A termesztéssel és a kereskedelemmel foglalkozó országok erősen megosztott figyelemmel tekintetnek mind a GMO növényekre, mind pedig az élelmiszerekre vonatkozó esetleges tiltásokra vagy erős kontrollra. Az EU változatlanul fenntartja azt a véleményét, hogy a GMO-k használatát és kereskedelmét tiltani vagy szigorúan ellenőrizni kell. Japán hajlik ugyan erre. Az USA viszont azt állítja, hogy a GMO-knak kétségtelen előnyei vannak, és hogy a GMO anyagok nemzetközi kereskedelmének teljes tiltása, hiba. A GMO-k alkalmazásának problémája, hogy jövőbeli következményei megjósolhatatlanok. Nem lehet kérdéses, hogy nem okozhatnak semmiféle közvetlen veszélyt sem az emberekre, sem a környezetre. Azonban a GMO-k olyan „mesterséges” anyagok, amelyeket biotechnológiai módszerekkel állították elő. Ellentétesek lehetnek a természet törvényeivel, és ezért, a közeli vagy távoli jövőben, mégis csak kiszámíthatatlan károkat okozhatnak akár az embereknek, akár a környezetnek. Más oldalról tekintve, a GMO-k forradalmasíthatják a mezőgazdasági termelést, és lehet, hogy ez az egyetlen megoldása a jövő élelmiszerhiányának, amit a világ népességrobbanása és a klimatikus változások idézhetnek elő.
Ami az elterjedéssel kapcsolatosan minden képen megjósolható, hogy a közeli jövőben komoly viták lesznek a WTO tagországai között, arról, hogy kell-e, lehet-e az ilyen anyagokat betiltani vagy forgalmukat erősen korlátozni a nemzetközi kereskedelemben. Vagyis az a kérdés, hogy lehet-e korlátozni a nemzetközi kereskedelmet „elővigyázatossági elv” alapján. Ez az elv azonban nem eléggé egyértelmű a WTO szerződésekben. Az ebben a témában leginkább a tárgyhoz tartozó WTO szerződés a „Megállapodás egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedésekről” (Agreement on Sanitary and Phytosanitary Measures – röviden: SPS Megállapodás). Ez csak akkor engedi meg élelmiszerek, állatok és növények nemzetközi kereskedelmének korlátozását, ha ilyen esetben, a Tagország gyakorlatában, van kockázatelemzés, ami bizonyítja, hogy az intézkedés azon kockázat elkerülése érdekében szükséges, amit a kérdéses anyag importja okozhat. A megállapodás, az „elővigyázatossági elv” alapján, intézkedéseknek csak ideiglenes bevezetését engedélyezi.
A „Biobiztonsági Ajánlás” (az ún. Cartagena Protocol, aláírták 2000. január 29-én), ami része az ENSZ Biológiai-változatosság Egyezményének (United Nations Biodiversity Convention), és amiben sok WTO Tagország is részt vesz, sokkal engedékenyebb „elővigyázatossági elv” alapján engedélyezi a GMO anyagok nemzetközi kereskedelmének szabályozását. E szerint, egy adott tétel letiltható, vagy a GMO anyagtartalma ellenőrizhető, még akkor is, ha veszélye az emberi egészségre és a környezetre nem azonnal nyilvánvaló. Ez egy ellentét az SPS Megállapodás (ami része a WTO Egyezménynek) és a Cartagena Ajánlás (ami viszont része az ENSZ Egyezménynek) között.
A fentiekben leírtak ellenére, a tendenciák nem változtak az utóbbi két évben. Továbbra is az USA vezet mind a kutatás–fejlesztés, mind a termesztés–feldolgozás mennyiségében.
Ami új, az néhány hazai és Európai rendelkezés illetve értelmezés megjelenése. Ezek, időrendben a következők.
A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 82/2003. (VII. 16.) rendelete a géntechnológiai tevékenységre vonatkozó nyilvántartás és adatszolgáltatás rendjéről, valamint a géntechnológiai tevékenységhez szükséges engedély iránti kérelemhez csatolandó dokumentációról. A rendelet (megjelent a Magyar Közlöny 2003/85. számában) kiegészíti a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvényt, pontosan meghatározva azt a dokumentációt, ami a tevékenység megkezdéséhez (ill. folytatásához) szükséges, illetve ismerteti a nyilvántartási eljárást.
Két olyan híradás jelent meg Brüsszelben ez év július végén, ami a GMO-kal foglalkozik. Az egyik címe „Napirenden a GMO-kra vonatkozó európai törvényhozási keretek”. A hír szerint, a Miniszterek Tanácsa elfogadta két EU Bizottság javaslatát, amelyek megalapoznak egy tiszta EU értelmezési rendszert a GMO-k nyomon követésére és jelölésére, valamint annak szabályozására, hogy hogyan kell megjelölni a piacon megjelenő, GMO-t tartalmazó, élelmiszereket és takarmányokat. Pontosan meghatározza a GMO termékek követhetőségét a farmtól az asztalig. A most meghatározott előírások lehetővé teszik, hogy a vásárlók egyértelmûen választhassanak az élelmiszer kínálatból. A tervezett rendelkezés kitér a követhetőségre, a jelzésmódokra, meghatározza a GMO élelmiszer- és takarmány fogalmát, megadja a határértékeket, rendelkezik a GMO-k tudományos kutatásokkal alátámasztott biztonságáról, az ún. meghatalmazási eljárásokról (ez a tagországok külön rendelkezéseinek lehetőségeit jelenti), és a nem GMO és GMO termékek együttes jelenlétéről a piacon.
A másik EU hír, szintén a GMO és nem GMO termékek egyidejû megjelenésével foglalkozik. 2003. július 23-án az Európai Bizottság nyilvánosságra hozott egy ún. irányelvet, amelyben ismerteti a legjobb gyakorlat és stratégia fejlesztésének lehetőségét a genetikailag módosított termények, valamint a hagyományos és organikus termelésből származó termékek között. Az irányelv segítséget ad a tagországoknak ahhoz, hogy kialakítsanak egy használható együttmûködést és megegyezést az EU szabályozással. Az irányelv megállapítja az alapvető elveket, a technikai és eljárási lehetőségeket, amelyeket a nemzeti, a regionális és a helyi szinteknek megfelelően lehet kialakítani. Az irányelv ismerteti a tagországok felelősségét, és tisztázza a GMO és nem GMO termékek egyidejû piacon létéből származó feladatokat (pl. a betakarítás, a szállítás, a raktározás és a feldolgozás alatti lehetséges, de nem kívánatos keveredés következményeit).
Összefoglalóan azt kell megállapítani, hogy Európa továbbra is fontosnak tartja a GMO élelmiszerek és takarmányok határozottan szigorú ellenőrzését, és hazánk rendelkezéseivel ehhez csatlakozik. Azt, hogy az elkövetkezendő években a GMO termékek felhasználása hogyan fog alakulni, ezt részben a WTO keretében kétoldalú tárgyalások fogják tisztázni, egyelőre azonban úgy néz ki, hogy az európai társadalom tiltakozik a GMO termékek használata ellen.
Dr. Gundel János – Regiusné Dr. Mőcsényi Ágnes
Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet,
Herceghalom
