Az őszi káposztarepce termesztése

Az õszi káposztarepce a napraforgó után a legjelentõsebb olajipari növényünk. Vetésterülete az elmúlt harminc évben 50-170 ezer ha között változott és az egyes években betakarított területek aránya talán ennél is nagyobb ingadozást mutat. Ez a semmilyen szempontból sem kívánatos, gyakran egyik évrõl a másikra bekövetkezõ területváltozás alapvetõen három okra vezethetõ vissza: - a repce közgazdasági pozíciójának gyors hazai változásai, - szélsõséges, a repce számára kedvezõtlen idõjárásunk, - a gazdálkodók gyakran túlértékelik adottságaikat és lehetõségeiket.

Sajnos a magyarországi hozamokról sem lehet sokkal több jót mondani, alacsony átlagok (1,4-1,9 t/ha) körül nagy az ingadozás, ami kétségtelenül összefügg az előbb említettekkel. Jellemző továbbá a repcetermesztésünk helyzetére, hogy a termelési költségeket a 2002-2003 években 1,8-2,0 t/ha repcemag árbevétele fedezte, következésképpen a gazdálkodók többsége csak veszteséget termelt. Pedig, mint a reklám is mondja „ideje a repcéről másként gondolkodni” és főként mindent megtenni a 2,0 t/ha feletti hozamokért, mert most ősszel jelöltként vetünk, de mint EU tagok fogunk betakarítani. Az EU-ban pedig még a szomszédos tagországok (Ausztria, Szlovákia) is jobb terméseket érnek el. Becsléseink szerint hazánkban 100-130 ezer ha-on lehet EU tagként is sikeresen őszi káposztarepcét termeszteni, a következő területi- és hozam értékekkel:

40- 50 ezer ha-on 2,6-3,0 t/ha

30- 40 ezer ha-on 2,3-2,6 t/ha

30- 40 ezer ha-on 2,0-2,3 t/ha

össz:100-130 ezer ha-on 2,3-2,6 t/ha

Az EU tagországok nagy jelentőséget tulajdonítanak a repcének. Nem véletlen, hogy a támogatott növények körében van, tekintettel a növény sokoldalú hasznosságára. A növény értékeit, amelyek szinte évről-évre gyarapodnak mi is immár több, mint 100 éve ismerjük, csak esetenként megfeledkezünk róluk. Ezért talán nem felesleges, legalábbis címszavakban felsorolni a növény nemzetgazdasági és ezen belül a gazdálkodókat közvetlenül érintő előnyeit.

A magtermést legnagyobb részt az élelmiszeripar hasznosítja (étolaj, margarin gyártás). Erre a célra a dupla-, illetve tripla nullás fajták termesztése alkalmas, melyekben az erukasav tartalom az összes olajtartalomnak kevesebb, mint 2 %-a, a glükozinolát tartalom pedig nem több 25 μmol-nál (mikromol). Az olajnyerés után visszamaradó magdara pedig kiváló fehérjetakarmány.

A nagyobb erukasav tartalmú fajtákból nyert olajat az ipar számos területén használják (festék-, bőr-, robbanóanyag-, mosószer gyártásban, fémiparban). Sőt, mint megújuló energiaforrás, a repce már túl van a kísérleti stádiumon (tüzeléstechnika, repce metilészter - RME). Közvetlen növénytermesztési előnyei:

- sokoldalúan hasznosítható (mag, zöldtakarmány, zöldtrágya)

- termesztése külön géprendszert nem igényel, a gabonatermesztés eszközrendszere alkalmazható,

- kiváló őszi búza elővetemény (elővetemény értéke 300-500 kg búza többtermésben fejezhető ki)

- kitûnő méhlegelő,

- 0,3 ha felett a gazdálkodók földalapú támogatást kapnak,

- a termesztők már a III. negyedév elején árbevételhez jutnak, 2,0 t/ha termés már szerény nyereséget biztosít,

- a jó minőségû magtermés mindig piacképes.

Ahhoz viszont, hogy az őszi káposztarepce valóban sikernövényünk legyen az EU-ban, néhány alapvető agronómiai szabályt szigorúan be kell tartani. A következőkben ezekről lesz szó.

A tervezhető termés mennyisége

Az 1. táblázatban a termesztésre legalkalmasabb talajtípusokra és a technológia színvonalára közöltünk adatokat. A repce termése „erősen időjárásfüggő”, ezért célszerű az alsó határértékekre készíteni a pü. tervet.

Területkiválasztás

Az őszi káposztarepce un. atlanti típusú faj, ez különösen a honosított fajtákra érvényes. 2,5 t/ha feletti terméseket csak a 600 mm/év csapadékot meghaladó tájegységeken várhatunk, ahol a szeptember többnyire csapadékos, télen ritka a hosszan tartó -15 ˚C alatti hideg. Sokat számít ezen kívül a tábla fekvése is. Kerülni kell a fagyzugos területeket, ahol a tél végén károsodhat a repcevetés. A tábla megválasztásánál fontos számba venni a terület talajfizikai és kémiai tulajdonságait is. Legjobban díszlik a mezőségi- és a barna erdőtalajokon. Megfelelőek a réti öntéstalajok is, ha a talajvizsgálatok legalább közepes tápanyag szolgáltatást mutatnak, pH értékük 6,0-7,4 közötti és CaCO3 tartalmuk legalább 3-4 %. Ez utóbbi értékkel többnyire erdőtalajokban szokott gond lenni, ezért ilyen esetekben ajánlott már az elővetemény alá mésztrágyázás. Fontos mérlegelni a tábla heterogenitását (buja- és sülevényes foltok, sekély és mélyebb termőréteg, pangóvizes foltok előfordulása), mert ebből adódhat a kiegyenlítetlen fejlődésû állomány, melyben sem a növényvédelmi beavatkozásokat, sem a betakarítás helyes idejét nem tudjuk jól meghatározni. Ugyancsak szólnunk kell a repcének a talaj jó kultúrállapota iránti igényéről. Nem tűri a mûvelőtalp betegséget, nagy gondot okoznak az évelő, erős vegetatív szaporodású gyomok. Az egyévesek közül a ragadós galaj, ebszékfû, pipitér, vadrepce, repcsényretek, nagy széltippan, hélazab. Nem elégséges tehát csupán a 3-5 évente végzett talajvizsgálatokra támaszkodni (2. táblázat) a terület-kiválasztásnál, hanem ennél szélesebb körû információk alapján lehet dönteni, beleértve a hozamtervezést is.

Elhelyezés a vetésszerkezetben

Az őszi káposztarepce önmaga után legkorábban 3 év múlva kerülhet ugyanarra a táblára vissza, aminek elsődlegesen növényvédelmi okai vannak. A korán lekerülő legkiválóbb előveteményekért (bíborhere, borsó, áttelelő pillangós zöldtakarmány keverékek, 1. növedék után feltört lucernás) többnyire nem versenyezhet az őszi árpával, őszi búzával. Szerencsére minden igényt kielégítenek a július 15-20-ig betakarított kalászos gabonák, az zab kivételével. Mivel a repce kiváló őszi gabona elővetemény, ezért leggyakrabban két gabona közé kerül.

Talajmûvelésének alapelvei

Miután leggyakoribb előveteménye az őszi árpa vagy a búza, erre alapozva vázoljuk a tennivalókat. Nagyon fontos az azonnali tarlóhántás 7-10 cm mélyen és a hántott tarló lezárása hengerrel (maradék víztartalom megőrzése, vetőágy a gyomoknak, árvakelésnek, talajélet beindítása). Az azonnali tarlóhántás szó szerint értendő! A kellő tapasztalatokkal rendelkező repcetermesztők ezt úgy oldják meg, hogy napközben folyik az aratás, szalmabálázás, lehordás, éjjel pedig tárcsáznak és hengereznek. A hántott tarlón augusztus első felében, az optimális vetésidő előtt 20-25 nappal tárcsával, kultivátorral és kapcsolt hengerrel, vagy fogassal a kötöttség, a nedvességi állapot, a gyomosság mértékétől függően megválasztva az eszközt 17-22 cm mély alapmûvelést kell végezni. Az alapmûvelés végrehajtható ekével is, erre a célra legjobbak a váltvaforgató ekék. Az eke használata akkor indokolt, ha a szalma teljes mennyisége a táblán maradt (korszerû kombájnok szalmaaprítóval felszereltek) vagy erősen kigyomosodott a tábla, netán istállótrágya is jut a repcének. A vetés előtt 4-5 nappal (augusztus legvége, szeptember első napjai) jön el a vetőágy előkészítésének ideje. A repce aprómorzsás, rögmentes, de nem poros 3-5 cm mély vetőágyat igényel. Ezt kombinátorral, kompaktorral lehet jó minőségben többnyire egy- esetleg két menetben elkészíteni. Ezeknek a kombinált eszközöknek utolsó mûvelőtagja a pálcás henger kellően tömött vetőágyat biztosít, ezért vetés előtt csak kivételesen (túl mély, 8-10 cm-es porhanyítás, 35-40 Ak kötöttségû talaj) szükséges könnyû simahengert járatni. Természetesen a vázolt talajmûvelés csak akkor megfelelő, ha nincs mûvelőtalp betegség. Az eke-, vagy tárcsatalp megszüntetése jobb a repce előveteményénél, de ha valami oknál fogva ez elmarad, szükségből a repce alá is elvégezhető a hántott, lezárt tarlón. Ez esetben a tárcsás, kultivátoros alapmûvelést csak 12-15 cm mélyen végezzük.

A trágyázás irányelvei

Az őszi káposztarepce trágyaigényes növény. Régebben feltétlen istállótrágyázást (30 t/ha) javasoltak érett vagy túlérett szarvasmarha, de még inkább juhtrágyával, amit az un. vetőszántással forgattak alá. Manapság szinte kivétel nélkül a mûtrágyák hivatottak a repce tápanyag igényét kielégíteni, mert az ismert okok miatt, sajnos katasztrofálisan kevés szerves trágya képződik hazánkban. Ám akiknek lehetőségük adódik, ajánlott legalább részben szerves trágyával (érett istállótrágya, hígtrágya, komposzt) biztosítani a repce igényeit.

Bármilyen tápanyagforrás áll is rendelkezésre a gazdaságos trágyaadagok megállapításához a következőket vegyük számításba:

- talajvizsgálati adatok (2. táblázat),

- tervezett termés (1. táblázat),

- a repce fajlagos tápanyagkivonása (3. táblázat),

- módosító tényezők (4. táblázat).

A módosító vagy más néven torzító faktorok körében nem csupán a közvetlen elővetemény hatást kell figyelembe venni, hanem pl. mikor volt pillangóstörés, meszezés, stb.

A gondosan kiszámított trágyaadagokat következők szerint javasoljuk kijuttatni:

N trágyázás: az őszi kalászos után, a tarlóhántás előtt a C:N arány szûkítéséhez, a lebontás elősegítéséhez a szalma maradványok mennyiségétől függően 20-40 kg/ha elegendő, a vetőágy előkészítés előtt vagy a vetéssel egy időben további 20-30 kg/ha-t adjunk, a fennmaradó hányadot kora tavasszal, fejtrágyaként szórjuk ki. Csak a kivételesen nagy termést igénylő állománynál osszuk meg a tavaszi adagot úgy, hogy egy részét a virágzás előtt adjuk.

PK trágyázás: alaptrágyaként adjuk, teljes mennyiségét a tárcsás vagy ekés alapmûveléssel dolgozzuk a felső 15-22 cm-es talajrétegbe.

Egyéb trágyázási kérdések: 6 pH alatti talajokon ajánlott a mésztrágyázás 400-500 kg/ha CaCO3 hatóanyaggal melyet a vetőágy előkészítéssel dolgozzuk a feltalajba. 35 Ak kötöttség körül nézzük meg, hogy a talajvizsgálatok nem mutatnak-e Mg hiányt, ha igen ezt is célszerû kiküszöbölni, mivel ez többnyire együtt jár a mészhiánnyal. Ilyenkor Mg-os meszezőanyag használata javasolt. A repce bórigényes növény, ezért Solubor készítmény használata ajánlott, ami a növényvédelmi permetezésekkel együtt kijuttatható. Szintén javasolható minden permetezés alkalmával 4 kg/ha mennyiségben NH4NO3-t is a permetléhez adni. A forgalomban lévő hatásfokozók, regulátorok alkalmazását csak intenzív termesztésnél javasoljuk.

A fajtakiválasztás szempontjai

A Nemzeti Fajtajegyzék szerint az őszi káposztarepce a hazai köztermesztés sokfajtás szereplője. A fajták között hazai és külföldi nemesítésûek egyaránt megtalálhatók, ha tehetjük, válasszuk inkább a hazaiakat, valamivel jobb télálló képességük miatt. A fajtákat két szempont szerint csoportosítjuk:

- érésidő szerint vannak a koraiak és a középkoraiak (célszerû a korai fajták közül választani),

- beltartalom alapján megkülönböztetünk alacsony erukasav - és glükozinolát tartalmúakat és un. hagyományos fajtákat, ezek étkezési (takarmányozási) célra nem alkalmasak csak egyéb ipari felhasználásra. 1998 óta a forgalomban lévő fajták között vannak hibridek is. A fajták között a legfontosabb értékmérő tulajdonságot, az olajtartalmat tekintve lényeges különbség nincs, értéke szárazanyagra számítva 40-50% közötti, átlag 45-46%.

Mivel a repcemag termesztés szerződéses keretek között folyik, abban a vevők többnyire előírják a fajtahasználatot, a vetőmag beszerzést, illetve ezekhez kötik az előfinanszírozást, egyáltalán a vételt.

Az őszi káposztarepce vetése

A repce ökológiai igényéből, élettani sajátosságaiból és a hazai időjárás változékonyságából adódik, hogy a vetési munkálatok mindegyike kulcskérdése az elfogadható hozamoknak. Csak fémzárolt, lehetőleg első osztályú, csávázott magot vessünk. A vetőmagszükségletet pontos számításokkal állapítsuk meg, általában a 6,5-8,0 kg/ha közötti vetőmag mennyiség biztosít kielégítő tőszámot. Nagyobb tábláknál számítsunk a szegélyvetésekre is. Az optimális tőszám megállapítása azért nehéz, mert az egyedi tenyészterület bővülésével (kiritkulás) egy bizonyos határig nő az egyedi produkció, ha kedvező a tavaszi időjárás. Az állománybecsléseknél akkor lehetünk elégedettek, ha a mintatereken a következőket találjuk:

November: 75-85 db/m2 növény

Március vége : 65-75 db/m2 növény

Az átlagos növényszám mellett lényeges a tőszám-kiegyenlítettség is. Március végén csak akkor vegyük fontolóra a kiritkult állomány felszámolását, ha 50 növény/m2-nél kevesebbet találunk (ilyenkor többnyire napraforgóval, kukoricával pótolható a veszteség). A sortávolság és a gabona sorvetőgépek közötti választás nem perdöntő kérdés, feltéve, hogy a vetőgép kifogástalan mûszaki állapotú. Célszerû a vetést mûvelőutasra tervezni a növényvédelmi és állományszárítási munkákkal járó taposási kár mérséklésére. Talán legnehezebb a legkedvezőbb vetésidőt megválasztani. Azt tudjuk, ha 8-12 leveles (tőlevélrózsás, rozettás) állapotban megy az állomány a télbe, akkor kemény fagyokat elvisel, megerősödött gyökérzetét a télvégi talajmozgás nem tépi el (felfagyás). Ezzel szemben a fejletlen vagy a túlfejlett, szárba ment növények túlélő képessége minimális. Amit viszont nem tudunk, hogy az őszelőtől a tél beálltáig milyen lesz az időjárás. Száraz őszön fejletlen maradhat az állomány, ha túl sok a csapadék és a tartós fagyok csak december második felében köszöntenek be, akkor a felnyurgult állományt a januári-februári mínuszok tizedelik. A kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok sok év átlagában azt üzenik, hogy a hagyományos fajták vetésideje augusztus 25-szeptember 5., míg az erukasav szegényeké (beleértve a hibrideket is) szeptember első dekádja. Az apró vetőmagot sekélyen, 2,0-2,5 cm mélyre kell vetni, lényeges az állomány kiegyenlítettsége érdekében az egyenletes vetésmélység. A vetés körüli polémiát annak a gyakorlati gazdának az elvével zárjuk, aki azt mondta: ha elérkezett az idő, még mindig jobb porba vetni, mint késve sárba!

A vetési munkák tervezéséhez az 5. táblázat számításaival kívánunk segítséget nyújtani.

Az őszi káposztarepce ápolása

A repce vetésétől a betakarításig 280-300 nap telik el. Ez alatt a hosszú idő alatt gyomok, kártevők, kórokozók csökkenthetik a termést. Az ellenük való védekezésben a főszerepet a növényvédelem játssza. A növénytermesztő feladata főként a megelőzés (prevenció) és az állomány folyamatos figyelése, az észlelt anomáliák jelzése a területileg illetékes növényvédő szakember felé. Tágabb értelemben megelőzés fogalomkörébe tartozik:

- jó terület kiválasztás,

- csávázott, jó minőségû, fémzárolt vetőmag használata,

- zárt, egyöntetû növényállomány létrehozása.

Esetenként szóba jöhetnek tényleges ápolási beavatkozások is. Ha nagyon száraz a szeptember és vontatott a kelés jó szerkezetû talajon segíthet egy hengerezés. Ahol lehetséges, a kelesztő öntözés is célravezető, 8-10 mm/h intenzitással, 15-20 mm-es adaggal biztosan kikel a repce. A csávázószer védő hatása kb. 10-15 napig tart, ezt követően a fagyok beálltáig legalább hetente egyszer be kell járni a területet. A repce, ha nem túlfejlett jól érzi magát a hótakaró alatt, akkor fordul rosszra a helyzete, ha jégkéreg képződik. Régen ilyenkor birkanyájat hajtottak végig a táblán, napjainkban szemcsés mûtrágya szórásával képeznek sok apró szellőző lyukat a növényeknek. Tavasszal a képződő pangóvizek levezetése ad munkát a termesztőnek és a további rendszeres megfigyelés. A tényleges növényvédelmi beavatkozásokat bízzuk szakemberre. Erről a felelősségteljes munkáról ugyanezen számban szintén olvashatnak a gazdatársak.

Az őszi káposztarepce betakarítása

A repce egyenlőtlenül, alulról felfelé érik, az érésbeli különbséget a feljődésbeli különbségek, a többszörös elágazódás, a megdőlés csak növelik, ráadásul az érett magokat hordozó becők könnyen felnyílnak (erős szél) és sok mag elpereghet. Az érés jelei: a becő sárga, megmozgatva a magvak zörögnek, színük fekete. Az éretlen mag szürkés- vagy vörösesbarna. Az érés fenológiai jeleit a növények középső harmadában különös figyelemmel kell kísérni és a mintákat is innét kell szedni a víztartalom megállapításához. Amikor az állomány zöménél a középső harmadban sárgák a becők, bennük zörög a mag, készülni kell a betakarításra. Ennek valószínû ideje (legalább is, ami az első fázist illeti) június 5-20. A magok érettsége befolyásolja a hozamot és az olajtartalmat. Az éretlen magok 10-15 %-kal kisebb tömegûek és akár 8-10 %-kal is kevesebb olajat tartalmaznak.

A hagyományos kétmenetes betakarítást napjainkra szinte kizárólagosan felváltotta az egymenetes, de ennek jó minőségû kivitelezéséhez előfeltétel a deszikkálás.

Viszonylag gyommentes állományban a regulátor hatású készítményeket (pl.: Harvade 25 F) javasolhatunk. Alkalmazásának ideje: középső harmadban a becők sárgák, a magok barnásfeketék, víztartalmuk 30-35 %. Fontos a legalább 100 l/ha víz és 300 mikron cseppméretû finom porlasztás.

Gyomos állományban totális herbicid készítményeket (Reglon Turbo, Zopp, stb.) ajánlott használni. Alkalmazás ideje: középső harmadban a becők sárgák, a magvak zörögnek, feketék, víztartalmuk 20-22 %. Tehát ezeket a típusú készítményeket érettebb állapotban használhatjuk. A deszikkálás végrehajtható földi- és légi gépekkel, de ez utóbbiak alkalmazása több problémával járhat (költség, elsodródás). Amikor az állomány leszáradt és a magok a teljes növény átlagában már csak 15-16 % nedvességet tartalmaznak, következhet a jól beállított gabonakombájnokkal a betakarítás (szemveszteség, szemtörés, dob-kosár hézag, haladási sebesség). A szemveszteség mérséklésére a "vonódott állapot" ajánlott, kora reggeli, késő esti órák közötti szünetekkel. A kombájntiszta magtételt a szerződés szerint kell kezelni (előtisztítás), esetleg szárítani 9-10 % nedvességtartalomig, 50 ˚C-nál nem magasabb hőmérsékleten.

Dr. Késmárki István - Petróczki Ferenc

1.sz. táblázat

Az őszi káposztarepce termésátlagainak tervezése a talaj közepes NPK szolgáltatása esetén

cellpadding="1" cellspacing="0">

A termesztéstechnológia

színvonala

A tervezéshez

javasolt termésátlagok (t/ha)

Termőhelyi kategória

Mezőségi talajok

Barna erdőtalajok

Intenzív

2,6-3,0

2,8-4,0

Félintenzív

2,0-2,3

2,2-2,7

2.sz. táblázat

Talajvizsgálati adatok az NPK szolgáltatás megítéléséhez

cellspacing="0">

Tápanyag

A talaj tápanyag szolgáltató

képessége

Gyenge

Közepes

Jó

Termőhelyi kategória

II.

Humusz (%)

1,50-2,40

1,20-1,90

2,40-3,00

1,90-2,50

3,00 (átlaga

5,5)

Vetendő magmennyiség

(kg/ha)