A negatív energia balansz mérete és időtartama pedig kedvezőtlen kapcsolatban van az egészségi állapottal és a szaporasággal. Az viszont jól látható, hogy amellett hogy genetikusan a tehén egészsége és szaporasági mutatója kedvezőtlen kapcsolatban van a tejtermelési mutatókkal, a tehén egészségi állapota és szaporodásbiológiája jobban hanyatlik, mint azt a korreláció alapján a termelésre irányuló szelekció alapján várhatnánk. Ezzel a magyar gyakorlati szakemberek tisztában vannak, és a nagy termelésû tehenészetekben az éven belül leellett tehenek aránya folyamatosan csökken, és az egyéb szaporodásbiológiai mutatókat is egyre nehezebb elfogadható értéken tartani. A másik problémája az intenzív termelést folytató Holstein telepeknek az, hogy a tehenek túl gyorsan kerülnek selejtezésre, tehát kevés ideig termelnek. A tehénkiesések okai között szerepelnek technológiai selejtek, alacsony termelésûek, nem vemhesülők, anyagforgalmi, láb és tőgyegészségügyi problémák is. Mindezek alapján a tenyészállatok utánpótlása kardinális kérdéssé vált ezen tehenészetekben, és gyakran ott tart, hogy minden nőívarú utódot felnevelnek és termékenyítenek hogy ne csökkenjen a tehénlétszám. Tehát a szelekciós nyomás gyakorlatilag egyenlő a nullával, és a szelekciós előrehaladást csak a bikák biztosítják.



Mindezek alapján egyetért velem a tisztelt olvasó, hogy az üszőnevelés kardinális kérdés egy tehenészet életében. Mi a célunk? Természetesen az, hogy nagy termelőképességû, jól fejlett, egészséges, szilárd szervezetû és jó konstitúciójú tenyészüszőket állítsunk elő. Az állatainkat a felnevelés során fel kell készítenünk a galactopoesisre, azaz a folyamatos, hosszan tartó tejszekrécióra (ez annyit jelent hogy a laktáció nem szûnik meg az utód elválasztása után, hanem háromszor-ötször annyi ideig is eltart, mit a fajra jellemző szoptatási idő). A tenyészüsző nevelés két legfontosabb kérdése tehát a tartási körülmények és a takarmányozás. A tartási körülmények (szabad tartás, legelő stb.) hatására lesznek az állataink egészségesek, szilárd szervezetûek és jó konstitúciójúak. A takarmányozás is befolyással van az egészségre, a kellő fejlettségre és a jó konstitúcióra. Nagyon fontos, hogy a tenyészüsző felnevelés során az állatainkat fel kell készítenünk a nagy mennyiségû tömegtakarmány felvételére tehénkorban, így az üszőinket „bendősítenünk” kell. Az újszülött kérődzőben az oltógyomor képezi az emésztőrendszer legnagyobb egységét. A tejtáplálás időszakában a kérődzők gyomra együregû gyomorként viselkedik. A tej emésztése kizárólag az oltógyomorban folyik a rennin segítségével. Az oltógyomorba a nyelőcsővályú segítségével jut a folyadék. A nyelőcső záródása reflexes folyamat, amelyet a száj-, illetve a garatüregben lévő receptorok a szopás, illetve a tejivás, mintsem a vízfelvétel alkalmával indítanak meg. Ahogy a fiatal kérődző fejlődik, szilárd takarmányokat kezd fogyasztani, amelynek mennyisége fokozatosan nő. Ezzel párhuzamosan megindul az előgyomrok fejlődése, melynek aránya kb. 6-12 hónapos korban éri el a felnőtt állatra jellemző értéket. Az előgyomrok fejlődését egyrészt az elfogyasztott takarmányok mechanikai hatása, másrészt a fermentáció során keletkezett illózsírsavak stimulálják. A bendőpapillák száma és felületének nagysága szempontjából fontos takarmány alkotórész a rost, amelyet a kérődzők előgyomraiban zajló mikrobiális fermentáció ecetsavvá alakít, amely az egyik legfontosabb energiaforrása a kérődző állatnak (tejzsír). Amiről még nem tettem említést, az a költség. Az üszőnevelés időszaka - mint a termelés szempontjából közvetlen hasznot nem hozó időszak - jelentősen befolyásolja a tehenészet gazdaságosságát, tágabb értelemben az egész ágazat jövedelmezőségét. A fölnevelési időszak költségei a tehénkori termelésben realizálódnak. Az itt előállított termékek (tej illetve borjú) önköltségének jelentős részét alkotják. A fölnevelési időszakot csökkenthetjük költségtakarékos fölnevelési és takarmányozási mód alkalmazásával, vagy korán érő egyedek tenyésztésbe vételével. Takarmányozási szempontból az első módszer mindenképp olcsóbb, mert legelőre és tömegtakarmányokra alapozott. Ez a módszer az elterjedtebb hazánkban.



Az üszőtakarmányozás szempontjából az éves kortól a vemhesség 6. hónapjáig, és a vemhesség 6. hónapjától az ellésig tartó két főbb időszakot különíthetjük el. A két időszak között alapvető különbség, hogy a vemhesség 6. hónapjától már a magzat fejlődéséhez szükséges táplálóanyag mennyiséggel is kell számolnunk, a létfenntartó és a növekedés igényén felül.

• Az első szakaszban (éves kortól a vemhesség 6. hónapjáig) tudjuk kiaknázni a legelő adta előnyöket, és az olcsó melléktermékeket. A takarmányozási színvonal tükre a kondíció, amit üszőkorban is végezzünk el a Virginiai 5 pontos kondícióbírálati rendszer segítségével. Jegyezzük meg, hogy a kövér üszőből sohasem lesz nagytermelésû és hosszú élettartamú tehén (ezt a Dr. Báder Ernővel közösen végzett vizsgálataim is igazolják). Ebben az időszakban mindenképp preferáljuk a szénát és a legelő adta fûmennyiséget. A legelő fûhozamát fokozatosan figyeljük és értékeljük, és ehhez adjuk a tömegtakarmány kiegészítést. A napi tömeggyarapodás ebben az időszakban 550-600g/nap. Sok tehenészeti telep esik abba a hibába, hogy ezen időszakba jó minőségû kukorica szilázsra alapozza az üszői takarmányozását, amely hatására az üszők gyakran 3,5-4,0 pont feletti kondícióba kerülnek, amely már nem tanácsos. Minden szakembernek a rendelkezésére állnak azon táblázatok, amelyek alapján az üsző életkora és testsúlya alapján megtudható az igényelt napi szárazanyag, energia, nyersfehérje, makroelem és vitaminszintek.
• A vemhesség 6. hónapjától az ellésig tartó időszak gyakorlatilag a vemhes üszők előkészítésének időszaka. A tömegtakarmányok adagolásában és a receptúra összeállításánál hasonló elveket követünk, mint az éven felüli üszők esetében. A takarmányok minőségére, vitamin- és ásványianyag-tartalmára azonban fokozottan kell ügyelnünk. A takarmányos cégek mindegyikének termékpalettáján találunk olyan premixeket, amelyek maximálisan ki tudják elégíteni ezen korcsoport vitamin, mikro- és makroelem igényét. A napi tömeggyarapodás ebben az időszakban 600-650g/nap. Ekkor az állataink már 500kg feletti súllyal rendelkeznek. A növekvő táplálóanyag igényt - a kondíció figyelembevételével - 3-5kg előkészítő abrak etetésével elégíthetjük ki. A vemhes üsző kondíciója az utolsó két hónapban se haladja meg a 3,5-ös értéket! Ebben az időszakban is fontos a mozgás, mivel a mozgás elősegíti a könnyû ellést.

Muzsek András