Az ilyen tartási, takarmányozási mód azonban csak akkor valósítható meg, ha megfelelően kialakított, berendezett terület áll rendelkezésre. Kedvező, ha nagy legelőterület áll rendelkezésre, ilyen esetben a száraz periódusok, az avarfû (lábon elszáradt) legeltetésével, vagy a tavasszal betakarított gyepterméssel áthidalhatók. Hasonlóan megoldás lehet szárazság esetén a mélyebb fekvésû területek bevonása. Másik szintén jó, gazdaságos lehetőség, ha az egyes legelő egységekhez, a legeltetésbe bevonható szántó területek csatlakoznak, melyek termését (kukorica, zab, búza, ezek tarlói) tervszerûen vagy szükség szerint legeltetni lehet.



Ahhoz, hogy a gulyák éjjel-nappal a legelőegységben tartózkodjanak, nélkülözhetetlen az egységek megfelelő infrastruktúrával (víz, borjúóvoda, kezelő-szorító) való ellátása, melynek legfontosabb eleme a kerítés. Kedvező körülmények (forgalmas közúttól, vasúttól való távolság) között egyszerû, olcsó villanypásztor is megfelel, más esetben szükség lehet stabil kerítések kialakítására.

Húshasznú tehenek takarmányozása



A húshasznú tehenek táplálóanyag-igénye viszonylag szerény, mivel csak létfenntartásra, szaporodásra és egy borjú felnevelésére igényelnek ellátást. Az előbbieket is figyelembe véve azonban csak akkor várható kedvező eredmény, nagy arányú újra vemhesülés és nagy választott borjak, ha a tehenek takarmányozása szakszerû és igazodik a változó igényekhez.



A húshasznú tehenek takarmányozásában az adag-összeállítást, takarmányellátást, illetően három eltérő szakaszt különböztethetünk meg, a laktáció első felét, beleértve a tenyészidőszakot, a laktáció utolsó harmadát a választásig, ekkor a borjak már önállóan is fogyasztanak számottevő takarmányt, és a vemhesség választás utáni szakaszát.

Szoptató és vemhesítés alatt lévő tehenek takarmányozása



A takarmány, illetve táplálóanyag-ellátással szemben a húshasznú tehenek ebben az időszakban a legigényesebbek, ekkor a legnagyobb a táplálóanyag-igény. A tehenek tejtermelésüket, szaporodóképességüket csak akkor tudják megfelelő szinten tartani, ha ebben az időszakban energia és fehérjeszükségletük egyaránt biztosított. Kedvező, ha ebben a periódusban a bendőbeni fehérjemérleg pozitív, mivel így nagyobb takarmányfelvétel várható. Lényegében e szakasz takarmányozása befolyásolja elsősorban a táplálóanyag-ellátás oldaláról, a választott borjak számát és nagyságát. E szakasz kedvező takarmányellátása legkönnyebben kora tavaszi elletés esetén biztosítható a legeltetett állományok esetében. A 1. táblázatban példát mutatunk be a szoptató tehén táplálóanyag-ellátására legelőn.

Szoptatás utolsó harmada, vemhesség

 

A tenyésztési időszak után, a szoptatás utolsó harmadában a tejtermelés, így a táplálóanyag szükséglet is kisebb, a borjak rendszerint már legelnek, és jelentős mennyiségû egyéb takarmányt is fogyaszthatnak. A teheneket szükségletük szerint takarmányozhatjuk. Ha a tehenek kondíciója javításra szorul, úgy azt ebben az időszakban célszerû elősegíteni, plusz táplálóanyagok nyújtásával. A fehérjeellátást kedvezőnek ítélhetjük, ha a szükséglet biztosított. Negatív fehérjemérleg megengedhető, lásd a 2. táblázatban bemutatott példát.

Takarmányozás a vemhesség alatt



A tehenek táplálóanyag-szükséglete a választás után közel áll a létfenntartó szinthez. Ha kondíciójuk a szoptatás alatt leromlott, úgy azt ebben az időszakban is eredményesen lehet javítani. Mind az energia, mind a fehérjeszükséglet szerény, így könnyen előfordulhat, hogy a felvett takarmány metabolizálható fehérjeértéke meghaladja a szükségletet, ami nem jelent fehérje túletetést, mivel a legtöbb ilyen esetben az a helyzet, hogy a bendőmikrobák szükséglete meghaladja a gazdaállat szükségletét. Ha a mikrobák részére nem áll rendelkezésre elegendő N, úgy csökken a számuk, melynek következményeként kevesebb lesz a tehén számára a mikrobiális fehérje, és a rostlebontás csökkenése révén a rendelkezésre álló energia mennyisége is.



A fentiek mellett azonban a takarmány mérsékelt N hiányát a kistermelésû kérődzők jól tolerálják, mivel kevesebb N-t ürítenek és a rumino-hepatikus körforgáson keresztül képesek a takarmány N hiányának pótlására. Ez az az időszak egyébként, amikor a tehenek megfelelő kezdő kondíció esetén, termelési hátrányok nélkül energiahiányosan is tarthatók, veszíthetnek súlyukból.



A vemhesség utolsó két hónapjában a táplálóanyag-szükséglet jelentősen nő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben az időszakban nem célszerû a kondíció javítása, de az ellátásnak célszerû a létfenntartás és vehem növekedés igényéhez igazodni, a táplálóanyag hiány és többlet egyaránt hátrányos lehet.



A 3. táblázatban példát mutatunk be az adagösszeállításra vemhes húshasznú tehenek számára.

Tenyészutánpótlást szolgáló hústípusú üszők takarmányozása

A felnevelés intenzitását alapvetően meghatározza, hogy az üszők két éves kor körül, vagy hároméves korban ellenek először. A közepes rámájú, korai érésû fajták, ahogy azt a hazai gyakorlat is bizonyítja, eredményesen termékenyíthetők 13-15 hónapos korban. Annak érdekében, hogy a fedeztetési idényre kellően fejlettek legyenek, a választás utáni időszakban az üszőket intenzíven kell takarmányozni. Tavaszi szezonális elletés esetén a választás utáni felnevelési szakasz a téli takarmányozási időszakra esik. Az üszők takarmányozása szántóföldi takarmányokra, a betakarított fû termésére épülhet, melyet abrakkal egészítünk ki. Az abrak mennyiségét a szálas- és tömegtakarmányok minősége alapvetően meghatározza.





A 4. táblázat egy 250 kg élősúlyú, közepes rámájú típusú üsző takarmányozására mutat be példát.

A 250 kg élősúlyú közepes típusú üsző létfenntartó szükséglete 21 MJ NEm, napi 700 g súlygyarapodás energiaigénye 12,1 MJ NEg, fehérjeszükséglete 407 g MF. Az adag fedezi a szükségletet.



A termékenyítés utáni időszakban az üszők fejlődése megfelelő, ha napi 500 g körüli súlygyarapodást érnek el. A következő példa egy 350 kg élősúlyú hústípusú üsző táplálóanyag ellátását mutatja be, nyári legelőn.

A feltételezett legelőfû fogyasztás alapján az energiafelvétel mintegy 420 g súlygyarapodást tesz lehetővé. A fehérjeellátás bőséges. Jobb minőségû fû, illetve nagyobb fûfelvétel esetén a súlygyarapodás kedvezőbb. Hasonlóan a húshasznú teheneknél tárgyaltakhoz, a legelőn tartott üszők fejlődését folyamatosan ajánlott figyelemmel kísérni és szükség esetén az üszőket póttakarmányozásban részesíteni. A fenti feltételezett takarmányfogyasztás tipikus példa arra nézve, hogy jól fejlett üszőállománynál, ha egy-két hónapban kisebb a súlygyarapodás a kívánatosnál, még nem szükséges beavatkozni, míg egy fejlődésben elmaradt állomány esetén póttakarmányozásra, abrakkiegészítésre van szükség.



A három éves korban ellő üszők takarmányozási igényei könnyen kielégíthetők, a felnevelés során mérsékelt súlygyarapodás is elegendő. Az üszők fejlődése során azonban arra ügyelni kell, hogy ne teremtsünk olyan takarmányozási viszonyokat még rövid időszakra sem, amikor az üszők veszíthetnek súlyukból vagy egyáltalán nem gyarapodnak. Egy folyamatos mérsékelt súlygyarapodás fenntartására van szükség.

dr. Várhegyi József - Várhegyi Józsefné dr.