Egészséges felnőtt állatban az előgyomrok mikroflórája és -faunája kellő mennyiségben szintetizálja a B-csoportba tartozó és a K-vitaminokat. A zsírban oldódó vitaminok közül a nagy tejtermelés igényének megfelelő A-, D- és E-vitaminellátást a takarmány megfelelő vitaminokkal történő kiegészítésével kell biztosítani. A napfény ultraibolya sugarainak hatására a bőrben a 7-dehidro-koleszterinből D3-viatmin képződik, azonban ez a mennyiség a szükségletet nem mindég képes fedezni. A bél nyálkahártyájában a takarmánnyal felvett ß-karotin egy része enzimhatásra A-vitaminná alakul át, azonban az átalakítás hatásfoka gyenge, a képződő A-vitamin nem fedezi az állat szükségletét. E-vitamint a kérődzők szervezete nem képes szintetizálni.
Az A-vitamin-hiány
A növényi eredetû takarmányok A-vitamint nem, csak provitaminját, a karotinoidokat tartalmazzák. Biológiai szempontból a két ß-jonon gyûrût tartalmazó transz-ß-karotin a leghatékonyabb, mert egy molekulából enzimatikus hatásra két molekula A-vitamin keletkezik.
A-vitamin-hiány karotinhiány, vagy nem elegendő A-vitamin-kiegészítés, illetve a felszívódás zavara esetén (bélgyulladás) lép fel. Jellemző a bőr és a nyálkahártyák károsodása. A borjakban a bél nyálkahártyájának ellenálló-képessége csökken és gyakorivá válik a bélgyulladás. Az újszülöttek sok esetben csökkent életképességgel jönnek a világra. Az intrauterinális életben zavart szenvedhet a szem és az idegrendszer kialakulása. A fiatal állatok fejlődésben visszamaradnak. Gyakori a kötőhártya gyulladás, a papillaödéma és a szaruhártya-fekély. Növendék üszőkön és bikákon a lábvég bőrének ellenálló-képességének csökkenése miatt a sérüléseken át baktériumos fertőzés következik be, sántaság lép fel. Tehenekben a petefészek és a méhnyálkahártya károsodásának következtében szaporodási zavarok jelentkeznek. Gyakori a csendes ivarzás, a magzatelhalás és -felszívódás. Bikákban heresorvadást, heregyulladást, a sperma minőségének romlását és a libidó csök- kenését figyelték meg.
Egészséges állatban a vérszérum A-vitamin-tartalmának határértéke 0.87 µmol/l, a tejé 1.00 µmol/l és a nedves májszöveté 122 µmol/kg.
A tehén a tejjel jelentős mennyiségû, 1.2-1.8 µmol A-vitamint ürít, ezért a tejelő tehén A-vitamin-szükséglete jelentős, 3200 NE/takarmány-szárazanyag kg.
A-vitamin-toxikózis csak jelentős, több, mint százszoros túladagolás esetén lép fel. Ilyen esetben a fejlődésben lévő állatok növekedése leáll, izomgyengeség lép fel, bőrük megvastagodik.
A béta-karotin-hiány
A takarmánynövények közül különösen a fûfélék és a pillangósvirágúak pl. lucerna zöld állapotban jelentős mennyiségben tartalmaznak ß-karotint. A ß-karotin hőre, fényre, oxidációra érzékeny, viszonylag gyorsan bomlik.
A szarvasmarha petefészkén a sárgatest nagy mennyiségben tartalmaz ß-karotint. Az A-vitamin biológiai hatásától függetlenül is jelentős hatása van a szaporodásbiológiai folyamatokra. Raktározása csak sárgatestben, a vérplazmában és kis mennyiségben a sárga zsírszövetben történik. Ily módon jelentős rezervoárként csak a vérplazma szolgál, amely azonban folyamatos ellátás nélkül gyorsan, 10-14 nap elteltével kiürül. Kedvező ellátottság estén a vérplazma ß-karotin-tartalma >5.6 µmol/l. Felnőtt szarvasmarhában 1.00 mg ß-karotinból 0.120 mg A-vitamin képződik. A borjú az élete első 4-6 hetében nem képes a karotinból A-vitamint szintetizálni, ezért különösen nagy jelentősége van a kolosztrummal, vagy későbbiekben a tejpótló tápszerrel felvett A-vitaminnak.
A ß-karotinhiány tünetei a különböző korcsoportokban eltérőek.
A borjak csökkent vitalitással születnek. Ellenálló-képességük kicsi, ezért fogékonyak az összetett okú fertőzéses betegségek iránt pl. az E. coli okozta bélgyulladás előfordulása szinte mindennapossá válik és sok lesz ezen ok miatt az elhullás.
Az üszőkön csendes, elhúzódó ivarzást lehet megfigyelni. Gyakori a follikulus-ciszta, romlik a fogamzási arány.
A tehenekben elhúzódó involúció, méhhurut, késik a petefészek ellés utáni reaktivációja, ezért késik a nemiciklus újraindulása, csendes ivarzás, késedelmes tüszőrepedés és follikulus-ciszta kialakulása a jellemző.
Egy állományban a ß-karotinhiányt bizonyosan a vérszérum laboratóriumi vizsgálatával lehet megállapítani. Ezért, ha ß-karotinhiány gyanúja merül fel, akkor a különböző élettani állapotban lévő állatok csoportjából (ellés előtt 1-2 héttel, ellés után 1-2 héttel és a laktációs csúcstermelés időszakában lévő állatok csoportjából szúrópróbaszerûen választott, csoportonként 7-10 klinikailag egészséges állatból vért kell venni laboratóriumi vizsgálatra. Kedvező ellátottságra utal, ha vérszérum ß-karotin-tartalma >5.6 µmol/l, a
A tejelő tehén napi ß-karotin szükséglete a tejtermeléstől függően változik. Létfenntartásra naponta 100 mg, 1 l tejre pedig 20 mg ß-karotint számítanak.
Jó ß-karotinellátást biztosít a jól erjedt zöldtakarmányból készült szilázs, szenázs. Mindezek esetében nagy gondot kell fordítani a tömörítésre, és a fénytől való védelem- re. Ezért célszerû kisméretû depókat készíteni, és azokat fekete fóliával lefedni.
A D-vitamin-hiány
A D-vitaminnak két formája ismert. A D2-vitamin, amely a növényekben lévő ergoszterinből képződik és a D-3-vitamin, amely a szervezetben szintetizálódó 7,8-dehidro-koleszterinből a bőrben a napfény ultraibolya sugarainak a hatására képződik. Ezek alapján az előbbit ergokalciferolnak, az utóbbit kolekalciferolnak nevezik. A D-vitamin biológiailag aktív metabolitja hormonszerû hatást fejt ki, részt vesz a szervezet kalcium- és foszforforgalmának a szabályozásában. Szabályozza a kalcium bélből történő felszívódását, kisebb mértékben segíti elő a foszfor felszívódását, a kalciumnak és a foszfornak a vesetubulusokban lezajló visszaszívását, a kalciumnak és a foszfornak a csontokba való beépülését és onnan történő mobilizációját. Szabályozza a vér és a sejtközötti folyadéktér kalcium- és foszfor-koncentrációját.
Fiatal állatokban a hosszantartó D-vitamin-hiány legjellemzőbb tünete az angolkór. A hosszú csöves csontok az izületi végeiknél bunkószerûen megduzzadnak, és un. kettős izület alakul ki. Ilyen megvastagodást lehet találni a bordacsont és a porc találkozásánál, ún. angolkóros olvasó jön létre. A lábvégek érzékenyek, fájdalmasak, az állat nehezen kötötten mozog, súlyos esetben nem tud lábra állni. A rendellenes csontosodás miatt a fej burkolt, a szájpadlás domború lesz, a medencecsont beszûkül. Romlik az étvágy és a takarmányhasznosítás, az állatok a fejlődésben visszamaradnak. Felnőtt állatban csontlágyulás alakul ki. A tehenek ellési bénulásának kóroktanában és kórfejlődésében ugyancsak szerepe van a D-vitamin-hiánynak.
Nagy tejtermelésû tehenek D3-vitamin-szükséglete 300 NE/takarmány-szárazanyag kg.
A D-vitamin túladagolása mérgezést idéz elő. D-vitamin mérgezés jön létre pl. ha a vemhes tehénnek a várható ellés előtt az ellési bénulás megelőzése céljából a szükségletet lényegesen meghaladó, nagy mennyiségû, 17-20 millió NE D3-vitamint adnak parenterálisan. Szájon át hosszabb időn át adott napi 20-30 millió NE D3-vitamin szintén mérgezést idézhet elő. A mérgezést a kalciumnak és a foszfornak a fokozott fel- szívódása idézi el. Nő a vérben a kalcium- és a szervetlen foszfor-koncentráció. Megindul a lágy szövetek elmeszesedése.
A túladagolási tünetek legtöbbször az ellés után jelentkeznek. Étvágytalanság, testtömeg- és tejcsökkenés, fokozott vízfogyasztás, gyengeség, kötött mozgás, tarkómerevség, elfekvés, rángó és merevgörcsök figyelhetők meg. A vér kalciumtartalma 3.0-3.7 mmol/l, a szervetlen foszfor érték 2.8-3.5 mmol/l, vagy kivételesen ennél nagyobb is lehet.
A betegség a szakszerû, a szükségletet nem meghaladó D-vitamin adagolással előzhető meg. A gyógykezelés a D-vitamin és a kalcium, valamint foszfor kiegészítő adagolásának beszüntetéséből áll.
Az E-vitamin-hiány
Az E-vitamin molekulában lévő kettős kötések az oxidáció iránt érzékenyek, az antioxidáns hatása ennek köszönhető. Sok E-vitamin található a gabonamagvak csíráiban, illetve azok olajában pl. búzacsíraolaj, szójababolaj, de a lucernaliszt és a zöldtakarmányok is tartalmazzák.
Az állati szervezet az E-vitamint nem képes előállítani. Legfontosabb hatását antioxidáns tulajdonsága adja. Ily módon védi a sejt és a szubcelluláris membránokat a telítetlen zsírsavakból képződő erősen reaktív peroxid gyökökkel szemben, ez az első antioxidáns védelmi vonal. A még megmaradó oxidációs termékeket a szelén tartalmú glutation-peroxidáz, mint második antioxidáns védelmi vonal hatástalanítja. Alkotója citokróm enzimeknek, Ily módon hatása van az energiaforgalomra. Elősegíti az agyalapi mirigy elülső lebenyében a gonadotróp hormonok termelését. Közvetlen hatása van a méh nyálkahártyájára. Elősegíti a kéntartalmú aminosavak és a C-vitamin anyagcseréjét.
A tehenek E-vitamin-hiánya esetén a életképtelen borjak születhetnek. A borjak fejlődésben elmaradnak, szív- és vázizom-elfajulás (Zenker-féle elfajulás) alakulhat ki. Növendék állatokban szintén szív- és vázizom-elfajulás jelentkezhet, amely különösen az állatok mozgatásakor (legelőre hajtás) jelentkezik klinikai tünetekben. Jellemző a fáradékonyság, gyengeség, mozgásképtelenség. Felnőtt állatokban a szaporodási zavarok halmozódnak. Gyakorivá válik a magzatburok visszatartás, nő a termékenyítési index. Az E-vitamin-hiány parenterálisan adott E-vitaminnal kezelhető, amelyből borjúnak 9- 90 mg-t, felnőtt állatnak 60-150 mg-ot kell izomba adni.
A szarvasmarha szükségletét 10-30 mg/takarmány-szárazanyag kg E-vitamin fedezi. Tejelő tehénnek naponta 400-1000 mg E-vitamin etetése előnyös.
A K-vitamin-hiány
Elsődleges K-vitamin-hiány szakszerû takarmányozási körülmények között nem fordul elő, mert a bendőben és a bélben élő baktériumok kellő mennyiségben szintetizálják. Másodlagos K-vitamin-hiány toxikus májbántalmak esetén kialakulhat, mert csökken az epetermelés és a zsírban oldódó K-vitamin csak részben, vagy egyáltalán nem szívódik fel.
A takarmánynövényként közismert fehérvirágú somkóró (Melilotus albus) alkaloidája a kumarin, amely helytelen füllesztés következtében metil-bisz-oxikumarinná alakul át. Ez a K-vitamin kompetitív antagonistája. Az esetben, ha a szarvasmarha a fülledt fehérvirágú somkórót elfogyasztja "somkóró mérgezésben" megbetegszik. A májban gátolt a véralvadásban jelentős szerepet játszó protrombin és prokonvertin termelése, valamint nő a kapillárisfal törékenysége. Ily módon kisfokú mechanikai sérülés hatására is vérömleny (hematoma), vagy belső vérzés keletkezik. Előfordulhat, hogy az állat saját testüregeibe elvérzik és elpusztul. Hasonló hatásúak a kumarin típusú rágcsálóírtó szerek is.
Gyógykezelés céljából parenterálisan K-vitamint (Konakion injekció, ROCHE, 5x1 ml; 1 ml-ében 10 mg szintetikus K-vitamint tartalmaz), valamint az érfal-tömítés elősegítésére kalcium-tartalmú injekciót kell adni.
A B1-viatmin-hiány
Elsődleges B1-vitamin-hiány a kérődzők esetében gyakorlatilag nem fordul elő, mert a bendőflóra kellő mennyiségben szintetizálja.
A kérődzők előgyomraiban élő egyes spóraképző baktériumok B1-vitamin bontó, tiamináz enzimet termelnek, amely felszívódva B1-vitamin-hiányt, agykérgi elhalást idéz elő. A B1-vitamin felszívódásának zavarát okozza a nagy mennyiségû abrak elfogyasztása miatt kialakuló bendőacidózis, valamint a bendőrothadás. A mikrobiális szintézis csökkenését idézheti elő az éhezés, a hirtelen takarmányváltozás, szulfonamidok és antibiotikumok szájon át történő adagolása.
Legjellemzőbb hiánytünet az ún. agykérgi elhalás, amely 3-6 hetes borjakban, abrakkal intenzíven hizlalt bikákban, valamint előgyomormûködés zavarában szenvedő állatokban fordul elő. Félheveny esetben a nyugtalanság, az étvágytalanság, a felfúvódás és a hasmenés jellemző. Az idegrendszeri tünetek fokozatosan alakulnak ki. Izomremegés, fokozott ingerlékenység, dühöngés, görcsös izomrángások, rágóizmok görcse és a hátulsó lábakon felfelé terjedő bénulás figyelhető meg. A tünetek néhány óra elteltével megszûnhetnek, de gyakoribb, hogy az állatok elfekszenek, nyakukat hátrafelé feszítve tartják (opistotonus), vagy oldalra szegik, végtagjaikat mereven kinyújtják. Az állatok néhány nap elteltével többnyire elhullanak. Heveny esetben az említett tünetek néhány óra alatt fejlődnek ki. A pontos kórhatározáshoz a vér és az agyvelő laboratóriumi vizsgálata szükséges.
Gyógykezelés céljából 0.0025 g/ttkg B1-vitamint kell adagolni, amelynek felét vénába, felét izomba célszerû adni. A kezelést egy héten át naponta egy alkalommal kell megismételni. A parenterális kezelés céljára gyógyszertári forgalomban a Vitamin B1 inj. (Kőbányai Gyógyszergyár) 10 és 50 mg készítmény kapható.
Megelőzés céljából az érintett állomány abrakadagját élő élesztő hatóanyag-tartalmú takarmány-kiegészítővel (pl. Live-Sacc) célszerû kiegészíteni.
A nikotinsav- és nikotinsavamid-hiány
A nikotinsav (niacin) a növényvilágban, a nikotinsav-amid (niacinamid) az állatvilágban elterjedt jelentős élettani hatású vegyület.
Szarvasmarhában akkor alakul ki relatív niacinhiány, ha az állat élettani igénye jelentősen nagyobb, mint amennyi a bendőflóra által szintetizálódni és felszívódni képes. Ilyen állapot elsősorban nagy tejtermelésû állományokban hosszabb ideig fennálló előgyomor emésztési rendellenesség esetén alakul ki.
A niacinhiány tünetei bőr- és nyálkahártya-elváltozások (pellagraszerû megbetegedések), idegrendszeri és csontképződési zavarok, valamint a zsíremésztés romlása.
Megfigyelések szerint nagy tejtermelésû és abrakkal bőven takarmányozott tehénállományokban gyakori a zsírmobilizációs betegség és a ketózis előfordulása.
A zsírmobilizációs betegség és a ketózis megelőzése céljából a várható ellés előtt 2. héttől az ellésig tehenenként naponta 3 g, ellés után 4-6 héten át pedig 4-6 g/állat/nap niacin etetése javasolható.
A hízómarháknak adott napi 3-6 g niacin elősegíti az állatok bendőfermentációjának és anyagcseréjének az NPN-anyag-tartalmú (Non Protein Nitrogen, nem fehérje nitrogén) takarmány folyamatos fogyasztásához való alkalmazkodását.
Írta: Dr. habil Brydl Endre az állatorvos-tudomány kandidátusa
Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar
Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék
