A technológia általánosságban a termék-előállítás, a gyártás mûszaki-technikai folyamatának és szabályainak kronologikus (időrendi) sorrendû összessége. A technológia egyúttal a termelés útmutatója a kívánt minőségû és mennyiségû hozam eléréséhez. Ennek megfelelően a jó növénytermesztési alaptechnológia egy növényfaj esetében az elővetemény lekerülésétől a piacképes végtermékig a legkorszerûbb ismeretek alapján leíró jelleggel, időrendi sorrendben tartalmazza a munkafolyamatokat (talajmûvelés-trágyázás-vetés-növényápolás-öntözés-betakarítás-terménykezelés- időszakos tárolás), a szükséges anyagokat, eszközöket, élőmunka igényt egységnyi területre (1 ha-ra, 100 ha-ra) vagy a javasolt funkcionális (általában használt) és ágazati géprendszer (célgépek) megfelelő kihasználását biztosító területnagyságra. Az adaptált technológia a helyi sajátosságoknak megfelelően követi az alaptechnológiát, mint termelési útmutatót, de már aktualizál. Pl.:

• konkrét előveteménnyel számol;
• a talajmûvelésnél, trágyázásnál a típust, a tápanyagviszonyokat, a tábla méretét, a kitettséget, mint módosító tényezőket figyelembe veszi;
• fajtaspecifikus igényeket elégít ki;
• meghatározott minőségre és hozamszintre tervez;
• felhasználja a meteorológiai elemek kistérségi adatait;
• a növényvédelem tervezésénél, különösen a gyomszabályozásnál, a helyileg előforduló veszélyes gyomokra alapoz;
• tartalmazza az évek során felhalmozott helyi termelési tapasztalatokat.

A jól adaptált technológia további ismérvei:

• táblaszintre készül, meghatározott hozam és minőség eléréséhez;
• a részfolyamatokat legalább dekád pontossággal írja elő;
• a lehető legrészletesebb.

Ez utóbbi kritériummal kapcsolatban álljon itt a következő egyszerû példa az őszi búza N fejtrágyázására: 50 ha táblaméretre, 75 kg/ha N adaggal, 34 % ammónium-nitrát tartalmú, zsákos (50 kg/zsák) mûtrágyával, 3 km-re:

Az adaptált technológiát célszerû táblázatos formában elkészíteni, a tábla, az adott évnek megfelelő növényfaj (fajta) általános adatainak feltüntetésével:

A táblára vonatkozó általános adatok:

• Tábla neve, AK értéke, területe, hossz- és szélességi méretei;
• talajvizsgálati adatok (típus, humusz %, pH, P2O5 mg/100 g, K2O mg/100 g, utolsó szervestrágyázás éve, esetleges melioráció ideje, módja);
• mûtárgyak típusa, elhelyezkedése;
• a tábla távolsága a kiszolgáló telephelytől.

A növényfajra (fajtára) vonatkozó általános adatok:

• termesztés célja (takarmány, áru, vetőmag, egyéb);
• hozamszint (kg/ha, t/ha) a fő- és mellékterméknél;
• faj, fajta megnevezés;
• vetőmag minősége (fok, osztály);
• elérni kívánt minőség a főterméknél (pl.: A2 minőségû étkezési búza);
• a melléktermék hasznosítási módja (pl.: leszántás, bálázva értékesítés).

A táblázatos forma tartalmazza továbbá a következőket:

• a mûvelet megnevezése;
• mûvelet optimális ideje (dekád);
• a mûvelet szükséges (rendelkezésre álló) gépi- és élőmunka megnevezése;
• velet anyag-, üzemanyag-, munkaóra-, kW óra-, stb. igénye 1 ha-ra és a teljes területre.

  Elismerjük, hogy mindezek figyelembe vételével nem kis munkát jelent egy-egy növényre vagy táblára termesztési technológiát kidolgozni, hát még többre! Felmerül a kézenfekvő kérdés: egyáltalán megéri ez? A kérdés igenlő megválaszolására már az Agronapló 2001/7. számában utaltunk, amikor azt írtuk, hogy a technológiakészítés „… nagyban elősegíti gazdálkodásunk kritikus pontjainak felderítését (eszközkihasználás, forrás-hiány, csúcsidőszakok, kapacitás-pótlás, stb.)”. Ezek után lássuk az előnyöket kissé bővebben, mert számos dologra jók a helyre, növényfajra adaptált technológiák, különösen a több növényt, nagyobb területen termesztő gazdálkodóknak.

  A technológiakészítés során akarva-akaratlanul is felfrissülnek szakmai ismereteink, mindenekelőtt korszerû elemekkel. Új információkhoz jutunk, melyek írásban vagy számítógépen is rögzítődnek. Már két tábla vagy növényfaj technológiai elemeinek (résztechnológiák) egybevetéséből kiderül, hogy milyen az eszközkihasználásunk, mikor van csúcsidőszak, kell-e valamilyen formában a kapacitás pótlásáról gondoskodnunk. Erre klasszikus példa, amikor az egyik táblán korai érésû őszi búzát, a másikon száraz borsót termeszt a gazdálkodó. A betakarítási időszak mindkét fajnál ugyanaz, ráadásul egyaránt „érzékenyek” az optimális betakarítási időre, sőt, a melléktermékek is értékesek és a betakarítás után azonnal kötelező a tarlómûvelés. Éppen ezért a technológiák egybevetése segít a csúcsidőszak problémáinak megoldásában. Hasonlóképpen a takarmánytermesztőn is segít a technológiák „összenézése”, ugyanis a tenyészidőben többször is előfordul, hogy például a lucerna és még egy-két kiegészítő szálastakarmány növény betakarítási munkái egybe esnek. A példák sorát tovább lehetne folytatni a vetési, szállítási csúcsok vagy az öntözéses növénytermesztésben a júliusi öntözési fordulók elemzésével. A jó termesztési technológiák képezik tehát az úgynevezett ágazattársítások alapját. Ezen kívül kiindulási pontjai a termelésfejlesztésnek is: még abban az egyszerû kérdésben is jobb a technológiát „kérdezni”, hogy vegyünk, építsünk vagy béreljünk. A technológia hívja fel figyelmünket gazdálkodásunk problémáira (mikor, milyen mértékû kiadások várhatók, hogyan állunk fedezet dolgában). A technológia alapján elemezhetjük gazdálkodásunkat (a tervezett hozam árbevétele mennyiben múlja felül költségeinket).

  A táblára (növényfajra) készült technológiákhoz szervesen kapcsolódik a táblatörzskönyv és annak vezetése. A táblatörzskönyv, néhány kiegészítő elem kivételével, nem más, mint annak dokumentációja, hogy mi valósult meg és milyen mértékben a jól elkészített technológiából, vagy éppen mi az, ami másként történt. A táblatörzskönyv nagy segítség a gazdaság pénzügyi, számviteli munkájához, a gyors pénzügyi döntésekhez, alapvető adattára a sikeres pályamunkák elkészítésének, a készletnyilvántartásnak, a kötelező adatszolgáltatásnak. A táblatörzskönyv vezetése a 12/1990. (IV. 30. ) MÉM rendelet alapján kötelező volt az 50 ha termőföldnél nagyobb területû gazdaságokban egészen 2001. szeptember 04-ig, a mûvelési ágak mindegyikére külön-külön is. Azóta sok termelő felhagyott vezetésével, mondván: nem érek rá, termelni és nem adminisztrálni kell, különben is minden a fejemben van. Ismét csak hivatkozni tudunk a már egyszer említett, több, mint két éve írott cikkünkre, ahol így fogalmaztunk: „… a pontos, naprakész, a gazdálkodás egészére kiterjedő hiteles nyilvántartás egyre inkább előfeltétele a támogatások elnyerésének, e tekintetben a magyar gazdatársadalomnak alapvető szemlélet-változásra van szüksége elsősorban a saját érdekében!” Pedig akkor még pontosan nem is tudtuk, hogy 2004. május 01-ével EU tagok leszünk és a már Uniós gazdálkodókhoz képest jóval szerényebb támogatási keretünk lesz. A tévedések elkerülése végett: ennek a zsugorított keretnek a nagyobbik részéhez is csak alaposan dokumentált pályázatokkal juthatunk hozzá, melyek alapfeltétele a pontos adatgyûjtés és pontos adatszolgáltatás! Fejből, emlékezetből pedig több évre visszamenően dokumentumokat, valós termelési adatokat még a zsenik sem képesek produkálni!

  Egyáltalán nem véletlen, hogy az elmúlt években több számítógépes program jelent meg, amelyek magukba foglalják a táblatörzskönyvet is (sőt némelyikben az egész program alapját képezi), alkalmasak adattárolásra, elemzésre, lekérdezésre, könyvelésre, számvitelre is. Hátrányuk, hogy viszonylag drágák és esetenként kezelésükhöz hiányzik a megfelelő számítógépes ismeret.

  Amikor anyagot gyûjtöttük a cikkhez, megkerestünk néhány növénytermesztéssel foglalkozó vállalkozást táblatörzskönyv ügyben. Tapasztalataink vegyesek ezen a téren. Ahol felkészült szakembergárda van, tervszerû a gazdálkodás, komolyan számítanak az EU csatlakozást követően feltáruló pályázati forrásokra, ott többnyire van hagyományos táblatörzskönyv (vezetik is) vagy a táblatörzskönyvi adatok tárolására, elemzésére is alkalmas számítógépes program. A jövő útja kétségtelenül a termelés adatainak elektronikus nyilvántartása, de ehhez egyfelől szakmailag kifogástalan programot kell készíteni, másrészt pedig az alkalmazónak tudni kell válogatni a programcsomag kínálatból. Ehhez kívánunk némi segítséget nyújtani azzal, hogy vázoljuk egy elfogadható táblatörzskönyv tartalmát a szántóföldre, mint alapvető mûvelési ágra vonatkozóan és az 1. sz. táblázatban egy lehetséges táblatörzskönyv mintát is közlünk.

  Adminisztratív adatok:

  • termelő neve, címe, telephelye;
  • táblatörzskönyv vezetésére kötelezett személy;
  • megfelelő léptékû térkép (táblák jele, mérete, helyrajzi száma, főbb mûtárgyak, építmények, vasút, úthálózat, más mûvelési ágak, domborzati viszonyokra utaló rétegvonalak, tó, vízfolyás, csatorna, stb.);
  • öntözésre berendezett terület (méret, öntözési mód, vízjogi engedély érvényessége, vízkivételi hely, esetleges lecsapoló csatorna);
  • növénytermesztéssel kapcsolatos folyamatok, adatok.

  A növénytermesztéssel kapcsolatos folyamatok, adatok rögzítése történhet növényfajonként (kevés, viszonylag azonos minőségû tábla esetén) vagy táblánként. Ez utóbbi praktikusabb. Mindkét változatnál a táblázatos forma vált be. Az adatok rögzítése történhet naptári éven belül vagy gazdasági évet figyelembe véve (az elővetemény lekerülésétől s betakarított termény értékesítéséig). Az adatrögzítést ajánlott az eseményt követően 10 munkanapon belül elvégezni. Az adatrögzítésnél vesszük csak igazán hasznát a jól tervezett termesztéstechnológiának! A táblánként vezetett táblatörzskönyv tartalmazza a talajra, növényre vonatkozó mindazon általános és részletes adatokat, melyeket a technológiai részben már ismertettünk és a valóságban meg is történtek, munkalapokkal is dokumentáltak. Ugyanakkor rögzíti az eltéréseket időben, mennyiségben, anyagminőségben, stb. A táblatörzskönyvbe ajánlott bejegyezni továbbá az esetleges elemi károkat, a mûszaki berendezések, erő- és célgépek karbantartását, ellenőrzését (mûszaki érvényesség, zöldkártya) is.

  A fenti vázoltak alapján nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy azok számára, akik rendelkeznek jó technológiai leírással, pontosan vezetett táblatörzskönyvvel, nem fog nehézséget jelenteni:

• a termelésfejlesztés,
• a kötelező adatszolgáltatás,
• a HACCP (Hazard Analysis Critical Control Point - Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok, ami lényegében nem más, mint egy nemzetközileg elfogadott, szisztematikus módszer az élelmiszerek biztonságának megteremtésére a lehetséges kockázatok, veszélyek megállapítása, értékelése és kezelése révén),
• az Európai Uniós pályázatok elkészítése.

  Késmárki István - Petróczki Ferenc