Nem véletlen, hogy a fejlett gazdasággal rendelkező országok egyre nagyobb súlyt kívánnak helyezni az agrártámogatások felhasználásánál a környezetkímélő gazdálkodás előtérbe kerülésére.
Hazánk vidékfejlesztési tervének kidolgozásakor is elsőrendû szempont volt a környezetgazdálkodási alapelvek kidomborítása. Sajnos el kell mondanunk, hogy ezen sorok papírra vetésének időpontjáig nem rendelkezünk véglegesített Nemzeti Vidékfejlesztési Tervvel. Ez több szempontból hátrányos. Vannak a más programok munkáját közvetlenül gátló tényezők (pl. a tervek szerint az AVOP már kiírt pályázataiban a kedvezőtlen adottságú régiók többlettámogatása alapjául szolgáló lista az NVT kereteiben kerül meghatározásra). További ennél is nagyobb probléma, hogy a gazdálkodók a hatályos intézkedés hiányában nem ismerhetik meg azokat a prioritásokat, amelyek mentén kitörési pontokat találhatnának olyan esetekben, amikor a klasszikus agrártermelés folytatása egyes régiókban nem jelenthet biztos megélhetést.
És itt fel kell hívnunk a figyelmet egy fontos dologra. A gazdaságoknak hosszú távra szóló, mûködő és védhető fejlesztési terveket kellene kidolgozniuk, illetve szaktanácsadóikkal kidolgoztatniuk ahhoz, hogy az európai uniós forrásokhoz minél teljesebb mértékben hozzájuthassanak. Sajnos még mindig nem tudatosult a gazdálkodókban, hogy az életképes projektekhez kell forrásokat keresnünk, nem pedig a támogatásokhoz kell összetákolt és középtávon megvalósíthatatlan terveket rögtönözni. A megalapozott tervezési munka rendkívül időigényes folyamat, viszont az erre áldozott energia sokszorosan megtérül a program könnyebb lebonyolításán keresztül.
E néhány bevezető sort azért tartottuk fontosnak érinteni, mivel a környezetvédelmi szemléletû fejlesztések középtávon biztosan jelentős mennyiségû közpénz bevonásával kerülhetnek megvalósításra. A fent leírtak azért is figyelemre méltóak, mert kiemelik a tervezésben az emberi tényező szerepét.
A jelenlegi elképzelések szerint az NVT agrár-környezetgazdálkodás intézkedéseire kiírt pályázatok „túlzottan objektívre” sikeredtek. Az értékelésnél gyakorlatilag elenyésző tényező a gazdálkodást végző egyének szerepe. Pedig a környezetkímélő gazdálkodás a fejekben kezdődik. Azáltal hogy valaki egy homokhátságon gazdálkodik, még semmiféle biztosíték nincs arra, hogy megfelelő előképzettség és/vagy szaktanácsadói támogatás nélkül képes lesz megfelelni a szakmai kívánalmaknak. A másik oldalról viszont el kell mondanunk, hogy 50 aranykoronás, 2 méteres termőrétegû, kiváló talajon is lehet környezetkímélően gazdálkodni. Ebben a tekintetben nem csak az öko- és integrált szántóföldi termelésre gondolunk, hanem azokra a létező környezettudatos (talajkímélő) mûvelésmódokra is, amelyek méltán bekerülhetnének a támogatott programok sorába. Ez azért is kiemelt fontosságú, mert a speciális programok nem jelenthetnek megoldási alternatívát a termelők széles rétegeinek, mivel az előállított termékek felvevőpiaca korlátozott.
Az agrár-környezetgazdálkodási alapprogramok fontossága abban rejlik, hogy nagyságrendekkel nagyobb területeken indíthatók, mint a speciális programok. Kiterjedésük elérheti akár az egymillió hektárt. Ezek a programok rendelkeznek több év alatt kimunkált követelmény-rendszerrel, hasonlóan az öko- és integrált szántóföldi termeléshez. Ilyen program például a „Csökkentett energiaigényû, környezetkímélő növénytermesztési technológiák” program, amely 1998. óta több mint 250.000 hektár területen hasznosul közösségi támogatásokkal. A program keretein belül részletesen kidolgozásra kerültek a talajvédő mûvelésmódok termesztési körzetekre adaptált változatai; a környezetkímélő tápanyag-gazdálkodási módok; valamint az okszerûen szabályozott és korlátozott vegyszerhasználati eljárások.
Itt azonban fel kell hívnunk a figyelmet a technológia-fejlesztés nagy költség- és időigényére. A mezőgazdaságban az új eljárások kidolgozása, adaptálása és elterjesztése hosszú (legalább 5 éves) folyamat. Ezért úgy gondoljuk, hogy nagy szükség lesz a már hosszú évek óta folyó programok beillesztésére a NVT agrár-környezetgazdálkodási intézkedéseinek sorába. Ellenkező esetben fenn állhat a veszélye annak, hogy a nagyon helyesen megnövelt ilyen irányú támogatások nem lesznek elérhetők, és ami még fontosabb megtarthatók a gazdálkodók számára.
A cikk szerzője: Döme Gábor
