A laktáció első fele és a fedeztetési idény

A táplálóanyag-ellátással szemben a tehenek ebben az időszakban a legigényesebbek. A tehenek a tejtermelésüket és szaporodóképességüket csak akkor tudják megfelelő szinten tartani, ha energia- és fehérjeszükségletüket egyaránt biztosítjuk. Egy 550 kg élősúlyú 8-10 kg tejet termelő tehén metabolizálható fehérje (MF) szükséglete (létfenntartásra + tejtermelésre) mintegy 800 g - 900 g. Szezonális elletés esetén, ha az ellés tél végére, kora tavaszra esik, a tehenek ezen időszak nagy részét a legelőn töltik. A tavaszi, kora nyári időszakban - a hazai időjárást figyelembe véve - a tehenek részére bőséges mennyiségben, jó minőségû legelőfû áll rendelkezésre, mely energia- és fehérjeszükségletüket egyaránt fedezi. A legeltetést megelőző időszakban, illetve ha a tehenek ősszel ellenek, a táplálóanyag-szükséglet biztosítása már több gonddal jár. Célszerû erre az időszakra a legjobb minőségû takarmányokat tartalékolni. Közepesnél nem gyengébb minőségû fûszenázs és réti széna etetésével a fehérjeigény fedezhető. A kis táplálóértékû, fehérjében szegény mezőgazdasági melléktermékek a laktáció elején csak kiegészítő takarmányként adhatók. Kedvező, ha ebben az időszakban a bendőbeni fehérjemérleg (MFN-MFE) pozitív, mivel így nagyobb takarmányfelvétel várható.

A fedeztetési (termékenyítési) és az azt megelőző időszak takarmányozása alapvetően befolyásolja az ágazat eredményességét, a vemhesülési eredményeken keresztül. Az energia- és fehérjehiányos takarmányozás egyaránt negatívan befolyásolja a termékenyülést. Kedvező, ha a fedeztetési idényre a tehenek javuló kondícióban vannak, ennek érdekében még az abrak kiegészítés is gazdaságos lehet. Kísérleti eredmények szerint a termékenyítési időszakban magas szintû energia- és fehérje ellátás mellett az első termékenyítésre a húshasznú tehenek 83 %-a fogamzott, míg hiányos fehérjeellátásnál csak 38 % volt a vemhesülési arány.

A szoptatási időszak második fele, a borjak választásáig

A tehenek tejtermelése ebben a periódusban már kisebb, a borjak a tejen kívül már jelentős mennyiségû takarmányt fogyasztanak, a vemhesség korai szakaszának táplálóanyag-igénye minimális, elhanyagolható. Egy 550 kg élősúlyú, mintegy 5 kg tejet termelő tehén fehérjeigénye 645 g MF, létfenntartásra és tejtermelésre. Amennyiben a tehenek legelnek, a legelőfû a fehérjeszükségletet bőségesen fedezi. A bendőbeni fehérjemérleg lehet negatív, ha a metabolizálható fehérjeszükséglet biztosított.

A borjak választása után, ellésig

A tehenek táplálóanyag-igénye a választás után a létfenntartó szint körüli. Egy 550 kg élősúlyú tehén fehérjeigénye mindössze 387 g MF. A táplálóanyag- és a fehérjeigény is kukoricatarló legeltetésekor jobb minőségû mezőgazdasági melléktermékek (kukoricaszár szilázs) etetésével, illetve réti széna vagy fûszilázs és kisebb táplálóértékû melléktermékek (szalmák) kombinációjával biztosítható. Sok esetben az elfogyasztott takarmány metabolizálható fehérjetartalma meghaladja a szükségletet, ugyanakkor a fehérjemérleg a bendőben negatív. Ez azt jelenti, hogy a bendőmikrobák fehérjeigénye nagyobb, mint a gazdaállat fehérjeszükséglete. Ha a mikrobák részére nem áll rendelkezésre elegendő N, úgy csökken a számuk és a kérődzők kevesebb mikrobiális fehérjéhez, és a kisebb mértékû rostlebontás miatt kevesebb energiához jutnak. A fentiek ellenére a mérsékelt N-hiányt a kérődzők jól tûrik, mivel kevesebb N-t ürítenek, és a rumino-hepatikus körforgáson keresztül a N egy részét visszacirkulálják a bendőbe, a takarmány N hiányának pótlására.

A vemhesség előrehaladtával a táplálóanyag-szükséglet nő. A vemhesség utolsó harmadában egy 550 kg élősúlyú tehén mintegy 600 g MF-t igényel. A táplálóanyag-igény szálas- és tömegtakarmányokkal, jobb minőségû mezőgazdasági melléktermékek etetésével fedezhető.

A húshasznú tehén táplálóanyag-szükségletének változását elléstől-ellésig az 1. táblázatban mutatjuk be.

Az elsőborjas tehenek esetében a növekedés energia- és fehérjeszükségletét is biztosítani kell. A szükségleti táblázatok részletes adatokat adnak meg, az élősúlytól, a típustól, a tejtermeléstől stb. függően.

A húshasznú tehenek esetében, amikor a fehérjeszükséglet biztosítását a N-függő metabolizálható fehérje korlátozza és a fehérjemérleg a bendőben negatív, a fehérje pótlására - a termelési ciklus bármely szakaszában - a karbamid, vagy más NPN anyag nagyon jól felhasználható.

Hústípusú tenyészüszők

Az üszőnevelés költségeinek csökkentése érdekében egyre inkább előtérbe kerül a korai tenyésztésbevétel, annak érdekében, hogy az üszők 2 éves kor körül elljenek. A korai tenyésztésbevétel feltétele, hogy a növendéküszők megfelelő súlygyarapodást érjenek el a felnevelés során. A 300-340 kg-os tenyésztésbevételi súlyhoz, a választás után mintegy napi 600 g körüli súlygyarapodást kell a takarmányozással biztosítani. A termékenyítési/fedeztetési időszak után a kívánatos súlygyarapodás napi 500 g körüli.

A fehérjeszükségletet, a súlygyarapodás szintjén túl, befolyásolja az állatok típusa. A közepes rámájú, kisebb kifejlettkori élősúlyú növendékmarhák súlygyarapodása több energiát és kevesebb fehérjét tartalmaz, mint a nagy rámájú típusoké. Választástól termékenyítésig a közepes rámájú típusok mintegy 350-400 g metabolizálható fehérjét igényelnek naponta. A nagy rámájú típusba tartozó növendéküszők fehérjeszükséglete több, egyrészt mert egységnyi súlygyarapodáshoz több fehérjét igényelnek, másrészt mert nagyobb súlygyarapodásra képesek. Fehérjeigényük napi 400-450 g MF-re tehető.

A felnevelés során, a téli takarmányozási időszakban, a fehérjeellátás részlegesen NPN anyagokkal is biztosítható. Legeltetés esetén a legelőfû, különösen a tavaszi időszakban, bőséges fehérjeellátást biztosít. Az NPN anyagokkal a fehérjepótlást egy takarmányozási példán keresztül mutatjuk be. (2. táblázat)

A példában a fehérjeigény fedezését a N-függő metabolizálható fehérje korlátozta, és ugyanakkor jelentős volt az eltérés a bendőmikrobák energia és N ellátásában. Növendékmarháknál célszerû 0 fehérjemérleget biztosítani a bendőben, ezért a 139 g MFN mennyiségének megfelelő karbamidot célszerû etetni. Ha például megelégszünk –50 g-os fehérjemérleggel, úgy az etetendő karbamid mennyisége (139-50=89, 89/1475=0,06 kg) 60 g. Természetesen az így kiszámított karbamid mennyiséget mindig ellenőrizni kell, hogy biztonságosan etethető-e. A 2. táblázatban lévő adagot csak példának szántuk, a növendéküszőkkel több komponensû extrahált darát is tartalmazó abrakot célszerû etetni.

A fedeztetési idény után a fehérjeszükséglet (500 g súlygyarapodás esetén) mintegy 400-420 g MF. Amennyiben az üszők legelnek, a fehérjeszükségletet a legelőfû fedezi.

Növendékmarha hizlalás

A fehérjeszükségletet a növendékmarhák élősúlya, ivara és a súlygyarapodás összetétele befolyásolja elsősorban. A fiatal, nagy növekedési kapacitású hízómarhák egységnyi súlygyarapodása több fehérjét tartalmaz. A fehérjeellátás közvetlenül és közvetve is befolyásolja a teljesítményt. Jobb fehérjeellátásnál a takarmányfelvétel, és ezen keresztül az energiafelvétel is nő.

A takarmányadagban a fehérje mennyiségének és a bypass fehérje arányának hatását, kísérleti eredményeink szerint, a 3. táblázat mutatja be.

A fehérje mennyiségének és a bypass fehérje arányának növelésével a metabolizálható fehérje ellátás javult, ami nagyobb súlygyarapodást és jobb takarmányhasznosítást eredményezett. A kedvező eredmények ellenére, a bypass fehérje arányának javítása, a jelenlegi gazdasági környezetben nem gazdaságos.

A bendőbeni fehérjemérleg hatását a takarmányfelvételre az 1. ábra szemlélteti, kísérleti eredményeink alapján.

A takarmányfelvétel nő, ha a fehérjemérleg a bendőben a negatívból pozitív irányba változik. Ezért a negatív fehérjemérleg kerülendő, mivel a takarmányfelvétel csökkenésével az energiafelvétel és a teljesítmény is kisebb lesz. A növendékmarha hizlalásban a fehérjeellátást elsősorban a gazdaságossági szempontok határozzák meg.

Az e közleményben felhasznált kísérleti eredmények és gyakorlati tapasztalatok jelentős része, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program keretében, az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága támogatásával mûvelt: „Komplex EU konform húsmarhatenyésztés fejlesztési rendszer” elnevezésû kutatási projekt munkája során született.

dr. Várhegyi József - Várhegyi Józsefné dr.