A tojástermelés gépesítése

A tojás humán táplálkozásban betöltött szerepéről még számos tudományos eszmecsere várható, a tojás termelés vonatkozásában azonban tény, hogy az elfogyasztott tojás döntő hányadát továbbra is intenzív tartással, ketrecekben termeljük.

A már sok szakmai cikkben ismertetésre került új tartástechnológiai jogszabályok tükrében technológiai modernizáció kezdődött el a hazai tojástermelésben is. E mellett az új piaci, marketing elvárások is új kihívás, (elsősorban technikai innováció) elé állítják a tojástermelőket. Így két fő részre osztható az istállótól csomagolt tojásig tartó termelés folyamata:

Harmadik pontként megemlíthetnénk a tojásfeldolgozást is amely szervesen kapcsolódik a termeléshez, ez azonban már élelmiszeripari kategória akár tészta-, akár tojáslé gyártásról essen például szó.

•  a tojások forgatása, (az embrió fiziológiai igénye),
• elégséges légcsere, légmozgatás,
• tojások hûtése,
• fertőzés elleni védekezés.

A kelést követően a csirkék nevelése történhet mélyalmos, rácspadlós-, dróthálós almos istállóban és un. nevelőketrecben. E tartásmódok mindegyikének gépesítése megoldott, korszerû etető és itatóberendezések biztosítják az optimális körülményeket a neveléshez.

A termelő állomány tartása kapcsán jelentőségénél fogva most csupán a ketreces tartásról ejtek szót. A 'fel nem javított' típusú ketrecekenről - amelyekben többek között 550 cm2 alapterületet kell biztosítanunk egy tojó számára - csak annyit jelzek, hogy a jelenlegi előírások alapján 2012. január 1.-től be lesznek tiltva az EU-ban. A következőkben az új típusú, 2003. január 1.-től üzembe helyezhető 'feljavított' ketreces berendezésekre vonatkozó főbb technológiai előírásokat sorolom fel és a teljesség igénye nélkül, ismertetem néhány berendezés főbb paramétereit tájékoztató jelleggel:

- 750 cm2/tojó férőhely,

- min. 2000 cm2 össz. ketrec alapterület,

- valamint ülőrúd,

- kapirgáló alom,

- tojófészek,

- legalább 12 cm/tojó hosszirányú etetővályú,

- és tojónként legalább két szelepes vagy csészés itató elérhetősége.

 1. táblázat: Feljavított ketrecek néhány fontosabb paramétere

A táblázatban bemutatott új típusú ketreces rendszerek megőrzik az intenzív tartás számos előnyét, ugyanakkor közelítenek a természetszerû tartásmód felé. Szerencsére több ilyen típusú ketreccel történt beruházás hazánkban az elmúlt évben. A táblázatokból jól látható ill. számítható, hogy a nem felújított, hagyományos ketrecekhez mérten mintegy 25-27 %-os egységnyi területre jutó állatlétszám csökkenés adódik a férőhely nagyságát is meghatározó jogszabály miatt. A keletkezett trágya kiszállítása a trágyaszalagos gépesítéssel jól megoldott, problémát a későbbi trágyaelhelyezés okozhat. Nagy mennyiségû trágya esetén szükségessé válik valamiféle kezelés, vagy szárítással történő nedvességelvonás (kisebb mennyiség, könnyebb tárolás), vagy valamilyen biológiai feldolgozás (komposztálás, fermentálás stb.). Ez lényegi kérdés, mert a telep mûködése kerül veszélybe környezetvédelmi hatósági engedély hiányában.

A jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdálkodóknak a gazdálkodással összefüggő információk pontosságára és összegyûjtésükre. A mindenkoron felhasznált takarmány mennyisége, a termelt tojás darabszáma de ugyanakkor a termelődött trágya mennyisége is rendkívül fontos - akár naprakészen is - mind a stratégiai mind a napi üzemeltetéssel kapcsolatos döntésekhez. Erre a feladatra komplex telepirányítási informatikai rendszerek (a takarmánymérleggel, tojásszámlálóval stb.) szerepelnek a gépforgalmazók kínálatában, ára miatt elsősorban a nagyobb telepeken kifizetődő. Ugyanilyen fontos az állatok számára megfelelő istállókörnyezet biztosítása, melyhez napjainkban nélkülözhetetlen valamilyen istállóhûtő berendezés alkalmazása. Jelentősen emelkedett a szellőzés szabályzásának - az érzékelők és vezérlő rendszerek - színvonala.

2) A megtermelt, jó minőségû tojást el is kell tudni adni, ezt a célt segítik elő a korszerû tojás osztályozó és csomagoló gépek. A tojás jelölését jogszabály rögzíti, de a termelőnek is érdeke, hogy a vásárlók visszatérve továbbra is az ő terméküket keressék. A gépek először a megfelelő méretosztályokba sorolják a tojásokat: S=48-53 [g]; M=53-63 [g]; L=63-73 [g]; XL=73-  [g]. Az osztályozógépeken egyes méretosztályok határai az üzemeltető igényeinek megfelelően változtathatóak. Következő lépésként a géphez tartozó vagy csatlakoztatható csomagoló és jelölő berendezés a kívánt tojástálcákba rakja a tojásokat. Az osztályozó és csomagológépek teljesítménye a pár ezer db/órától a 20-30 ezer db/óráig változnak.

A cikk szerzője: Pazsiczki Imre