Talajszerkezet alatt a talajt alkotó ásványi és szerves anyagok különböző erők hatására létrejövő csoportosulását, térbeli elrendeződését értjük.
E folyamat része, amikor a humuszanyagokhoz kötődő Ca-ionokkal Ca-humátok keletkeznek, az általuk összeragasztott szerkezeti elemek (aggregátumok) vízállóak és porózusak, így jelenlétükben a legkedvezőbb, ún. morzsás talajszerkezet alakul ki.
A mechanikai összetétel viszonylagosan állandó tulajdonságnak tekinthető (hosszú idő alatt sem változik jelentősen), a talajszerkezet ugyanakkor rövid idő alatt is megváltozhat.
A talajrészecskék nem kényük-kedvük szerint, véletlenszerűen rendeződnek, jóval inkább tekinthetők rendezett „halmazoknak”, melyek erősebben kötődnek egymáshoz, különböző ragasztóanyagok és kötőerők segítségével. Ezeket a speciális részecskecsoportokat hívjuk talajaggregátumoknak.
A mikroaggregátumok (0,25 mm alatti aggregátumok, az e mérettartomány feletti aggregátumokat makroaggregátumoknak hívjuk) közötti megfelelő „tapadás” kialakításában a baktériumok és gombák által termelt ragasztóanyagok alapvető fontossággal bírnak. Az egyes baktériumok által termelt ragasztóanyagok, melyek nagy molekulatömegű természetes polimerek – exopoliszacharidok – amellett, hogy a talajszemcsék összetapadását segítik, hozzájárulnak ahhoz, hogy a növények számára előnyöket biztosító baktériumok megtapadhassanak a gyökérzeten, kolonizálják azokat. E polimer mátrixok képesek a vizet – környezetükhöz képest – hosszabb ideig megtartani, ezáltal is elősegítik az aggregált talajszerkezet kialakítását. Ezeket az apró rögöket gombafonalak is átszövik, fokozva azok stabilitását. Ugyanakkor egyes gombafajok maguk is termelnek egy különleges „ragasztóanyagot”, melynek a neve glomalin.
A baktériumok szerepe elsődleges a mikroaggregátum képződési folyamatokban. Az aggregátumok kialakulásának egyik feltételezett útja szerint a baktériumok által kiválasztott poliszacharidokból kapszula képződik a baktériumkolóniák körül, amibe beleragadnak az agyagszemcsék, így valójában egy „baktérium-aggregátum” jön létre, ami körül újabb rétegek alakulnak ki. Úgy tűnik, a mikroaggregátumok stabilitását a belsejükbe zárt szervesanyag-szemcsék mennyisége is befolyásolja, hiszen ezek táplálékforrásai a baktériumoknak. Említést érdemel még, hogy a baktériumok által kibocsátott szén-dioxidnak a másodlagos karbonátképződésben is szerepe van, ezáltal – ahogy láttuk – a talajszemcsék közötti erőhatások nőhetnek.
A mikroaggregátumok tömegéből létrejövő makroaggregátumokat elsősorban a növényi gyökerek és a gombafonalak erősítik és tartják össze. Amikor e makroaggregátumok szétesnek (intenzív talajművelés hatására fokozottan igaz ez, ám természetes folyamatok is ezt eredményezik, hiszen az összetartó gyökerek, gombák sem örökéletűek), átrendeződnek a talaj pórusviszonyai, szélsőséges esetekben viszont a talajszerkezet romlása lesz megfigyelhető.
Az aggregátumstabilitás romlásával a talajerózió hatásainak felerősödésével is számolnunk kell. Az egészséges talaj aggregátumai között nagy pórusterek vannak, melyekben könnyebben elraktározódik a víz. Nagyobb esőzéskor a jó szerkezetű talaj még akkor is el tudja nyelni a vizet a pórusaiban, ha nincs növényzet éppen rajta. Viszont egy gyenge aggregátumstabilitással bíró talajban heves esőzéskor az aggregátumok kis talajszemcsékre eshetnek szét, melyek a hozzátapadó szerves anyaggal együtt elsodródnak a csapadékvízzel.
Az aggregátumok szétesésének mértéke – ahogy láttuk azt korábban – a szemcsék összetapadását elősegítő humusz, agyagásványok, vas-oxidok, szénsavas mész, illetve a mikroszervezetek által termelt ragasztóanyagok mennyiségi és minőségi viszonyaitól függ. Műtrágyázás hatására csökkenhet a talajmorzsák vízállósága, ugyanakkor magas szervesanyag-tartalom esetén a talajmorzsa vízállósága jelentősen javul.
Az aggregátum stabilitásának vizsgálatára számos egyszerűbb és bonyolultabb vizsgálati módszert dolgoztak ki. Ilyenek többek közt a vízáteresztő képesség vizsgálatok, eliszapolódási vizsgálatok, nedves szitálási vagy lézerdifrakciós eljárások.
Termőtalajaink termékenységének megőrzésekor azok víz-, levegő- és hőgazdálkodásának fenntartásában is érdekeltek vagyunk. E tulajdonságok elsősorban a morzsalékos szerkezet meglététől függenek, amelyet azonban a mikroaggregátumokból felépülő, a növények gyökerei, a velük együtt élő mikorrhiza gombák, illetve talajbaktériumok által összetartott makroaggregátumok határoznak meg.
A fentebb bemutatott folyamatok csupán érintőlegesen mutatnak rá a talaj mikroszervezeteinek hasznosságára, egyéb szolgáltatásaikat (lebontó, mobilizáló, N-kötő tevékenységük stb.) is figyelembe véve kijelenthető, hogy a „föld alatti” mikroszkópikus világ a legfontosabb letéteményese a talaj termékenységének.
A Phylazonit talajbaktérium készítményeinek rendszeres – technológiai – használatával és az ajánlott agrotechnika betartásával a fenti folyamatok jól támogathatók. Kövessen bennünket a Phylazonit-blogon, ahol a témával kapcsolatban további információk érhetők el.
Az ajánlat részleteiért keresse tanácsadóinkat!
A cikk szerzője: Varga Sándor
