A betakarításra alkalmas időpont megállapítása az érés egyenetlenség miatt komoly termelői tapasztalatot igényel. Az érés egyenetlenség, a víztartalom differenciák, észlelhetőek a táblán belül és a növényen belül is (40%-os kaszat nedvesség tartalom mellett a tányér nedvességtartalma még 80%). A növényen belüli víztartalom különbségekben jelentős eltérések vannak a hibridek és a szabadelvirágzású fajták között. A magas és kiegyenlítetlenebb szárú szabadelvirágzású fajták határozottan egyenetlenebbül érnek.

Az intenzív érés idejének rizikófázisa miatt gyakran tapasztalhatjuk, hogy az érés kezdetén végzett termésbecslések eredményei és a tényleges termések között elviselhetetlenül nagyok a különbségek. A termésveszteségek magyarázata egyszerû. A napraforgó jelentős betegségei, a Peronoszpóra, a Fehérpenészes szár és tányérrothadás, a Szürkepenészes rothadás, a Diaporte, stb. ebben az időszakban szedik ki a vámot. Komoly veszteséget jelent az időszak hosszától függően a madárkárok lehetősége is. Az előzőek miatt nem lehet kétséges, hogy minden lehetséges módot ki kell használni a rizikófázis rövidítéséhez.

A rizikófázis hosszát a fiziológiai érés és a technikai érés között eltelt napok számával határozhatjuk meg. A napraforgó akkor tekinthető fiziológiailag érettnek, amikor az 1000 kaszat tömege és az olajtartalma stabilizálódik, csirázó képessége pedig eléri a 90-95%-ot. Ez az állapot az évjáratok átlagában a virágzást követő 5.-6. héten következik be. Mivel a fiziológiailag érett napraforgó kaszatjainak víztartalma még 38-40%, a tányér víztartalma pedig 80% körüli, nyilván való, hogy a betakarítás mechanizálhatósága szempontjából, technikailag még nem tekinthető érettnek. Technikailag érett a napraforgó 18% (+ - 2%) kaszat nedvességtartalmú állapotban.

A rizikófázis hosszúsága praktikusan csökkenthető a fajta (hibrid) megválasztással Az igen korai, 95-114 napos tenyészidejû hibridek az augusztus vége felé történő betakarításukkal, elkerülhetik a csapadékos ősz okozta Botrytis támadást. Mivel a hosszabb tenyészidejû hibridek is különböznek (különbözhetnek) vízleadó képességben jó lenne, ha Kúrnik korábbi közléseihez hasonlóan, a nemesítők erre a tulajdonságra nézve is adnának tájékoztatást, hiszen a vízleadó képességtől függően, hosszabb vagy rövidebb idő telik el a fiziológiai és a technikai érettség között. Kedvező évjáratokban az extrakorai, vagy korai hibridek természetes úton beérhetnek, még a gombabetegségek fertőzési nyomásának drasztikus növekedése előtt.

Az érés jól látható morfológiai megváltozásokkal jár. Alulról fokozatosan elszáradnak és lehullnak a levelek, az elszáradt pikkelylevelû lehajló tányérok rozsdabarnává, domborúvá válnak. Ha az állomány nem gyomos, az előző tünetek beállta után 18 %-os kaszat nedvesség tartalom mellett, állományszárító szerek használata nélkül is megkezdhető a betakarítás. Kedvező körülmények között a betakarítási idő alatt a nedvességtartalom tovább csökken, akár 14 % kaszat nedvességtartalomig is.

Az előző kedvező helyzettől eltérően, a tenyészidő hosszától függetlenül, a gyomos, valamint a hosszabb tenyészidejû, a gombafertőzésekre hajlamosító klimatikus körülmények között érő, magasabb szárú napraforgó állományok esetében rendszerint elkerülhetetlen a betakarítást megelőző állományszárítás. De miben is rejlenek az állományszárítás előnyei?

• Mintegy 10-14 nappal lerövidül a rizikófázis hossza, hiszen az állományszárítással csökkentjük a fiziológiai és a technikai érés közötti időt,
• a kombájn teljesítmény akár 30 %-al is növekedhet,
• csökken a betakarítási veszteség,
• 8-15 %-al csökken a betakarított termény szennyezettsége
• az előzőek miatt csökken a szárítási költség.
• Programozhatóvá válik a betakarítás.

Az állomány szárítás ideje, az alkalmazott kemikáliák természetétől és a betakarítás idején uralkodó esetleges fertőzési nyomástól függően különböző nedvességtartalom mellett történhet.

A napraforgó állományszárítására felhasználható készítmények 

*Betakarítás előtt 6-8 nappal

A kaszatok víztartalmáról ugyan csak mûszeres mérésekkel tudunk nagy biztonsággal meggyőződni, de megfelelő gyakorlattal, a tányér morfológiai változásaiból is jól becsülhető a nedvességtartalom. 25-33%-os kaszat nedvességtartalom mellett már nem szivacsosak, könnyen hasadóak a tányérok, és belőlük a kaszatok könnyen kimorzsolhatók.

A 2004. évben engedélyezett, deszikkánsok, a Harvade 25 F érésgyorsító regulátor kivételével, gyomírtószer típusú készítmények. A Harvade 25 F hatóanyaga, a növény endogén etilénszintézisének stimulálásán keresztül gyorsítja fel az öregedési folyamatokat. Ez a készítmény csak gyommentes területen, a gyomírtószer típusú készítményektől nagyobb 80 l/ha vízmennyiséggel, és kisebb 280-300 mikron cseppméretben alkalmazható.

A gyomírtószer típusú készítmények közül a kontakthatású Pardner, Reglone air, Zoop,és Bromotril 25 SC az erősen gyomos, de évelő gyomoktól mentes területeken, míg a szisztémikus hatású glifozát tartalmú készítmények az évelő gyomokkal fertőzött területeken használhatóak, az elsodródás veszély elkerülése érdekében nagy 500 mikronos cseppméretekben, 50-60 l/ha vízmennyiségben kijuttatva. A vegyszerszükséglet a gyomosodás mértékétől függően változhat. Erős évelőgyom fertőzés esetén a táblázatban közölt 2 l/ha Glialka szükséglet akár 5 l/ha-ra is emelkedhet.

Mivel a földi permetezőgépek csak nagy taposási kárral képesek a deszikkálás elvégzésére ezért a permetezések szinte kizárólagosan légi úton történnek. A légi növényvédelemnek közismerten nagy a környezetkárosító kockázata, ezért a napraforgó terület tulajdonosának minden tőle elvárható óvintézkedést kötelessége megtenni. A permetezés időpontjának és módjának megválasztásával, mérsékelhetőek a környezeti kockázatok. Szeles időben az oldalirányú elsodródás lehetőségével, nagy hőségben a felfelé áramló légmozgás okozta elsodródás veszélyével kell számolni, ezért a légi védekezésre alkalmas idő meglehetősen korlátozott. A cseppnehezítők használatával mérsékeljető az elsodródás veszélye

Egy tulajdonban lévő nagy termőterületek esetén célszerû a lombtalanítás ütemét a betakarítás várható üteméhez igazítani. A lábon álló, lombtalanított betakarításra alkalmas területeken a betakarítás késésével egyre nagyobb veszteségekre számíthatunk.

A betakarítást 16-18% kaszt nedvességtartalom mellett célszerû megkezdeni, ilyen állapotban a felső szárrész és a tányér nedvességtartalma, még közel 30%. A napraforgó adapterek a legkülönfélébb kombájn típusra felszerelhetők. A kombájnok beállítása géptípustól függően változhat, de a cséplő és tisztító szerkezetet minden képen át kell állítani. A dob és a szelelő kerületi sebességét csökkenteni, a cséplőrés méretét növelni szükséges. A tisztítószerkezet rostáit a napraforgónak megfelelő rostákra kell cserélni, illetve annak megfelelően kell beállítani.  A vágószerkezet a 15-25%-os nedvességtartalmú szárat vágja el a legkönnyebben. Ennél nagyobb nedvességtartalom mellet nő a tányérveszteség, romlik a cséplés és a kaszatkiválasztás hatásfoka. A kiegyenlítetlen szármagasságú, megdőlt, vagy erősen gyomos állományban növekszik a betakarítási veszteség. A cséplés teljesítményét energia igényét és a tisztítás hatásfokát erősen befolyásolja a tarló magasság, illetve a tányérokon maradt szárcsonk mérete. A jelenleg használatos adapterekkel 6-10%-os tányér és 3-6%-os cséplési-tisztítási veszteségre számíthatunk.

A napraforgó szárítására, a tûzvédelmi teendőkre is tekintettel, csak a szárítást megelőző előtisztítás után kerülhet sor. A szárítás áru napraforgó esetén 60 ºC, vetőmagnak termesztett napraforgó esetén 40ºC-on történhet. A napraforgó biztonságos tárolásához szükséges nedvesség tartalom fordítottan aránylik az olajtartalommal. Az 50%-os olajtartalmú napraforgó tárolása, a szárítást követő utótisztítás után 8-9% nedvességtartalom mellett biztonságos. A szárított napraforgó, csak jól szellőztethető, egyenletes hőmérsékletû, 70-80% relatív páratartalmú tárolókban tárolható veszteségmentesen.

A napraforgó betakarítási költsége az átlagos bérmunka díjakat figyelembe véve 14-15000 Ft-ra tehető hektáronként. Ez az összeg a 125-1300000 Ft-os hektáronkénti összköltségnek ugyan csak 8-9%-a, de a betakarítási munkának, - elsősorban annak időzítésének - a termésre gyakorolt hatása ettől sokkal jelentősebb. Évről évre bebizonyosodik, hogy az érési és betakarítási időszak napraforgóra jellemző rizikófázisát, csak az önálló gépparkkal rendelkező termelők képesek csökkenteni. A szolgáltatásként végzett betakarítás komolykockázati tényező.

Felhasznált irodalom

Horváth A. (1999): A napraforgó érésgyorsítása és deszikkálása. IKR Magazin. 17 p.

Reisinger P. (1999): Vigyázzunk egymás értékeire! Figyelmeztető gondolatok a napraforgó érésgyorsítása deszikkálása kapcsán. Növényvédelmi Tanácsok. 1999/8. 14 p.

A cikk szerzője: egyetemi tanár