A szója (Glycine max) táplálóanyag tartalma mennyiségileg és minőségileg is a legnagyobb és legjobb az összes abrakhüvelyes között. A nyers szójamag hátránya, hogy tripszininhibitort tartalmaz, ami annyit jelent, hogy a fehérjebontó enzim munkáját a vékonybélben gátolja, így hiába juttatunk az állati szervezetbe biológiailag értékes fehérjéket és aminosavakat, az részben emésztetlenül távozni fog. Ezen különböző hőkezeléssel és feldolgozási módszerekkel (pl extrahálással, extrudálással, expandálással vagy hidrotermikus úton) lehet javítani. Talán kevéssé ismert a nyers szójabab lipázinhibitor hatása, amely hőkezeléssel ugyancsak eredményesen közömbösíthető. A szójabab 16-18% olajat, és 34-36% nyers fehérjét tartalmaz. Lizintartalma 2,3-2,4%, míg metionin tartalma 0,5-0,55% közötti. A nyers bab rosttartalma 5,0-5,5 körüli. Természetesen a beltartalmi adatok ennél szélesebb sávban ingadozhatnak, hibridtől és a külső körülményektől függően. A szójababot Európában, Észak és Dél-Amerikában, és Ázsiában egyaránt termesztik, változó sikerrel és vetésterülettel. A hazánkba érkező extrahált darák és pelletek Észak és Dél-Amerikából származnak. Hazánkban a szójabab termesztése nem új keletû, sőt fogalmazhatunk úgy is, hogy néhány területen hagyományai vannak a szójának (pl. Bólyi kombinát). A szója kétféle fontos alkotórészt tartalmaz, az olajat és a fehérjét. Olajtartalma értékes és humán táplálkozásra tökéletesen alkalmas azokon a területeken, és országokban ahol a napraforgó termesztése valamely okból nem rentábilis. A világ szójabab termésének nagy részéből az olajat kivonják, és a visszamaradó „mellékterméket” etetik fel az állatokkal. Mára már megváltozott az olaj nélküli, magas fehérjetartalmú extrahált darák közfelfogása, hiszen ha az olaj nélküli szójadara iránti kereslet képes magával húzni a bab árakat a világ tőzsdéin, akkor tényleg nem beszélhetünk melléktermékről. Az extrahált szójadarák és pelletek aminosav garnitúrája jónak mondható, és az I.sz. táblázat mutatja be.

A táblázat adataiból jól látható, hogy a szója lizin és treonintartalma magas, míg a kéntartalmú aminosavak (metionin és cisztin) mennyisége relatíve alacsony. Az aminosavak ileális emészthetősége jónak mondható a monogasztrikus állatoknál (88-92%).



Most három szójaféleséggel szeretném behatóbban megismertetni a tisztelt olvasót. A teljes beltartalmú full-fat szójababbal, a II.o. Brazil szójapellettel, és a Hipro szójadarával.



Full-fat szójabab: A teljes értékû szójababot hőkezelésnek vetik alá, leggyakrabban extrudálással, vagy hidrotermikus úton inaktiválják az inhibitorokat. Fő előnye a relatíve magas fehérjetartalom (34-36%) melletti magas olajtartalom (16-18%). Tehát nem csak fehérjehordozóként, hanem energiaforrásként is számolhatunk vele az alapanyagaink kiválasztása során. Biológiai értéke a feldolgozástól függ. Az ára általában 15-30%-al magasabb mint a II.o. Brazil daráké. Értékes olajtartalma, magas zsírtartalma és magas ára miatt elsősorban a broiler és malac takarmánykeverékek gyártásánál használják. Számos tehenészet is esküszik a full-fat szója tejtermelést növelő hatására, de a magas ára miatt elsősorban a laktáció elején vehető számításba.



II.o. 46%-os Brazil szójapellet: A hazánkba importált több mint hatszázezer tonna dara nagy része 46%-os fehérjetartalmú. A babot Dél-Amerikában dolgozzák fel, az olaj kivonása után egy 46% fehérje, 1,0-1,5% zsír, és 6.5-7,0% rosttartalmú terméket kapnak. Az elmúlt évekig a vásárlók majdnem biztosak lehettek abban, hogy a Dél-Amerikai darájuk GMO mentes, viszont az utóbbi időkben egyre terjed azon vetésterület nagysága, ahol GMO-s vetőmagot használnak a farmerek a nagyobb termésátlagok, és az alacsonyabb növényvédő szer felhasználás reményében.



Hiro szójadara: Először is azt szeretném tisztázni a kedves olvasó számára hogy miért hipro a hipro. A high protein (magas fehérje) angol elnevezés rövidítéséből adódik. Sokan azonosítják az I.o. szójadarával, amely ha fellapozzuk a „régi” takarmánykódexet, 48%-os fehérjetartalommal rendelkezik. A holland üzemekben gyártott 49profat elnevezésû termék nem tudja a 48%-os fehérjetartalmat hozni, amit az importőrök garantálnak az a fehérje és zsír együttesen minimum 49%. Mivel ezen termék zsírtartalma 1,2-1,5% között változik, így könnyû kiszámolni hogy a fehérjetartalma 47,5% körüli (csendesen megjegyzem hogy néha még ezen értéket sem éri el). A hipro szójadarákat egy alapvető momentum különbözteti meg a II.o. Brazil daráktól, és ez nem más mint a feldolgozás módja. Ugyanis a hipro szójadara gyártástechnológiájában első lépésként a bab héjtartalmának eltávolítása szerepel. Tehát a végtermék rosttartalma 3,5% körülire csökken, amely már sejteti ezen darák fő előnyét. Azt hogy az energiatartalma magasabb az alacsonyabb rosttartalom miatt, és így azon állatok étrendjében használhatók kiválóan, ahol a magas energiatartalom és az alacsony rosttartalom a kívánatos (broiler és malac takarmányok). A fehérjetartalomból kb. 10-12USD/t árkülönbség adódik, a piac azonban hajlandó 14-16USD/t ártöbbletet is kifizetni az előbb említett előnyök miatt, tegyük hozzá nem alaptalanul. Még szeretnék egy pár mondatot szólni az USA hipro szójadaráról, amely a világ legkiválóbb minőségû darája. Fehérjetartalma gyakran megközelíti vagy meghaladja a 49%-ot, aminosav garnitúrája kiváló. Sajnos az ára magas, és az állattenyésztés jelenlegi jövedelmezőségi szintje mellett sokan ódzkodnak a használatától, de érdemes utánaszámolni mert nem mindig az olcsó választás a legolcsóbb…



Muzsek András