A direktvetési eljárás és eszközeinek jellemzése

A direktvetés technológiailag és eszközeiben is eltér a hagyományostól. Direktvetésnek az nevezhető, amikor a talaj az előző növény betakarításától a vetésig megmunkálatlan, s ezen idő alatt a területen (legfeljebb) csak kémiai védekezést (herbicid kijuttatást) végeznek. Vetéskor speciális nyitócsoroszlyás direktvető géppel a csoroszlya által nyitott keskeny, sekély magárokba, vagy talajrésbe (hasítékba) helyezik a magvakat, s amely mûvelet során a talaj felszínének csak mintegy 10-15 %-os megbolygatására kerül sor. A vetőmagvak kivetése, talajba helyezése után, a nyitócsoroszlyák és a takarókerekek közé (soronként) nyomó-kerekek vannak beépítve, amelyek feladata a magvak kellő mértékben történő talajba nyomása, megteremtve ezzel a mag-talaj közötti jó kontaktust a biztonságos és gyors csírázás, kelés elősegítése érdekében. Ugyancsak igen fontos szerepet töltenek be a direktvető gépeknél a magtakaró-tömörítő kerekek, melyek a takaráson, talaj felszín tömörítésen kívül gyakran a vetőelemek mélységszabályozására is szolgálnak.

A direktvetési technológia jellemzése

Az ország szántóterületének jelentős részén, évente mintegy 1,0-1,3 M.ha-on folyik kalászos gabona termesztés. Ezen terület döntő többsége ősszel kerül bevetésre, zömmel őszi búza, kisebb részben őszi árpa céljára. A mintegy 1,0 millió ha terület 35-40 %-a nyári betakarítású kalászosok, valamint a borsó és a repce után, 20-25 %-a kora-őszi, őszi betakarítású ipari (burgonya, napraforgó, cukorrépa) és egyéb növények, míg a fennmaradó kb. 40% pedig az ugyancsak őszi betakarítású kukorica után kerülhet bevetésre. Az elővetemény betakarítása és az őszi vetés közötti időszakban végzett talajmûvelés is az előző hármas tagolásnak megfelelően történik meg.

A nyári betakarítású kalászosok után tárcsával, vagy ekével – sajnos, általában megkésetten és a talaj megfelelő lezárása nélkül – tarlóhántást végeznek, majd több menetben, korábban a tarlóápolásra, később pedig a vetőágy készítésre kerül sor, amelynek gépei a különböző tárcsák és a magágykészítő gépek (un. kombinátorok) lehetnek. A kora őszi-, őszi betakarítású ipari és egyéb növények után – az ekét általában mellőzve – tárcsával és kombinált magágykészítő gépekkel végzik el a talajelőkészítést. Ezek közül nehezebb a napraforgó utáni tarlóhántás, magágykészítés, míg a burgonya és cukorrépa esetében ez általában könnyebb munkamûveleteket jelent és nagyobb részt 1-2 menetben elvégzett tárcsázással megoldható. Napraforgó elővetemény esetén a nagy tömegû, erős és szívós napraforgószár jelenti a problémát, melynek felaprítása, majd talajba keverése, az ilyen területen a vetőágy elkészítése, jelentősen nehezebb feladat és költségesebb eljárás, mint a másik két növény esetében.

Valamennyi elővetemény közül a legnehezebb feladatot a kukorica utáni kalászos gabona (többségében őszi búza) vetése jelenti, amikor is – időben általában későn – nagy tömegû kukoricaszár marad vissza a tarlón. Ilyen területeken a tarlóhántás, magágykészítés – a kukoricaszárnak a szembetakarítással egymenetben, vagy azt követően külön menetben végzett zúzása után – ekével, majd tárcsával/magágykészítő géppel, esetleg többmenetes tárcsázással végezhető el.

Az előzőekből látható, hogy a hazai termesztés mai gyakorlatában bármely elővetemény utáni őszi búza vetésekor, a vetést megelőzően több menetben is szükséges talajelőkészítési munkálatok végzése. Ezek a mûveletek (szántás-, vagy tárcsázás, szántáselmunkálás, magágykészítés) nemcsak jelentős költséget, hanem tetemes időt is igényelnek, így egyaránt növelik a termelési költségeket, illetve a többmenetes mûveletek végrehajtása késlelteti a vetést. A fenti problémák kiküszöbölésére – az energia- és eszköztakarékosság, a talajvédelem jegyében –, a technológiai-mûszaki fejlesztések eredményeképpen kerültek kialakításra a teljes felületû talajmûvelést mellőző, közvetlen vetést megvalósító gabona-direktvető gépek. Direktvetés esetén a talaj felszínén található szármaradványokat elvágják (aprítják), keskeny, sekély vetőbarázdát (magágyat) nyitnak, – a vetőmagvak talajrésbe juttatása után – a megfelelő magtakarást biztosítják, a talajfelszínét kellően lezárják és ezen technológiai mûveletek elvégzésének feltételeit a különböző mûvelőszerszámokkal megteremtik.

A direktvetés alkalmazásának főbb előnyei a következőkben foglalhatók össze:

-        talajvédelmi szempontból előnyös, mert a talajfelszínen a szármaradványok fedettséget biztosítanak, csökkentve a felszín párolgási veszteségét (nedvesség-vesztését), valamint az eróziót és a deflációt, megakadályozva a talajszerkezet károsodását;

-        a minimális talajmozgatás következtében a humuszban, növényi gyökerekben leggazdagabb, biológiailag legaktívabb talajréteg felszínen maradása megnöveli a talaj felső rétegének szervesanyag-tartalmát;

-        az élőmunka-, energia-, idő- és költségráfordítások jelentősen csökkenthetők.

A direktvetési eljárásnak, mint sajátos termesztési rendszernek természetesen hátrányai is vannak (pl.: az elővetemény betakarításakor a szármaradványokat a területen felaprítva és egyenletesen szétterítve kell kint hagyni, alkalmazása speciális direktvető gép beszerzését igényli, a vetés előtt sokszor elmaradhatatlan a felületi vegyszeres gyomirtás és annak költségei a gazdálkodót terhelik, stb.), illetve a módszer alkalmazása előtt egyéb szempontok is megfontolandók lehetnek.

A vetőgépek jellemzése

Eltérő körülmények között a különböző termelési kultúrák (eltérő vetésforgók) más és más kialakítású gabona direktvető gépet igényelnek. Ennek figyelembe vételével kerültek kialakításra a jelenleg használatos gépek, amelyek a következő főbb csoportokra oszthatók:

-        hagyományos gabonavető gépek direktvetésre alkalmas kiegészítő berendezésekkel ellátva (pl. KÜHNE vetőgép + YETTER csoroszlyakocsi);

-        könnyebb körülmények között használható direktvető gépek (pl. TUME vetőgép gabona tarlón);

-        nehéz körülmények között is használható direktvető gépek (pl. JOHN DEERE 750A vetőgép kukorica tarlón is).

A gabona direktvető gépcsalád ismertetése

A gabona-direktvető gép-családot összefoglalva az 1. ábra szemlélteti. A gabona-direktvető gépeket félig függesztett és vontatott kivitelben gyártják. A gyakorlatban a félig függesztett változatok az elterjedtebbek, azonban 6 m-es, vagy ennél nagyobb munkaszélesség felett csak a vontatott változatok ismeretesek. A gépek soros vetési módot valósítanak meg. A gépek többségén – elöl – soronként vágótárcsák vannak elhelyezve, amelyek feladata az elővetemény tarlón maradt – vetősorra eső – melléktermékeinek átvágása, a vetőcsoroszlyák megfelelő mélységben talajba hatolásának biztosítása.

Az elővetemény tarlómaradványainak átvágásához olyan – rugóval, vagy hidraulikusan terhelhető – vágótárcsák szükségesek, amelyek a vető-sorokban levő réteget átvágják, ugyanakkor a szárrétegen keresztülhatolást úgy oldják meg, hogy a nagy tömegû tarlómaradvány ne akadályozza a gép folyamatos munkáját, s üzem közben eltömődés ne fordulhasson elő. Ennek megfelelően a gépegységen elöl- vagy közvetlenül a vetőcsoroszlyák előtt (egy, vagy két sorban) helyezik el a vágótárcsákat, amelyek csipkés-, csipkés-profilos, hullámos-tárcsák lehetnek. A vágótárcsákat a vetősorokban minden esetben a keskeny barázdát (talajrést) megnyitó tárcsás csoroszlyák követik, amelyek egyes-, iker- vagy hajlított kivitelben, 2-, esetleg 3-sorban vannak elrendezve. A hagyományos módon végzett gabonavetéssel szemben – amikor is a vetést megelőző különböző talajmûveletek után puha, laza magágyba kerül a vetőmag –, direktvetés esetén kemény, tömörödött (egyes helyeken még a betakarító gépek és szállító jármûvek kerekei által is megnyomott, „agyontaposott”) talajba kell a vetőmagot elhelyezni. A vetőbarázdába megfelelően kiadagolt vetőmag és a kemény talaj közötti kapcsolatot – a mag-talaj kontaktust – a vetőcsoroszlyák mögött soronként elhelyezett magnyomó kerekekkel biztosítják. Ilyenkor a magárok felülről még nyitott, s a magvakat a körülötte lévő (általában) kemény földdel még be kell takarni. Erre a célra a gépeken különböző kivitelû tömörítő kerekeket építenek be, amelyek a magvak környezetében tömör, míg a magvak felett puha, morzsalékos talajréteget alakítanak ki. Egyes gépeknél – a teljes munkaszélességben – rugósfogú talajfelszín elmunkálók is megtalálhatók. A gépek magadagoló rendszere mechanikus és a magadagolás soronkénti, vagy központi, de soronkénti eloszlású lehet. A direktvető gépek magadagoló szerkezete tolóhengeres, bütykös hengeres, vagy központi adagolóelemes megoldású, ahonnan a magtovábbítás gravitációs, ill. a kialakítástól függően, pneumatikus – nyomólevegős – úton történik a soronkénti tárcsás csoroszlyákhoz. A vetőmag tartályok kialakítását és azok ûrtartalmát elsősorban a gépek munkaszélessége és a magadagolás/eloszlás módja határozza meg. A kisebb munkaszélességû gépeknél a legtöbb esetben a vetőgépek gerendelyére épített és annak teljes szélességében végighúzódó, lemezből készült, alul – az adagoló szerkezeteknél – szûkülő keresztmetszetû magtartályok találhatók meg. Ezeknél a magtartályoknál a toló-, vagy bütykös hengeres adagoló elemek a tartályok alsó részén helyezkednek el, és a vetőmagvak gravitációs úton először az adagolónyílásokon keresztül az ejtőcsövekbe, onnan pedig a csoroszlyák által nyitott barázdákba hullanak. A nagyobb munkaszélességû, központi adagolású és pneumatikus magtovábbítású vetőgépeknél a magtartályok központi, vagy központosított kialakításúak, s elhelyezésük a gép gerendelyére merőleges, vagy azzal párhuzamos lehet. Több vetőgép esetében a központi magtartályokat már egy külön kocsin helyezik el, amelyet az üzemeltető traktorhoz kapcsolva, a vetőgép elé beépítve, azzal együtt vontatnak. A különböző vetőgépek vetési mélysége mechanikus, vagy kombinált (mechanikus + hidraulikus) módon állítható be. Az egyes gépeknél a vetőmag talajba nyomása, betakarása, a vetősor tömörítése és a talajfelszín elmunkálása különböző szerkezeti egységekkel valósítható meg.

A legtöbb gabona-direktvető gép alkalmas a vetéssel egymenetben a tápanyag visszapótlására, a különböző szilárd mûtrágyák kijuttatására.

Gabona direktvető gépek alkalmazási területei

Az összeállításban tárgyalt gabona-direktvető gépek alapvető feladata különböző – akár -szélsőséges – körülmények, talajállapotok mellett a gabona vetőmagvak talajmûvelés nélküli pontos kiadagolása és egyenletes mélységben azok talajba juttatása. A gépek kiválasztásánál, alkalmazásánál a bevetendő terület nagysága, a vetésre rendelkezésre álló idő, a meglévő géppark és a gazdaságossági szempontok mellett alapvetően döntő fontosságú, hogy a vetőgép az adott területen funkció-képes legyen, azaz várhatóan komolyabb technológiai és mûszaki üzemzavarok nélkül tudjon üzemelni. Ezek, valamint a direktvető gépek jellemzésénél leírtak figyelembevételével a gépek alkalmazhatóságánál a következőkre kell ügyelni:

-        időszûke esetén, a talajmûvelés kényszerû elmaradásakor a hagyományos gabona vetőgépek kiegészítő (direktvető) berendezésekkel (elsősorban szárvágó tárcsákkal) felszerelve alkalmazhatók;

-        a könnyû építésû direktvető gépek gabona – elsősorban tavaszi vetésû gabona – , borsó és szója elővetemények után használhatók eredményesen;

-        a nehéz direktvető gépek minden körülmények között használhatók, de napraforgó és kukorica elővetemények esetén az ilyen gépek alkalmazása célszerû.

A gabona direktvető gépek többségének munkaszélessége 3-6 m közötti és ezen gépek üzemeltetéséhez – munkaszélességük és tömegük függvényében – 90-130 kW motorteljesítményû erőgépek szükségesek. Átlagos körülmények között a gépek mûszakonként 25-30 ha területteljesítményekre képesek.

Az elmúlt évtizedekben széleskörben elterjedt mûvelőnyomos termesztéstechnológia megvalósítására a gépek alkalmasak. Így mechanikusan, vagy automatikusan egyes vető-sorok elzárhatók, a kihagyott sorok „nyom-párt” képeznek és a vetést követő további mûveleteknél (tápanyag visszapótlás; növényvédelem) a munkát végző gépek kerekei ezeken a nyompárokon haladnak.

Néhány gabona-direktvető gép főbb mûszaki jellemzői az 1. táblázatban találhatók meg.

1. ábra

Gabona direktvető gépek főbb mûszaki jellemzői

1. táblázat

A cikk szerzője: Komlódi István