AN: A beszélgetés időpontjában még nincs vége az aratásnak, de úgy tűnik az idei év kiemelkedő lesz a cég történetében.

SZI: Ha valami nagyon komoly negatív hatás nem ér bennünket akkor valóban így lesz. Repcéből 150 ha átlagában 4,6 t/ha volt a termés, búzában 2500 ha átlagában 8,5 t/ha termésre van esélyünk. A kukorica és a napraforgó is nagyon jónak mutatkozik.

AN: Minek tulajdonítja ezeket az eredményeket?

SZI: A mezőgazdaság sok esélyes játszma, amiben sok az ismeretlen előre nem látható tényező. Az ország, a dolgozók és természetesen a tulajdonosok is azt várják a vezetőktől, hogy a fentiek ellenére folyamatosan növeljék a hatékonyságot és a cég stabilitását. A magam részéről arra törekszem, hogy minden, a végeredményt meghatározó technológiai részterületet, pl. vetőmag használat, gépi munka, növényvédelem és tápanyag gazdálkodás, kézben tartsak és összehangoltan működtessek. Ehhez rengetek információra, és azok gyors és pontos feldolgozására van szükség. Szerintem a mai növénytermesztési gyakorlat egyik legnagyobb problémája a korlátozott információ alapján hozott gyors döntésekben rejlik. Ezért, ha tudok, mindig elmegyek a szakmai bemutatókra, sőt magunk is tartunk ilyeneket. A kollégák közötti négyszemközti beszélgetések is sok új információval szolgálnak

AN: Van-e olyan speciális vonása a gazdálkodásuknak, ami nem jellemző másokra és magyarázatot adhat az eredményeitekre?

SZI: A tápanyag gazdálkodásban és a tőszám beállításban együttműködünk a Dr. Szabó Agrokémiai Kft-vel. Az általuk fejlesztett helyspecifikus gazdálkodási program (Jó Gazda Program®, röviden JGP®) távérzékelési módszereket is használ az információk gyűjtésére, illetve olyan mikroelemes műtrágyákat gyártanak számunkra N-micro® és Sileno® márkanéven, amelyek jól illeszthetők – a rendelkezésre álló talajvizsgálati eredményeket is felhasználva – a helyspecifikus tápanyag gazdálkodáshoz. Ezek a műtrágyák nem csak növény, hanem üzem specifikusak is. Egyedileg a felhasználó és a növény igényire gyártottak.
A tapasztalataim szerint 8–9 t/ha termésszintnél 10%-ot hozzátesznek a terméshez.

AN: Mi motiválta Önöket, hogy ilyen technológiát-technológiákat kezdjenek alkalmazni?

SZI: Ennek külön története van. Még a kilencvenes évek közepén próbálkoztunk az egyik nagy integrátorral bevezetni a precíziós műtrágyaszórást. Sajnos a határ közelsége és műszaki problémák miatt ez nem sikerült.
A kétezres évek elején, egy szakmai ebéden egy asztalhoz kerültem dr. Szabó Balázs ügyvezetővel, akivel jókat beszélgettünk arról, hogy ők foglalkoznak távérzékeléssel, de egyelőre nincsenek kijuttatás vezérlő illetve kijuttató eszközeik hozzá, és talán kereslet sincs egyelőre az ilyen jellegű munkákra. Megint elmúlt jó pár év és 2008-ban ismét találkoztunk egy szakmai ebéden, ahol elmondta, hogy most hoztak be az USA-ból egy TerraGator 9103 pneumatikus műtrágyaszórót, amit a távérzékelési módszerek alkalmazásából származó információk segítségével vezérelnek. Mivel a mi részünkről nem igényelt befektetést, 300 hektáron belevágtunk. Mára már a területünk közel 60%-án végezzük így a munkát, az utóbbi 2 évben pedig már a saját kijuttató gépeink, eszközeink segítségével.

AN: Mennyiben tudná összefoglalni az elmúlt évek tapasztalatait, ha egy kezdő fiatal kollégának tanácsot kellene adni, hogy mi fontos és mi nem?

SZI: Nem hiszem, hogy nagy újdonságokkal tudnék szolgálni. Általában a régi bevált igazságok a legjobbak. Az egyik ilyen hogy a növénytermesztésben egy év nem év. Vannak olyan igazságok, amelyek csak hosszú évek alatt válnak nyilvánvalóvá, de a megfelelő logika segít abban, hogy információ hiányos környezetben is jó döntést hozzunk. A növénytermesztés kicsit hasonlít a tűzoltáshoz. Ha a víztől a tűzig terjedő úton bármelyik szakasz gyengén teljesít a ház le fog égni. Mindig ki kell deríteni, hogy hol a gyenge láncszem és ki kell javítani. Csak akkor várhatunk jó termést.

AN: Köszönöm a beszélgetést.