Az istálló előkészítése:

Hasonlóan a mélyalmos tojótyúk-neveléshez itt is rendkívül fontosak az előkészületek a csibék fogadására. Az istállónak tisztának, friss alommal feltöltöttnek és fertőzésmentesnek kell lennie. A szükséges gépeket és berendezéseket is tisztán és fertőzésmentesen kell elhelyeznünk a csibék számának megfelelő mennyiségben.

Az előző állomány elszállítása után a termelődött almos trágya eltávolítása történik alacsony építésû rakodógépekkel, illetve munkaeszközökkel felszerelt kistraktorokkal. Ehhez persze előtte el kell távolítanunk az etető és itató berendezéseket. Ma már ezek az etető- és itatósorok (etetőtányérok, itatók, takarmánycsövek…) szinte kivétel nélkül, csörlős mechanizmuson keresztül felemelhetők, így a rakodógép tud alattuk dolgozni. A kitermelt trágyát pótkocsikra rakják és a tárolás helyére (esetleg közvetlenül az elhelyező területre) szállítják.

Az istálló alapos (oldalfalak, mennyezet, stb.) takarítása, - az etető és itató berendezésekkel együtt - mosása következik. Az új, korszerû berendezések jó minőségû, tartós mûanyagokból készülnek, ezáltal lehetővé teszik a nagynyomású vízzel történő mosást. Ezen túlmenően olyan szerkezeti kialakításúak, pl. az etetőtányérok a tányér lehajthatóságával, hogy „lerakódás” mentesen tisztíthatókká váltak. A tisztítás és vizes fertőtlenítés eszközei a nagynyomású tisztítóberendezések. Az egész istállóra történő fertőtlenítés gázosítással, illetve ködképzéssel történhet.

Az alaposan megtisztított és kiszárított istállóba helyezzük el 4-5 cm vastagon az alomanyagot, amely túlnyomórészt faforgács de lehet apróra szecskázott növényi szár pl. szalma is. A jó alomanyaggal szemben támasztott főbb követelmények a homogenitás, kis térfogattömeg, jó nedvszívó képesség, puhaság és használat utáni szántóföldön elhelyezhetőség. Ezután visszakerülnek az eltávolított etető és itató berendezések a helyükre, valamint bekerülnek a csibeneveléshez szükséges eszközök. Különösen a brojlernevelés első napjaiban, illetve szakaszában magasabb hőmérsékletet kell biztosítanunk az állatoknak. (1. táblázat) Az állatok által igényelt hőmérséklet előállítása a teremhőmérséklet fûtésével, klimatizálásával, illetve/és helyi sugárzó hőforrásokkal történik. Teremfûtéshez hőlégfûvókat alkalmaznak legelterjedtebben, a csibék felett, sugárzó hőforrásként pedig gázüzemû infrasugárzókat, mûanyákat. Ahol nem az egész istállót használják nevelőtérnek, ott be kell helyezni az istálló lerekesztésére szolgáló elemeket és más szükséges eszközöket (választófüggöny, csibekerítés, etetőtálcák) és le kell szakaszolni az etető és itatósorokat. Az istálló teljes előkészítése után zárófertőtlenítést kell végezni melyet követően már a szigorú járványvédelmi szabályok lépnek életbe.

A csibéket telepítés után fokozatosan kell szoktatni az etetőberendezéshez, ezért kiegészítő etetőfelületet kell alkalmazni (lehet etetőtálca, de akár lebomló csibepapír is). Az etetőtányérokban vékonyan kell állnia a takarmánynak (4-5 mm), ezt a követelményt a legújabb berendezések automatikus mûködéssel biztosítják. A jó etetőberendezések állítható magasságúak, a takarmány kiszóródása és elszennyezése, valamint a sérülések elkerülése érdekében peremmel ellátottak. Legelterjedtebbek a spirálcsöves takarmányszállítású, függesztett tányéros berendezések (60-75 madár/tányér). Az állatok számára az első szakaszban, 1-21. napig indító-, majd 22-42. napig hizlaló-, illetve a vágásig befejezőtápot adnak.

A korszerû itató-berendezések csepegésmentesen (cseppfelfogó tálcákkal) biztosítják az ivóvíz szükségletet az állatok számára. Az állatok függesztett köritatókból (14-20 db/1000 állat) vagy szelepes itatókból (66-83 db/1000 állat) tudnak inni. Az itatórendszer lényeges része a vízszûrő és gyógyszeradagoló egység mely az itatósor elején, nyomásszabályzón keresztül csatlakozik a tápláló vízhálózathoz.

A takarmányon és ivóvízen kívül még biztosítanunk kell a megfelelő környezeti körülményeket (hőmérséklet, páratartalom, fény, frisslevegő). A fûtésről már esett szó a korábbiakban azonban a nyári, kánikulai hőmérséklet csökkentéséről, hûtésről is szólnunk kell. Már szinte alapkövetelmény a brojler istállók esetében is a hûtőberendezés, mely a szellőztetéssel összhangban mûködve csökkenti a belépő friss levegő hőmérsékletét. (A hőmérsékletigényt az 1. táblázat tartalmazza.) Két megoldása terjedt el: a hûtőpaneles és a párologtató (porlasztásos) hûtőrendszerek. Minkét megoldás azonos elvre a párolgó víz „hőelvonó” hatására épül, de a szerkezeti kialakítás tekintetében eltérő változatok, gyártmányok alakultak ki.

Az elhasználódott, megemelkedett „kibocsátott gáz” tartalmú levegő cseréjét, illetve az állatok számára szükséges friss levegőt szellőztetéssel biztosítjuk. Szintén a szellőzés tud hatást gyakorolni az istálló páratartalmára, normál esetben a belső, magasabb víztartalom elszállításával és a külső alacsonyabb víztartalmú levegő beszállításával. Az állatok igényelte relatív páratartalom: 1-10. nap: 70-75 %; 10. naptól: 50-60%. Hûtőrendszer alkalmazása a relatív páratartalom emelkedését vonja maga után. Kereszt, alagút és kombinált szellőztetést különböztetünk meg brojlertartás esetében. Az alagút és a kombinált szellőzés alkalmazása terjedt el napjainkra, valószínûleg a jobb hûtési hatásfok miatt. A szellőztetés vezérlésére és intenzitásának szabályzására klímakomputerek szolgálnak, melyek a korszerû, költségtakarékos üzemeltetés szükséges elemei. A világításnak nincs akkora szerepe mint a tojók esetében, a jó termelési eredmények elérése érdekében azonban a termelők különböző világítási programokat alkalmaznak. Hazánkban a húscsirkét 42-45 - illetve speciális esetben ettől több - napig, a vágósúly eléréséig tartják, majd saját vagy központi vágóhídon dolgozzák fel.

Pazsiczki Imre

MGI