A TALAJUNTSÁG FOGALMA



”Amikor tápanyagban gazdag talajon is gyatrán fejlődik a növény ezt a jelenséget nevezzük talajuntságnak. Szabadföldön és üvegházban egyaránt jelentkezhet. Szőlőnél is jól ismert ott, ahol évszázadokon át szőlőt termesztettek. Általában már a harmadik újratelepítés, felújítás után jelentkezik, szûzföld esetén ismeretlen” -írta Márton Dénes 1948-ban. A talajuntság fogalma tehát régóta az alapvető mezőgazdasági ismeretek körébe sorolható.



Lenz Moser osztrák szőlős gazda 40 éves tapasztalatai alapján szemléletesen írta le a szőlő talajuntságát: ”Ha olyan szántóföldön iskolázzuk el oltványainkat, amelyen már évtizedek óta nem volt szőlő, akkor 60-80 cm hosszú, erőteljes oltványokat kapunk. Ugyanezt a területet a következő évben is szőlőiskolának használva a hajtások rövidebbek 40-60 cm, a harmadik évben legfeljebb 30 cm hosszúak lesznek, és alig akad közöttük első osztályú. Az oltványok olyanok, mintha éheznének: gyenge a növekedésük, leveleik aprók maradnak, kevés rajtuk a kacs, rövidek az ízközeik. Gyakran a klorózishoz hasonlóan elszíneződnek a levelek is. Szőlőültetvényben a talajuntság az elvártnál gyengébb növekedésben, a hozam csökkenésében gyakran a tőkék pusztulásában jut kifejezésre.” Véleménye szerint a „valódi talajuntság sem trágyázással, sem talajjavítással, sem öntözéssel, sem pedig kártevők elleni védekezéssel nem küszöbölhető ki.”



Hazai adatok szerint a szőlő szaporítóanyag előállítással foglalkozó gazdaságokban, a négyéves forgóban levő területek újabb igénybevételekor a telepítésre alkalmas gyökeres szaporítóanyag kihozatal az elvárható 45-60 % értékről 20-25 % -ra esett vissza. Kísérletek bizonyították, hogy a talajuntság tünetei a harmadik évben szőlőiskolaként hasznosított területen már megjelentek. Ennek magyarázata, hogy a talajuntságot a talajban felhalmozódó gyökérkárosítók okozzák. A talajuntság, vagy újratelepítési betegség komplex probléma, több kiváltó oka lehet, amelyek külön-külön, de együtt is jelentkezhetnek:



Szőlőiskolákban a kitermelés után a talajban maradó gyökérmaradványok nagy mennyiségével magyarázható a talajuntság korai jelentkezése. A szőlőgyökérzet a megunt talajban sokkal vékonyabb és rövidebb, mint az egészséges talajban, a kéreg teljesen lebontódik, majd a gyökereken másodlagos kórokozók is megtelepednek.



Az újratelepített, szőlő után telepített fiatal szőlőültetvényben a tőkék fejlődése sok esetben nem kielégítő, kifejezetten gyenge, esetleg pusztul. A talajuntság a gyökerek betegsége. Csak részleges gyökérfeltárás vagy a szőlőtőke kiásása után tanulmányozható a talajuntság tünete. Az egészségestől eltérő szín, méret, gyökérvastagság, vastagodás, deformálódás, a hajszálgyökerek hiánya. a gyökerek felületén található bevonat jelzi a talajuntságot. A talajuntság súlyosabb esetekben a tőkék részleges vagy teljes pusztulásának formájában jelentkezik. A kipusztult tőkék helyére ültetett pótlás is hamarosan hasonló sorsra jut. Az újratelepített ültetvény többszöri pótlás ellenére sem éri el a kívánt fejlettséget, és végül fel kell számolni. A talajuntság okozói a gyökérzetet megtámadó fonálférgek, gombák, baktériumok vagy sugárgombák lehetnek.



KIMUTATOTT KÁROSÍTÓK:



Fonálférgek



Életmódjuk szerint lehetnek külső élősködő ektoparazita és belső élősködő endoparazita fajok. Táplálkozási módjukból adódóan kártételük azzal indul, hogy szájszuronyukkal felsebzik a gyökér bőrszövetét. A másik még súlyosabb kártétel az, hogy a talajban fonálférgek közvetítésével terjedő vírusok fertőzik a növényeket, és növekedési depressziót okoznak. A fonálférgek közvetítésével terjedő NEPO vírusok elleni védekezést megnehezíti az, hogy a kultúrnövényeken kívül számos lágyszárú, haszon és gyomnövényt is fertőzhetnek és ezek egyúttal a fonálférgeknek is gazdanövényei. Vírusvektor fonálférgek kimutatása esetén a telepítés előtti talajfertőtlenítés kötelező.



Baktériumok, sugárgombák, talajgombák



A specifikus talajuntságot talajban élő, onnét fertőző, fajspecifikus élő szervezetek okozhatnak. Ezt gőzöléssel és talajfertőtlenítéssel bizonyították. A specifikus talajuntság okozójaként a szőlő gyökérzónájából Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens baktériumot, Pseudomonas fajokat, Cylindrocarpon, Cylindrocladium, Fusarium, Phytophthora, Pythium és Rhizoctonia, talajgombát izoláltak.



Parazita gyökérgombák



A Rosellinia necatrix fehérpelyhes gyökérpenész jellemzően sokgazdás (polifág) károsító. Fő gazdanövénye a szőlő mellett valamennyi termesztett és vadon termő gyümölcsfa, gyümölcstermő cserje, bokor gyökérzetének pusztulását okozhatja, de életképesen fennmaradhat kétszikû, lágyszárú növények gyökerein is. Ez a magyarázata annak, hogy ültetvények felszámolása után, sok éves várakozási idő elteltével telepített fás kultúrában “újratelepítési problémát”, a gyökerek betegségét okozhatja. A fertőzött gyökérzetû fás növények rendszerint 2-5 év alatt pusztulnak el, de előfordulhat olyan heveny fertőzés is, amikor a fertőzötten elültetett növény egy tenyészidőszakon belül elpusztul.



A Roesleria pallida szegecsfejû gyökérgomba elsősorban a szőlőiskolákban szaporodik fel, és hosszú lappangási ideje miatt az ültetési anyag, a gyökeres dugvány vagy oltvány még tünetmentesen viszi magával. Jellemző tünete, hogy a fertőzött hajszálgyökereken nem képződnek gyökérszőrök, majd a vékony gyökerek is elpusztulnak. Alaposabb vizsgálatok nélkül fagykárnak vagy aszálynak tulajdonítják a fiatal szőlőtőkék pusztulását. Csak fás növények gyökérzetét fertőzi, az elpusztított gyökér-maradványokon még 2-3 évig fertőzőképes marad.



SZŐLŐ TALAJUNTSÁG KIMUTATÁSA BIOLÓGIAI TALAJTESZTELÉSSEL



A tulajdonviszonyokban, az 1990-es években bekövetkezett radikális változások miatt a jelenlegi birtokosok gyakran nem ismerik a földterületükre vonatkozó korábbi termesztési tapasztalatokat, növényvédelmi helyzetet, telepítési kudarcokat. Az eredetvédelmi törvény és a telepítési támogatás bírálati szempontjai is azt erősítik, hogy szőlőt a korábban is szőlővel hasznosított területekre telepítsenek. A szőlő újratelepítése általában sikeres, néhány esetben azonban a fiatal ültetvény nem fejlődik kielégítő mértékben, és még termőrefordulás előtt pusztulni kezd. Az ebből eredő kár kettős: kárba vész a telepítésre fordított idő, pénz és energia. A kipusztult tőkék pótlására további időt, pénzt és energiát kell fordítani. Amennyiben a szőlőtelepítés állami támogatással történt, vissza kell fizetni a telepítésre felvett összeget, ha az ültetvény nem éri el az elvárt fejlettséget, beállottságot. Ezeket a károkat előzhetjük meg a biológiai talajteszteléssel. A kutatás során kidolgozott módszer szerint a vizsgálandó szőlőültetvényből és ahhoz közeli, korábban szőlővel és más fás kultúrával nem hasznosított, szûz területről talajmintát gyûjtünk. A talajokkal üvegfalú tenyészedényeket töltünk meg.



A begyûjtött talajok biológiai teszteléséhez tesztnövényként a telepítendő alany illetve sajátgyökerû szőlő telepítése esetén a fajta egyrügyes gyökeres dugványait használjuk.



A vegetációs periódus hat hónapja elegendő arra, hogy talajuntság esetén jelentős növekedés különbség alakuljon ki a vizsgálandó- és az egészséges talajban fejlődő növények között. A vizsgált talaj nem unt, ha a növekedés különbség kisebb, mint 100 %, közepesen unt, ha 150-200% között van és erősen unt, ha 200 %-nál nagyobb. A vegetációs idő végén a tenyészedény üvegfalán át már meggyőződhetünk a gyökerek fertőzöttségéről, anélkül, hogy a vizsgálat letális lenne. A lapos tenyészedény behelyezhető a sztereo- mikroszkóp lencséje alá, és a gyökérfejlődés megzavarása nélkül tanulmányozható a gyökérzet. Az üvegfal leemelése után mintákat vehetünk a gyökerekből és azok laboratóriumi vizsgálatával meghatározhatjuk a talajuntság okozóját.



Dr. Véghelyi Klára