A stabil vagy mobil gépek alkalmazása közötti választást már a telep tervezésekor eldöntötték. A stabil gépek alkalmazása szigorúan befolyásolja a telep elrendezését, építészeti kialakításait, a telep gépészete összehangolt, megbonthatatlan egységet képez. Elsősorban zárt, tömbépületnél kötött vagy kötetlen tartásnál fordult elő. Magyarországon megvalósított változatok (szalagos, kaparóláncos, csigás kiosztás a jászolba) a nagyobb telepeknél sem igazolták előnyét a mobil kiosztási technológiával szemben. A tehenészeti telepek mai helyzetében – figyelembe véve a fejlesztési lehetőségeket is – alkalmazásuk továbbra sem várható.

A mobil gépek alkalmazása esetén lehetőségünk van időközben gépeket lecserélni, többfunkciós gépek alkalmazásával munkafolyamatokat összevonni stb. Tehát az aktuális körülményekhez való igazodás könnyebb.

A manipulált takarmányféleségek szerint megkülönböztethetjük a zöldtakarmányozás, az erjesztéssel tartósított takarmányok, a szénafélék és az abraktakarmányok előkészítő és kiosztó gépeit, melyek egy- és többfunkciós változatban egyaránt előfordulnak. A több kapcsolódó munkafolyamatot végző gépek munkaszervezés és beruházás szempontjából is kedvezőbbek.

A zöldtakarmányozás ugyan egyszerû és olcsó, de sok problémát rejt magában. Ezek közül kiemelkedők a szervezési, időjárási valamint étrendi problémák, és legfőképpen az, hogy egész évben nem folytatható. A májustól szeptemberig tartó szezonban eredményesen használhatók a szeletelő-szerkezettel ellátott rendfelszedő-szállító-kiosztó kocsik (1. ábra). Egyes változatokon a kaszaszerkezet is megtalálható, így egy gép segítségével egymenetben kerül a takarmány a termőhelyről az állatok elé jászolba vagy etetőútra. A „szuper” szeletelőszerkezettel ellátott típusok (35-40 mm szelethossz) a silókészítésnél is felhasználhatók.

A tartósított takarmányokra alapozott monodiétás takarmányozás munkafolyamatai hosszútávra előre jól szervezhetők, függetlenek az időjárástól, az állománynál nincsenek termeléskiesések az étrendi átállások miatt.

Tartósított tömegtakarmányokra alapozott, mobil takarmányozási technológiában a kiosztásra kerülő főbb takarmányféleségek:

• erjesztéssel tartósított silótakarmány (szenázs v. szilázs elsősorban falközi silókban tárolva),
• széna kis vagy körbálában kazalba rakva,
• abraktakarmány keverék napi - heti puffertárolóban, kihordó csigával.

Az erjesztéses tartósítás csomagolt nagybálás illetve fóliazsákos változatai is megjelentek Magyarországon. A falközi silóból történő kitermelésre a különböző kialakítású silómarók terjedtek el leginkább. Ezek lehetnek vontatottak, traktorra szereltek villamos hajtású önjárók; vagy közvetlenül a keverő-kiosztó kocsira szereltek. A maróhenger szerelhető függőleges tartószerkezetre, vagy csuklópontban elforduló karra. Ez utóbbi esetben íves bontott felület keletkezik, melynél leomlás következhet be különösen nagyobb falmagasságnál (2. ábra). A maróhengeres silóbontók üzemeltetése biztonságos, kiosztásra kész a kimart silótakarmány. Étrendi szempontból kedvezőbbek azok a változatok, melyeknél a dobóventillátor helyett mechanikus szállítóeszköz viszi a takarmányt a kiosztó-kocsi rakterébe. A siló kitermelés folyamán követelmény, hogy minél kisebb megbontott tömör felület legyen, így az utóerjedési veszteség nagymértékben csökkenthető.

Falközi silókból a takarmány kitermelésére – különösen kisebb gazdaságokban – használják az un. blokkvágókat is. A sima és tömör vágásfelülettel elválasztott 1-1,5 m3 nagyságú, stabil kocka behelyezhető a keverő-kiosztó kocsiba, az önetetőkbe vagy az etetőútra rakható. Ez utóbbi esetben a kiosztást kézzel kell elvégezni. Egyes típusokat ellátták jászolba kiosztó szerkezettel is. A blokkvágók a traktor homlokrakodójára, vagy a hátsó függesztő szerkezetére szerelhetők (3. ábra).

Az étrendi szempontból fontos széna etetésére elterjedtek a különböző bálabontó-adagoló gépek a tehenészeti telepeken. A kiosztási mûveletek számának csökkentése érdekében azonban célszerû a tömegtakarmányhoz keverten kiosztani, sőt, csoportos adagolt takarmányozás esetén az abraktakarmány teljes mennyisége vagy egy része is bekeverhető.

Több takarmányféleség egyidejû kiosztására fejlesztették ki a vontatott és magajáró keverő-kiosztó kocsikat, melyeknél kezdetben három (kétoldali kiosztás esetén négy) vízszintes tengelyû leveles csiga végezte a vályú alakú puttonyban a keverést ill. a kiadagoló nyíláshoz történő szállítást. Ezek a változatok érzékenyek voltak a szecska méretére, és a szénaféléknél bálabontó örlők alkalmazására volt szükség a berakás előtt.

A jelenleg használt keverő-kiosztó kocsik keverőszerkezeteinek kialakítása nagyon változatos. Az alsó keverőtengely szalagcsigás, speciális profilú lapátos, ill. aprítókésekkel felszerelt levelescsigás is lehet. Ez utóbbi változat – különösen, ha a felső csigákra is szerelnek késeket – a szálasanyag aprítását is elvégzik. Ezeknél a kivágott silóblokk, vagy a bálázott széna egészben is behelyezhető. Itt kell megjegyezni, hogy a bálákról a kötözőzsineget vagy hálót maradéktalanul el kell távolítani! Amennyiben a keverő-kiosztó kocsi a silómaróval egybeépített, a maróhenger a pajtában vagy nagybálákban tárolt széna berakására jól felhasználható, közben a bontást, darabolást is elvégzi.

A keverő-kiosztó kocsik újabban készülnek függőleges elrendezésû keverőszerkezettel, ahol egy vagy két, késekkel felszerelt kúpos csiga található a dézsa alakú puttonyban (4. ábra). Ezek a változatok a hosszabb szálasanyag darabolását, a bálabontást gyorsabban és biztonságosabban végzik el.

A keverő-kosztó kocsik mindegyik változata kapható elektrotenzometrikus mérlegrendszerrel szerelve. A mérlegelő berendezés segítségével a kívánt arányban állítható össze a keverék, a mérés 2-5%-os hibája a gyakorlati követelményeknek megfelel.

Hazai szarvasmarhatartó telepeken az abraktakarmány etetése általában a tömeg- és szálastakarmányokhoz keverve együtt történik. Az ilyen csoportos adagolt etetési technológia feltételezi a termelési szint szerinti csoportosítást. Az abraketetés adagolt megoldási lehetőségeit a kötött és kötetlen tartástechnológiáknál az 5. ábra szemlélteti. Kötött tartástechnológiában a kézi módszeren kívül a pontos kiadagolás megvalósítható elektromos mûködésû kiosztókocsival vagy számítógép vezérlésû, felsőpályás adagoló automatával (5.a. és b. ábra). Kötetlen tartástechnológiában az elkülönített abraketetés megvalósítható a fejőállásokban illetve abraketető automatákkal (5.c. és d. ábrák). Az utóbbit hívják lehívó rendszerû abraktakarmányozásnak, amely csak számítógépes telepirányítási rendszer megléte esetén alkalmazható. A rendszer feltételezi az állatok egyedi felismerését, pl. a fejőállásban az abrakadagoló automatáknál és a kiépített testtömeg-mérési helyeken. Ez az abraktakarmány kiosztási rendszer több mint 30 hazai telepen valósult meg.

A fejőállásokban történő abrakadagolás a nagy tehénlétszámú telepeken nem vált be a fejési idő elhúzódása miatt. Célszerûen csak a kisebb tehénlétszámú telepeken és egyedi kezelést megvalósító fejőházaknál (soros vagy párhuzamos fejőállás) alkalmazható.

1. ábra.  Rendfelszedő-szállító-kiosztó kocsi.

2. ábra.  Keverő-kiosztó kocsira szerelt silómaró munka közben.

3. ábra.  Hátsó függesztőszerkezetre szerelt siló blokkvágó.

4. ábra.  Függőleges tengelyû kúposcsigás keverő-kiosztó kocsi.

5. ábra.  Abraktakarmány-kiosztó berendezések kötött és kötetlen tartásnál.

A cikk szerzője: Dr. Kacz Károly