kerülhet ugyanarra a táblára;
b) napraforgó ötévente egyszer kerülhet ugyanarra a táblára;
c) legalább ötévente egyszer pillangós vagy zöldtakarmány növényt kell termeszteni a vetésváltásban, beleértve a másodvetést is;
d) száraz borsó hétévente csak egyszer termeszthető;
e) kukoricát csak alacsony nitrogénigényû növény követhet;
f) két nem évelő pillangós növény termesztése között minimum két év szünetet kell tartani;
g) lucerna után nem következhet egyéb pillangós növény, illetve lucerna után az utóveteménynek jelentős nitrogénigényûnek kell lennie;
h) szója, napraforgó és olajrepce nem követhetik egymást;
i) a vetésforgóban a kalászosok és a kukorica együttes részaránya nem haladhatja meg a hetvenöt százalékot.
C) A mechanikus gyomirtást a gyomok virágzása előtt el kell végezni.
D) Évente eltérő mélységû talajmûvelés alkalmazása.
E) A szalmabálákat egy hónapon belül le kell hordani a területről a betakarítást követően.
2) Gyepgazdálkodás
A) Szarvasmarha, juh, kecske, dám- és gímszarvas, szamár, ló és bivaly (egyéb állat nem legeltethető ) esetében az állatsûrûség mértéke nem haladhatja meg:
a) az 1,8 állategység/hektár értéket a nem nitrátérzékeny területeken;
b) az 1,4 állategység/hektár értéket a nitrátérzékeny területeken.
B) A bálázást és a széna lehordását legfeljebb egy hónapon belül el kell végezni.
C) Gyepek égetése tilos.
D) A legeltetési időszak végén tisztító kaszálást kell végezni minden évben.
E) A téli legeltetés tilos.
F) Minden gépi munkát a gyepterület károsítása nélkül kell végezni.
3) Tápanyag-gazdálkodás
A) Ötévente szûkített talajvizsgálat (pH, humusztartalom, KA, vízoldható összes só, CaCO3, NO2+NO3, P2O5, K2O).
B) Tisztított szennyvíz-, szennyvíziszap-, hígtrágya kijuttatás és talajjavítás a talajvédelmi hatóság engedélye alapján végezhető, betartva a vonatkozó jogszabályban foglalt előírásokat.
C) A gazdálkodó a nitrogéntrágyázás során nem lépheti túl a kedvezőtlen és nem kedvezőtlen adottságú, továbbá a nitrátérzékeny és nem nitrátérzékeny területekre megadott határértékeket (lásd a kiegészítő táblázatot).
D) A nitrátérzékeny területeken az akcióprogram előírásait kötelező betartani [a 49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet 8. § (1)-(3) bekezdései, illetve 9. § (1)–(2) és (4) bekezdésében foglaltak mellett].
E) A nem nitrátérzékeny területeken az alábbi előírásokat kell betartani:
a) Meredekebb lejtésû területeken trágyát kijuttatni csak azonnali bedolgozás mellett lehet.
b) Trágya nem juttatható ki felszíni víztől, forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól tízméteres sávban, valamint hullámtereken, parti sávokban és vízjárta területeken.
c) Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya, trágyalé, hígtrágya betakarítás után csak akkor juttatható ki a szántóterületre még az adott évben, ha a trágyázás és a megfelelő talajfedettséget biztosító növény vetése közötti idő nem több, mint tizennégy nap.
d) Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15. között. Nem juttatható ki trágya fagyott (a talaj öt centiméter vagy annál nagyobb mélységig tartósan fagyott), vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra.
e) A gazdálkodó istállótrágyát csak szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyûjtésére szolgáló gyûjtőcsatornával és -aknával ellátott, legalább nyolchavi trágyamennyiség tárolására alkalmas trágyatelepen, hígtrágyát legalább négyhavi trágyamennyiség tárolására alkalmas szigetelt tartályban, medencében tárolhat.
F) A nem nitrátérzékeny területen az állattartó gazdálkodónak a híg- és istállótrágya-tárolókra vonatkozó előírásokat az alábbi határidőktől kezdődően kell teljesíteni az akcióprogram előírásainak megfelelően:
a) Hígtrágyatároló 50 állategység/gazdaság felett 2006. január 1-jétől;
b) Hígtrágyatároló 50 állategység/gazdaság alatt 2010. január 1-jétől;
c) Istállótrágya-tároló 50 állategység/gazdaság felett 2010. január 1-jétől;
d) Istállótrágya-tároló 50 állategység/gazdaság alatt 2014. január 1-jétől.
4) Növényvédelem
A) A mezőgazdasági tevékenység során kizárólag hatóságilag engedélyezett növényvédő szert és termésnövelő anyagot lehet felhasználni a technológiai és a felhasználásra való jogosultsági előírások maradéktalan betartása mellett.
B) Növényvédő szert emberi és állati tartózkodásra, valamint élelmiszer és takarmány tárolására szolgáló helyiségtől elkülönített és biztonságosan zárható raktárban vagy szekrényben, tûz- és robbanásveszélyt kizáró, egészséget és környezetet nem veszélyeztető módon szabad tárolni. (A növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezéséről, valamint a növényvédő szerek csomagolásáról, jelöléséről, tárolásáról és szállításáról szóló 89/2004. (V. 15.) FVM rendelet előírásai szerint).
C) Tilos növényvédő szert tárolni egy kilométeres távolságon belül
a) a Balaton, a Velencei-tó, a Tisza-tó és a fürdőzésre kijelölt vizek partvonalának teljes hosszában,
b) a vízmûvek, víznyerő helyek védőterületén belül.
D) Gondoskodni kell a növényvédelemi tevékenység során kiürült csomagoló burkolatok, göngyölegek szakszerû összegyûjtéséről, kezeléséről, ártalmatlanításáról (vonatkozó jogszabálynak megfelelően).
E) A növényvédelmi tevékenység során csak megfelelő mûszaki állapotú növényvédelmi gépek és növényvédő szer kijuttatására szolgáló berendezések használhatók.
5) Természet- és tájvédelem (a védett területeken és az Érzékeny Természeti Területek célprogramoknál)
A) A gazdálkodónak kerülni kell a természetes vagy természet közeli élőhelyek károsítását a mezőgazdasági tevékenység (kiszántás, trágyázás vagy vegyszerezés, tájelemek elmozdítása stb.) során is.
B) A gazdálkodónak kerülni kell a gazdaság területén elhelyezkedő történelmi és építészeti szempontból értékes mûemlékek és területek károsítását, rongálását a mezőgazdasági tevékenység során.
C) A gazdálkodó nem változtathatja meg a kialakított parcella méretet.
D) Melioratív meszezés, drénezés és öntözés nem engedélyezett.
E) Csak természetvédelmi szempontból kedvező kaszálási módszerek és technológiák alkalmazhatók (kaszálás a tábla közepétől kifelé haladva, a táblaszegélyeket utoljára kell lekaszálni).
F) Ideiglenes, vagy állandó épületek létesítését csak az illetékes Nemzeti Park Igazgatóságának jóváhagyásával lehetséges.
G) Az illetékes Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek bevonásával egyedileg kell meghatározni a kaszálás időpontját az ex lege védett lápokon.
H) A meglévő fasorokat, erdősávokat, idős fákat meg kell őrizni.
I) A termesztéssel kapcsolatos technológiai munkálatok során bármilyen depónia (trágyaszarvas, bálakazal, szalmakazal stb.) csak a mûvelt területen hozható létre.
J) Fokozottan védett madárfajok fészkének megtalálása esetén a gazdálkodónak haladéktalanul értesíteni kell az illetékes Nemzeti Park Igazgatóság szakembereit.
K) Az állatok éjjeli szálláshelyének kialakításánál csak természetes anyagokat lehet (fa, nád) felhasználni.
L) A pásztorok szálláshelyének kialakítását tájba illően, a hagyományos építészeti anyagok és módszerek felhasználásával kell elvégezni.
M) A tókák, belvizes foltok megőrzése kötelező.
6) Állattartás
A) A gazdálkodónak az állattartás során gondoskodnia kell az állat számára olyan életkörülmények biztosításáról, amelyek megfelelnek az állat fajának, fajtájának, nemének, korának jellemző fizikai, élettani, tenyésztési, viselkedési és szociális sajátosságainak, valamint egészségi állapotának.
B) Az állat etetése és itatása során csak olyan takarmányt és ivóvizet, illetve egyéb itatásra alkalmas folyadékot szabad felhasználni, amely az állat, illetve közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti.
C) Az állattartó köteles állatának rendszeres állatorvosi ellátásáról gondoskodni.
D) Az állattartónak az állatok tartása, szállítása és forgalmazása során gondoskodnia kell az állategészségügyi, állatvédelmi és környezetvédelmi előírások betartásáról.
7) Talajerózió
A) Eróziónak kitett területeken, tavaszi vetésû növények vetéséig talajfedettség biztosítása.
B) Erózióval veszélyeztetett területeken szintvonalas talajmûvelés alkalmazása.
C) Erózió ellen kialakított teraszok megőrzése.
D) Tizenkét százaléknál nagyobb lejtésû területen kapás kultúrák termesztése tilos.
E) Természetes talajvédelmet szolgáló meglévő zöld sávok (sövények, táblaszegélyek stb.) megőrzése.
F) Talaj megnyitását eredményező mûvelést követően talajlezáró mûvelet alkalmazása.
8) Talaj szervesanyag-tartalma
A) Betakarítást követő tarlóhántás, illetve tarlóápolás alkalmazása.
B) A tarló égetése tilos.
9) Talajszerkezet
A) Termőföld hasznosításának megfelelő gépek, eszközök alkalmazása.
B) A termőföld mûvelése a nedvességtartalomnak megfelelő mûvelet- és menetszám mellett úgy történjen, hogy a talajszerkezet romlása, tömörödése elkerülhető legyen.
C) Periodikus (ötévente egyszer) mélymûvelés alkalmazása.
10) A mûvelés minimális szintje
A) Szántóterületek mûvelésben tartása, gyommentes állapot biztosítása mellett.
B) A tájképet alkotó természetes elemek megőrzése.
C) Biztosítani kell a természetes gyepterületek megőrzését.
D) A mezőgazdasági területeken a hasznosítás szempontjából nemkívánatos lágy- és fásszárú növények megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni.
E) A gyepterületen a megfelelő állatsûrûséggel kell biztosítani az alul-, illetve túllegeltetés elkerülését, vagy legalább évente egyszeri tisztító kaszálást kell végezni.
11) A gazdaság területének rendben tartása
A) A gazdálkodónak a gazdaságot és annak környezetét rendben, hulladékmentesen kell tartani a vonatkozó jogszabályban foglalt előírásoknak megfelelően.
B) A gazdálkodónak gondoskodni kell a használatában lévő gazdasági utak jó állapotának fenntartásáról, valamint a csapadékos idő okozta úthibák kijavításáról.
12) Kötelező nyilvántartások
A) A gazdálkodónak a mezőgazdasági parcellán végzett tevékenységeiről naprakész nyilvántartást kell vezetni az FVM által rendszeresített formanyomtatványon, a gazdálkodási naplóban, amely tartalmazza a tápanyag-gazdálkodásra vonatkozó részleteket is.
B) A gazdálkodónak a gazdálkodása során felhasznált növényvédő-szerekről, valamint azokkal kapcsolatos tevékenységéről permetezési naplót kell vezetnie.
A Helyes Gazdálkodási Gyakorlat olyan feltételrendszer, amelyek teljesítéséért a gazdálkodók nem kapnak külön térítést. A támogatásokat igénybe vevő termelők a támogatási időszak alatt (általában 5 év) kötelesek az irányelveket betartani. Az előírások betartását a helyszínen is ellenőrzik a kijelölt szervek. Ha a támogatott az előírásokat részben vagy teljes egészében nem tartja be, az ellenőrző hatóság az alábbi szankciókat alkalmazhatja:
§ Felszólítás a kötelezettségek betartására.
§ Az adott évi támogatás csökkentése.
§ Az adott évi támogatás teljes összegének megvonása.
§ Kizárás a támogatásból.
Ezek szigorú szankciók. Nem érdemes tehát kockáztatni, hiszen a feltételek teljesíthetőek. Előremutatóbb dolog megfelelni az elvárásoknak és teljesíteni a vállalt kötelezettségeket, mintsem megpróbálni kikerülni a jogszabályi előírásokat.
A cikk szerzője: Dr. Novák László
