Mire e sorok az olvasók kezébe kerülnek, Magyarország már az Unió tagja lesz. Érdemes tehát néhány gondolatot szánni arra, hogy ezek a támogatások milyen mértékûek, mikor, és milyen ütemezésben juthatnak hozzá a magyar tenyésztők.

A kérdés korántsem egyszerû, mert bár a támogatások keretösszegét a koppenhágai megállapodás rögzítette, a kifizetés módja és jogcíme tekintetében csak hosszas egyeztetések és viták után született megállapodás.

A támogatások kifizetésének alapelvei

A keretmegállapodás értelmében Magyarország az Európai Unióban érvényes támogatásokhoz csak fokozatosan jut hozzá. 2004-ben az Uniós támogatások 25 %-a illeti meg a magyar termelőket, melyet nemzeti forrásból a magyar költségvetés 30 %-kal kiegészíthet. Így a támogatás mértéke 2004-ben összesen 55 % lehet, ami fokozatosan növekedve 2007-ben éri el a 100 %-ot (70 % EU + 30 % nemzeti támogatás). A húsmarha támogatás felső határa 117.000 tehén. Az anyatehén támogatás mértéke 200 Euró, melyhez 50 Euró nemzeti támogatás adható. További az anyatehén tartókat érintő támogatás az extenzifikálási prémium, melynek mértéke 100 Euró, ha az állatsûrûség adott gazdaságban nem haladja meg a hektáronkénti 1,4 nagyállat egységet.

A támogatások kifizetése szigorú feltételekhez kötött. A regisztrált termelők tulajdonában ill. tartós bérletében szereplő parcellák méretét, az állatok egyedi azonosítását, továbbá a tulajdonban tartás idejét, az állatsûrûséget, a tejszállítás korlátozását (max. 120.000 kg szállítási tejkvóta) szigorúan ellenőrzik és ennek az információs rendszerét parcella azonosító rendszer, ENAR, Integrált Információs Rendszer, kvótanyilvántartás stb.) is mûködtetni kell.

Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek ill. amennyiben a prémiumjogosultságot nem tudjuk kihasználni („kvótakihasználtság”), úgy a támogatásokhoz nem jutunk hozzá. Sajnos a nyilvántartási és információs rendszerek csak részben mûködőképesek, ill. mûködésük meglehetősen sok hibával terhelt. Emiatt az ún. STANDARD* kifizetési rendszer súlyos kockázattal járna. Ennek elkerülésére – hosszú egyeztetés és vita után – az úgynevezett „kombinált” kifizetési rendszert választottuk. Ebben a rendszerben az Uniós támogatásokat egyszerûsítetten – terület alapon – adják, a nemzeti forrásból fizetett támogatásokat pedig állatlétszám alapján fizetjük ki. Ez a megoldás azzal az előnnyel jár, hogy Magyarország már 2004-től képes lesz lehívni az EU teljes támogatását, hiszen ehhez „csupán” a területtel kell elszámolni. Az állatalapú nemzeti „boríték” viszont a termelési korlátokhoz (kvóták, prémiumjogok) való alkalmazkodásra ösztönöz. A lehetőségek kihasználatlanságából származó „megtakarítás” pedig a magyar költségvetésben marad.

A támogatás mértéke

Az előzőekben vázlatosan bemutatott alapelvek azt jelentik, hogy a magyar húsmarhatartók kétféle támogatáshoz juthatnak hozzá. A tulajdonukban ill. bérletükben szereplő (regisztrált, parcellarendszerben igazolt) területek után ill. az állatlétszám (ENAR nyilvántartás) alapján. Miután a két támogatási forma együttes összege – országos szinten – nem haladhatja meg a csatlakozási szerződésben foglalt maximális összeget, továbbá egy-egy gazdálkodó sem juthat hozzá a STANDARD támogatási rendszer szerint számolt összeg 55 %-ánál többhöz, az egyes jogcímekre jutó kifizetési összegeket előzetesen csak becsülni lehet (1 ha gyepre 15-18 ezer Ft, 1 húsmarhára 40-50 ezer Ft). A pontos „egységárak” csak a regisztrációt és az ellenőrzéseket követően utólag, 2005. év elején lesznek ismeretesek. Tudni kell azt is, hogy az EU is utólag finanszíroz, tehát a 2004. évi támogatási összegekhez az ország is csak 2005. elején jut hozzá.

* STANDARD rendszernek az EU tagállamaiban mûködő, a terület- és létszámnyilvántartáson ill. ellenőrzésen alapuló támogatási rendszert értjük.

A gazdálkodók helyzetének könnyítése céljából a kormányzat úgy döntött, hogy a támogatásokból előleget folyósít, melyhez a regisztrált termelők, a területre (Parcellaregiszter) és állatlétszámra vonatkozó (ENAR nyilvántartás) igazolásai alapján 2004. év folyamán hozzájuthatnak.

Az előleg mértéke 1 ha legelő esetében 8.000 Ft – a végleges összeg kb. 17.000 Ft lesz. Egy húsmarha esetén az előleg40.000 Ft. A végleges összeg várhatóan itt is némileg több lesz.

A húsmarhatartás jövedelmezőségének várható változása

A jelenleg belátható támogatási szint a húsmarhatartás jövedelmezőségét gyökeresen megváltoztatja. A húsmarhatartás eddigi költség- és jövedelemviszonyáról inkább becslésekkel, mint pontos információkkal rendelkezünk. A tesztüzemi rendszerben (AKII) húsmarhatartásra vonatkozó adatgyûjtés nem szerepel, a gazdaságoktól beszerezhető adatok ellentmondásosak. A tartást általában veszteségesnek mondják. Kalkulációnk készítésekor a tartási és takarmányozási naturális mutatókból indultunk ki, és kalkuláltuk a várható jövedelmet az elmúlt évek ill. a 2004-ben várható támogatások figyelembe vételével. A húsmarhatartás hazai lehetőségeit és adottságait mérlegelve egy 50 tehenes modellel dolgoztunk. Ekkora állományt egy család el tud látni úgy, hogy szükség esetén külső segítséget vagy szolgáltatást vesz igénybe. A területigény – mintegy 45-50 ha gyep. Feltételezésünk szerint a szánföldi melléktermékek (kukoricatarló, gabonatarló, szalma, ocsú stb.) saját területről rendelkezésre állnak, ill. beszerezhetők (területbérletet a kalkulációban nem szerepeltettünk). A technológiában a legextenzívebb megoldásokkal számoltunk, évi egyszeri elletés, téli takarmányozás időtartama minimális, a tarlók legeltetése rendszeres stb.

(1. táblázat).

A költségelemzésből (2. táblázat) kiderül, hogy a húsmarhatartás az elmúlt évekre érvényes árak és költségszintek mellett nem biztosított jövedelmet a gazdálkodóknak, még a viszonylag magas borjúértékesítési árak (500 Ft/élősúly kg) és szigorú költséggazdálkodás mellett sem.

A bevezetésre kerülő támogatások a helyzetet gyökeresen megváltoztatják. A 17.000 Ft-os gyep ill. 40.000 Ft-os tehéntámogatás révén a húsmarhatartás jövedelmezősége egy család tisztességes megélhetésének esélyét kínálja, és forrásokat teremt a fejlesztésekhez is.

Ezzel együtt a jövőkép idealizálására nem gondolhatunk és szólni kell azokról a nehézségekről, amelyek az esélyeket beárnyékolják.

Minden nehézség ellenére a húsmarhatartás új lehetőségek és új kihívások előtt áll. A súlyos problémákkal küszködő kistermelők (tejtermelő tehéntartók), de a nagyobb gyepterülettel rendelkező gazdaságok számára is itt a pillanat, hogy lehetőségeiket és adottságaikat mérlegelve hosszú távra is kiható döntést hozzanak!

1. táblázat

Húsmarhatenyésztési technológia 50 tehénre

Induló tehénlétszám, db        

  50

Induló létszámból selejtezés, %

  20

Termékenyítés módja

természetes fedeztetés

Elletés

egy időszakban

Elletési időszak

február, március, április

Induló tehenek ellési aránya, %

  80

Választási súly, kg üszőborjak

                               bikaborjak

200

220

Tehenek takarmányozása

         január, február, március

         április, május

         június, július

         augusztus, szeptember

         október

          november-december

Gyepterület , ha

      ebből: szénakészítés, ha-on

Szántóterület, ha

   ebből: kukorica-legelő

              kalászos tarló-legelő

              kalászos szalma

              kukorica-tarló

              gazdasági abrak (ocsú)

fő-, vagy másodvetésû kukoricalegelő

természetes legelő, takarmány szalma

természetes legelő

kalászos tarló legelő

természetes legelő

kukoricatarló legelő

46

9

123

7

96

15

14

1

Forrás: Szabó F., 2004

2. táblázat

A termelési költségek, a bevételek és a jövedelem 50 tehenes modellben a

2004. évben várható támogatással, ezer Ft

(Szabó F. és mtsai, 2004 nyomán)

A cikk szerzője: Dr. Stefler József