Néhány esetben azonban, úgymint:      

-         hosszantartó, magas szintû termelés

-         rossz tartási körülmények

-         parazitás fertőzöttség

-         fertőző ill. nem fertőző betegségek

-         immunrendszer mûködését csökkentő tényezők esetén          / pl.: védőoltás, átcsoportosítás /

megnövekedhet az állatok igénye egyes különleges összetevők iránt, amelyekkel aztán a takarmánykeverékeket ki kell egészítenünk. Ezt megtehetjük az alaptakarmányhoz keverve komplett premix vagy önálló kiegészítő formájában, valamint ivóvízben oldva, itatásos formában is.

Ezen anyagok közé tartoznak a vitaminok, ásványi makro- és mikroelemek, aminosavak, probiotikumok, szerves savak, hozamfokozó antibiotikumok.

A vitaminok olyan összetett szerves vegyületek, amelyek az állatok egészségének és teljesítőképességének fenntartásához nélkülözhetetlenek. Általában a szervezet nem tudja előállítani őket. A takarmány előállítás és tárolás során könnyen károsodnak, mivel vegyi-, fény- és hőhatásra nagyon érzékeny anyagok. A baromfiak speciálisan gyors emésztése amúgy sem kedvez a felszívódásuknak. Ezen kívül az egyre intenzívebb termelés is szükségessé tette a takarmányok napi vitamin-kiegészítését, mivel hiányuk különböző betegségek forrását is jelenthetik.

Zsíroldékony vitaminok csoportja:

Az A-vitamin a bőr, nyálkahártyák, csírahám védelmét illetve az ellenálló képességet javítja.

Zöldtakarmányt fogyasztó baromfiaknál / pl.: extenzív tartású ludaknál / kevésbé van szükség a kiegészítésére.

A D-vitamin főleg a kalcium-foszfor anyagcserét, felszívódást, beépülést segíti.

Az E-vitamin a szelénnel együtt javítja a termékenységet, a szaporodásbiológiai mutatókat, valamint természetes antioxidánsként védi a sejthártyát, részt vesz a telítetlen zsírsavak szintézisében. Hiánya esetén csirkéknél ún. agylágyulás, valamint szív- és vázizomelfajulás alakulhat ki. Nélkülözhetetlen a stressz helyzetek leküzdéséhez és az immunrendszer mûködéséhez is.

A K-vitamin a véralvadási faktorok képződésénél nélkülözhetetlen. Adagolása szükséges lehet, hosszantartó antibiotikumos vagy kokcidiosztatikumos kezelések után, csőrkurtítások idején, vagy mikotoxinok okozta vérzéses tüneteknél.

Vízoldékony vitaminok csoportja:

B1 – vitamin / tiamin / hiánya növekedés és tollképződés zavart,

B2 – vitamin / riboflavin / hiánya lábdeformációt, mozgászavart, kelésgyengeséget,

B6 – vitamin / piridoxin / hiánya növekedés zavart, tojástermelés és kelési arány csökkenést,

B12 – vitamin / cianokobalamin / hiánya rosszabb kelést, a fiatal állatok fejlődésének csökkenését,

Niacin - hiánya lábvégproblémákat, bőrgyulladást, tollasodási zavart, rosszabb kelést okozhat.

Pantoténsav – a tollasodásban, a bőr és a nyálkahártyák védelmében játszik szerepet, hiányában a kelési százalék is csökken.

Folsav – a vérképzéshez, ellenanyagképzéshez szükséges.

Kolin – zsíranyagcserében nélkülözhetetlen, hiánya ún. zsírmáj-szindrómát okozhat.

C – vitamin szükséges a szervek stressztûrő és ellenálló képességének javításához.

Ásványi anyagok:

A mikroelemek az anyagcsere-folyamatok enzimjeinek alkotórészeiként nélkülözhetetlenek. Az állati szervezet általában mg/ttkg nagyságrendben igényli.

Ezek közül a cink /Zn /és a mangán / Mn /a csontfejlődéshez, a hámvédelemhez, és a szaporodáshoz szükséges.

A vas / Fe / és a réz / Cu / a vérképzéshez és izomfejlődéshez nélkülözhetetlenek a hemoglobin és myoglobin alkotóelemeiként.

A makroelemek közül a kalcium /Ca /, foszfor / P / és a magnézium / Mg / igénye, a csont- és izomfejlődés valamint a tojástermelés időszakában emelkedik. Rossz arányú vagy túlzott bevitelük azonban káros is lehet. / étvágycsökkenést és az emésztés hatékonyságának romlását, ezáltal a tojástermelés csökkenését is okozhatja /

A nátrium, / Na / kálium / K / és klór  /Cl / a vízháztartás szabályozásában vesznek részt, ezáltal fontos szerepet töltenek be a káros anyagok kiválasztásában ill. hőstressz idején. Ezek közül főleg a nátrium igényt kell kielégítenünk, amelyet legegyszerûbben konyhasó bekeverésével tehetünk. Túlzott bevitele azonban sómérgezést, tojáshéj szilárdság csökkenést okozhat.

Az aminosavak közül a baromfitartásban főleg a methionin és lizin kiegészítés fontos, mivel limitáló aminosavakként a többi aminosav beépülését is befolyásolják. / a limitáló aminosavak határt szabnak a fehérje beépülés mértékének, ha belőlük nem áll elég rendelkezésre, leáll a bioszintézis / Ezenkívül májmûködést támogató hatásuk is van.

Főleg fiatal korban kell odafigyelni hiányukra. Az intenzív növekedés és tollfejlődés időszakában, kiegészítésükkel megelőzhető a kannibalizmus. A test tollal való fedettsége pedig az állat hőszabályozása és a betegségekkel szembeni ellenálló képessége miatt is fontos. Relatív hiányuk jelentkezhet még, magas energiatartalmú tápokkal etetett intenzív termelésû tojóállományokban. A tojástermelés csúcsán, illetve a vége felé, valamint ketreces tartásnál a zsíranyagcsere zavarainak megelőzésére is felhasználhatók. ( zsíros májelfajulás )

Nagyon jó eredményeket lehet elérni a probiotikumok és a szerves savak nutritív célra való felhasználásával. Az előbbiek vagy fermentációval dúsított normál baromfi bélflórát, vagy élő tejsavbaktériumok különböző keverékét tartalmazzák. Ugyanazt a célt szolgálják a különféle szerves savak kombinációi is. ( ecetsav, tejsav, citromsav, hangyasav ) Stabilizálják a baromfi bélcsatorna normál esetben is savas pH-ját, ezáltal nem engedik elszaporodni a kórokozó baktériumokat ( Salmonella, E. coli ). Antibiotikumos kezelés, egyéb stresszhelyzet után helyreállítják a normál bélflórát és bélmûködést. Használatukkal javul az emésztés és a takarmányhasznosulás is.

A hozamfokozók olyan törzskönyvezett antibiotikumok, amelyek az állatok vékonybelében visszaszorítják a mikrobiális anyagcserét, a kórokozó baktériumok elszaporodását, és segítik a normál bélflórát, továbbá egyesek lassítják a bélben a tápanyag továbbítást, és ez által tovább javítják a felszívódás hatásfokát. A baromfitápokban engedélyezett hozamfokozók a következők: Avilamycin, Avoparicin, Flavofoszfolipol, Virginiamycin, Cink-bacitracin.

A karnitin tartalmú készítmények hatására gyorsul az állati sejtekben az energia felszabadulás, javul az energiaforrások hasznosulása.

Növényi kivonatokat tartalmazó takarmányadalékok étvágyjavító hatásúak, az epetermelés növelésével segítik a zsírok és zsíroldékony vitaminok felszívódását, és gátolják az élesztőgombák elszaporodását.

Eddig olyan anyagokról volt szó, amelyek a szervezetet támogatják, hogy jobb hatásfokkal mûködjön és károsodás nélkül magasabb szinten termeljen. Az adalékanyagoknak egy másik csoportja viszont a takarmány alkotórészek felhasználhatóságát javítja.

Az antioxidánsok az oxidációra érzékeny összetevők / pl.: telítetlen zsírsavak, vitaminok / védelmét biztosítják, és a káros peroxidok képződését csökkentik.

Bizonyos baktérium és gombatörzsek felhasználásával előállíthatók olyan enzimkészítmények, amelyek által jelentősen javul a takarmányban lévő szénhidrátok és fehérjék emészthetősége is.

A toxin-kötő takarmány-kiegészítők a penészgombák által termelt kis molekulájú káros és mérgező anyagokat kötik meg. Használatukkal kiküszöbölhető a toxinok szaporodást és immunrendszert károsító hatása.

Léteznek patogén baktériumok megkötésére szolgáló, takarmányhoz keverhető anyagok is, amelyek ezekkel együtt kiürülnek a bélcsatornából.

            A felsorolt kiegészítők nagy választékából is kitûnik, hogy milyen sokrétû hatású, és milyen nagymennyiségû hatóanyag áll rendelkezésünkre. Felhasználásuk során figyelembe kell vennünk, hogy élettani és gazdaságossági szempontból egyaránt felesleges a szükségesnél több szer egyidejû használata vagy egyféle anyag túlzott mértékû bevitele is.

A felhasználás legfontosabb szempontjai:

- a takarmányösszetevők beltartalmi értékeinek pontos ismerete,

- a kiegészítők illeszkedjenek a takarmányozási receptúrákhoz,

- az adagolás pontos, az alaptakarmányba keverés egyenletes legyen,

- valósuljon meg a biztonságos és könnyû alkalmazhatóság,

Fontos tudnunk, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási idővel rendelkező takarmánykiegészítők (pl. antibiotikumok) alkalmazását csak a kezelő állatorvos megrendelésére alapján, kellő körültekintéssel és megfelelő óvatossággal végezhetjük,

a takarmányok keveréséről, az alkalmazott összetevők arányáról pedig nyilvántartást kell vezetnünk, melynek a gyógyszeres takarmányok esetében az állatorvosi rendelvényt is tartalmaznia kell.

A cikk szerzője: Dr. Hódosi Szilvia